Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: A világűr :: Az URS Jola fedélzetén :: Legénységi fedélzet Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Folyosók és Lift - Legénységi Fedélzet
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Leda Valentine
Hozzászólás száma : 156
Leda Valentine
Az URS Jola tisztje



#21Szomb. Jan. 12, 2019 7:48 pm
- Ez nem hobbi. Lassan kezd rám nőni ez a szerep, úgy is, ha nem akarom. Maga nem érzi néha, hogy akkor is Steele zászlós, mikor lehetne csak Markus is? - Hiába is próbálnám bizonygatni, hogy ez csak egy ismerkedő kérdés; ha most nem is, de a későbbiekben úgyis felhasználnám a választ az elemzés során. Ezért is nehéz az ismerkedés számomra, főleg olyan környezetben, ahol minden lehetséges barát, vagy barátnő a potenciális páciensem is egyben.
Meglepetten, talán kissé kétkedve szalad a homlokom közepére a szemöldököm. Ismét elég őszintének tűnik a válasz, mégis kezdek tényleg kételkedni. - Fenntartok magának egy szabad időpontot erre az esetre. -  felelem végül csak egy picit szélesebben mosolyogva, mint terveztem.
Talán most először, mióta itt vagyunk, egyetértőn bólogatok a hallottakra. Szerettem a Földet, de nem akartam volna vele halni. - Tudom-tudom. Már a legénység a családom, igaz? - eddig folyton mosolygó arcomra kesernyés kifejezés kúszik. A családom. Akik úgy néznek rám, mint egy itt felejtett szemeteszsákra a kukás nap végén. Biztató.
Az elméletemet, miszerint valami régi átok okozza, hogy minden kütyüt rövid úton megbolondítok, egyelőre meg kell tartanom magamnak. Nem mondom, hogy halálra rémít, mikor sötétbe borul a lift, de az biztos, hogy egy pillanat alatt pici gombóccá zsugorodik és a torkomba ugrik fel a gyomrom. Rendesen összerezzenek, ahogy Markus keze a vállamat érinti, de szó nélkül lépek közelebb és hagyom, hogy magához öleljen. Igaz, csak néhány pillanatnyi gyengeséget engedélyezek magamnak, aztán sóhajtok egyet és bizonytalanul megszólalok. - Köszönöm, mostmár jó lesz. - nem épp így és nem ezt akartam mondani, de egyelőre nem teszek hozzá, mert az valószínűleg csak tovább rontana a dolgokon.
Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#22Szomb. Jan. 12, 2019 8:41 pm
Kissé értetlenül néz a nőre. Na nem azért, mert nem találkozott még ezzel az életérzéssel, csak nem érti ez miért baj, vagy miért akarna más lenni. Sajnos a rossz pletyka, amit terjesztenek róla, hogy a munkája a hobbija is egyben 100%-ig igaz, és sosem merült fel benne, hogy ez nem dicséret.
-Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet megmutatni az emberi oldalunkat. Leszámítva persze kár kivételes személyt. A beosztottaimnak tudnia kell, hogy én vagyok a legrosszabb szemétláda, hogy eszükbe se jusson megtagadni a parancsaim.
Ezt teljes büszkeséggel mondja, bár mintha egyetlen pillanatra egy mesterkélt sóhaj is kitörne ajkai közül. De a pillanat elillan, mintha meg sem történt volna.
-A család talán túlzás, de szükségük van magára, még azoknak is, akik érdekesen mutatják ki.
Most amúgy nem magára gondol, hanem azokra, akiket neki személyesen kellett erőszakkal a rendelőbe vonszolni. A karma végül őt is elérte ezek szerint. Mondjuk nem úgy tűnik mintha bánná, igaz a vak sötétben nem tűnik sehogy sem semmi. Szorosan öleli a nőt, de nem túl szorosan, és bólint, amikor meghallja, hogy minden rendben.
-Egy pillanat... - súgja ahogy elhúzódik, és levesz az övéről egy tárgyat, amit a nő kezébe nyom, és ujját rávezeti a bekapcsoló gombra. A zseblámpa azonnal aktivizálódik, és lágy, kellemes fénye azonnal bevilágítja a szobát. Ez után ellép tőle megint.
-És nem, nem tud rávenni, hogy rémtörténeteket meséljünk egymásnak.
Vissza az elejére Go down
Leda Valentine
Hozzászólás száma : 156
Leda Valentine
Az URS Jola tisztje



#23Vas. Jan. 13, 2019 3:59 am
Abból, ahogy rám néz, már tudom is a választ, de ha ez nem lenne elég, a szavai meg is erősítik a feltevésemet. Tudom, hogy nagyon sokan élik így az életüket, még akkor is, ha érzik, hogy ez így nem egészséges. De Markus ezek szerint szándékosan képez átfedést a szerepei között. Emiatt azonban eszemben sincs most ítélkezni.
- Gondolja, hogy a félelemből követő beosztottak a legjobb beosztottak? - szívesen meghallgatom az érveit, de eszemben sincs vitába szállni vele, egyszerűen csak kíváncsiskodom, ahogy eddig is. Persze, mivel más egyéb sincs, amire ebben a szűk kis fülkében figyelhetnék, észreveszem az aprócska sóhajt is, csak épp még nem tudom hová tenni. Talán nincs is jelentősége a dolognak, csak én próbálok minden apróságba belelátni valamit.
- Úgy érti, mindenki másnak, csak magának nem? - tudom, hogy úgy, de kíváncsi vagyok, miért. Eddig csak néhány igazán kreatív magyarázatot hallottam, miért nem kellek, hátha kerül a gyűjteményembe egy újabb unikum.

Nem mondom, ez a hülye helyzet a lifttel rendesen megnehezíti a dolgom. Markus Steele ugyanúgy megérdemelné a profi bánásmódot és egy normális terapeutát -amennyiben szükséges- mint a többiek, de ez a mai eset nagyban meg fogja nehezíteni, hogy megfelelő kapcsolatot alakítsunk ki ehhez.  Főleg így, hogy már másodjára ölel magához rövid időn belül, mert valószínűleg úgy érzi, szét fogok esni, ha nem vigyáz rám. Hümmögve bámulok felfelé rá a sötétben, mert először nem értem, mire kellene várnom, de ez nem tart sokáig. Először nagyon megörülök a lámpa fényének, és bár ez nem szép dolog, egyből úgy fordítom, hogy Markus arcát kellően megvilágítsa. - Ezt, azt hiszem, el tudom fogadni. - jelentem ki mosolyogva, majd egy szó magyarázat nélkül kikapcsolom a lámpát. - A rémtörténeteket amúgy is sötétben szokták mesélni, de annyira még nem ismerjük egymást... -
Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#24Szer. Jan. 16, 2019 4:04 pm
-Úgy gondolom, mindenki fél a haláltól, és ez a félelem meg tud bénítani mindenkit, aki kevésbé fél az ellenségtől, mint a felettese haragjától. Nem szép, de a háborút nem is annak szánják.
Szinte kísérteties, mennyire hasonlít az apjára, ahogy ezeket a szavakat mondja. Ugyanaz a hanglejtés, arcvonások, és meggyőződés afelől, hogy ezt lehetetlen másképpen csinálni. És tekintve, hogy az öreg admirális volt, nincs is nagyon oka kételkedni benne.
-Én tudom, hogy nincs szükségem segítségre, a procedúra viszont hasznos, és érthető. Ki ne szeretné tudni, bekattant-e az ember, akinek fegyvert adtak a kezébe? Csak azt nem szeretném, ha maga kezelne.
Újra, semmi sértés, egyszerűen csak kijelenti. Aztán megint egymás közelében találják magukat, és a nő vállait akkor sem ereszti, amikor már világít a lámpa, igaz nem is tartózkodik már annyira közel. Szemeiben ijesztően tükröződik a lámpa fehér fénye, mely a jövő technológiájának hála még akkor sem irritálja, ha közvetlenül bele világítanak, igaz az orvosok továbbra sem ajánlják ezt hosszú távon. Ahogy viszont elalszik a lámpa, felhorkan.
-Most azt szeretné bizonyítani, hogy bátor, vagy azt, hogy bennem bízik meg annyira, hogy nem bánja, hogy itt ragadtunk a sötétben?
Vissza az elejére Go down
Leda Valentine
Hozzászólás száma : 156
Leda Valentine
Az URS Jola tisztje



#25Hétf. Jan. 21, 2019 5:36 pm
A sötétségben nem láthatja az érdeklődő tekintetemet, de azt hiszem a hallgatásom és a kis hümmögés, mielőtt bármit is felelnék épp elég árulkodó lehet. - Szóval azt akarja mondani, hogy maga még a halálnál is ijesztőbb tud lenni? - Nem vitatkozom, csak próbálom fenntartani a beszélgetést, ami talán már most személyesebb vizekre sodort minket, mint bármelyikünk is tervezte.

Bár számítok valami igen frappáns, és meggyőző érvre, csak a meghökkentő kijelentés a mondandója végén, ami felkelti most az érdeklődésemet. - Értem. - először csak ennyi bukik ki belőlem, de aztán gyorsan túllendülök ezen is. - Van ennek valami oka? Esetleg bármi köze a most zajló beszélgetéshez? -
Egyre kíváncsibbá tesz, de nem ezért világítok a szemébe, mikor megkapom a lámpát, hanem, hogy kicsi előnyt nyerjek. Meggyőződésem szerint büntetlenül vizsgálgathatom az arcát néhány pillanatig, amitől szintén nem leszek sokkal okosabb, de azt legalább megállapítom, hogy a szeme árnyalata az óceánéra emlékeztető érdekesen vibráló kék. A lámpa fényénél legalábbis mindenképp. Ki is kapcsolom gyorsan, mert kellemetlenséget okozni azért eszemben sincs. Különben is, ki tudja, meddig leszünk itt, ha így haladnak a javításokkal... - Talán mindkettőt. A naivságom átka, azt hiszem...
Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#26Hétf. Jan. 21, 2019 6:43 pm
-Igen. Szinte visszhangzik az akna magabiztos feleletétől, amit egyébként többen is alá tudnak támasztani. Nincs ebben semmi beképzeltség, jól tudja ő is, hogy minden tiszttel ez a helyzet. Vagy legalábbis a többséggel.
-De sokat segít ebben a puskámra szerelt szurony és gránátvető.
Reflexből bólint, de azonnal eszébe is jut, hogy Leda ebből ugyan semmit sem láthat. Inkább közelebb húzódik hozzá, és a mellette lévő falra tenyerel rá, hogy biztosan tudja, itt van előtte. Kissé összeszorul a torka, ahogy hallja a nőben a csalódottságot, ezért igyekszik gyorsan megmagyarázni a dolgot.
-Azért nem akarom, mert tetszel nekem. Nagyon. És nem tudnék nem nőként nézni rád, viszont ha kezelsz, akkor tiltja a szabályzat, hogy megtegyem ezt...
Nem tart sokáig. Amilyen hirtelen tapad a nő ajkaira, olyan gyorsan vége is szakad a sötétben orvul lopott csóknak, ami után már húzódik is vissza a saját falához, és hagyja, hogy Leda feldolgozza,a mi történt.
-Még mindig nem akarod felkapcsolni inkább a lámpát? - Kérdi, humorral próbálkozva, ha túl hosszúra nyúlna a csend.
Vissza az elejére Go down
Leda Valentine
Hozzászólás száma : 156
Leda Valentine
Az URS Jola tisztje



#27Kedd Jan. 22, 2019 9:06 am
- Eszembe sem jutna megkérdőjelezni a vezetési módszereit, de a későbbiekben szívesen beszélgetnék erről. Katonacsaládból származik, ugye? - kérdezem igencsak óvatosan, s egyben arra is utalva, hogy ezt nem most, hanem formálisabb keretek között szeretném megtenni. Már, ha egyáltalán tényleg azok között van Markus, akiknek szüksége lesz terápiára. Egyre kíváncsibb vagyok, vajon neki van-e igaza.
Kicsit akaratlanul is összébb húzom magam, amikor megint közel jön, de a sötétben ez talán nem olyan nyilvánvaló. Legalábbis, amíg meg nem szólalok. Olyan közel van, hogy szinte érzem a testéből áradó melegséget, de nem mozdulok, csak várom, mivel magyarázza, hogy inkább nem bízná rám magát a későbbiekben. Persze vannak tippjeim, de azért mégiscsak jobb a bizonyosság.
Már csak azért is,mert amit hallok, az olyannyira meglep,hogy még a számat is eltátom picit. Hihetetlenül bután festhetek, de legalább nem sokáig. Bármi más esetben ez a gyors, kicsit talán elsietett csók kifejezetten tetszetős nyomatékosítása lenne az előbbi vallomásnak, de Markus, akár a legénység többi tagja is, tabu. Nagybetűs, félkövér, pirossal írt TABU.  
Tilos. Ezt ismételgetem magamban, miközben megszeppenve állok továbbra is a kabin falánál, a sötétségbe rejtve kicsit sem profizmusról árulkodó vonásaimat. Beletelik talán egy percbe is, mire Markus félig viccesnek szánt kérdésére reagálva felkattintom a zseblámpát, ezúttal nem egyenesen a szemébe világítva, de úgy, hogy mindkettőnk arcát megvilágítsa. - Ez már most is tilos, Markus. - szólalok meg nagy sokára és nagyon erősen próbálok határozott arcot vágni mindehhez. - Egyelőre nincs helyettesem a hajón, így... - sóhajtok egyet és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt. - Mindig ilyen hirtelen cselekszik?
Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#28Kedd Jan. 22, 2019 9:43 am
-Igen. De ezt már tudja az aktámból.
Elég sok minden van, amiről nem szeretne beszélni, még így félhivatalosan sem egy pszichológussal, és a családja ott van a dobogón, szóval igyekszik leplezni, mennyire szeretne most témát váltani. Kérdéses mekkora sikerrel.
-Egyébként nyugodtan megkérdőjelezheti a vezetési módszereim, ha hajlandó részt venni egy edzésen.
Azt nem teszi hozzá, hogy szívesen megnézné a fekete egyenruhában ez a mostani kék helyett, de igazándiból a következő események után talán fölösleges ez a fajta önmegtartóztatás. Szelíden mosolyog Leda-ra, és egyetértően bólogat. De még mennyire tilos. Teljességgel szabálytalan. És valamiért kivételesen egy cseppet sem zavarja ez.
-Nem volt hirtelen. Már több mint egy órája itt állunk, én pedig napok óta erre gondolok. És hízelgő, hogy csak a szabályzat miatt nem tetszett a dolog.
Ebben a pillanatban újra megmozdul a lift. Ezúttal felfelé. apránként kezd el araszolni, nagyon darabosan.
-Úgy tűnik megjavították végre a tartalék motort. Mindjárt szabadok vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Leda Valentine
Hozzászólás száma : 156
Leda Valentine
Az URS Jola tisztje



#29Kedd Jan. 22, 2019 12:33 pm
- Valóban, de jól jött a megerősítés. Én sem emlékezhetek mindenre. - felelem megadón, de nem is erőltetem tovább a témát. Ez egyáltalán nem ide való. Nem kell zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, a szülő-gyermek kapcsolat számára is kényes téma. A terápiák egy jelentős része -még a poszttraumás katonák esetében is- egyébként abban áll, hogy rájöjjünk, milyen terhet, csomagot, transzgenerációs átkot cipel magával az alany és segítsünk feloldani ezeket. Talán nem lenne nehéz kitalálni, mi a helyzet Markus apjával, aki minden bizonnyal magas rangú tiszt volt, még magasabb elvárásokkal. Mégsem teszek ilyesmit. Hagyom, hogy átugorjon egy kevésbé veszélyes témára. Vállat vonok, és elhúzom a számat a kihívásnak is beillő feleletre. - Köszönöm, de nem vágyom a szükségesnél több vagy komolyabb kiképzésre. Szívesen megnézek egyet, de az ilyesmi nem nekem való. - és tényleg nem. Az alap kiképzést is csak azért vállaltam be, mert másképp nem jöhettem volna ide. Nekem pedig fontos volt, hogy ne csak a Volin lézengjek. Mindezek a gondolatok azonban semmivé foszlanak a csókot követően, és csak pislogok a visszafogottan mosolygó férfire. Képtelen vagyok úgy felelni az elhangzottakra, ahogy a pszichológusnak kellene. Most csak Léda vagyok, pedig ez az a pillanat, amikor nagyon dr Valentine kellene legyek. - Én nem mondtam ilyet. - megforgatom a szemeimet és egy félmosollyal az arcomon bámulok fel a plafonra. - Ön is tudja, hogy ez hiba volt... ugye? - próbálom megtalálni magamban a dokit, fogalmam sincs, mennyi sikerrel.
A lift furcsa mozgása bennem csak aggodalmat ébresztene, de Markus gyorsan felvilágosít. - ó, ez remek! Tényleg itt voltunk vagy egy órát? Nekem perceknek tűnt...
Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#30Kedd Jan. 22, 2019 2:14 pm
Mély levegőt vesz, és el is engedi a dolgot a család témával kapcsolatban. Utálja, ha valaki felhozza a dolgot, de Leda olyan kis aranyos, hogy nem tud sokáig orrolni rá ezért.
-Akkor sem, ha megígérem, hogy nem kell bunyóznia senkivel? Akadályfutás lenne csak, és hasonlók. Meg fekvőtámasz. Jó sok fekvőtámasz.
Láthatóan fel sem merül benne, hogy valakit ne vonzana ez az ígéret, sőt. És ha már vonzalmaknál tartunk, most már leplezetlenül figyeli a nőt, és nem is próbálja titkolni, mennyire szórakoztatja Leda reakciója. Feldobta a napját ez az incidens az tuti.
-Igaz, tényleg nem mondtad, hogy nem tetszett. Aztán megrázza a fejét, és úgy tűnik, mintha megint közeledni akarna Leda-hoz, de végül ott marad a helyén. Nem tűnik úgy minden esetre, mint aki úgy érzi, hogy ez hiba volt. Sőt...
-Jó társaságban gyorsan megy az idő. Szinte bánom, hogy vége. Egyébként nem sokaknak szoktam megengedni, hogy tegezzenek, szerintem élj a lehetőséggel...rögtön miután messzebb álltál az ajtótól.
Ő megfogadja a saját tanácsát, és el is húzódik a távoli sarokba. Valóban nem tart sokáig, és megállnak, az ajtó pedig résnyire nyílik. aztán beragad.
-Kell segítség? - Megvárja a választ, majd mindkét kézzel ráfog az ajtókra, és izmait megfeszítve kitárja az ajtókat. Odakint csak az egyik fiatal gépész kadét vár rájuk, aki mint a villám áll félre az útból, és tiszteleg nekik. Steele viszonozza ezt, és elindul vissza a kabinja felé. A válla felett azért visszanéz.
-Jössz?
-
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Ugrás:
^
ˇ