Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: A világűr :: Az URS Jola fedélzetén :: Lakó Fedélzet Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Dr. Amanda Vahlen kabinja
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#1Szomb. Dec. 22, 2018 6:06 pm
 Dr. Amanda Vahlen kabinja BBtVmXr
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#2Vas. Márc. 24, 2019 11:33 am
Amanda & James


 
Megakarom mutatni a saját kabinomat a drága Jamesemnek. Én már ismerem az övét és tudom, hogy hol van, de ő még nem ismeri az enyémet.
Már egy jó ideje, hogy ezen a hajon van ő is, de még csak az ő kabinjában jártunk és a kutató laborban, azt hiszem ideje, hogy őt is bevezessem az én kabinomba. Azt hiszem, hogy éppen a laborban fogom megtalálni Jamest. Határozott és ugyanolyan léptekkel haladok végig a folyóson, mint ahogyan eddig is. Menet közben nem tudom megállni, hogy rá ne szóljak egy- egy semmitevő katonára vagy micsodára a hajón. Engem így ismernek a hajon és így is fognak mindörökké.
Hevesen és temperamentumosan nyitok be a laborba, és igen ott találom Jamest az egyik asszisztens társaságában, aki kissé megrezzen, amint az ajtót megnyitottam. Helyes. Kell is ennyire féljen tőlem. James persze meg se rezzen, ő már hozzá szokott az én temperamentumomhoz, úgy látszik. Teszek néhány lépést Jamesfelé közben félszemmel az asszisztens hölgyeményt figyelem. Megragadom James karját.
- Gyere velem - ejtem ki ajkaimon szinte érzelem mentesen. Muszáj fenntartanom a látszatot még a kis hölgy előtt is. Remélem nem ellenkezik és velem jön, úgy látom most épp nincsen semmi fontos dolga. - Fontos - teszem hozzá és már vonulok is kifelé, remélem ő pedig követ.
A kabinom ajtaja előtt megállok és körbenézek, hogy meggyőződjek róla nincsen senki körülöttünk. Majd ha tényleg nincs akkor a gallérjánál fogva, ha van olyan, hanem pedig a nyakénál fogva magamhoz húzom őt és hosszan és szenvedélyesen megcsókolom. Majd el is engedem és benyítok a kabinomba.
- Ideje, hogy az én kis birodalmamat is megismerd. - mondom és behízom magammal ha még nem lépett be. - Na milyen? - nézek rá .     





Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#3Vas. Márc. 24, 2019 12:33 pm

Amanda & James


Éppen befejeztem az adminisztrációt, mikor hallom Amandám lépteit a hátam mögött. Az asszisztensem hirtelen megrezzen, de én nem mutatom a mosolyomat, erre a reakciójára. Tudom, hogy a Kedvesem elég temperamentumos, - enyhe szóval kifejezve – de ismerem már őt, és ez neki a lételeme. Meg aztán, ami a hálószobánkon belül van, az csak ránk tartozik.
-Mi?- nézek rá, de látom rajta, hogy elég sürgető a dolog, ahogy így mondja. A vigyoromat meg lenyelem, mert sejtem, hogy mi lehet olyan sürgős, de jobb, ha csak követem, hogy a látszatot fenntartsam.
-Ennyire sürgős?- teszem még hozzá, ahogy a karom húzza maga után. Olyan, mintha egy előadásra későn indulnánk, és most rohamléptekkel kellene behozni az elvesztett időt.
-Hova megyünk?- kérdezem, miután a Laborból a folyosóra érünk, majd egészen a lakófedélzet egyik kabinja elé.
-Ööö…- akarnék kérdezni még valamit, de arra már nincs időm, mivel elkapja a galléromat és az ajka az enyémre tapad. Mondhatnám, hogy elviselném minden nap ezt az „elrablást”, de ahogy az ajtó kinyílik, nem kell sok, hogy kihasználjam a helyzetet. Ha már ennyire sürgős a látogatás, akkor hasznosan is eltölthetjük ezt az apró szabadidőt.
-Szép. – néztem körbe, de biztos vagyok benne, hogy ennél bővebb mondatot várt volna a kabinja dicséretére, de ha már ilyen „fontos” jelzővel rántott ki a Laborból, akkor ne is húzzuk az időt. Amint becsukódik az ajtó mögöttünk, már ismét az ajkára tapad, a sajátom. Ha nem ellenkezik Amandám, akkor nem sok idő kell, hogy a ruhánk is a földön heverjenek.




   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#4Csüt. Ápr. 25, 2019 12:28 pm
Amanda & James


 
A feltett kérdéseire, hogy hova megyünk nem válaszolok, csak vonszolom magammal, mint egy kisgyereket, aki éppen rossz fát tett a tűzre.A kabinom előtt szenvedélyesen megcsókolom aztán benyítok.
Szép? Csak ennyit tud mondani? Nem tudom számot kérni, mert rögtön az ajtó becsukódása után az ajkamra tapad. Olyan szenvedélyesen és hevesen csókol, hogy minden porcikám beleremeg. Alig tudok kibontakozni karjaiból, hogy kissé távolabb vigyem arcomat az övétől.
- Na na - motyogom levegő után kapkodva. csak ne siessünk úgy. Előbb még tudni akarom, miért csak annyit mondott, hogy szép. - Csak ennyit tudsz mondani, hogy szép? - kérdezek rá egy huncut mosoly kíséretében. Közben pedig le sem veszem tekintetemet az övéről. Na jó néha néha azért vágyakozóan végig pillantok testén. Aztán nem tudok ellenállnia  kísértésnek és újra, gyors mozdulattal megcsókolom őt szenvedélyesen és nagyon hevesen. Kezem felsőjére, vagy ingére vándorol, amitől gyorsan megszabadítom ha engedi. Ám nem engedem, hogy ilyen hamar megkapjon. Szeretnék játszadozni vele egy kicsit és húzni a határokat, amíg csak lehet.
Kibontakozok öleléséből és távolabb megyek tőle, miközben ravaszul rá mosolygok.
- Talán nem olyan szép a kabinom mint a tied? Vagy nem olyan jó? - kérdezek rá, bár választ igazából nem is várok rá. Csupán szeretném feszegetni a határokat.                  





Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#5Pént. Ápr. 26, 2019 5:44 pm

Amanda & James

-…. Nagyon szép. – teszem gyorsan hozzá a kabinjának a dicséretéhez, de ismerem már, hogy nem hagyja ennyiben. Vagyis számíthatok rá, hogy faggatni kezd még róla és kihúzza belőlem a véleményem. De most inkább nem a környezet tanulmányozásával múlatnám ezt a kis időt, és az ujjaim gyorsan fejtik le róla a ruhadarabjait, ha nem húzódik el a szándékom elől.
-Nem lehetne ezt később megvitatni?- bújuk a nyakához, hogy ajkammal érinthessem ismét, gyönyörű vonalát. Azt hiszem, hogy bővebben kell majd kifejtenem a lakrésze szépségére utaló véleményemet, de valahogy most más jár az eszemben. Közelebb húzom magamhoz, hogy csókokkal halmozzam el mindenét, bár ahogy lassan siklik egyre feljebb a ruhája alatt a tenyerem, annál nagyobb forróság önti el a testem.
-Szebb a tied… - akarom gyorsan átlépni a témát, hogy érezhessem a teste minden centijét, s ha végre nem a kabinja küllemével kellene foglalkoznom, akkor már egy ruhadarab se lenne rajtunk.




   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#6Hétf. Május 20, 2019 5:38 pm
Amanda & James



16  
Kissé meglepődőm azon, hogy egy gyors mozdulattal megszabadít felsőmtől. Szinte ellenkezni sem tudok. Már el is felejtettem, hogy ilyen heves és gyors tud lenni.
Nem is tudok válaszolni a kérdésére, mert a nyakamhoz bújik és ajkával hozzá ér. Bennem meg rögtön elindul valami, amit nem tudok megmagyarázni. Olyan gyengének érzem magam. Fogalmam sincs, hogy ez mitől van. De a testem, mintha ellent mondana az eszemnek. Érzem a gyomromban repkedő pillangókat és a furcsa remegést mindenhol.
Már nem is figyelek arra, hogy mit mond kezem lassan pólója alá siklik, hogy én is megszabadítsam attól, amitől az előbb ő is megszabadult. Nem érdekel már, hogy mit gondol a kabinomról, bár arra azért majd visszatérek azt hiszem.
Olyan rég elfelejtettem már, hogy milyen is egy kicsit igazi nőnek érezni magam és engedni az érzéseimnek. Lassan tényleg elfelejtettem azt, milyen is amikor valaki minden figyelmét csak rád szenteli, ahogyan James teszi most ezt velem. Én pedig engedek. Bármilyen furcsa is, most az egyszer engedek valakinek. Annyira jó érzés végre elengedni magamat. Szinte elveszek James karjaiban. Csókjaiba pedig beleremeg minden porcikám.
Ajkához érek, hogy szenvedélyesen megcsókoljam karom pedig levándorol nadrágjára, hogy azt is hamar le vehessem róla, ha engedi.                             





Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#7Hétf. Május 20, 2019 8:09 pm

Amanda & James


Sokat vártam erre a pillanatra, és a testem automatikusan reagál Amanda közelségére. Normális körülmények között talán még ki is elemezném a kabinja szépségét, de jobban leköt most a nyaka vonalán végigfutó apró kis libabőr, ami az érintésem után látszódik. A ruháink gyorsan lekerülnek rólunk, bár eddig sem szenteltem nagy jelentőséget az aprólékos pepecselésre, de ahogy látom, nem csak én érzem ennek a dolognak a jelentéktelenségét. A vágyak már nem szavakkal mérhetők, ahogy a csókok darabszáma sem, de inkább azon vagyok, hogy fokozzam még jobban ennek a percnek a hangsúlyát. Tudom, hogy Amandám ugyanígy érez, és nem kell sok idő, míg eljutunk a kabinja ajtajától az ágyig. Lehet, hogy most mindenki arra számít, hogy részletekbe menő írással lépésről-lépésre elmondjam, mi minden jár az fejemben, de most úgy látom jónak, hogy ezt a gyönyört elképzelve, meghagyom mindenki fantáziájára. Annyit talán hozzátéve, hogy minden létező módon boldoggá akarom tenni a nejem és ezt az élményt megtartom magunknak.. S, ha most megbocsátanak kedves kíváncsiskodók, akkor be is burkolóznánk a takaró alá, hogy csak kettesben adjunk hangot és élvezetet egymásnak…



   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#8Kedd Május 21, 2019 8:54 pm
Amanda & James



18
James nem akadékoskodik sőt mintha már ő is nagyon várná, hogy megszabaduljon a nadrágjától. Én pedig megteszem neki ezt a szívességet egyetlen egy mozdulattal, miközben mohon csókolóm tovább. Körmeimet kissé erőteljesebben mélyesztem hátába csókolózás közben. Érzem testem egyre forróbb és egyre lázasabban, hevesebben kezdem csókolni és levenni róla  a maradandó textil anyagokat, hogy már semmi se akadályozhasson meg minket abban, hogy boldoggá tehessük egymást. Egy hirtelen ötlettől fogva fordítok a helyzetünkön, hogy én kerülhessek felülre. Szenvedélyesen csókolni kezdem a mellkasát, miközben kezemmel merevedő hímtagját kezdem el izgatni, ujjaimmal játszadozva rajta. Ajkaimmal lassan ereszkedek lefele apró csókokat lehelve hasára, derekára és végül egy kicsit annál lentebb is. Majd mire túlságosan beleélné magát ismét elindulok testén felfelé ajkammal ugyancsak végig csókolva hasát, mellkasát és édes ajkait. Kezem se rest mindeközben hevesen markolászom a legféltettebb testrészét.
De nem ússza meg ennyivel, gyorsan ismét fordítok a testhelyzetünkön és magamra húzom őt. Mindeközben mielőtt még bárki is megláthatna magamra húzom a takarómat és egy csettintéssel eloltom lámpát a kabinban. A többi már hét pecsétes titok. Csak a miénk. Az édes kettes szerelem, mámor, gyönyör öröme, csak ránk tartozik.


***

Furcsa érzésre ébredek reggel, amit magam sem tudok megmagyarázni. James mellkasára hajtva fejem nyitom ki szememet, ha ő még nem ébredt fel. Összeráncolt szemöldökkel nézek magam elé, nem értem mi van velem. Egy édes puszit lehelek James mellkasára, akivel a leggyönyörűbb éjszakát töltöttem el, amióta csak élek.
- Jó reggelt édes. - köszönök rá kedvesen.



Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#9Szer. Május 22, 2019 6:46 pm

Amanda & James

Ami a lámpaoltás előtt s után történt, nehéz lenne szavakba öntenem. Nem azért, mert hiányos az emlékem, vagy éppen a szókincsem rá, de az érzéseket nem könnyű mondatokká alakítani. Amandám közelsége és az egymás iránti vágyaink beteljesülése minden képzeletet felülmúlt és csak akkor eszmélek fel, mikor mély álomból ébredek mellette. Az apró kedves csók, mit mellkasomra lehel, s aztán jó reggelt kíván, már érzem, hogy ez nem egy álom volt, hanem a valóság. Karomba zárom és közelebb húzom magamhoz, hogy még érezzem illatát és csak nehezemre esik, hogy aztán kinyújtózzam elzsibbadt tagjaim.
-Neked is jó reggelt, Életem…- hajtom a fejem az övére egy puszit nyomva homlokára, de egy percre sem veszem le róla a szemem. Minden pillanatot magamba szívok, hogy a reggeli ébredésem teljes lehessen, de még lustálkodva fonom rá karom a vállára, hogy még egy ideig érezzem, ahogy szuszog mellettem.
-Mit terveztél mára? Mit csináljunk?- nézek rá kedvesen, és kíváncsi vagyok, hogy mihez lenne kedve mára.



   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#10Szomb. Jún. 29, 2019 6:03 pm
Amanda & James



Jamesem közelebb húz magához. Én pedig úgy simulok hozzá, mint egy kis macska, aki pusztán csak dorombolni szeretne. De még mindig nem hagy nyugodni ez a különös érzés, ami semmivel sem tudok megmagyarázni. Furcsa. Nagyon is az. Elmélkedem magamban. Aztán viszont úgy döntök, hogy nem olyan fontos ez. Majd biztosan elmúlik ez az egész.
Kedvesem is köszön nekem ráadásul egy jó reggelt puszit is kapok tőle, amire egy mosollyal válaszolok. Annyira jó így ébredni. Azt hittem már soha többet nem lesz részem ilyesmiben. De örülök, hogy ebben az egy dologban tévedtem. Vissza kaptam Jamest, amitől a világ legboldogabb embere lettem. Végre nem telnek dög unalmasan a napjaim és nem kell csak a munkával foglalkoznom. Pláne nem kell annak a Malinor idiótának a pofáját néznem folyton.
- Hát... - kezdek bele mondandomba bűntudatosan rá meredve - Igazából most az egyszer nem terveztem semmit mára. -  vallom be őszintén. - Most az egyszer a spontaneitást választom. - mondom tovább. - Vagy esetleg neked van ötleted, hogy mit csináljunk ma? - nézek rá kérdőn miközben odabújok hozzá és egy csókot lehelek ajkára.      



Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Ugrás:
^
ˇ