Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Sammy & Markus - alapkiképzés
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#1Vas. Nov. 25, 2018 4:43 pm
Bár a legtöbb kadét járni is alig tud, és még deres a lehelete, mégis mindannyiukat arra kényszerítik, hogy napokkal a kiolvasztásuk után már megkezdjék a felkészülést új életükre a flottában. ezúttal egy húsz fős csoport kénytelen hallgatni Bower kiképzőtiszt hosszú monológját arról, hányféleképpen tudnak meghalni csak ebből a szobából kifelé menet, ha olyan gyatrán teljesítenek, mint az utóbbi negyed órában. Az ítélet még negyed óra futás, körbe körbe a tornateremben, és, hogy nyomatékosítsa a leckét, még a gravitációt is felhúzza másfélszeresre.
-Steele, csesztesse őket, hogy szedjék a lábukat.
Az ifjú közlegény felkap egy gumibotot, és könnyedén szökken a kadétok után, mint aki nem is érzi az extra terhet. akit utolér azon csattan is az eszköz, és mindenkit utolér, igaz egyenlőre az ütésnek csak hangja van, ereje nem igazán. Ezt Samantha is hamar megtapasztalhatja. Az előtte futó srác viszont már nem. Az ütéstől előre bukik, és a lábát fogva képez a nő előtt pár méterre akadályt a földön. Igaz ami igaz, a srácot beérte a mezőny, és most készültek ráverni egy kört. Hamarosan Markus az, aki lefut mindenkit, és akiket beér, azok nagyot kapnak, és össze is esnek, ha nem bírják. Hamarosan már többen fetrengenek, mint állnak, és aki mellé megint odaér a közlegény, az bizony kap még egyet. Egyedül Samantha ússza meg kis ütésekkel, bár sokak szerint ez nem jelent semmi jót. Állítólag a kiképzők gyakran teszik ezt, hogy a végén igazán megszívathassák a kiszemeltet.
Hogy ez áll e a háttérben azt nem tudni, de az utolsó pár körben Steele nagyon Sammy után iramodik.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#2Hétf. Dec. 10, 2018 7:50 pm
Markus & Sam
Még mindig össze vagyok zavarodva. Tisztában voltam vele, hogy más világban ébredek majd fel, de nem erre számítottam, ami fogadott. Mintha egy alternatív világba csöppentem volna, már semmi se olyan, mint amilyen régen volt, és a nőknek bizony már nem sok döntési joguk van. A szabad akarat se igazán létezik és a lehetőségek is korlátozottak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy még alig olvadt ki a testem és szoktam meg az űrben való létet, máris edzésre küldenek. Itt kötelező a katonai kiképzés és senkit se hat meg, hogy én nem vagyok katona és nem is akarok az lenni. Mégis minek ez az egész? Háborúra készülünk? Hallottam egy bolygoról, Ocannak nevezték az előadásokon, de az elvileg lakott. Küldtek oda telepeseket is, de akkor minek ez a sereg, amely a Volentisen készülődik?
Futok, mert futnom kell, de gondolataim nem itt járnak. Természetes, hogy a jelen és a múlt dolgai foglalkoztatnak, nem pedig az, hogy vajon hányféle képen tudok meghalni itt. Odalent is könnyedén az életemet veszthettem, úgy hiszem, hogy itt jóval kevesebb a lehetőség a halálra, de megyek azért, mert mennem kell. Bár ez a gravitáció bezavar, nehézséget okoz úgy szökkenni, ahogy kell, és ekkor éri combomat az ütés. Felmordulok, oly hirtelen ért mindez és a férfi után nézek nem kicsit szúrós tekintettel, ki nemsokára az előttem lévőre is ráver egyet. Nagyobbat, mint én kaptam, mivel már el is bukik, én pedig alig tudok átlendülni fölötte. Mégis mi a fenét képzel ez a pasi és mit csinál? Egy pillanatra hezitálok, hogy megállja-e segíteni, de ekkor látom, hogy felesleges, ugyanis mások is esnek el. Milyen edzés az ilyen? Hátra sandítok, túl gyors ez a kiképző, kit a nyakunkra küldött Bower, és mint látom, elég gyorsan halad. A franc akarja, hogy ismét megüssék, nem vagyok én ehhez hozzászokva, így próbálok gyorsabban mozogni, mint eddig, de mégse megy úgy, mint Markusnak, egyszerűen még szokatlan a helyzet, így bizonyára előbb vagy utóbb be fog tudni érni.
- Hozzám ne merj még egyszer érni azzal! - vetem oda neki jól érthetően, de Bower bizonyára ezt nem hallja, túl távol van tőlünk. Láttam, hogy egyesek mekkorát kaptak és ha engem is így megüt, akkor nem teszi zsebre azt, amit ezért kap majd. A szemeit is kikaparom, ez tuti biztos, így ajánlom, hogy a gumibot jó távol maradjon tőlem.

Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#3Kedd Dec. 11, 2018 2:56 pm
Steele csendben szalad áldozatai közt, oly könnyedén, mintha csak egy könnyed délutáni sétát nézne egy padon ülve. Még a lehelete sem szaporább, miközben az előle menekülő kadétok majd megfulladnak a zihálástól.
Sammy felszólítására kissé lelassul, de ez annyit jelent, hogy már csak alig gyorsabb mint a társaság, az eddigi majd kétszeres sebességgel szemben. Magához képest szinte komótosan éri be a nőt, aztán lendül is keze, és a fenekére vág vele egyet, ám ez az "ütés" nélkülöz minden erőt. Jóformán csak megérinti vele. És mindezt elég látványosan teszi, mert amikor a következő körben beéri a megmaradt futókat, az egyik srác felkiált szintén:
-Maradj tőlem távol vagy letép...!!!
Hatalmas tompa puffanást követ egy másik, és a megbüntetett vérző fejű kadét néma szenvedését csak Steele éles, de érdektelen kiáltása szakítja meg:
-Felcser!!!
Ezek után egyik talpon maradt kadét sem mer lazsálni. Cserébe a nyomukban lévő közlegény is lassít kicsit, éppen hogy csak a nyomukban szaladva. Ritkán oszt már csak ki ütéseket, és nem akkorákat, amitől elesnek, viszont addig üti az előtte lévőt, amíg az rá nem kapcsol. Már épp Sammy-hez érne, amikor a sípszó jelzi a gyakorlat végét.
A továbbiakban néhány perc pihenő után - ami alatt a kiképzőtiszt beszédet mond a kitartásról, és a váratlan helyzetekben való helytállásról - aztán pedig a klasszikus erősítő gyakorlatok következnek. 100 fekvőtámasz, 100 felülés, 100 guggolás, és vagy 10 kilométer futás. Utóbbi újra Steele segédletével, ezúttal viszont már csak fut velük. Utána mindenki elzavarnak zuhanyozni, és ő is lelép. Legközelebb Sammy csak az öltözők előtt láthatja viszont, egy törülközővel a vállán, ahogy éppen a barakk felé tart a férfi, arcán a szokásos fancsali kifejezéssel.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#4Kedd Dec. 11, 2018 7:47 pm
Markus & Sam
Meglehet, hogy időnként jobban járnék, ha befognám a számat, de a helyzet az, hogy ez még nehezen megy. Még a földi lét van bennem, azok a szabályok és az egyenrangúság és bár itt vagyok és futok, mert erre köteleznek, azért a testi fenyítéssel nem értek egyet. Tekintetem rövid időre találkozik a Steele nevezetű férfivel, ki lassít is, nagyon helyes. De amikor aztán mellém ér és fenekemre csap, dühösen pillantok utána, de hiába iramodok meg, nem érem utol. Ezért még kapni fog!
- Szemétláda! - mégis mit képzel ez? Hogy azt csinál, amit csak akar? Hamar rá fog jönni, hogy velem ez nem így lesz. Más is beszól neki, látom jól, de amit a srác kap, arra csak nagyot nézek. Most komolyan beverte a fejét? Látom a vért az arcán, mire aprót nyelek és inkább futok tovább, de a dühöm egyre nagyobb, akár csak az ellenszenvem a katonával szemben. Kegyetlen egy edzésforma az, amit választotta, én pedig érzem, hogy egyre jobban fáradok, és ekkor jön a sípszó. Lassítok, majd végül a földre rogyok, hol szaporán veszem a levegőt. Mellkasom fel-le emelkedik és csak egy perc után tudok ismét az engem érintő férfi felé tekinteni. De most nincs lehetőségem odamenni hozzá és megmondani a magamét, mert az edzés még nem ért véget, így jöhetnek a fekvőtámaszok, a felülések, guggolások... Lábaim is egyre jobban remegnek, de ha mindez nem lenne elég, még 10 km futás vár rám, amelyet már alig vagyok képes tartani, így miután vége, össze is roskadok. Ez baromi sok volt és nem is teljesítettem túl gyorsan, hiszen nem ehhez vagyok szokva és a fekvőtámaszok kissé lassan lettek meg. A guggolással és felülésekkel viszont nem volt baj, ahogy a futással se lett volna, ha nem fárasztanak már így ki, most viszont kezdem úgy érezni, hogy örülök, hogy élek.
Bár mehetünk zuhanyozni, egyelőre képtelen vagyok megmozdulni, testem remeg és lábaim nem akarnak ismét talpra állni, mégis, néhány perc után ráveszem magam, hogy megmozduljak. A fürdés tényleg jól fog esni és utána egy jó nagy alvás. Remélem, hogy nem találnak ki mást mára. A térdeim is meg-meg remegnek, miközben haladok befelé, de én vagyok az utolsó úgy néz ki, és ekkor pillantom meg Steelet. Az adrenalinnak hála ismét érzek magamban energiát, így mérgesen lépek oda hozzá és állom el útját, nem foglalkozva egy pillanatra se azzal, hogy még mindig izzadt vagyok. A fürdés várhat egy kicsit.
- Hé! Mégis mit képzeltél magadról? Hogy merted megütni a fenekem? És milyen szadistán viselkedtél? Ez csak egy edzés volt ember! - kérem ki először magamnak a dolgok, majd a többiek védelmére is kelek pillanatok alatt. A vérző seb azért nem semmi, és nem is értem, hogy miért tette mindezt, de most jól láthatóan magyarázatot várok. Kezeim össze is fűzöm magam előtt mérgesen, miközben barna íriszeim szinte szikrákat szórnak. Nem félek tőle, oh egy picit se, és legszívesebben felképelném, de egyelőre még tartom magam, még nem teszek ilyen lépéseket.


Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#5Kedd Dec. 11, 2018 8:03 pm
Steele megtorpan, ahogy a nő elébe kerül, és láthatóan egyáltalán nem számított Samantha megjelenésére, hisz tőle nem jellemző módon teljesen máshol járt az esze éppen. Vonásai viszont gyorsan kiszögletesednek, hogy megint a normális, unott terminátor ábrázatával nézzen le a vele kötekedőre.
-Hogy őszinte legyek, szerintem is undorító ez a kivételező bánásmód az alvókkal. Ha itt születtél volna, sokkal keményebb lett volna már az első napod is. De a parancs az parancs.
Semmi iróniát nem lehet érezni ebben, aminek az az oka, hogy 100%-ig komolyan is gondolja ezt, és amúgy át is élte. Nem véletlen, hogy most olyan formában van, amilyenben, és a mostani edzés - bár olyan erőteljes, hogy sokaknak a haja hullana ki tőle hosszútávon - neki legfeljebb bemelegítés lenne az igazi előtt.
-Ennyi? Vagy szeretnél még a fejemhez vágni pár üres fenyegetést?
Szavait nyomatékosítandó vállon ragadja, és könnyűszerrel eltolja a nőt az útjából, hogy megindulhasson előre.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#6Kedd Dec. 11, 2018 8:08 pm
Markus & Sam
Ahogy meglátom Steelet, mintha újból erőre kapnék, így indulok meg felé, és még mielőtt bárhová is mehetne, megkezdem a számonkérését. Nem értem, hogy miért kellett ekkora taplónak lennie, hiszen mindannyian most ébredtünk, de mint hallom, ez Őt pont nem érdekli, sőt. Undorító a kivételező bánásmód? Mivan?
- Ha te pedig a Földön születtél volna, akkor tudnád, hogy milyen az igazi élet. Nem olyan, mint itt, ami számodra természetes... mert a parancs az parancs ugyebár. - morgom oda neki, már csak azért is visszavágva. Miért hiszi jobbnak magát? Semmivel se több csak azért, mert az űrben bújt ki az anyukájából és nem pedig a Földön. Engem nem érdekel, hogy itt ki mihez van szokva, baromira tekintettel lehetnének ránk. A kérdéseire viszont csak leeresztem kezeimet, miközben érzem, hogy arrébb is tesz, de nem hagyom ám magam, utána kapok és jobbját megfogva próbálom magam felé fordítani ismét.
- Nem végeztünk! Kérj bocsánatot! Jobb lenne, ha nem csak tőlem tennéd meg, hanem a többiektől is, de kezdetben az is megteszi, ha tőlem elnézést kérsz! És ne tolj csak úgy arrébb! - lépek közelebb is hozzá, próbálva fenyegetően fellépni, bele se gondolva abba, hogy nem vagyok éppen ijesztő. Túl nagyra se nőttem és tiszta izom se vagyok, ellentétben a velem szemben lévővel. Pfú de idegesít, de akkor is jár nekem a bocsánatkérése, ebből nem engedek!


Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#7Kedd Dec. 11, 2018 8:19 pm
Végigméri a lányt, miközben reméli, hogy nem túl nyilvánvaló, hogy ma nem először teszi ezt. Tekintete továbbra sem árul el semmiféle érzelmet, a szavai viszont mintha kicsit több ingerültséget tartalmaznának, de épp csak egész picit.
-Csinos, feltehetően intelligens, és minden bizonnyal magasan képzett vagy. Pont mint mindenki itt. Veled is elhitették a Földön, hogy a kiváltságaid jogok, most meg arra ébredtél, hogy nincs egyik sem, csak kötelességek. A föld nincs többé, EZ a valódi élet. Minél előbb fogadod el, annál kevésbé fog fájni.
Szokatlanul hosszú monológ volt ez tőle, és már indulna is, de persze a nő nem hagyja. Viszont ami ez után történik, az már nem meglepő Steele-től. Rögtön reagál, kicsavarja a nő kezét, a háta mögé, és arccal a falhoz nyomja, hogy csak úgy puffan, ő pedig egész testével hozzá simul, mozgásképtelenné téve őt. Eztán a füléhez hajol, és suttog neki:
-Sajnálom, hogy nem voltam veled elég kemény. Láthatóan félreértelmezted emiatt a határokat, és a többiek is irigykedni fognak rád. Holnap nem fordul elő megint.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#8Kedd Dec. 11, 2018 8:33 pm
Markus & Sam
Látom, miként mér végig, de már meg se lepődöm ezen. Sok férfi itt, az űrben úgy néz meg, mintha csak egy darab hús lennék, de ezt jelenleg nem teszem szóvá, még nem. Nézzen csak, ha ennyire akar, de amit mond, az cseppet se nyugtat meg, inkább még gyorsabb dobogásra készteti szívemet, miközben egyre idegesebb leszek.
- És ha nem akarom ezt elfogadni? Én nem ezért egyeztem bele az alvó programba, nem egy ilyen világra akartam ébredni! De igaz, ezt neked hiába is mondom... - és ez után már le is lépne. Még csak az kéne, hogy csak úgy hagyjam elsétálni! Utána is kapok, magam felé próbálva meg fordítani őt, jelezve, hogy nem mehet ám csak úgy el, amíg nem végeztünk, de amit tesz, arra csak kissé felszisszenek és bizony egyáltalán nem számítok. Nem vagyok én hozzászokva ahhoz, hogy így bánjanak velem, a Földön nem katona voltam, soha se kaptam kiképzést, normális életet éltem, most pedig a másodperc tört része alatt találom a falhoz lapítva magam, méghozzá nem is túl kellemesen, így halkan nyekkenek, az erős férfi testet pedig azonnal megérzem magam mögött. Túl közel van... borzasztóan közel, így próbálok mocorogni, kihúzni kezem kezéből, de nem megy.
- Mit művelsz? Eressz el! - és ne legyen ennyire közel, hiszen egész testét érzem, ahogy a légzését is, miközben a fülembe suttog. Zavarba hoz és arcom is kissé vörösebb színt kezd el ölteni, miközben továbbra is próbálok kimozdulni a fogásból. Nem adom ám könnyen magam, kitartás akad bennem és úgy tűnik, hogy még erő is. Ezek szerint akadnak tartalék energiáim az edzés után is. Mégis, amiket mond, hirtelen nem tudok válaszolni, azonnal nem megy, csak aprót nyelek és érzem, most jobb, ha kicsit visszább veszek. Nem akarok én is vérző arccal a földön kikötni.
- Akkor miért kivételeztél velem? - most már az én hangom is halkabb, miközben felteszem a kérdést. Baromira kényelmetlen ez a szituáció és ahogy telik az idő, úgy zavar egyre jobban az, hogy teljesen hozzám van simulva. Rég éreztem ilyen közel egy férfit magamhoz, de nem pont Őt akarnám. Ő lenne az utolsó, akire vágyhatnék, így ismét próbálok kiszabadulni. Hátha...


Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#9Kedd Dec. 11, 2018 8:50 pm
-A legközelebbi légzsilip kódja 9269718871235. Fél percen belül magától bezár, szóval nem pazarolsz sok levegőt. Ha nem tudnád megjegyezni, kést találsz a konyhán, vagy kötelet a kertben.
Ezt viszont már látható undorral mondja, mint akinek tényleg nincs ideje ilyen baromságokra. Pusztuljon a gyenge, ezt hallgatta egész gyerekkorában, és ezen a héten apja hangja a szokásosnál is hangosabban visszhangzik a fejében, hiába nem látta már jó ideje.
A falnál találva magukat azonban belátja, hogy nem fog könnyen szabadulni tőle. Arcát kicsit visszább húzza, hogy ne direkt a fülébe érjen lélegzete, teste azonban továbbra is szorosan egy helyben tartja a nőt, és a nyomást is fokozza amikor próbál kiszabadulni. Ennyi erővel az előtte lévő acélfalat is megpróbálhatná eltolni szinte.
-Csak.
Ennél többet nem is mond. És nem is ereszti a nőt. Persze elég nyilvánvaló az indok. Mondhatni a vak is látná, vagy legalábbis Sammy számára nem tartana sokáig kideríteni, pláne jelen helyzetben.
-Hülyeséget fog csinálni, ha elengedem kadét? - Kérdi szárazon, és csak akkor lép el tőle, ha egyértelmű nemmel felel neki Sammy.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#10Kedd Dec. 11, 2018 8:57 pm
Markus & Sam
Sejtettem, hogy hiába beszélek neki bármit, Ő az a tipikus katona, aki semmi mást nem ismer, így csak elhúzom a számat, de válaszra se méltatom a férfit. Minek tenném? Látom arckifejezésén is, hogy mennyire lenéz az miatt, amit mondtam, de hidegen hagy. Azt viszont nem engedhetem, hogy csak így távozzon, addig nem, amíg nem kért tőlem bocsánatot, mégis, a mozdulatom nem várt szituációba kever, így kerülök a falhoz, Steele pedig közvetlenül mögém. Megpróbálok azért kiszabadulni, de egyre erősebb a nyomás, így érzem, ahogy szinte bent reked a levegőm is és halkan ismét felnyögök, miközben próbálok normálisan levegőt kapni, de baromira kellemetlen ez így. Nem csak az erős férfi test közelsége miatt, hanem a fal keménysége miatt is. De hiába kérdezek, nem kapok választ, így végül hamarosan már nem mozdulok, már nem ellenkezek, a kérdést hallva pedig csak halkan felelek.
- Nem... - csak engedjen már el! Most persze bármire úgy felelnék, ahogy azt Ő szeretné, mégis, ahogy elereszt és kissé távolabb lép, először fájó kezem veszem magamhoz és fogok rá, miközben végre normálisan is levegőt veszek, majd nemsokára szembe fordulok a férfivel, ki tekintetemből már láthatja, hogy bizony készülök valamire és ha nem elég gyors, akkor fájó jobbomnak ártok még egy kicsit azzal, hogy egy istenes pofonnal jutalmazom a pofátlanságáért ezt a pasit.
- Ne szórakozz velem! - nem fogom magázni, ezt már eldöntöttem, ahogy azt is, hogy nem hagyom, hogy csak így játszadozzon velem és lefogjon, amikor kedves szottyan vagy éppen megüssön vagy hozzám érjen az edzésen. Velem nem lesz olyan könnyű dolga, mint a többiekkel, ezt már most tudhatja.


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
Ugrás:
^
ˇ