Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 13
Consilium - 2
Lázadók 3 1
Összesen 21 23

Stars can't shine
without darkness

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Fegyverfejlesztési részleg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Fegyverfejlesztési részleg   Vas. Nov. 25, 2018 6:40 am



A tiltott zónában helyezkedik el, de a bejárathoz közel. Az ide bejárásra jogosult tisztek sem léphetnek be a tiltott zónák mélyebben elhelyezkedő részlegeibe.
Itt folyik valamennyi hadászati újítás a tervezéstől a kísérleti fázisokon, és a végleges teszteken át a prototípusok legyártásáig.
A belépést, a kilépést, valamint bármilyen eszköz vagy terv kivitelét komoly biztonsági protokoll szabályozza.
A részleg - elsősorban- gyalogsági fegyverekért felelős vezetője jelenleg Simon Greymare hadnagy, minden új igénnyel, kérdéssel, megoldásra váró problémával hivatalos úton hozzá lehet fordulni. A fejlesztésekért felelős csapat gerince hat fő állandó személyzetből áll, ebbe nem számolva bele azokat, akik nem a konkrét fejlesztéssel foglalkoznak, vagy csak időlegesen végeznek itt feladatot.
A részleg szigorú szabályozás szerint üzemel, a biztonsági protokoll be nem tartása súlyos büntetést von maga után.

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma :
429

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   Vas. Nov. 25, 2018 10:47 am

Simon & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Carl mögött két lépéssel lemaradva követem a Tiltott Zóna irányába. Hajnalnak számító idő van, a legtöbb katona még alszik. Vélhetőleg az elsők leszünk az átmeneti “munkahelyemen”. Ugyanis, senki sem maradhat tétlen, még akkor sem, ha épp egy új részleg kidolgozásán dolgoznak.
És, hogy őszinte legyek, magam sem tudnék tétlen lenni, így még örülök is, hogy van mit csinálnom. Nem úgy, az előttem ballagó alak. Hóna alatt három vaskos paskaméta figyel. Dühöng, az orra alatt motyog. Tegnap óta, amióta a hírt megkaptuk. Szinte egyszerre, én azért, hogy tudjak róla, ő azért, mert ő intézi a papírügyeket a Fejlesztési részlegen.
Na meg, mert neki kell az új embereket bemutatni. Próbáltam tegnap megérteni, hogy mi baja is lehet, de nehezen ment. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem értek. Tesztelőnek is kell valakinek, lennie, nem? Rosszabb is történt már velem, mint ez. Azt is túléltem, ez sem fog megártani. Ez is csak egy feladat, amit el kell végezni.
Ő mégis csapkodva nyomja a kártyáját a lezárt plexifal előtt. Én nem kaptam még belőle - okkal. Gondolom majd később, avagy minden reggel kéz a kézben fogunk ide besétálni.
Halkan szisszenve tolódik el az ajtó, hogy utat nyerjünk a Tiltott Zónába. Pár lépés, és jobbra fordul. Kártyáját újra egy panelhoz érinti. Ekkor kapunk bebocsátást a terembe. Mely még üres.
- Egyébként sem dolgoznak itt sokan. Hatan, heten, plusz néha én benézek, ha szükségük van valamire - tény és való, Carlnak megvan az a kapcsolati hálója, hogy egyszerűbbé tegye a papírmunka folyamatát.
Egyelőre egy asztalhoz zavar, melyen pár alkatrész pihen. Kényelmesen, ám fegyelmezett tartásba ülök le. Hajam szorosan hátrakötve.
Carl addig-addig beszél hozzám, hogy lazítsak, jó fej a banda, és hasonló dolgokat, amíg meg nem unom. Elővéve a táblagépet látok olvasásnak, amíg várunk. Nem értem, hogy miért jöttünk ily korán.
Nem tudom, hogy mióta olvashatok, ám az ajtó újra nyitódik. Carl pedig úgy robban ki mellőlem, mint egy rakéta, lecsapva a pasasra, ki belép…

Ki nem más, mint Simon. Még mielőtt bármit is észrevehetne - vagyis a férfi ebben reménykedik, hogy nem szúrja ki az olvasmányába mélyedő nőt - három paksamétával a kezébe csap le a férfira, és invitálja egy csendesebb, zártabb részlegre. Pontosabban az ő irodai sarkába.
- Jó reggelt! - üdvözli elsőként, hisz így a szokás. - Válthatnánk pár szót? - Carl kedves mosolya most is úgy ragyog arcán, mintha valaha egy Isten azt rá szabta volna és soha le nem mosná onnan.
Reméli, hogy igent mond, mert ha nem, érdekesen nézhet ki, ahogy egy sarok felé húzza a könyökénél fogva.
- Mielőtt elindulna a nap, egy-két dolgot szeretnék veled megbeszélni… - ha már ő a főnök, vagy valami ilyesmi. Kimondva nincs, de mindenki tudja, Carl is ehhez tartja magát. Bármit is kell elintézni, először mindig Simonnal beszéli meg, vitatja meg. Az ő véleményére ad a legtöbbet, hisz ő ismeri a legjobban ezt a részleget. Így lehet a legjobban együtt működni, nem igaz?
S amint csendesebb, elszapált részhez érnek, bele is fog a mondanójába.
- Először is. Katrina átmenetileg neked dolgozik, a pozicíójának nem fogsz örülni - nyújtja át az egyik dossziét, ám mielőtt Simon elvehetné, visszakapja azt. Ledobja az asztalra, hiszen az rátér. - És ha már szóba hoztad Katrinát, köszönöm, hogy megtetted - vigyorodik el, mint aki tényleg akar valamit.
- Hadd kérdezzem meg, hogy pontosan most mi is van veletek? Egy árva szót nem tudok kihúzni belőle, azóta, hogy ti ketten… - arcán derű és gondtalanság látszódik. Egy pillanatra sem neheztel Simonra, hisz miért is tenné. Amit kérdez, mindösszes felebartái kíváncsiságból teszi.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Hozzászólás száma :
304

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   Vas. Nov. 25, 2018 1:27 pm

Kat & Simon

Hajnalban ébredek, ami nem meglepő az elmúlt néhány nap tendenciáját figyelembe véve. Négy nap telt el azóta, hogy Katrinával beszéltem, ez volt a harmadik éjszaka azóta, hogy mellette aludtam el, és nélküle ébredtem – amivel kapcsolatban ezúttal semmiféle negatív érzés nem maradt bennem, megértem, és csak egy órát kértem tőle -, azonban azóta nem alszom túl jól.
Ostobaságokat álmodom, és átizzadt lepedőbe tekeredve ébredek.
De ha már fent vagyok, nincs értelme húzni az időt, így felöltözöm, magamhoz veszem a szükségesnek ítélt papírjaimat, menet közben az étkezőben veszek egy kávét – feketén és édesen -, a papírokat és a poharat egy kezemben egyensúlyozva, kissé kócosan lépek be a fejlesztési részlegbe, és szemmel láthatóan nem vagyok felkészülve rá, hogy nem leszek egyedül.
Mindezek okán Carl figyelemelterelő rohama tökéletesen sikerül.
- Hmpf?
Első körben ennyire futja tőlem, de a következő pillanatban az agyam utoléri az eseményeket, és felveszi a megfelelő fordulatszámot a szociális interakciókhoz, még a kávémat is sikerül időben átvennem a szabad kezembe, mert Carl annál a könyökömnél fogva húz, amelyik kezemben eddig az összes cuccom volt. Még kissé kótyagosan, de őszintén rávigyorgok
- Jó reggelt, Carl! Persze, de miért vagy itt ilyen lehetetlenül korán?
Tiltakozás nélkül hagyom magamat vezetni.
Mivel időközben az agyam elkezdett működni, ahogy kimondtam, máris sejtem, hogy valami nincs rendjén, a tudatom peremén apró vörös villogás kel életre, de már hiába pillantok körbe gyanakodva, Katrinát takarják az elválasztó panelek.
- Persze, amit csak akarsz, állok rendelkezésedre!
Megszoktam, hogy lehetetlen időpontokban is beszéljek fontos ügyekről, a Carlból áradó sürgetéstől pedig egy csapásra éber lettem.
Ledobom az asztalára a papírjaimat, szabaddá vált tenyeremmel barátian vállon veregetem.
És már jön is a feketeleves, ahogy sejtettem. Ami nem az, hogy Kat itt fog dolgozni, hanem ami utána jön. Hogy ez nem lesz jó, azt nem csak abból sejtem, hogy Kat nem ért a fejlesztéshez, és nem csak abból, hogy a férje is megerősíti a gyanúmat, sokkal inkább a másik férfi szemének villanásából.
A kávémat elővigyázatosan leteszem az asztalra, és nyúlnék a dossziéért, ám Carl elhúzza előlem, és az asztalra dobja. Én pedig módosítok az irányon, és újra nyúlok a papírkötegért, tudomást sem véve a kissé – valószínűleg szándékolatlanul – tiszteletlenre sikerült gesztusról.
- Miért dolgozik itt, és milyen pozícióról beszélsz? Tudomásom szerint nem ért a fejlesztéshez…
A hangomban már ott csendül a türelmetlen fenyegetés, miszerint nem jó ötlet kerülgetni a forró kását.
A következő pillanatban aztán megemelkedik a szemöldököm, úgy fest, még nem kapcsolok elég gyorsan, mert lemaradtam egy gondolattal. Nem is én hoztam szóba Katrinát. Két értetlen pislogás után aztán felülemelkedem a dolgon.
A kérdés váratlanul ér, próbálom kitalálni, mennyit is tud valójában a velem szemben álló férfi.
Kinyitom, majd becsukom a számat, aztán nekifutok még egyszer a válasznak.
- Azóta, hogy mi ketten, mi?
Nem fenyegető a hangsúly, de a hangszínemben ott az óvatos gyanakvás. Ez egy rohadt veszélyes titok, és egyébként nem tudom pontosan mennyit tud, és most mire gondol. A szexre, a legutóbbi beszélgetésre, valamelyik csókra? Nem adhatok ki többet, mint amennyit már így is tud.
Végül a Katrina számára legbiztonságosabb válasz mellett döntök.
- Nem tudom, hogy mi van velünk… Velem sem beszél róla igazán. Ami engem illet… azt hiszem beleszerettem a feleségedbe…
Nem fordítom el a tekintetem, állom a pillantását. Nem érezhet a hangszínemből sem megbánást, sem fenyegetést, ez pusztán tényközlés.
Sosem voltam még szerelmes, de úgy hiszem, ez nem lehet más. Legalábbis más magyarázatom nincsen az érzéseimre, vagy a mágneses vonzásra.
Én nem kérdezem Eve-ről, egyelőre nem. Nem akarom, hogy azt gondolja, zsarolni akarom az ő titkukkal. Sosem árulnám el őket, bár erre valószínűleg egyikük sem merné feltenni az életét.

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
149

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   Hétf. Nov. 26, 2018 5:31 pm

Simon & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Carl nem sokáig tétlenkedik, ahogy lehet lecsap a férfia, nem kisebb feltett szándékkal, minthogy egy pillanat erejéig is kettesbe tudjanak beszélgetni. Szükség lesz erre és bizony erre hamarosan Simon is rá fog döbbenni.
- Oh, próbáltál te már egy olyan mellett aludni, aki minden nap hajnalba kell, mert éveken keresztül azt szokta meg, majd amikor elmondod neki, hogy bizony pihenni is lehet, a lesújtó pillantása rögtön felkelt. Részben a lelkiismeretfurdalás miatt - magyarázza könnyedén, hogy miért is nem aludt.
Az már csak a másik része, hogy egész éjjel fent volt, hogy elintézzen pár dolgot. Az elmúlt napokban nem sokat pihent, de erről is mindjárt tudni fog. El akarta ezt a beszélgetést kerülni. Vagyis csak az egyik részét. A másikkal semmi baja.
Azért a férfi reménykedik, hogy a kávéja épen marad és még azelőtt megissza, hogy elkezdenének beszélgetni. De nem? Az asztalon végzi, akkor semmi baj. Felkészül arra, hogy hamarosan az ő ingjén fogja végezni a barna kávé. Nem sokszor érzi magát tehetetlennek a szakmájában, de most…
Szemüvegét leveszi és orrnyergét dörzsöli meg, miközben belekezd a beszédbe.
- Egyelőre még ne olvasd el - tanácsolja, szinte már barátian, hogy mit is ne tegyen, de persze rajta áll. Kérdésre mégis szarkasztikusan horkan fel. - Mintha nem lenne szükség minden csapatnak egy feláldozhatóra nem? Miss Tökéletes, Érzelemmentes katonát azért helyezték ide, hogy Rajta végezzük el a kísérleteket - mosolyogja, pengeélesen. Szemmel láthatóan neki sem tetszik ez a helyzet. - És miért is ne tennék meg? Ha a fél karját is robbantanátok le, egy büdös szót nem szólna, csak elviselné a fájdalmat. Az elmúlt két napom azzal telt, hogy megpróbáljam a döntést megváltoztatni. Bármily úton indultam el, Mr Érzékelten Gardel Parancsnokba ütköztem - bosszús.
Nem is kicsit, hiszen ez nem más Carl szemében, mint kicsinyes bosszú. Csak még azt nem tudja, hogy miért. Mit tehetett a felesége, amivel ezt érdemli meg?
- Még nem tudom, hogy csak tesztelni akarja-e a képességeit, vagy hogy az Arkan nem puhította-e meg. A lényeg, hogy nem tetszhet, de a nyakadon ragad egy ideig. Jah és ne aggódj, a legújabb fejlesztésekre osztották ki - mielőtt még Simon agyába venné, hogy kispadra ülteti. - Mindenre gondoltak, a parancs ez is tartalmazza…
De ha már amúgy is más útra tévedt a beszélgetésük, vagyis reméli, hogy nem ragadnak le túl sokáig, akkor egy pillanat türelmét kérné még. Ha nem kapja meg, óvatosan érinti meg Simon vállát Carl. Bíztató mosolya biztosíthatja, hogy eme harcot nem nyerte még meg a főnökség.
Óvatoskodó kérdésére azonban csak szélesen vigyorodik el. Majd torkát köszörülve próbálja azt eltüntetni.
- Katrina mindent elmondott - próbálja magára erőleteni a komoly férj szerepét, de szemmel láthatóan most ez sem megy neki. - Azzal a szándékkal, hogy ő bűnt követett el, hisz a törvényeink kimondják, hogy a megcsalás annak minősül. S rögtön ragaszkodott ahhoz, hogy a Consilium felé is mondjam ezt el. Még szerencse, hogy vannak kiskapuk a nő rendszerébe, amiket ki lehet használni. Szóval jelenlegi parancsa tőlem, hogy erről senkinek se beszéljen. És ha már amúgy is erről beszélünk, mellesleg, gratulálok hozzá - teszi még hozzá, mielőtt Simon elbizonytalanodna arról, hogy beleszeretett-e, vagy sem.
- Hidd el, hogy nagyon mélyen te is megindítottál benne valamit, hiszen… Azt nála eddig nem más volt, mint egy kötelező érvényű dolog. Hagyj neki egy kis időt. Na és akkor áttérnék arra, amit amúgy is akartam már. Mint tudod a házasságközvetítő irodába dolgoztam. Mielőtt eljöttem, eme két dokumentumot is meg kellett volna semmisítenem - mutatja fel azt a kettőt, amit eddig a hóna alatt rejtett. - A rendszerünkbe van hiba, de a sikeres házassági ráták magasak. Persze olykor előfordulnak hibák. De minden a számok egyezésén múlik. Sok minden… - legyint, mielőtt még bárki is belemenne abba, hogy milyen rossz is ez a rendszer. Igazat is tudna adni, ha sok sikeres házzaságot nem látott volna.
- Nem tudom, hogy tudod-e, de nem engem szántak Katrina első férjének, de még a másodiknak sem. Hatodik vagyok a sorba. Amikor a szülei a harmadik jelöltet is visszadobták, igen jól hallottad, ők ezt megtehették, felajánlották nekik, hogy jelöljenek ki egy férj jelölted. Csak azt nem tudták, hogy az Admirális is kijelölt neki egyet. Itt a szülők javaslata… -  nyújtja át az egyik dossziét. Ha kinyitja Simon, szembe találhatja magát az idősebb Gardel katonával.
Igen, Katrina bátyjával. A mosolytalan, katonásan rövidre nyírt haja mellett egy pecsétet, melyen az áll, hogy elutasítva. Valamint egy százalékot. 23%.
- Igen, nagyon beteg- sokszor Carl sem értette, hogy ezt mégis miként gondotlák. Egyáltalán miként lehet, hogy Katrina még valamennyire épelméjű is. A szülőkhöz képest.
- Az Admirálisé - pedig nyújtja. - Addigra már foglalt volt. Az illető apjánál próbált közben járni, hogy mégis szabaddá tegye. A számok magukért beszéltek, hetekig győzködte, eredménytelenül. Az apja azt mondta, hogy az ő fia és a felesége házassága tökéletes és soha nem fog beleegyezni, hogy ezt bárki szétbomlassza - nyújtja át a második mappát sokatmondó arckifejezéssel.
Ha ezt felnyitja, a férfi saját, egykori, tizenhat éves képével találhatja magát szembe. Képe mellett ugyanúgy ott virít az elutasító felirat, ám a százalékok mást mutatnak. 83%.
Itt pedig meg is áll a beszédben, nem folytatja. Várja, hogy feldolgozza a férfi a látottakat.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Hozzászólás száma :
304

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   Hétf. Nov. 26, 2018 9:21 pm

Kat & Simon

Különösebben, sőt… egyáltalán nem tiltakozom az ellen, hogy Carl félrevonjon. Tulajdonképpen meglehetősen megkedveltem a pasast, mióta alaposabban megismertem.
A magyarázatra csak megcsóválom a fejem.
- Nem, még nem próbáltam. De nem engedd, hogy lelkiismeretfurdalást keltsen benned.
Rákacsintok Carlra.
A poharam az asztalra kerül, és még úgyis látom, hogy a velem szemben álló férfi feszeng az előttünk álló téma miatt, hogy még nem ébredtem fel teljesen.
A figyelmeztetésre visszaejtem az asztalra az aktát. Ráérek később is agylobot kapni miatta, mert sejtem, hogy nem fogok örülni a parancsnak, ami benne szerepel.
A kifakadásra megemelkedik a szemöldököm, és ahogy Carl csak mondja, és mondja, lassan ökölbe szorul a kezem. Kezdem érteni, hogy mit tervez a Parancsnok a saját lányával, és emiatt legszívesebben helyből betörném az orrát. Persze pontosan tudom, hogy nem érném el vele a célomat.
Az utolsó mondatra felhorkanok.
- És ez az, ami miatt nem kellene aggódnom?
A fogaim is megcsikordulnak, a hangom morgásba fullad.
- Mindjárt megnézem, mit is tartalmaz pontosan ez a parancs…[/b][/color]
Az agyam lázasan zakatol, minden akaraterőmre szükségem van, hogy elfojtsam a kitörni készülő dühömet. És ez csak részben van Katrina miatt. Részben annak szól a haragom, hogy felül akarják bírálni, hogyan vezetem a részlegemet, megkérdőjelezik a kompetenciámat, és mindezt csak azért, mert Gardel parancsnoknak éppen mindenhatót játszani támadt kedve.
Ha mindenképpen ellenségeknek akar tudni minket, hát nagyon jó úton jár. Eddig csak nem kedveltem, de ezután… Valamennyire én is értek a politikához.
Az öklömmel megtámaszkodom az asztalon heverő dosszién, és csak akkor nézek fel, mikor Carl megérinti a vállamat. A szemébe nézek, kifújom a levegőt, és akarattal kiegyenesítem az ujjaimat, majd megmozgatom őket.
- Legyen hát… Te se próbáld többet megfúrni ezt a parancsot. Bízd rám Gardel parancsnokot.
A tekintetem villámokat szór az állkapcsom feszül, de a tartásom egyenes, és eltükéltem, hogy nem vagyok hajlandó ostobaságot elkövetni. Ahogy Carlnak sem hagyom.
A következő téma nagyjából lecsillapítja a bosszúságomat, de mikor elér oda a beszámolóban, hogy Katrina megkérte, jelentse az esetet a Consiliumnak, a tenyerembe temetem az arcomat, és felnyögök.
- Katrina…
Meg akarja öletni magát?
Csak a gratulációra pillantok fel, némiképpen értetlenül.
- Mihez is?
Katrinához, az első szerelemhez?
Nem kell győzködni arról, hogy Katrina is érez valamit, ezt én is éreztem, tudom is.
- Nem fogom erőltetni. Megkértem, hogy gondolja át, ő mit szeretne…
Megrázom a fejem, mert távolról sem vagyok róla meggyőződve, hogy a szabályokkal, törvényekkel szemben az érzéseit választaná. Akkor sem, ha szenved a döntéstől. Ha mindketten szenvedünk tőle. De ez már nem Carl háborúja…
A következő témaváltást csak lassan tudom követni, annyi gondolat zsibong a fejemben, hogy azt hiszem, már nem is fér bele több. Hát nagyon tévedek, ez pillanatokon belül kiderül.
A magyarázat elejére bólintok. Eszemben sincs vitatkozni vele azon, hogy hibás a rendszer, vagy sem. Eve az élő példa rá, hogy bizony vannak hibák. Az más kérdés, hogy ezek a hibák befolyásos emberek miatt esnek meg, vagy valóban a rendszer rossz.
Arra is bólintok, hogy Katrina szülei megtehették, hogy válogatnak a férjjelöltek között. Valószínűleg az apám is megtehette volna a fiaival kapcsolatban, de nem látta szükségét, és sem én, sem Colin nem lázadtunk a választás vagy a házasság ellen.
Átveszem a felém nyújtott dossziét, és kinyitom. Ahogy felismerem a képen Katrina bátyját undorodó fintor jelenik meg az arcomon. És még csak nem is annak szól elsősorban, hogy a szülei a bátyjához adták volna.
- Ez a fickó egy kegyetlen féreg…
Átfutom az oldalt, majd becsukom a dossziét.
Elveszem a következő dossziét, és a már kezemben lévő tetején nyitom ki. Még mindig nem értem mit akar ezzel Carl. Egészen addig, míg szemben nem találom magam a 16 éves önmagammal. A kezemben megremegnek a papírok.
Keserű, tűnő vigyorral fújok egyet.
- Mint kiderült, az én apám sem mindenható…
Annyi kérdés kavarodik fel, hogy azt sem tudom, melyiket tegyem fel először.
- Mondd, hogy Katrina nem tud erről…
Meglobogtatom a dossziét. Hirtelen ez tűnik a legfontosabbnak, a többi csak utána következik.
- Várj… Ha én már házas voltam, az Admirális miért kérte, hogy futtassanak le vele engem a rendszerben? Miért én?
Tudomásom szerint csak azokat a lehetőségeket veszik figyelembe, amik még nyitottak, bár sosem mélyedtem el a kiválasztási folyamatban.
- Mire vonatkozik a 83%? Genetikai illeszkedést?
Ezt sem tartottam fontosnak soha.
Végül felnézek a papírból, egyenesen Carlra.
- Eve elmondta neked, miért kellett elválnunk?

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
149

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   Kedd Nov. 27, 2018 5:50 pm

Simon & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Jó tanácsára csak sóhajtva bólint egyet. Nem tér ki arra, hogy bár ilyen könnyű lenne a helyzet. Még akkor sem, ha a nő nem direkt csinálja ezt vele. Egyszerűen csak ilyen a természete, képes ezt kiváltani az emberekből. Sokszor nem is érti, hogy miért váltották le a posztról, tökéletesen kordában tudja tartani az embereket…
Carl kifakadása után, újabb mély levegőt vesz, melyet lassan fúj ki. Közben homlokát masszírozza meg. Nem állítja, hogy nem okozott az utóbbi napokban ez számára több fejfájást, mint kellett volna. De hát ilyen az élet, nem igaz? Főleg ez a szakma, főleg a Gardel család.
- Igazából nem. Mi csak azért tesszük meg, mert hozzánk túl közel áll Katrina. De menj ki és nézz rá. Ő fele annyira sem aggódik, mint mi. Tudod mi volt a reakciója? Épp olvasott, elolvasta, visszahajította a készüléket az asztalra és olvasott tovább, mintha mi sem történt volna - vonja meg a vállát. Mert van Carlnak egy olyan érzése, hogy csak ő spirázza túl.
De van egy olyan is, hogy nem. Mégsem félti a feleségét, túl sok baja nem akadhat itt. Főleg ha Simon lesz a főnöke. De remélje csak a legjobbakat.
- Előbb idd meg a kávét, beszélj a nővel, utána. Higgadtan talán nem fogsz felrobbanni. Még nekem is nehezen megy, hogy nyugodtan olvassam át, holott azért… - azért Carl csak a “barátja”, a férje. De nem szerelmesek, nem kedvesek egymásnak. Egy ember Katrina életéből, kivel törődik. Számára ő csak ennyi.
- Egy jó tanács, Simon. Ne menj vele szembe. Nem azért mondok, mert úgy fosok tőle, mint egy ocantisitől, hanem mert túl sok embert ismer, túl jó körökben. Nem véletlenül tart ott a Gardel család, ahol… Katrinát fekete báránynak tartják, és nem csak a betegsége miatt… Az Admirálison kívül soha egy családtag sem szolgált hajón… - de nem folytatja tovább. Elengedi a témát, egyszerűen csak figyelmeztetni kívánja a férfit, hogy ne legyen vakmerő. Ne kockáztassa a munkáját a jövőjét, még akkor sem ha Katrináról van szó.
S nem csak azért, mert nem érné ez meg.
De inkább továbbáll és másba kezd bele. Talán tud ezzel segíteni valamit a férfinak, talán nem. Az előbbiben jobban reménykedik.
- Valljuk be. Katrina nem az érzelmek csúcsa, az, hogy tud valaki iránt érezni? Annak csak gratuálni tudok, aki ezt elérte nála - neveti el magát halkan, de nem kellően ahhoz, hogy a kint ülő meghallja. Torkát megköszörüli.
Noha nem aggódik amiatt, hogy a kint ülő feleségét egy percig is érdekelné a téma, mi idebent folyik.
- Ő és a Consilium parancsai egyenlőek. Ne nekem legyen igazam de nem tudom, hogy szembe merne-e menni a törvényekkel - hajtja félre a fejét. Ezért próbál neki, nekik valami kiutat találni ebből az ostoba helyzetből.
Így belekezd a mesébe és szépen kezdi is el adogatni a dossziékat sorjába. Simon megjegyzése egy pillanatra megakasztja.
- Egy vadállat, mint az apja. Persze a fegyelmezett külsővel próbálják palástolni… - teszi hozzá, de szemmel láthatóan neki is megvan a maga véleménye a Gardel családról. Nem azért, mert nem katona, még úgy is vadidegen lenne számára ez… az egész. Ehhez képest az ő családja egy igazi tündérmesébe illő.
- Az apád csak hitt a számoknak, azért ti is elég szép számot értetek el Eve-vel - jegyzi meg a mindenhatóságra. Kérdésére csak halkan horkan fel. - Dehogy is… Mármint a bátyjáról tud. Rólad nem, az Admirális titokban akarta tartani. Az elődöm intézte anno Katrina kiházasítását, tőle örököltem meg a dossziékat. Mint mondtam, nem is szabadna létezniük - jegyzi meg, majd ha van bármi kérdése még Simonnak szíves rendelkezésére áll.
Kérdésére halkan hümment egyet, mielőtt belefogna az újabb történetbe.
- Az Admirális még a Földön nevelkedett. Benne megvolt, ami sokakban hiányzik itt. Rohadt jó emberismerő volt. Szerintem az egyetlen értelmes egyede a családnak… - és lássanak csodát, hova jutott vele. Talán ezért is karolhatta fel Katrinát? A közös betegségük miatt? - Nem tudom miért te, nem tudom miért téged akart. Viszont a számok… Sok mindent vizsgálunk, lényegében már tanulókorok óta. Minden esszé, minden teszt mit kitöltötök bemegy egy rendszerbe. Ez alapján ossza be az embereket, sok minden számít, amikor kiszámítják. A tesztek eredménye, a pszichológiai vizsgálatok, a személyiség, rengeteg minden. És Simon a 83%? Az kérlek… Egy igen ritka szép nagy szám. Nem azt mondom, hogy a tökéletességet jelenti, de közel van. Ilyet magam is ritkán látok. Tudod nekem mennyi volt Katrinával? 62… - horkan fel halkan. De ez a szám…
Az újabb kérdésre nem válaszol rögtön. Újabb mély levegőt vesz, mielőtt belekezdene. Nem, nem Evetől tudja. De ő foglalkozott a válásukkal és az újraházasítással is.
- Talán megtudom oldani, hogyha elválok Katrinától, biztosan hozzád adják férjül. Katrina beteg, nem szülhet gyereket… A… kutatás, mely arra vonatkozik, hogy miként tudnák elérni, hogy a gyermeke ne kapja el tőle egy ideje leállt. Ha beleegyezik abba, hogy leadja a méhét, a petesejtjeit, talán el tudom intézni, hogy sikerüljön… Viszont ezt pedig te gondold át. Hisz ki lennétek téve az egész Volentis számára. Köztéma lennétek… Őt ezt még meg sem hatná, de… - de Simon közösségi ember. Még ha nem is érdekli más emberek véleménye, azért… Ez csorbát üthet a hírnevén.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Hozzászólás száma :
304

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   Kedd Nov. 27, 2018 8:24 pm

Kat & Simon

Értek a sóhajból, elengedem a témát még úgy is, hogy engem aztán nem lehetne egy lesújtó pillantással kizsarolni az ágyból. Na jó, nem mindennap… Azt hiszem.
Hiába a haragom, vagy a félelmeim, elmosolyodom.
- Ezt akkor is biztosra vettem volna, hogyha nem mondod el.
Annyira Katrinára vall a reakciója.
A javaslatra – óva intésre? – bólintok, ahogy a parancsnokkal kapcsolatos figyelmeztetésre is.
- Nem áll szándékomban ostobaságot csinálni, és ebbe az is beletartozik, hogy nem szállok szembe a parancsnokkal. Nem most, és nem átgondolatlanul.
Elhiszem, hogy Katrina apja befolyásos, de ugyanez elmondható az én családomról is. Nem véletlenül lett az apám Admirális.
Jobban itt és most nem akarok mélyebben belemenni a terveimbe. Főleg hogy még nem kristályosodott ki teljesen.
A témaváltás akár megnyugtató is lehetne, ám mégis szörnyen távol áll ettől.
- Hidd el, értékelem az érzéseit.
Akkor is, ha nehezen mutatja ki őket, és még bűnösnek is érzi magát miattuk.
A következő mondatra összeráncolom a szemöldököm.
- Katrina bármit meg mer tenni. Az igazi kérdés, hogy akar-e valaha szembe menni velük.
Nos, ezt már én magam sem hiszem. Talán valahol mélyen remélem.
Úgy fest Carl egyetért velem Katrina bátyjával és apjával kapcsolatban, és azt hiszem kár is további szót vesztegetni rájuk.
Az apámmal kapcsolatban elbeszélünk egymás mellett, bár ezek után kíváncsi lennék, hogy Eve-vel milyen százalékaink voltak, hogyha ez a 83 nem volt elég az apámnak. Vagy Carl és én gondoljuk rosszul, és az admirális táplál atyai érzelmeket a fiai iránt.
Amikor újra megjegyzi, hogy a dossziék nem is létezhetnének, biccentek neki.
- Köszönöm, értékelem…
És valóban.
A kérdéseimre csak részben kapok választ, de egyelőre nem akarom tovább faggatni Carlt.
Még mindig nem tudtam feldolgozni, mennyire összeillünk Katrinával a Consilium rendszere szerint.
Még ebben a zaklatott idegállapotban sem kerüli el a figyelmemet, hogy az Eve-vel kapcsolatos kérdésemet kikerüli.
De amit ezután mond… arra nehezen találok szavakat.
Főleg mikor az mondja, „leadja a méhét”. Ezen a ponton az arcom szürkébe, majd látványosan zöldesre vált.
- Hogy mit? – abban a pillanatban, ahogy kimondom, már emelem is a kezem, nehogy megismételje – Várj, inkább ne mondd ki újra, mert akkor azt hiszem hányni fogok.
Katona vagyok, láttam, hallottam undorító, ocsmány dolgokat, de annak még a gondolatától is felfordul a gyomrom, hogy egy nőből csak úgy kivegyék a méhét. Tutam a lehetőségről eddig is, de sosem találkoztam vele testközelből.
Néhány mély lélegzetvétellel összeszedem magam, a zöldes szín eltűnik, csak sápadtság marad a nyomában.
- Nem is tudom, hogy szeretne-e gyereket. Ez teljes mértékben az ő döntése, ilyet _soha_ nem kérnék tőle. Ami engem illet, a társadalmi pozícióm, vagy a hírnevem miatt nem kell aggódnotok. Már a válásomnál is pletykáltak rólam.
Megvonom a vállam. Nagyívű politikai karrier úgysem vár rám, az emberek nagy részével pedig attól függetlenül is kijövök, hogy ki a feleségem.
Most viszont ideje elindítani a napot, mert az időnk fogy, lassan meg fognak érkezni a többiek is.
Ha Carl nem akar mást mondani, akkor összefogom a három dossziét, és ismét kézbe veszem a poharamat.
- Mindent köszönök…
Meglapogatom a vállát, mielőtt elindulnék vissza Katrinához.
- Jó reggelt! – még egy nem túl meggyőző mosolyra is futja tőlem – Úgy hallom, velünk fogsz dolgozni… A parancsot még nem volt időm elolvasni, de rögtön. Addigis…
Az asztalomról felveszek egy közel kétujjnyi vastag paksamétát, és leteszem elé.
- Ezt olvasd el. A részleg szabályzat, biztonsági protokoll. Minden pontja szigorúan és előírásszerűen betartandó a magas kockázat miatt. A megsértésük fegyelmivel és kitiltással jár, legenyhébb esetben…
Nem mintha feltételezném, hogy éppen ő vétene a szabályok ellen.

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
149

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #8•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   Vas. Dec. 09, 2018 4:33 pm

Simon & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Carl is csak bólint a beismerésre. Simon is ismeri a nőt, tudja, hogy nem érdekli igazán, hogy hova osztják be és valóban csak ők ketten idegesebbek miatta. És még az is lehet hogy teljesen feleslegesen, de még az is, hogy okkal. Carl okkal ideges, ő valahogy nem bízik az idősebbik Gardelban.
- Helyes, Simon, helyes - lapogatja meg a nálánál magasabb férfi vállait, hogy onnan aztán idegesen túrjon bele a hajába. - És próbáld nem személyesre venni, nem Katrina köré alakítani, mert szagot fog… - a mondatot viszont nem fejezi be, hanem hagyja, hogy kettejük között lebeg. Csak egy pár jó tanács, amit az évek alatt neki keservesen kellett megtanulnia.
Persze évente egyszer találkozott Katrinaval, de az nem jelenti, hogy a családjához nem lett volna több szerencséje, főleg, amikor az Admirális utolsó két évét töltötte a betegágynál. Azonban elengedi ezt.
Felesége további érzéseiről azonban már nem vesz tudomást, hiszen van más is, amit szívesebben megvitatna a férfival. Hiszen ezen most nagyon sok minden múlhat. És csak remélni tudja, hogy a férfi jól használja fel majd az információkat. De miért is ne lenne így?
- Egy olyan személyiségnél, mint Katrina, ha szembe is menne vele, félő, hogy egész személyiségének egy… gyökeres változását jelentené - elmélkedik a férj. Fejét mégis megrázza, reméli, hogy ez nem így lesz. Mert ha Katrina, valaha kételkedni fog a rendszerben, ott már komoly bajok vannak… S legfőképp ővele.
Carl az alsó ajkába harap. Mondana valamit, de nem tudja még, hogy miként… tegye is ezt meg. Talán nem is ez a legjobb hely erre. Mégis, ez a gyötrődés…
- Az Admirális… A halála környékén sok mindent mesélt, szerintem nem is volt azzal tisztába, hogy nekem… De… Ha Katrináról volt szó, akkor az ő és a fia nézetei mindig eltértek, ezért is nevelte ő fel. A bátyját az apja, s ez meg is látszódik… Viszont az Admirális most nincs… - ezt a mondatot sem fejezi be.
Másokkal ellentétben Carl tényleg a hajót és a Consiliumot szolgálja. Dolgozott náluk, mint tanácsadó, persze látja a hibákat, látja az emberi vonásokat, rajtuk soha nem is menne ellenük. De benne nincs meg az az alázat, ami a feleségében.
- Ez csak egy rutin eljárás. Pár éve már felajánlották neki, amikor az Arkanra helyezték át. A maga részéről ezzel nem volt problémája és ki tudja… Talán így lenne a legjobb - és egy újabb kényes téma, melyet nem tudja, hogy miként mondjon el.
De végül mégis úgy dönt, hogy aki képes volt rávenni Katrinát arra, hogy önként egy férfival bújjon ágyba, abban csak bízhat, nem igaz? Reméli, hogy a fene nagy emberismerete nem hagyja most cserben.
- Katrina egy nevelési módszert ismer, egyet látott világéletben, számára ez az evidens - kérdés, hogy a saját gyermekének ezt el tudná-e viselni. Ő maga nem, ő is ezért nem hajtja a gyermekvállalást. - Ezt neked kell eldöntened, ha kell beszéld meg vele. Ha akarjátok el tudom intézni, hogy titeket adjanak össze - ez csak egy opció, egy ajánlat.
Persze, amíg nem jutnak erre a döntésre, addig is mindent elkövet, hogy bevédje felesége hátsóját. Ennyivel tartozik neki, bár nem tudja, hogy miért. Jah igen, barátok, vagy mifélék.
A köszönésre csak bíztatóan mosolyog Simonra, majd leroskad egy székre, arcát pedig kezébe temeti…

A léptek zaját a hideg acél elnyeli, de hogy nem is hallom az ajtó szisszenő hangját? Olvasmányomba nem merülhettem el annyira, hogy ne vegyem észre valaki érkezését. Szemöldököm kissé ráncolva emelem fel a tekintetem Simonra.
- Jó reggelt - felelem neki, mosolyára csak egy halovány párjára futja tőlem, hogy aztán arcomat újra zorddá tegyem. Hallgatom a monológját, szemöldököm csak egy pillanatra szalad fel. Figyelem a vastag példányt, mit elém tesz.
- Rendben - jegyzek csak meg ennyit. Majd felcsapom a szabályzatot, melynek minden egyes pontján átrágom magam, hisz ez volt a parancs.
Pár perc telhet el, mikor Carl visszatér. Vált még pár szót Simonnal, hogy az engedélyek csúsznak majd, de rajta van az ügyön, majd hozzám is odafordul. Vigyorogva hátrál az ajtó irányába.
- Aztán ne hat darabba gyere haza - búcsúzkodna talán? Fejemet félrehajtva tekintek rá.
- Ez fizikailag lehetetlen… - javítom ki, hiszen nem tudnék úgy hazamenni. Abban az esetben nem “haza”, hanem a halottas részlegbe kerülnék. Még egyet sóhajt a férjem, hallom, ahogy tíztől kezd visszaszámolni és magunkra hagy minket.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Hozzászólás száma :
304

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #9•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   Csüt. Dec. 13, 2018 8:49 pm

Kat & Simon

Nos, Katrina családjában én sem bízom egy fikarcnyit sem, de semmiképpen nem adhatom meg az apjának azt az örömet, hogy nyíltan, és egyértelműen az érzelmeimre alapozva szembe megyek vele.
A váll-lapogatásra válaszul bajtársiasan, de nem durván megszorítom Carl felkarját.
- Nyugi, semmi személyes. Katonák vagyunk, és profik…
Egy kissé keserű a mosolyom, de egyértelműen nem a hivatásom ellen szól ez.
Ami a Katrina személyiségét fenyegető változásokat illeti, csak biccentek. Én is tudom, hogyha azt kérném, menjen szembe a Consiliummal, és még meg is tenné valami egyelőre elképzelhetetlen okból kifolyólag, az alapjaiban roppantaná meg a világát.
A néhai Admirálissal kapcsolatos pár mondatra nagyon figyelek, látom Carlon, hogy vívódik, mennyit mondhat el. Az információértékét majd később mérlegelem a hallottaknak.
A félbeharapott, vészjósló mondatra elhúzom a számat, leginkább megvetően vicsorgok.
- A Parancsnok legnagyobb örömére, gondolom…
Így szabadon nyúzhatja, zaklathatja a gyerekeit, és játszhatja a saját játékait.
A következő mondatára megcsóválom a fejem.
- Persze, rutineljárás… Nem is a műtéti kockázatokkal van baj, sokkal inkább a végeredménnyel.
~Az egész elképzelés is undorító~ de ezt már nem mondom ki hangosan.
És hogy talán így lenne a legjobb?
- Ez csakis az ő saját döntése lehet, senki másé…
Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki önként lemondjon a saját gyerek lehetőségéről, persze volt már, és lesz is még rá precedens.
Viszont Katrina pár éve nem fogadta el…
Az hogy melyikünket hogy nevelték, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mi elkövetjük majd ugyanazokat a hibákat. Sőt, jó eséllyel, mi a saját hibáinkat követjük majd el, nem a saját szüleinkét.
- Beszélni fogok vele, de sarokba nem szorítom ezzel az ajánlattal… Köszönöm a felajánlást, ha úgy alakul, kérni fogom a segítségedet.
Meglapogatom a vállát, mielőtt kilépek az elválasztó mögül.

Katrina szemöldökráncolása beszédes és ismerős, akármennyire is rövid ideje ismerem közelebbről, mint puszta látásból.
A futó, halovány mosoly elég, hogy összeszedjem magam és a gondolataimat. A felvont szemöldökre csak magamban mosolyodom el fáradtan, és halványan. Egyszer összeszámolom hányféleképpen tudja ráncolni a szemöldökét, az orrát. Könyvet lehetne írni belőle…
Most véletlenül sem erőltetem a bővebb beszélgetést, megelégszem az egy szavas válaszokkal, és hagyom, hogy elmerüljön a szabályzatban.
Addig a visszatérő Carl-al váltok pár szót, és csak megvonom a vállam a felesége válaszát hallva, és vigyázva, hogy Katrinának háttal álljak, rávigyorgok a férjére, amolyan „mintha nem tudnád pontosan milyen” kifejezéssel.
Nem maradunk sokáig magunkra, én addigis a parancsot futom át, de még a végére sem érek, szisszenve nyílik az ajtó, és ketten lépnek be rajta. Egy fiatal, kora huszonéves, szőke férfi, könnyebb felépítésű, mint a legtöbb katona, és egy harminchoz közeli nő gesztenyebarna, kontyba kötött hajjal, mogyoróbarna szemekkel. Mindketten egyenruhát viselnek, egy-egy pohár kávét egyensúlyoznak, és jókedvűen beszélgetnek.
Amikor odaérnek hozzánk barátságos mosollyal kívánnak jó reggelt, és mindketten kérdőn pillantanak rám, nem mintha szükség lenne kérdésekre.
- Jó reggelt! Ismerkedjetek meg Katrina Gardellel, egy ideig velünk fog dolgozni az éles tesztekkel…
Mindkét érkező szemöldöke felszalad a meglepetéstől, de pár szívdobbanásnyi döbbenet után visszarendezik az arcvonásaikat.
- Katrina, a hölgy Annabelle Mayfair, a szőke herceg pedig Nathaniel Harmon. Mindketten fejlesztők
A két érkező a bemutatásuk sorrendjében üdvözli Katrinát, és kezet nyújtanak. Akár a visszautasítást is laza könnyedséggel veszik tudomásul. Lehet, hogy kérdeznének valamit, de ekkor az ajtó újra nyílik, sötét hajú, a halántékánál erősen őszülő, katonásan rövidre nyírt frizurát viselő, széles vállú, magas férfi lép bel, a hóna alatt egy vaskos aktával, a kezében egy pohár forrón gőzölgő teával. Visszafogott félmosollyal lép oda a társasághoz, és ő is jó reggelt kíván mindannyiunknak, az én vállamat meg is lapogatja.
- Jó reggelt, Greg! Engedd meg, hogy neked is bemutassam az új munkatársunkat, Katrina Gardelt… Katrina, ez itt Gregory Sargent, a helyettesem a részlegen, és az egyik vezető fejlesztőnk.
Gregory is kezet nyújt Katrinának, ha elfogadja, katonásan határozott kézfogásban van része.
- Üdvözlöm a csapatban, Katrina!
Nem udvariatlan, de távolról sem annyira közvetlen, mint az előző két érkező. Ha a formaságokon túlestünk, ideje elindítani a napot.
- A mai napra ezzel teljes is a létszám, úgyhogy vágjunk bele! Anna, Nate, a javaslataitok zöld utat kaptak, nekiláthattok a fejlesztésnek. Szokás szerint semmi nem mehet tesztre, amíg nem néztem át a papírokat és a prototípust! Greg, Katrina felsőbb utasításra a tesztelésben segít nekünk, így ha Fritz megérkezett ma helyettem ő vesz részt veled a tesztben.
Itt Greg, Anna és Nate szemöldöke egyszerre szalad fel, és meglepetten beledermednek a mozdulataikba. A balesetem óta nem volt olyan teszt, amit ne én csináltam volna. A döbbenetük szinte kézzel fogható, de ezúttal mintha észre sem venném.
- A tizenkettő-négyszázhuszonhat megy éles tesztre, ahogy tegnap megbeszéltük. A tesztben részt vesz a harminchat-száznyolcvanegy, a negyvenegy-háromszázkettő és az ötvenkilenc-kétszáznyolc. Az éles teszt előtt kötelező ellenőrzés, teli táras, vagy tíz lövéses lőlapos próba, és még egy ellenőrzés. Bármilyen hiba vagy rendellenesség azonnal kizárja a fegyvert a tesztből, és ellenőrzésre kérem az asztalomra a csatolt dokumentációval. Minden kör után fél óra szünet, és orvosi vizsgálat. Ez mindenkinek közvetlen parancs!
A munkatársaim közben felocsúdtak a döbbenetből, és most mindannyian komolyan bólintanak, Nate még szalutál is, és bár vigyorog, tudom, hogy komolyan veszi az utasítást.
- Nekem beszélnem kell az Admirálissal, de előreláthatólag egy, másfél órán belül visszaérek…

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
149

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #10•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   Hétf. Jan. 07, 2019 8:12 pm

Simon & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
- Ti… - jegyem meg már csak ennyit Carl. Igaza van, itt csak ő meg Katrina a katona. Ő maga, oh dehogy is, az. Távol áll. Így is örült, hogy a kiképzést túlélte, nem éppen az az alkat, ki bírná az ilyeneket. Ha a földön lennének, tipikus aktakukac lenne. De sajnos nem ott vannak, nem volt választása, ezt dobta a gép. Azt hiszi, hogy mindenkinek, de ne is ássuk bele magunkat mélyebbre, mert akkor napestig sem végeznének.
- Fogalmam sincs, hogy mi történt kettejük között, vagy hármuk között, Katrina nem említett semmit… - ellenben az Admirális? Ha igen, ennél többet mégsem mond el Carl Simonnak.
Végeredmény. Erre Carl már megvonja a vállát. Szakmai ártalomnak is nevezhetné, egykor annyi hasonló esettel találkozott, hogy már megbotránkozni sem tud a gondolatán. Sőt. Inkább sok nő esetében csak a lehetőséget látja benne. De ez persze mindenkinek a saját döntésének kell, hogy legyen.
Simonnak igaza van, hogy mindenki a saját hibájából tanul. A legnagyobb kérdés itt mégis az, Katrina vajon hibásnak érzi a neveltetését? Avagy számára ez lenne a normális, melyet maga is követne? Talán még lesz rá alkalom, hogy ezt kiderítsék.
- Köszönöm - fűz még hozzá ennyit.

Azonban a férj próbáltatásai nem érnek véget. Nem, túl fáradt most ehhez. A vigyorgó társát szemléli, de már csak egy fáradt sóhajra futja tőle. Megdörzsöli az orrnyergét, fejét megrázza és inkáb itthagyja a párost.
Addig én pedig belemerülök a tanulmányozni valóba. Szemeim gyorsan futják át a sorokat. Igazából a kelleténél gyorsabban is haladok vele. Az ajtó szisszenése az, mely kizökkent ebből. Illedelmesen, ahogy azt tanították az akadémián állok fel. Hátamat kihúzva, hátra tett kézekkel tisztelgek az újonnan érkezők előtt. Jelenleg most mindenki magasabb rangban van nálam. Nekem pedig ehhez igazodva kell viselkednem. Ez diktálja a szabályzat, a kötelesség.
Habár észlelem a felszaladó szemöldököket, mit sem foglalkozok ezzel.
- Asszonyom, Uram - hajtok fejet előttük, és ha ragaszkodnak a kézfogáshoz, úgy ezt is megejtjük. Az enyém katonás, szoros, határozott. Hangsúlyoznia kell, hogy nem olyannal állnak szembe, aki a széltől is megijed. Egykor így mondták nekem. A szavak ott kavarognak elmémbe. Nem engednek, de talán nem is bánom. Ekkor érkezik egy újabb egyenruhát viselő katona. - Uram - hajtok előtte is fejet, illedelmesen. Szintén kezet fogok vele, ha úgy hozza a sors. S úgy hozza. Hasonló stílussal fog kezet, mint én magam is. Szorítása alatt nem roppannok meg, ugyanúgy, rezzenéstelenül állok, mint eddig.
Ezt követően hallgatom Simon parancsait. Végignézek a pasason, ki akaratlanul is megdobogtatja a szívemet. Határozott és… van benne most valami, amit eddig nem láttam. Szemei sötéten villannak meg. Ez nem rá jellemző. Ahogy rám sem az ily szótlanság, ha vele vagyok, esetleg ha a közelemben van.
Most mégis mindketten dolgozunk. És a munkánkba profik vagyunk.
Észreveszem a kétkedő pillantásokat, ezekkel mégsem foglalkozom. Nem ez lenne az első, amikkel szembesülök. Majd elhangoznak a szakzsargonhoz hiányozhatatlan számkódok, melyekből még nem értek semmit. De persze, ami nem késik, nem múlik.
S amint ledarálja a kötelező szöveget, addigra el is megy. Mégsem érzem magam elveszettnek, sem tanácstlannak.
Greg mellé sétálok.
- Mi lesz pontosan a feladatom?

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Hozzászólás száma :
304

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Fegyverfejlesztési részleg   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Fegyverfejlesztési részleg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Volentis ûrállomás :: Tiltott zónák-
^
ˇ