Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 9
Consilium - 4
Lázadók 3 1
Összesen 21 21

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Angelique Cartier


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Üvegház sziklakerttel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Üvegház sziklakerttel   Szer. Dec. 27, 2017 11:48 pm

***

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma :
409

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   Csüt. Jún. 28, 2018 8:09 pm




to; Jack


Egyetlen egy hét telt el legutóbbi találkánk óta. Ez egy rendes kapcsolatnak nevezhető vakamiben, azt hiszem teljesen megszokott lenne. Ám nem számunkra. Nekem még fura is, mert már beleivódott a mindennapjaimba az, hogy a könnyesnek nem nevezhető búcsú után, melyet titkos, lopott csókok váltása közepette ejtünk meg, heteket, sőt hónapokat nélkülözhetem a társaságát. S ez kiváló így.
Mert lehetőségem van a kutatásaimmal foglalkozni, előteret adni magamnak, s elhitetni a külvilággal, hogy csodálatos kapcsolatban élek a mellém kirendelt férj oldalán. Minden egyes tiszteletkört úgy futunk le, ahogy a nagykönyvekben meg van írva. Bátyámnak nem lehet ránk panasza, ám szerencsére a kabin ajtónk mögé még nem férkőzött be. Ugyanis, amint bezáródik a mechanikus ajtó, minden álarcot levetünk magunkról. Nem vitázunk, nem vetjük meg egymást, viszonylag ki is jövünk a másikkal, ám szerelme tüze nem ég bennünk.
Éppen ezért nem is csoda, hogy én is és ő is máshol keressük azokat a természetes interakciókat, melyek a kapcsolatunkból hiányoznak. Én tudom, hogy neki van valakije, ő tudja, hogy nekem is, de semmi többet. Se kor, se név, se rang, se semmi, s ez így tökéletes.
Jack teljesen más, mint Damien. A férjem egy kisgyerek, akinek alig nőtt ki a pehelyszőre, azonban Silver alparancsnok hozzá képest őskövület. Átvitt és szó szerinti értelemben is. Szeretem, ha a régmúltról beszél, bár néha hatalmas fejtörést tud okozni egy-egy szó jelentésével. Pedig én igyekszem, nem hiába olvasom olyan sokat, vágyakozom a tudásra, mely a rég múltból származik.
Egyszerűen meg lehet fogalmazni azt, hogy mi van kettőnk között. Kölcsönösen segítünk egymásnak a felgyülemlett feszültség levezetésben. Ha ezt annyival rendeznénk le, hogy néha megiszunk egy-egy pohár bort, akkor nem kéne "bujkálnunk", s figyelnünk arra, hogy még véletlenül se vegyenek minket észre. Ám én még élvezem is ezt a dolgot, van egy kis pikantériája, bája az egésznek.
- Hogy-hogy ilyen hamar visszajöttetek? - fordítom fejemet Jack felé, aki a kiterített pokrócon foglal helyet éppen mellettem. Neki eshetnénk egymásnak, mint az állatok, de úgy hiszem, hogy egy hét után ez még tőlünk is eléggé vad és átgondolatlan lépés lenne.
- Nehogy félreértsd, nem bánom, sőt... Csak meglepett - mosolyogva emelem a számhoz boros poharamat. Állítólag meg kell adni az ilyeneknek a módját. A környezet annak ellenére, hogy mesterséges, egész kellemesnek nevezhető. Néha, mikor elegem van mindenből, el szoktam jönni ide, de be kell látni, hogy nem fogható az igazi oxigéndús levegőhöz, akármennyire is próbálkozunk ezt az illúziót kelteni itt.




avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   Csüt. Jún. 28, 2018 8:49 pm

A fene sem tudja miként eset meg. Egy bárban iszogattam egyszer egyedül késő este mikor felbukkant ez a nő. Gondoltam leveszem a lábáról és sok sok régi dologról meséltem, miközben már volt bennem nem kevés adag ital. Az enyhén spicces voltam igen csak finom kifejezés lenne az ittassági szintemre. Hiszen ki tudja hány történettel később már a bugyiját rángattam lefelé. Majd ködös emlékeimen átsejlik egy igen csak vad szeretkezés. Majd reggel az ébredés. Egy meztelen nő fekszik össze gabajodva velem. A zavart reggeli közben meg beszéltük, hogy ebből rendszert kellene csinálni, mert igazán nem volt rossz. De figyelmeztetett neki valami fejes a férje. Szóval csak titokban. Ha titokban hát titokban. Azóta mikor ki vagyunk kötve, sok sok szex.
- Nem tudom. A kapitány parancsa. – Vonom meg a vállam, mert bár sejtem az okot, de nem az én dolgom. – A kapitánynak megmint tudjuk meg vannak a saját parancsnokai. – Köztük Hicks közlegény, gondolok rá enyhe vigyorral. Majd közelebb csúszok a nőhöz a pokrócon, és úgy helyezkedek hogy oldalról körül fonom őt a lábammal. Egyfajta török ülő pózt véve fel. Így ő a hátát az egyik térdemnek tudja vetni, miközben a lábait át veti a másik térdeimen. Ez jó póz mert így közel vagyunk egymáshoz, érintés és csók távolságban, mindeközben remekül lehet beszélgetni. A kezem máris a combjára teszem és egészen felsimítok már már az ágyékáig. Azonban meg állok a mozdulatban. Nem akarok még rögtön követelőzni. A mozdulat inkább fejez ki kényelmet és birtoklást ezen a ponton.
- Történ valami az emberek világában amíg távol voltam? – Kérdem. hiszen az emberiség ma már egy kisváros lakosságával ér fel csak. Így a szaftos pletykák is új értelmet nyertek.

avatar


Az URS Jola tisztje

Hozzászólás száma :
57

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   Csüt. Jún. 28, 2018 9:18 pm




to; Jack


Mikor, miért és hogyan? Nem lényeges már ez a történet. Csupán csak az a fontos, hogy sikerült találnunk egy olyan egyezséget, amelyből mindkettőnknek haszna származik. A legfőbb haszon pedig az életünk. Mert bizony ezzel játszunk, akárhányszor egymásba gabalyodunk. De én nem bánom. Vágyom minden egyes pillanatára, mert a férjem mellett bizony ilyet nincs esélyem megélni.
– Lehetne többször is ilyen parancsa annak a csoda kapitánynak – nem kell hetente, de olyan két-három hetente igazán megfordulhatnának itt. Ha csak fél órácskára is, azt sem bánnám.. Annyi pont elegendő arra, amire szükségünk van egymástól.
Hátamat neki vetem a térdének, lábaimat srégesen felhúzom, de a poharat semmi pénzért nem tenném le még ebben a helyzetben sem. Szép a környezte, bájosan cseverészhetnénk erről is, de azt hiszem mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyesfajta köröket nem kell már végig járnunk, hiszen egész mélyen ismerjük már egymást…
– Ühm nem, semmi említésre méltó –rázom meg a fejemet, hogy mondanivalómat így nyomatékosítsam. Egy hét nem sok idő, gyorsan telnek a napok, főleg akkor, ha valamin veszettül dolgozol, s nem érsz el áttörést. Én most egy völgyben vagyok, melyből nagyon úgy látszik, hogy nem fogok egy könnyen kimászni.
De most nem ezzel kell foglalkoznom szerencsére, hanem az alparancsnoknak szentelhetem a drága időmet, melyet a kutatásomtól vettem el, ezért a titkos ki légyottért.
– Azt hiszem, régebben sokkal érdekesebbek voltak a népek, s talpra esettebbek – nézek fel rá féloldalasan. Könyvekből és tőle tudom, s akárhányszor mesél valamit, oda tudom képzelni magamat, szerintem egy előző életében mesemondó lehetett.



[/b]

avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   Pént. Jún. 29, 2018 3:45 pm

18+
A kezem közben még feljebb csúszik azon a bizonyos combon, még mélyebbre a zöld ruha alá. Egészen a szemérem dombjáig ahol is játszadozni kezdek a fazon igazított szőrzettel.
- Tudod édes. Hülyék és ostobák minden korban voltak. Most és régen is. Az egyetlen különbség, hogy a kényelem egyre több ember túlélési ösztönét koptatja el. Így míg a reneszánsz ideje alatt például egy ostoba embernek napi szinten kellett küzdenie az életben maradásért, addig egy mai ostoba ember egész nap nézheti a mozi archívumot élete végéig nem ér a végére. – Mondom vigyorogva. – Vagyis míg régen egy ostoba ember tényleg tudta mi kell a túléléshez, vagyis talpra esett volt, ma már csak hiszi hogy tudja mi kell hozzá. – Közben tovább játszadozik a kezem szemérmének szőrével. – Vegyük példának a Consiliumot. Az erőszak fenyegetésével tartják fenn a rendet és a fegyelmet. Diktatórikusan vezetnek. Ezzel nincs is baj. A baj ott kezdődik, hogy elhiszik magukról ők igazi vezetők. Bár ahogy hallom a legtöbb consilium tag kimondottan betegesen perverz és esetenként gonosz. Viszont ha igazi lázadásra kerülne sor hamar végük lenne. A legtöbb flotta tag egyszerűen nincs felkészítve arra, hogy emberre lőjön. Igazából embert ölni sosem volt nagyobb tabu mint manapság. Mikor ilyen kevés ember van. Még a selejt is érték. A mai emberek nem láttak még igazi ember embert ől harcot. Elvenni egy másik ember életét nem könnyű dolog. És ha valaki mégis meg teszi, akár évtizedekig kísértheti a dolog. Kivéve ha szociopata. – Magyarázom és elmélyedek az emlékeimben. – Én régen nagyon fiatalon pilótaként mentem háborúba. A távolság köztem és az ellenség közt hatalmas volt. A képernyőn még csak csak embernek látszottak, vagy járműveknek a célpontjaim, de a hangsebesség 9 tizedével száguldva az égen szabad szemmel odalent nem sok mindent lehetett látni. Megnyomtam a gombot. Klikk. A bomba kioldott. A földön hatalmas narancsvillanások jelezték a sikeres találatokat. Boldog voltam. Sikeresen teljesítettem a feladatot és elintéztem a célpontokat, amik odafentről embernek sem tűntek. Majd másnap végig néztem a hírekben a bomba áldozatokat. Szétszakadt testű gyerek katonák. Szénné éget emberek. Nehéz volt elhinni, hogy azt a pusztítást, amit sugároz a híradó azt én csináltam. Hmmm.. ne váltsunk inkább témát?

avatar


Az URS Jola tisztje

Hozzászólás száma :
57

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   Pént. Jún. 29, 2018 8:22 pm




to; Jack


Túlélési ösztön.. Hát az nekem van, bár valószínűleg nem annyira fejlett, mint a rég korban élő nőké vagy férfiaké, de azért van. S leginkább a bátyámnak és a barbárságának köszönhetem. Még a végén kiderül, hogy hálásnak kell lennem a többévnyi kínzásért.
– Tudod nekünk tudatlanoknak a mozi archívum elég jó szórakozás, főleg ha véletlenül sikerül egy tiltott filmet kiharcolni - vigyorgom rá vissza. Lenézheti a magamfajtákat, nem zavar. Tudom, hogy elpuhult népség vagyunk, tökéletes ellenpéldánk az ocantis faj. Nők, gyerekek, férfiak és idősek, mind együtt, erőben. Bezzeg mi..
A Consilium említésekor, gyomrom görcsbe rándul. Hűen kellene vallanom az elveiket, s most a szavai után, fel kellene őt dobnom valamelyiknél. Á m nem fogom megtenni. Mert teljes mértékben egyetértek vele, sőt… Tudom én sokkalta jobban bírálni a vezetésüket, a döntéseiket és mindent, amit művelnek. De persze magamban tartom, mert nő vagyok, s nem tehetek mást, csak azt, hogy bólogatok és hümmögök. Félek, hogy valaki hallja, elcsípi, rögzíti, s akkor bizony vége mindennek, amit tervezek. Azt pedig a nők többsége bánná.
Sóhajtok, bőröm libabőrössé válik, s bár nagyon is vágyom minden egyes érintését, valahogy most nem veszek meg értük annyira, mint amikor hónapok maradnak ki. Éppen ezért, kezemet lassan az övé köré fonom, s egy erősebb szorítással jelzem neki, hogy egy picikét hagyjon fel a játszadozással.
– Hmm.. – mozdulok, ha engedi, s testhelyzetemet ülésre változtatom, majd szembe fordulok vele. – Nem volt nehéz? Vagy ez a pilótáknak nem annyira nehéz, mint mondjuk egy lövésznek? – el fogom engedni a témát, de erre még kíváncsi vagyok. Nem sokszor szoktunk erről beszélni, nyilván azért sem, mert olyan téma, melyet nem szívesen boncolgat az ember. Ám, ha nyílik, akkor jó kicsit megfogni azt, amiről beszél, mert így tanulhatok egy keveset.
– Milyen témára vágysz a nyilvánvalón kívül? – közelebb hajolok hozzám, ám nem azért, hogy testi érintést kezdeményezzek, hanem, hogy az előtte lévő üvegből töltsek még egy keveset, hogy a poharam ne árválkodjon üresen.
– Találkoztál már ocantissal vagy más élőlénnyel, ami nem emberi? – nem emlékszem, hogy ebben mi is volt az álláspont. Lehet, hogy már esett róla szó, de biztos, hogy nem volt elég érdemleges. Illetve, több hónapos nélkülözés után, nem értelmi társalgásokra fecsérli az ember az idejét.



[/b]

avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   Szer. Júl. 04, 2018 6:36 pm

- Ezt mondom, egy pilótának teljesen más a háború. Végig repül egy pár órás bevetést, majd a hátországban a biztonságos reptéren lazul. Mikor ledobsz egy bombát te nem emberekre dobod. hanem célpontra. Teljesen személytelen. Mint mondtam én is csak másnap láttam a hírekben a bomba által szétszaggatott testek. Akkor sem jött át az az érzés, mint amikor először lősz le valakit, és látod a vér permetet a levegőben szállni. Szerencsére, el lehet mondani, hogy ilyenkor úgy pörög az ember, hogy a történteket csak később kezdi el emészteni. De a pilótákkal ellentétben a lövész katona a gödörben alszik állandó veszélyben. Szóval ahogy régen mondták a bokor ugrók. „isten hozott a szopásban” . – Mesélem neki a rég múlt háborúk dolgait. Azt hogy milyen témát hoznék szóba a nyilvánvalón kívül nem mondom. A régi idők kajáiról beszélni jó dolog lenne, de kurva szar, hogy többé nem ehetek a kedvenc pizzámból. Így inkább mégsem.
- Mit fogsz csinálni ha a férjed választ magának még egy feleséget? Ha én volnék nagy főnök vagy tíz szukám lenne. Aztán nézném hogy harcolnak a kedvenc feleség posztért. – Vetem fel inkább kaja helyett. A kérdésére a válaszom viszont tömör és rövid.
- Semmilyen nem földi létformával nem találkoztam még. Ami a maga módján jó. Nem tudod elképzelni mennyi szúnyog bogár, mindenféle csípő harapó bestia élt régen. A patkányokról nem is beszélve. Nem az édes kísérleti fehér patkányok. Hanem azok majd méteres mutáns dögök amik egy egy nyomor negyedben szaladgáltak. Rioban, biztos nem laktam volna. Ott ha gyors voltál a patkány volt a vacsora. Ha nem voltál gyors te voltál a vacsora. Persze a helyi hatóságok nem tettek semmit. A patkányok jól szinten tartották a nyomor negyed lakosságát.

avatar


Az URS Jola tisztje

Hozzászólás száma :
57

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #8•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   Pént. Júl. 06, 2018 11:32 am




to; Jack


Iszom szavait. Úgy tudja átadni a tapasztalatait, ahogy egy anyuka édesgeti a gyermekét, miközben mesét olvas neki. Tetszik ez, mert nem a megszokott unalmas arcot látom benne – ő sosem az -, hanem valakit, aki tényleg élt, akinek volt lehetősége olyan tapasztalatokat átélni, melyről a mostani emberiség még álmodni sem mer, mert fél, hogy valaki meglesi az álmát, s bajba kerül.
– Szerinted, ha harcra kerül sor az ocantisokkal, akkor van esélyük a katonáknak? – nekem van egy elképzelésem, sőt meggyőződésem van, melyet nem hangoztathatok, hiszen egy Consilium feleség vagyok, illetve az egyiknek még a húga is. S nem, ez nem olyan szépséges sors, mint ahogy néhányan elképzelik. Leginkább börtönnek érzem.
– A férjem 18 éves, befolyásolható. Jelenleg az a Consiliumi tagok többségének érdeke, hogy úgy ugráljon, ahogy ők fütyülnek – elmosolyodom. Ha tudnák, hogy gyakorlatilag az ellenséget adták hozzá, lehet máris átgondolnák azt, hogy mennyire volt jó ötlet ez a házasság.
– Addig biztosan nem lesz másik felesége, míg azt nem kívánják. Tudod, okos kölyök ám ő, csak szerintem kivár – megvonom a vállaimat. Nem látok bele Damien fejébe, s nincsenek mélyreható beszélgetéseink, de azon ritka alkalmakkor, mikor szóba elegyedünk, meg tud lepni a szavaival. Néha még ki is vívja az elismerésem. – Van egy egyezségünk, amíg azt betartja, nekem bőven megfelel, hogy így éldegélünk egymás mellett – ha megszegi, akkor személyesen dobom majd fel, s bizony a fejét veszik. Ezt azt hiszem már ő is jól tudja. Bár csak egy nő vagyok, de a testvérem révén még egy picinykével nagyobb szavam van nála, azt hiszem. Bár.. manapság már ebben sem lehet elég biztos az ember lánya.
– Azon kevés jó dolog egyike ennek a létformának, hogy nem kell ízeltlábúakkal és repülő rovarokkal harcolni… – nevetek fel halkan. Nem ismeretlenek számomra ezek a szavak, sokat olvastam róluk, különböző boncolások, kísérletek és egyebek végett. Ám előbb kerül a laborba egy az Ocanról hozott különleges lény, mint a kihalt rovarok egyike. Talán nem is olyan meglepő ez.
– Hát elhízni gondolom senki sem hízott el a patkányoktól – ha azon múlna, akkor rávetemednék ilyenre. Nem vagyok egy finnyás úrikisasszony, mint ahogy sokan képzelik rólam. De ezt nem fogom elkezdeni fejtegetni neki. Unalmas egy mese lenne.




[/b]

avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #9•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   Szer. Júl. 11, 2018 10:46 am

A kérdése jó és elgondolkoztató.
- A rövid válasz az, hogy győzhetünk. A hosszabb válasz már kicsit bonyolultabb. A felső vezetés céljaitól és erkölcseitől függene, hogy hogyan alakulna egy nyílt háború. Nem ismerem az őslakók világát. De úgy tudom a technikai fejlettségben nem járnak valami magas szinten, noha az agyi mentális képességeik amikkel tudnak bizonyos elemeket manipulálni pótolja számukra ezt a csökevényességet. Ha rajtam múlna én egy hét alatt ki tudnám irtani a teljes őslakosságot. Pár jól képzett titkos ügynök elfogna közülük pár kísérleti alanyt, utána a biológusaink gyorsan rájönnének, melyik idegméreg lenne ellenük a leghatékonyabb. Ugyan ez a bio fegyvereknél. Ki deríteni az immun rendszerük működési alapjait, majd faj specifikus biofegyvert gyártani. A biomérnökök által gyártatott vírusok, baktériumok, gombák pillanatok alatt el tudnának terjedni a bolygón. Főleg hogy mi a világűrből célzottan fertőzhetjük és mérgezhetjük az összes településüket. A vegyi és bio fegyverek kombinált használata nekünk adná az előnyt. Mert nem csak a katonai személyeket érné el hanem a civil lakosságot is. Ami kihat a helyi iparra, mezőgazdaságra és a besorozható lakosság számára is. Az emberi csapatoknak pár hét után nem lenne más dolga csak a tisztogatás. Viszont ha a felső vezetés a nyílt ostromot választja a tömegpusztító fegyverek bevetése nélkül, súlyos hátrányunk lenne. Az emberiségnek kevés a létszáma és minden egyes halott súlyosabban érintene minket mint az őslakosokat ezer vagy tízezer. Ennek ellenére a harci drónok és robotok, speciális hadi droidok még mindig a mi oldalunkra tudná a háborút dönteni. Nagyon extrém esetben el tudnánk takarni a napot és fény nélkül minden megfagyna. 5-10 éven belül nem maradna még bakteriális létforma sem. De ez utóbbi megoldásnak nincs sok értelme, elvégre a vezetőség pont a helyi burjánzó élet miatt akarja a bolygót. – Mondom neki a hirtelen eszembe ötlő lehetőségeket. A magyarázkodásra pedig a házasságával kapcsolatban nem mondok semmit, és nem fűzök további megjegyzést hozzá. Helyette előre hajolok és egy lágy lassú csókot lehellek az ajkaira. – A férjed vesztesége az én nyereségem. Iszonyat szexi vagy és kívánatos. –Mondom az igazságnak megfelelően, hiszen még a gyermek szülés sem tette tönkre az alakját. A földön az ilyen nők voltak a legjobbak régen.
- Hmmm tudod ha van valami nem titkos elérhető anyag a helyi biológiáról azt át küldhetnéd nekem. Kíváncsi lennék mennyire más a hely a földünktől. – Mondom vigyorogva a patkányos megjegyzésére. Valóban a szegény negyedekben sosem volt senki jól lakva. Még a mutáns patkányok sem.

avatar


Az URS Jola tisztje

Hozzászólás száma :
57

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #10•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   Szer. Júl. 11, 2018 3:01 pm




to; Jack


Ahogy hallgatom a szavait, igazándiból fel sem fogom azt, hogy mit is magyaráz. Mert annyira nem tud lefoglalni szavainak miértje és mikéntje, mint az, ahogy közben őt vizslathatom. Az arca, a mimikája és a szemei.. Annyi minden játszódik le benne, míg arról beszél, hogy kinek miféle esélye lenne. Van benne düh, nem csak az, ami a felszínen táncikál, hanem úgy hiszem, hogy elrejtett is. Talán egy kicsinyke kíváncsiság is ott lappang, hiszen az ocanon élők számára is ismeretlen erőkkel bírnak, mely egy újdonsült információ halmaz lehet. Míg beszél, én azon töprengek, hogy nyelve más munkát is végezhetne. Tudom, hogy én kérdeztem, hogy én állítottam meg abban, aminek egyből neki állt volna, ám nem gondoltam, hogy ilyesfajta szóáradat tör majd ki belőle. S még a nőkre mondják azt, hogy sokat beszélnek…
Tudok-e érdemi hozzászólást fűzni az általam feltett kérdés kifejtésére? Nem igazán. A Consiliumnak olyasfajta tervei vannak, melyek talán melyebbre hatóan rendítik meg az embereket, mint bárki is hinni merné. De sajnos még én sem vagyok eléggé közel ahhoz, hogy tudjam, mit terveznek, hiába a testvéri és asszonyi kötöttség.
A férj téma kifejtésére adott reakciója már igazán nekem való. Közelebb hajolok, jobbommal megfogom az arcát és viszonzom a csókot, talán egy kicsivel tovább húzva, mint ő azt hitte. – Jól karbantartanak – rándul az arcom egy huncutabb mosolyra. Ó igen, elég volt abból, hogy hosszadalmasabb fejtegetjük ki a háborút és a békét. A következő alkalmakra is kell hagyni valamit.
– Sajnálom Jack, de ha lenne is ilyenem, tudod, hogy nem adnám át neked - tényleg nem. Nem azért, mert ennyire hívője lennék annak a rendszernek, hogy minden egyes szabályát betartsam. Ez inkább óvatosság. Jackről még nem igazán sikerült eldöntenem azt, hogy melyik oldalon áll, így jobb az elővigyázatosság.
– Kérsz még egy kis italt? – ülök fel immár valamiféle szabályos testtartás kierőszakolva magamból, s ha ő is kér neki is töltök, éppen annyit, mint magamnak. – Esetleg egy falatot? – vetek egy futópillantást az ételekre, ám kérdésem nem is erre irányul igazándiból. Szóval még bármit is mondhatna, közelebb húzódóm, hogy egy csókot kezdeményezzek, s szépen lassan belemásszak az ölébe.






avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Üvegház sziklakerttel   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Üvegház sziklakerttel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Üvegházak

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Volentis ûrállomás :: Civil zónák-
^
ˇ