Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: Ocan bolygó Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
A Konvoj
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#21Vas. Jan. 20, 2019 9:15 pm
The member 'Nikolai Denisov' has done the following action : Forgasd a szerencséd


'Dobókocka' : 3
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#22Hétf. Jan. 21, 2019 5:46 pm




A Konvoj



*Hát nem mondhatnám, hogy délutáni zsúron vagyok, de a káosz majdnem akkora, csak porosabb és véresebb.  A további izgalmat a szana és széjjel repkedő golyók okozzák, az egészet nem értem, mert bárki eltalálhatja a saját társát is, bár én nem vagyok katona, lehet, hogy a lövöldözők pontosan tudják mikor kire lőnek. Nem szólok bele, elvégre nem ezért fizetnek. Mármint nem fizetnek semmiért, de más dolgom van, amit a Kapitány igyekszik kiegészíteni. Mindenkinek meg van a maga dolga, ezekből az infókból hellyel-közzel azt is be tudom lőni, hogy ki hol és mit csinál éppen, nem mintha nagyon fontos lenne. Szóval Hammond lelépett és kicsiE, minden bizonnyal a Kapitány fia akit túszul ejtett, de mivel eddig nem láttam, feltételezem, más helyen van a kölyök. Peterson mindenkit fedez, Hicks kocsit lop, Malinor pedig mindenkit meg fog ölni. Tiszta sor. Az is, hogy minket is meg fognak ölni, ha nem sikerül valamit kezdenem a virtuális térben száguldozó parancsokkal.  Sehol nem olvastam, hogy az informatika a planetológia része lenne! Hmm…van egy másik dolog is ami miatt fontos lenne, hogy hamar végezzek. Ez pedig az, hogy BAKKER ÉN IS ITT VAGYOK! Ezt nem árt ha néha elregélem magamnak, miközben a PDA-n figyelem mennyire haladtam előre. A jelzavarást sikerült megoldanom oda-vissza, vagyis a lényeg, hogy mindenfelé képes vagyok mindent elküldeni, a gond csak az, hogy a kódolás lassabban megy. Legalább egy parancsot sikerült teljesítenem. A külvilág csak annyira tolakodik be a személyes terembe, hogy hallom a golyózáport, a robbanásokat, sikoltásokat, motorzajt. Egyébként fel sem nézek a képernyőről, mert minden, számomra fontos dolog ott zajlik. Talán szerencse, hogy többet nem látok. A kódolást a programom végzi folyamatosan a háttérben, én pedig nem vacakolok sokat a Jolával, egyszerűen leadom a jelzést, egy olyat mint amikor gardel hadnagy és én összetalálkoztunk a lázadók másik tökkelütöttebb csapatával. A saját kis kütyümön sokkal gyorsabban megy, vészjelzés, kimenekítés kérés, koordináták…végtelenített módban. Pipa. Ez is megy magától, már csak a közelgő légicsapással kell kezdenem valamit, mert ha a kódolás ilyen lassan megy, akkor….peregnek a másodpercek. Fogalmam sincs milyen veszedelem közelít felém, a jelenlévőről azonban hamar értesülök. A kommunikátorra loccsan némi váladék, ami először döbbenetet vált ki belőlem. Nem értem honnan került oda és mi az. Nem esik az eső. A reakció időm ebben a pillanatban még igen lassú, bele is nyúlok a váladékba, mert már nincs időm visszahúzni az ujjam.  Nyúlós, csúszós, undorító. Aztán megérzem a szagot, közvetlenül azelőtt, hogy árnyék borulna a kütyümre és rám. Felnézek, ekkor kerül a látóterembe a száguldó veszedelem, ami már majdnem ott toporog előttem, ám a hatalmas fogak sokkal jobban izgatnak…na és az a morgás. Az egész nem volt több néhány gyors lélegzetvételnyi időnél, az utolsó után….*-VÍÍÍÍÍÍÍÁÁÁÁÁÁÁ! *A sikításom szerintem a csatazajt is felülmúlja. A következő tizedmásodpercben már mozdulok is, de mivel a fedezékem egy motornak látszó jármű, esélytelen, hogy alatta találjak menedéket. A porban csúszva próbálok messzebb kerülni a rémlénytől, elrúgom a motort felé, hátha megbotlik és azért imádkozom, hogy a másik, lesből támadónak ne én legyek az ínyenc falat, hanem az a büdösszájú amelyik engem pécézett ki. És megint az ocani lények... a különbség, hogy ezek nem nyalogatni akarnak, hanem harapdálni és lenyelni. Szeretnék egy prüttyögő anyukával találkozni.* -Hogy rohadnál  meg! A földparazita rágcsálja szét a pofádat! A rémfarkas  játsszon a beleiddel! Jöjjön rád a hasmars….ne! Az büdi! Blöööeee!
*Sikerül felállnom, a káromkodás segít felhergelni magamat. Remélem, hogy egymásnak esnek és nem kötnek vadászati szövetséget az én bőrömre. Az idő azonban fogy, és a légicsapás közeledik. Muszáj valamit kezdenem. Na most kellene egy fegyver, vagy eltévedt golyók, jó sok. Egyik kezemmel a kütyüimet szorongatom, nem lenne jó elhagyni egyiket sem, a másikkal fel tudok kapni egy fegyvert, ha sikerül találnom. *-SEGÍTSÉG! VALAKI SEGÍÍÍÍTSEN!


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#23Hétf. Jan. 21, 2019 8:33 pm

A Konvoj


Ez a rohadék motoros jól behúzott a csőbe. Most benyeltem egy szép fülsérülést a többi karcolást mellé. Nem hinném, hogy arra számított, mikor a kocsit ráhúztam, és a kerekek alá kerül, több kárt nem tesz.
-Rohadj meg!- törlöm le a homlokomról a csurgó vért, ami a felsebzett bőrömből szivárog, ahogy áthajtok rajta. A gázpedált tövig nyomom, és próbálom kikerülni a felém repkedő lövedékeket, amit jó esetben a páncélozott kaszni fel is fog. Lassan úgy néz ki ez a hely, mint egy háborús övezet, mint annak idején az osztagommal átéltem. A tekintetemmel a többieket keresem és meglátom Freyát, amint egy seggfejet jobb létre szenderít. Igaz, nincs sok időm elismerésre, de azért egy halvány vigyor elterül az arcomon ezt látva. Nem a gyilkolás miatt, hanem azért, mert van benne kurázsi a csajban.
Azt viszont ne felejtsem el, hogy ha ennek a szarnak vége és kijutunk innen, akkor nem fogok elfelejteni, beszélni egy műszakival, aki ezt a lószart megmutatja, hogyan működik! Ilyen elcseszett kocsit még nem láttam! Ezek nem ismerik a normális kormány fogalmát?!
Azt már levágtam, hogy Hammond után menni felesleges, mivel már jó messze jár az a szemétláda. Pedig annyira akartam kifilézni a csontjairól. Remélem, hogy nem jut messzire! Most viszont a Kapitány van hozzám közel, és ha észre vesz, akkor felveszem a kocsimra. Tudom, hogy kockázatos a dolog, de el kell kapnunk azt a rohadék századost és a többiekkel együtt a zónából valahogy kijutni. Nagyon nem tetszik nekem, hogy ilyen nyúlcipót vettek ezek a barmok! A bal oldali visszapillantómban is látom, hogy távolodik a konvojból lenyúlt egyik jármű. Biztos, hogy van egy tégla, aki súgott, hogy itt leszünk. Nem tudhatom, hogy a Kapitánynak milyen terve van, de ha int felém, vagy bármi jelet ad, hogy vegyem fel, megteszem. A manőverem közbe az egyik kezemmel lövöm folyamatosan a lázadókat, és próbálom takarásba tartani a társaim az esetleges lövésektől, amit a nyakunkba kapunk. A jobb oldali ajtóm hiányzik, de talán annyiból jó is, hogy nem kell szarozni a kinyitással, ha a többiek úgy döntetnének, hogy beszállnának mellém. Nem tudom, mi járhat a fejükben, de gyalog lassabban jutnának a célpontjuk felé, azaz Hammond után. Ha a „Boss” beszállna a kocsimba, akkor átadom neki a kormányt és én Hicks után erednék. Közbe esetleg felvehetné addig Freyát is, és én meg a kocsik fedezékében odalopóznék a géppuskás autó közelébe. Nem hinném, hogy egyszerű lenne ezt a rögtönzött tervet kivitelezni, de meg kell próbálnom. Talán egérutat nyert szemétláda után is tudnak eredni a Parancsnokék. Én addig próbálok kis időt nyerni, hogy lefoglaljam a hátul dekkoló gyorstüzelő kis csoportosulást. A fegyverem újratöltöm, és ha már a vezetőülést átadtam, vagy bármi más helyzet adódna, akkor átadom a kocsit a társaimnak. A másik oldalon lévő fák közül még lőhetnek ránk, de ha fedezékben lapolok, míg el nem érem a célom, akkor talán segíthetek a tizedesnek. Viszont ha a géppuskát megszereznénk, akkor még érdekessé is fokozódhat a helyzetünk. Ezzel a kiötlött tervvel hajtok Crash felé, és talán nem tévedek nagyot, ha a gondolatban lefuttatott menetet követem. Esetleg nem csak bennem fogalmazódott meg ez az eshetőség és talán be is jön. Akkor vágjak bele!- húzom el a kocsit a jobb oldal felé, ahol látom a Kapitányt és a Parancsnokot is, hogy ha úgy döntenek, átveszik tőlem a gépjárművet. Ha kiáltanék felé, lehet nem hallaná meg, de a fülesen tudok kommunikálni a többiekkel, és remélem, hogy a másik fülem elég jó még, hogy a választ is halljam.
-Uram! Felveszem! Ugorjon!- kicsit nyers és velős a közlendőm,de talán érti, hogy mit akarok.- Freya! Figyelj majd!- tettem gyorsan hozzá. Ha majd az ülésen ül mellettem Ethan, akkor gyorsba elmondom a kitalációm vázlatát, ha más parancsot nem kapok, vagy jóváhagyja az enyém, hogy megpróbáljam.


Vissza az elejére Go down
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : A Konvoj - Page 3 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#24Kedd Feb. 05, 2019 10:07 am
Újabb lövedékek csapódnak a földbe, centikkel elkerülve engem, mintha csak ez lenne az univerzum törvénye, vagy én lennék az aszimptota, melyet a függvény grafikonja határértékben megközelít, de sosem érhet el. Néha utálom a gondolatot, hogy a mesterlövész képzés 80%-a matek, de aztán lehet a sikeres lövészek ezért lesznek ilyen ádáz szemétládák, mint a támadóim, vagy éppen én. Minden esetre ahogy a kezembe kerül Simon új kütyüje, elég baljóslatú képek támadnak a fejemben a lázadók jövőjét illetően.
-Na akkor matekozzunk...
Először abba az irányba lövök, amerről engem próbáltak leszedni. Viszonylag könnyű megállapítani a becsapódásból, merről jött a lövedék, de pontosan belőni a helyzetüket persze már más tészta. Minden esetre nem is az a cél, hogy eltaláljam őket, csak, hogy meglegyen a saját bajuk. Utána pedig kikövetkeztetve abból, én hol bújnék meg, ha le kéne szednem egy rakás gyanútlan űrgárdistát a fák közé lövök, pontosabban a fák törzsét becélozva, hogy ha nem is találok el egy lövészt sem, legalább azt elérjem, hogy a feleségemre ne lövöldözhessenek ilyen vígan, amíg a felszálló forgács, és a kidőlő fák kötik le a figyelmüket.
-Most lőjön Hicks!
Sokkal többet nem tudok segíteni, így is csak fél táram van már, mire megérkezik Malinor. Nem titkoltan nehéz szívvel ugrok be a kocsijába, hisz semmi kedvem hátrahagyni Pressit, de azt hiszem jelen esetben érthető a dolog. Csak azt remélem, hogy az a gumiégető, csikorgó hangot az előbb nem Ed vezetése keltette.
-Kövesse a százados kocsiját! Utol kell érnünk, bármi áron! – Adom ki az utasítást, mielőtt még elhelyezkednék. Jóformán fejjel lefelé beszélek az ugrás után, és csak menet közben veszek fel valami normális ülő pozíciót.
Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : A Konvoj - Page 3 ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#25Vas. Feb. 17, 2019 3:55 am
Ethan szavait elnyomja a fegyverropogás, és bár egy pillanatig még eszemben volt, hogy megkérdezem, kit ejtettek túszul pontosan, de a platóról levetődve szinte az ölébe érkezem egy kékruhás suhancnak. - Miafa...- Reflexből rántom elő a pisztolyomat, de amíg ezt megteszem, már rég lepuffanthatott volna, ha akar. Nagyra kerekedett szemekkel bámulok rá, ahogy szabályosan a kezembe adja Malinor játszós puskáját.  Első gondolatom, hogy agyonlövöm, vagy csak szimplán leütöm a picsbe, de annyira őszintének tűnik, hogy egy teljes pillanatig hajlandó vagyok elgondolkodni a dolgon. Addigra viszont a kiscsávó baszó módon kiiktatja az rpg-s kocsit, amire csak hümmögök egyet. Ez nem is volt rossz!

Nem vagyok teljesen hülye, tudom, hogy a srác ellenségnek számít a jelenlegi helyzetben, de az információja egybe vág azzal, amire én következtettem, és komolyan úgy néz ki, mint aki kurvára rosszkor van rossz helyen.  Amikor felteszi a kérdést, amire nemsokára élete legszarabb kérdéseként fog emlékezni -ha megéri, hogy emlék legyen a dologból- elvigyorodom. - Lehetnél mondjuk a lövész csali. De ne félj, leszedem, mielőtt elkaphatna! - Vagy nem, de ezt neki már nem kell tudnia. Nem akarom feltétlenül kiiktatni, de megmenteni sem akarom mindenáron. A lövészt akarom leszedni, mielőtt valamelyik társamat lelőné. Ez most az elsődleges.  - Fuss át a roncs mögé, ha szólok! - közben gyorsan ellenőrzöm a fegyvert, és  eltökélt arccal kikukkantok a fedezék mögül. Persze kurvára semmit sem látok, viszont két másodperccel később nagy robajt hallok, a fülemben pedig Ethan hangját. - igenis! -  Egy tizedmásodpercig sem gondolkodom a parancson. A távcsövön keresztül szemmel tartom a célterületet és ahogy megmutatja magát a lövész, meghúzom a ravaszt.  Ha sikerült leszednem, akkor valamivel bátrabban kukizom meg, hogy állunk, majd a szöszi felé fordulok. Közben Ethan ideges hangja újra megszólal a fülemben, nekem pedig kicsi gombóccá ugrik össze ettől a gyomrom. Nem tudom, mi van, de tuti nagy a gáz. Gyorsan döntésre jutok, ami felől eddig egyáltalán nem voltam biztos. - Na figyelj, Mázlis, van egy ajánlatom. Ha segítesz, én is segítek, hogy a végén ne kelljen a fasz parancsnokod mellett térdelni. A tiéd az ötvenes. De ha ellenünk fordulsz, ígérem, a beleiddel akasztalak fel az első fára, értjük egymást? - Ha segít, ha nem, én bepattanok a kocsiba és indítok. Remélem, még működőképes a járgány, mert utol kell érnem Ethanéket!
Vissza az elejére Go down
Freya Peterson
Titulus : Parancsnok
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 470
Freya Peterson
Azonosítatlan létforma



#26Vas. Feb. 24, 2019 9:13 pm
Ahogy azt sejtettem a kis barátom nem hajlandó rögtön válaszolni a kérdésemre, így kénytelen vagyok a fájdalmasabb módszert választani a kifaggatására. Ettől máris megered a nyelve. Bár tény sokkal kevesebb információt kaptam, mint amire számítottam, de nincs több időm vele foglalkozni. Van más feladat.
Éppen ütném le a szerencsétlent, mikor egy újabb alak tűnik fel a füstfelhőben. Nem hezitálok, azonnal célba veszem és sikerrel járok. Bár nem szívlelek másokat a túlvilágra küldeni, de a csapatot és magamat igen is meg fogom védeni minden áron.
Miután nem érkezik újabb támadó a szorításomban lévő fickóra pillantok. Egy pillanatra elgondolkozom, majd egy erős ütést mérek a tarkójára, hogy elájuljon. Minden fegyvert elveszek tőle, ha lenne időm még meg is kötözném.
-Velem ne foglalkozzatok. Kapjátok el a rohadékot! Én Ravennek segítek!-Nem lehet nem meghallani azt a nőt. Még ilyen zajban is ő az első, akit meghallunk. Miért csodálkozik hát, ha mindig ő kerül a legnagyobb bajba?
Fejemet behúzva, félig görnyedve futok Raven felé. Az egyik fa mögött megbújva veszem szemügyre a terepet. Oh micsoda csúfságok. Már csak k hiányoztak nekünk.
-Hééé! IDE!-Kiabálom el magam ahogy előbújok a fa mögül, majd a dögökbe eresztek jó néhány golyót. Amennyiben ez megteszi a dolgát Ravenhez futok, megragadom. Idő közben láttam, hogy Pressinek is sikerült elkötnie egy járgányt.
-Pressi vegyél fel minket!-Ha hozzánk ér előbb belököm Ravent a nyitott ajtón, majd magam is beugrom a járgányba.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#27Csüt. Márc. 14, 2019 12:02 am
Raven és Freya:

Raven olyan gyorsan végez minőségi munkát azzal az egy szem keze ügyében lévő szerkezettel, hogy a képbe úszó, ocsmány pofázmány, a félelmetes fogsorával már bizony későn jelenik meg ahhoz, hogy a drámai hatást csúcsra járatva, megzavarja a légitámadás késleltetésében. Habár a közvetlen közelében játszódó, adrenalin-pumpáló események miatt nem figyeli a kijelzőt, azért azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a pötyögése sikerrel zárult, így a Jola különítmény számára felcsillan a túlélés reménye a mielőbbi köddé válás lehetőségével, mielőtt a támadás elérné a célterületet, ahol jelen pillanatban tartózkodnak. Mindeközben Hammond, valahol előrébb, úton a kimentési pont felé, a kelleténél sokkal idegesebben csapkodja a PDA-t mert ez a húzása sem éppen úgy sikerült, ahogyan azt korábban eltervezte. Aggódnia viszont egy cseppet sem kell, mert hamarosan érkezik a következő meglepetése.
Raven élet-halál harca eldőlni látszik, mert sem hatásos fegyver, sem segítség nincs a közelben, a rátámadó dög pedig eljátszható prédának tekinti a lányt. Az áldozatjelölt rúgkapálása pedig csak hozzáad az élvezeti faktorához, és azt sem bánja, hogy az előbb még a kerekein álló motor pontosan elé borul. Mielőtt azonban rávethetné magát a sikoltozó prédára, Freya is feltűnik a színen és lead -a karjának sérüléséből fakadóan- néhány rendkívül pontatlan lövést, melyek közül csak egyetlen egy talál, de az a kétkerekű egyik olyan alkatrészét éri, ami a lövés hatására azonnal lángba borítja a gépezetet és vele együtt a vicsorgó ocani vadászt is.

Ed és Ethan:

Minden padlógázon megtett méter ezzel az újonnan fejlesztett járművel maga lenne a mámor, ha a pilóta egy kicsit is élvezné, hogy uralja ezt a nem mindennapi monstrumot. Azt azért meg kell jegyezni, hogy akármennyire is idegenkedik tőle a férfi, azért egész jól irányban tudja tartani és arról sem szabad elfeledkezni, hogy minden másodperccel egyre jobban megszokja az irányítását és kiismeri magát a kezelőfelületen. Hamarosan szükség is lesz a frissen megszerzett tapasztalatok alkalmazására, mert hivatásosokat megszégyenítő manőverezéssel kell majd erős kézben tartani a küldetésük fegyverszállító járgányát. De ennyire ne szaladjunk előre.
A Kapitány nem teketóriázik sokat, miután a kezébe vette a fegyvert. A mostani helyzetben úgy kell cselekedni, ahogyan ő is teszi: lőni, lőni, lőni. A lassan igencsak kiszolgáltatott helyzetben lévő Hicks Tizedesnek éppen időben érkezik az egyszemélyes felmentő sereg segítsége, amely egy kissé megzavarja és meg is osztja a lövész figyelmét. Pontos találatról nincs szó, de kellően meglepi a hirtelen támadt golyózápor, ezért jobbnak látja, ha pozíciót vált, mielőtt egy szilánkossá lőtt, kidőlő fatörzs döfi át a nyakát.
Tesz néhány óvatos lépést, hogy immáron az új helyéről próbálja meg célba venni és lepuffantani az újonnan érkezett lövöldözőt...
Ed pedig éppen a legjobbkor érkezik, hogy Crash felkapaszkodhasson, pontosabban fejest ugorhasson a lerobbantott ajtajú fülkébe, és így további időveszteség nélkül eredhessenek a gazember nyomába.

Hicks:

Még véletlenül sem tervezett a robbantós belépő, de így utólag belegondolva, valahogy talán így kell meggyőzni a Tizedest arról, hogy miért nem kell kapásból golyót repíteni egy addigi ellenségnek gondolt illető fejébe. Tárgyalási alapnak végülis tökéletes.
- Fasza, csináljuk! – biccent elszánt arccal és úgy néz ki magasról tesz arra, hogy mi fog történni, csak történjen már valami, mert ez a helyben toporgás fogja kinyírni, nem a fedezéke mögül leskelődő orvlövész.
Pressia, Ethan jelzésére a Mázlis által mondott és a Kapitány által szétlőtt területet kezdi pásztázni, de nem kell sokáig várnia az embervadász felbukkanására, szinte azonnal a célkeresztbe sétál és ahogyan azt egy bölcs mondotta: Hicks úgy "megkukizza" a fickót, hogy az rögtön az agyát dobja el tőle.
- Szép lövés... - ha a nagypuskás lány Mázlis-ra pillant még egy elégedett biccentést is láthat, de nem kell kételkednie az ifjúban, ha a parancs úgy szólt volna, hogy fusson, akkor ő futott volna, de így sem rossz, sőt, így legalább ettől a lövésztől már nem kell tartaniuk.
- Mindig is a nagy kaliber volt a kedvencem. - hogy az "ötvenesen" túli szövegrészt hallotta-e, az erősen kérdéses, de úgy pattan fel a géppuskához, mint akinek élete most csúcsosodott volna ki ezzel a mozdulatsorral. Mi tagadás jól áll a kezében a géppuska, a bal karjára felcsavart, szinte kifogyhatatlan mennyiségű tölténysorral pedig egyenesen egy kicseszett, szőke Rambo a srác.

Mindenki:

A Jola csapata ideiglenesen egy VKE-s taggal kiegészülve indul Hammond és díszes társasága után, hogy még az előtt lekapcsolják a zsiványt, hogy a közelben lévő kimentési pontjára érne és kicsúszna a markukból. Ez a forgatókönyv egészen biztos, hogy végzetes lenne kicsiE számára.
Freya és Raven a Hicks által vezetett szekéren folytatják az útjukat, miközben pittyen néhányat Moor Tizedes gépe. A jelzés a légitámadás pár másodperces késleltetésére figyelmeztet, illetve egy visszajelzés érkezik, miszerint a Jola parancsnoksága vette a vészjelzést és azonnali kimentést rendelt el.

Az előttük álló út szinte végig nyílt, fa és bokorcsoportoktól mentes, lankákkal, dombokkal tűzdelt terep, melyen a Hammondék féle ocani, összeeszkábált, fegyveressel nyakig lévő tragacs megküzd minden egyes méterért a domboldalakon, míg a Consilium kiscsillagának és a Freya parancsnoksága alatt álló, támogató járműnek nem akadály a terep kissé felázott talaja sem. Még így is néhány száz méter közöttük a távolság, de minden egyes másodperccel egyre kisebb és kisebb a távolság közöttük, ami miatt már-már örülhetnének is az üldözők, de a hátuk mögött, pontosabban a hátuk fölött már érkezik is Hammond menetrendszerű meglepetése, egy rebellis, a százados szavának engedelmeskedő sikló személyében. A gép feltehetően a kimentésére igyekszik, de ha már érkezik, a Jola-sok pedig a főnököt üldözik, itt az idő, hogy átadja azt a bizonyos ajándékot, amit a VKE vezető szánt nekik.

Kisvártatva először hátulról, majd oldalirányból láthatóak illetve hallhatóak kisebb-nagyobb robbanások, majd a számuk egyre sűrűsödik, erejük pedig egyre csak nő és nő. Félelmetes tűzijáték kezd kialakulni körülöttük, a robbanások okozta lökéshullámok nem könnyítik meg a dolgukat a mindenfelé tucatszám repülő, fej nagyságú és még annál is jóval nagyobb fű és sárdarabok garmada pedig lassító tényezőként szolgálhat. Az előttük lévő úton óriási kráterek keletkeznek, Edgar-nak és Hicks-nek nagyon kell figyelnie, nehogy belevezessék a gépet valamelyikbe, mert könnyen eltűnhetnek egy bombatölcsérben.
A sikló rendkívül alacsonyan és borzasztó, fülsiketítő robajjal száguld el felettük, de a VKE-s ifjonc rendkívül lelkesen veszi fel a kesztyűt és megállás nélkül saját magát hergelve szövegel és tüzel a gép irányába, amivel azon túl, hogy kiadja a felgyülemlett feszültséget sokat nem ér el. De legalább derekasan küzd és próbálkozik.

Hammond megmentője a szemközti dombtetőn, kinyitott rámpával száll le várva a Százados teljesen lelassult kocsiját, hogy mielőbb indulhassanak, ám ebből nem lesz olyan gyors felszállás, mint azt gondolják, mert mire felérnek a domb tetejére, ötven méteren belülre kerülnek az üldözők, elől az Ed-Ethan páros, mögöttük egy kicsivel lemaradva a Freya vezényelte csapat. A még életben lévő VKE-s tagok eddig spóroltak a munícióval, de innentől össztűz alá veszik a két járgányt, plusz a siklóból még három további, ellenségnek minősülő egyén bukkan fel, akik automata fegyvereikkel fedezik Hammond járművét, ha eljut addig, hogy megpróbálkozzon begurulni a gép belsejébe.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#28Csüt. Márc. 14, 2019 1:35 pm




A Konvoj


Nem tudom mennyi időm van és mire, jelenleg azt sem, hogy amit eddig tettem, az sikerült-e vagy sem, hol tart a program. Nyáladzó, kapitány nagyságú fogakkal megáldott, hörgő és roppant éhes fenevaddal van dolgom, és momentán nem úgy látom a helyzetet, amiből lenne kiút. Másrészt – ami a kisebb bajom, hogy belenyúltam a nyálkába és a képembe fújja a penetráns leheletét – még fegyverem sincs és mindenki a saját életével van elfoglalva. Mondják, hogy a remény hal meg utoljára…*-Micsoda hülye szöveg ez?! *…ezért szorítom magamhoz a PDA-t ha elhagyom nekünk annyi, ha meghalok, akkor már mindegy. De még élek…és ezt mindenki tudtára adom, nem hiszem, hogy akad egy olyan ember az egész csapatban, aki nem hallja a hangomat. Megesküszöm mindenre ami nekem szent, hogy aki kiment innen, annak jövök egy görbe éjszakával, ott ahol ő akarja. A segítség hamar érkezik, valaki tutira hallotta a gondolataimat….a lövéssorozat a motort találja el, amit már rég elrúgtam magamtól, magamat meg a motortól, szerencsére nem perzselődöm meg. Viszont viharsebesen módosítom az eskümet arra az esetre, ha olyasvalaki mentene meg, akivel nem szívesen iszom. Levegőt kapkodva nézek körül, még mindig a gépemet szorongatva, mert az jelenti az életünket…bár erről csak én tudok jelenleg. Peterson robban be a látóterembe és megkönnyebbülök….Peterson jó fej….volt amíg fel nem rántott a földről. -Hééé! Finomabban mentse az életem! * Botladozom mellette, a magamhoz szorított kütyüre vetek egy pillantást, és látom az eredményt. *-HEURÉKA! …Miiii? Várjon, pont Hicks? * Kezdeti lelkesedésemet villámsebesen nullára redukálja Peterson hangja amint Hicks tizedest hívja. Óóó, remek. Ő biztosan kirúg majd a száguldó járműből….előtte azonban Peterson keze által leszek  belökve a port felverő bazi kocsiba. Természetesen nem hagyom szó nélkül a felesleges inzultálást. * - Áááúúúúúóóóóááááá! Vigyázzon már….áááá, a fejem….a karom…… * Rohadt nehéz egyik kezemben vigyázva a PDA-ra akrobatikus mutatványok közepette ülő helyzetbe kerülni, a majdnem fejenállósból. A lábaim csak azért nem lógtak ki a kocsiból, mert Peterson nem fért volna el, ezért….feltételezem ő gyűrt beljebb. Amikor helyreáll a világ sem vagyok jobb kedvű. * -Imába foglalhatják a nevemet. Késik a légicsapás…..ja! Mert lesz, nem mondtam még? De jön a Jola is.  * Vigyorgok rájuk elégedetten...hát most már tudják, Hicks beletaposhat a gázba. Én meghúzom magam, s mivel sikerült elérnem a Jolát, leadhatom a pontos helyzetünket is..ami ugye mozgásban van, ezért inkább Hammond kimentési koordinátáit küldöm el, hiszen mi is oda igyekszünk. Majd jól lelövik Hammondot, minket meg kimenekítenek. A rázkódó kocsiban azonban nem olyan könnyű pötyögni, ki kell támasztanom magam, vagy az előttem lévő üléssel, vagy a műszerfallal….ahova Peterson lökött. Az, hogy mi történik felettünk, nagyon nem érdekel, mindenki lövöldözik. *


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#29Pént. Márc. 15, 2019 12:27 pm

A Konvoj

Gyors döntést kellett hoznom, hogy a kocsit visszafordítsam a másik irányba, ahonnan fel tudom szedni a Kapitányt és a többieket, de az első gondolatom sémái majdnem jók is, csak éppen az események másként szólnak bele a kiötlött tervembe. A járgány még most sem a szívem csücske, de már alakul a manőverezés és lassan megszokom ezt a fajta vezetési stílust. Az is sokat segít, hogy a Földön volt pár ehhez hasonló szituáció, mikor padlógázzal húztuk el a csíkot a veszélyes zónából az egységemmel. Legalább most örülök, hogy az oldalajtó kiszakadt és a Boss-t fel tudom szedni, aki nagy lendülettel meg is érkezik.
-Jó látni, Uram.- gyorsan üdvözlöm, majd tekerem a kormányt Hammond kocsija felé, hogy a parancsnak eleget tegyek. Sok gondolkodást nem igényel, hogy kerülgessem ki az akadályokat, de a parancs az parancs. Végrehajtom. Teljes testsúlyommal nehezedek rá a pedálra, hogy a legtöbbet kihozva a gépből utána eredjek ennek a mocsoknak. Nem lóghat meg ez a szemétláda Hammond. A sérüléseim se érdekelnek, mert hajt előre az akarat és a tudat, hogy elkapjuk ezt a görényt. A távolság egyre csökken közöttünk, de biztos, hogy tartogat valami meglepetést a menekülésére, mert nagyon nyúlcipőt vett ez a rohadék az embereivel. A megérzésem nem volt alaptalan, mikor a fejünk felett elhúz egy sikló.
-A rohadék!- esik ki a számon a megjegyzésem, de aztán az egyre sűrűsödő robbanások zaja magyarázatot is ad az előbbi meneküléseikre.
-Légi támogatást kért… hogy rohadjon meg!- tekerem a kormányt, hogy kikerüljem a felénk csapódó repeszeket, és csak imádkozhatunk, hogy nem talál el minket egy darab se. A távolság egyre csökken, de még mindig nem értük be a találkozási pontot. Nem lóghat meg ez a szemétláda. Taposok bele még jobban a gázba, és remélem, hogy utolérjük, mielőtt bejutna a rámpán a sikló belsejébe a tragacsával. Sok lehetőséget nem látok a beérésükre, hacsak….
-Kapaszkodjon, Uram!- tekerem a kocsit egy dombhoz, hogy annak segítségével és a felhajtóerő kihasználásával, le tudnánk faragni a hátrányunkból. Ha sikerül kihasználni a terepviszonyokat, akkor ezzel az ugratással be tudnánk hozni pár métert, és melléjük, vagy eléjük sorolnánk. Ha szerencsénk van, akkor ez a szuper járgánynak hívott műszaki csoda, éppen olyan jó, amit mondanak róla. Eddig nem voltam elragadtatva tőle, de most megmutathatja a képességeit, hogy miért vannak elájulva a tervezők tőle. Isten bizony, ha megcsinálja ez az ócskavas ezt a manővert, visszaszívok minden rosszat róla. De most meg kell hiúsítanunk a bejutását a sikló belsejébe. Tudom, hogy őrült ötlet a részemről, de meg kell próbálnom.
-Most mutasd meg, mit tudsz, te ócskavas!- hajtok a domb tetejének, és a stabilizátorokat bekapcsolva és a kormányt egyenesen tartva feszülök bele az ülésbe, ahogy a levegőbe érkezünk. Majd azon reménykedve, hogy a kaszkadőrök mutatványát túlszárnyalva beérjük Hammond kocsiját, mielőtt az behajtana a belsejébe. Ahogy a kerekeink a talajhoz érnek, azonnal eléjük vágok, ha sikerül. Minden másodperc számít, és az, hogy megakadályozzam bármi áron, hogy meglógjanak előlünk. Nem fogom vissza magam, ha lőni kell, és ügyelek rá, hogy a kerekeit célozzam meg a csotrogányának, még véletlenül se legyen baja annak a szemétnek, mert én akarom kifilézni a csontjairól. A landolásunk függvényétől függően tekerem a kormányt eléjük, és ha kell, akkor attól se riadok vissza, hogy elcsapjam az oldalát az övéknek, hogy meghiúsítsam a menekülésük útját.
-Nem fogsz meglógni te szemétláda!- szorítom össze a fogam, ahogy elszántan nyomom a gázpedált feléjük, és folyamatosan lövöm a gumikat a megállásuk reményében. Remélem, hogy valamelyik lövedékem célba talál, és megállásra kényszeríthetem őket. Nem fogom feladni a dolgot, ezt nem ússza meg ez az áruló!


Vissza az elejére Go down
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : A Konvoj - Page 3 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#30Csüt. Márc. 21, 2019 9:24 am
Összeszorított fogakkal kapaszkodok. Egy normális napon épp azt fontolgatnám, mi kevésbé biztonságos, ez, vagy szőrén ülni egy üstököst, de ma esküszöm még azt is bevállalnám. A lőszerem azonban véges, így amíg Ed száguld, és azt próbálom kiszúrni, merre tudok a legtöbb kárt csinálni, és persze kitől örökölhetnék egy másik puskát.
-Ed! Ha meg tudja csinálni, hajtson fel a sikló rámpáján!
Őrült parancs? Sok szempontból, de ha az a vacak felszáll, nekünk végünk. kivéve persze ha...
Raven hangja a rádióban zene füleimnek. Illetve, ez nagyon erős túlzás, de a szavaiból meg tudom állapítani, hogy sértetlen. A jó öreg Raven. És valami olyasmit mondott, hogy kapcsolatot tudott létesíteni?
-Raven? Jól hallottam, elérte a Jola-t? Ez esetben, szóljon a biztonságiaknak, hogy mentség ki a fiam! És Silver-nek, hogy mérje be Hammond siklóját,  és lőjön rá a hiperágyúval! Ed...maga pedig...ne hajtson fel a rámpán, ha ez sikerül...
A hiperágyú egy elég undok fegyver, és mégis...az atomtorpedóhoz képest enyhe, mást pedig nem tudok ide rendelni ilyen rövid idő alatt. Lehet ezt sem. Ha átmegy a parancs, megpróbálok minél több embert lelőni, hogy Hammond egymaga maradjon. Ha nem, és be tudunk hajtani a siklóba, akkor az elsődleges szempontom a személyzet kivégzése, és az egyikük fegyverének megszerzése lesz. Öreg barátom még nagyon meg fog fizetni azért amit ma tett.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Ugrás:
^
ˇ