Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Hétf. Aug. 13, 2018 10:30 pm
Istállók

Vas. Aug. 12, 2018 8:26 pm
Sürgősségi ellátó

Vas. Aug. 12, 2018 2:49 am
Arhkax kunyhója

Szomb. Aug. 11, 2018 8:55 pm
Út a hegy belsejébe

Szer. Aug. 08, 2018 11:10 pm
Readash Tanyája

Kedd Aug. 07, 2018 11:44 pm
ZETA II Kutatóállomás

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Dwaiia


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Közös helyiségek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
ÜzenetSzerző
 #21•• TémanyitásTárgy: Re: Közös helyiségek   Csüt. Jún. 14, 2018 3:16 pm

Bernard & Sam
Titkolnom kéne azt, amit érzek, tudom jól, mégse vagyok rá képes, a mai nap után nem megy, amikor viszont meghallom a nevetését, kissé megdöbbenek. Viccesnek találja, hogy nem kedvelem? Bizonyára már hozzászokott, mégse gondoltam, hogy majd nevetésbe tör ki... Különös fazon. Nem tudom, hogy mit akar tőlem, de nem is vagyok rá kíváncsi, így megpróbálok kibújni a beszélgetés alól, de érzem, hogy ez nem fog olyan egyszerűen menni. Bernard egészen az Arkanig jött, hogy beszéljen velem, nem mondhatok csak úgy nemet.
- Öhm, nem, dehogy, csak ellenőrzöm, hogy ne legyen gond. A múltkori indulásunk után meghibásodott a kommunikációs rendszer és ez okozott némi kellemetlenséget. Ezeket szeretném elkerülni. - nem hazudok, minden egyes szavam igaz, és a férfi is érezheti, hogy a munkámról és a hajóról bizony szívesen beszélek. Ezek olyan dolgok, amik nem jelentenek problémát, ellentétben a magánéletemmel.
- Dokkoláskor már szóltunk... köszönöm! - próbálom illedelmes lenni, mert egyébként én tudok ám olyat is, nem vagyok reménytelen eset, és azt is biztosra veszem, hogy most a tanácsos se hazudik. Az Arkan épsége az Ő érdekük is, ahogy a miénk is, hiszen a flotta tagjait is gondosan válogatták ki, engem se véletlenül ébresztettek fel. Na de a beszélgetés elkerülhetetlen, így jelzem, hogy az egyik asztalhoz le tudunk ülni, ha ragaszkodik hozzá, Ő mégse ért velem egyet. Apró szájhúzás, miközben tekintetem a nem túl messze lévő helyiség felé terelődik.
- Ahogy akarja... - mindegy, csak legyünk túl rajta. Figyelem, ahogy két testőr besétál a helyiségbe és beszélnek az egyik legénységi taggal, aki eddig tök nyugodtan olvasgatott, és most pár másodpercre ki is zárom a mellettem lévőt, kinek meglepő kérdése kizökkent. Fejem felé is kapom, és tény, sikerült egy picit zavarba hoznia, de próbálom titkolni, elpirulni ettől még nem fogok.
- Nem, dehogy! És nem undorodom Öntől, csak rossz napom van. - nem kérek bocsánatot, erre fogom, Ő értette félre, higgye csak azt. Igazából Bernardot se ismerem, mint embert, ahogy Williamat sem, de egy társasághoz tartoznak, én pedig magát a Consiliumot gyűlölöm. Ha ezt viszont kimondanám, akár alá is írhatnám a kirepítésemet, szóval próbálok most egy mosolyfélét is a másik felé villantani. Tudom, hogy megértette azt, hogy nem akarok hozzá érni és értékelem, hogy nem erőlteti rám, ellenben a helyiségből kisétáló férfivel kezet fog. Udvariasnak tűnik, amilyennek lennie kell, legalábbis látszatra, a legénységi tag viszont nem tagadja undorát. Oké, én is hasonló pofát vághattam, már kezdem bánni, meg kellene tanulnom nem kimutatni az érzéseimet. Besétálok én is a kis terembe, de annak nem örülök, hogy kettesben maradunk, az ajtó becsukódik és se ki, se be, amíg Bernard nem dönt úgy, hogy végzett velem. Mit akarhat? Helyet foglalok én is, akár csak Ő, de az asztal másik oldalán, nem akarok én közel lenni hozzá. Nem értem, hogy miért vetkőzik neki, de próbálom figyelmen kívül hagyni és nemet intek a fejemmel.
- Nem kérek semmit, köszönöm! - milyen ismerős ez az indítás... William is így kezdte, szinte ugyanígy. Viszont azóta már van bennem két sör, amit Ethan társaságában fogyasztottam el, nem óhajtok többet inni, ennyit se kellett volna ezekből a rettenetekből. Térjünk inkább a tárgyra! Nem vár tovább, már szóba is hozza az eljegyzést, de amikor a fekete pirulát is megemlíti, őszintén meglep és ezt láthatja is rajtam. Erre most nem számítottam.
- Már miért örülnék a fekete pirulának? Nem akarok öngyilkos lenni! - szemeim összébb szűkülnek, miközben a férfit nézem. Tudom jól, hogy nem bízhatok meg benne, de sajnos még nem tudom, hogy mire megy ki a játék. Nem lehetek vele őszinte, ez biztos, de az tény, hogy nem akarok meghalni se. Ha akarnék, már megtehettem volna, tudnék én szerezni egy olyan pirulát, ebbe biztos vagyok. Nem örülök az eljegyzésnek, se pedig annak, hogy ki lesz a férjem, de egyelőre még próbálok némi pozitívumot is látni a dologban. Az viszont meglep, hogy egy másik tanácsos ilyesmiket mond. Részvétet érez? Kezd összezavarni...
- Én nem félek magától! - jelentem ki, kezeim pedig össze is fűzöm magam előtt, miközben hátradőlök. - És nincs szükségem a segítségére. Nem ismer, így a részvéte se őszinte. Mondja el nyíltan, hogy mit akar maga... egy tudós tőlem? Miért érdekli, hogy William engem vesz el? - hiszen már volt három felesége is előttem és eddig senki se nézett felém, most meg hirtelen érdekes lettem? Ha egymás ellen akarnak tenni, ahhoz én nem kellek, nem akarok eszköz lenni, szóval hagyjanak csak ki szépen a dologból. Én pedig nem fogom úgy kezdeni a házasságomat, hogy most kifecsegem az őszinte érzéseimet és William-nél meg bajba kerülök. Muszáj vigyáznom, túl nagy a kockázat.
- Eddig se akart megismerni, pedig már három éve felébresztettek. Ma jött el hozzám, miután megtudta, hogy eljegyzett az egyik tanácsos, ennek bizonyára oka van. Ne kerteljen, akar valamit! - nem vagyok hülye, legalábbis nem teljesen. Olyan szinten az vagyok, hogy megint nem fogom vissza magam, túl sok bennem az indulat, amelynek egy részét most Bernardra zúdítom. A francba is, tényleg visszább kellene vennem. Kezeim leeresztem, combjaimra csúsztatom és kissé belemarkolok nadrágomba. Le kell nyugodnom! De baromi idegesítő ez a helyzet, főleg azért, mert még nem látom át a tervet.


avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Jola fedélzetén
Mentális erõ :
145
Képességpontok :
89

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #22•• TémanyitásTárgy: Re: Közös helyiségek   Csüt. Jún. 14, 2018 10:04 pm

Samantha
&
Bernard





Szakszerűnek hazudott tekintettel nézek a javított hajórészre. Nekem ezek csupán csavarok, kopó alkatrészek, ideiglenes állapotok. Ami ma új az holnap már avítt. Sosem értettem azokat az embereket, akik rajongásig szerettek egy autót, órát, házat. Elkopik, elveszik. Egyetlen dologba érdemes időt és energiát fektetni, az új élet alkotásába, a módszerbe, hogy miképp lehet mesterségen úton megváltani pusztulásra ítéltetett társadalmunkat.
- Irigylem Önt, gyerekkoromban magam is sokat ábrándoztam arról, hogy űrhajós leszek. Pedig akkor még híre sem volt a Corvusnak. Erre tessék, amikor repülhettem, azt is átaludtam. Igazságtalan az élet. - lemondóan sóhajtok, próbálok valahogy barátságosabbnak tűnni. Ilyenkor jó lenne, ha tudnék alakot változtatni. Jegyzet magamnak, új projektötlet.
Nem veszek tudomást a kellemetlen modoráról. Senkinek sem kötelező rögvest megtörni, nem is vártam, hogy a nyakamba ugrik, megköszöni a látogatásomat és meleg itallal kínál, miközben ír kocsmadalokat dúdolunk kánonban. De velem jól jár, én kimondottan türelmes vagyok, Oscar már öt perce matyómintát rajzolna a hátába pengével.
- Hányadik repüléséről tért vissza? biztosan számolnám, amilyen fanatikusan rajongtam az űrért kiskoromban. Minden felszállás maga lenne a katarzis, az örömök netovábbja.
Elégedetten konstatálom, hogy kizökkentettem a komfortzónájából. Nyilván rossz napja van, bal lábbal kelt, kihűlt a kávéja blabla. Talán még a feje is fájt és havi gondok is ma hágtak abszolút tetőfokukra.
Magamnak hozatok egy teát és egy üres poharat, készülve vele a későbbiekre.
- Azért, a Földön ez is jobb volt. –   lemondóan kavargatom azt a Earl Greynek hazudott löttyöt, ami a csészébe került. – Emlékszik még a régi ízekre? Még a romlott tej is finomabb volt, mint ezek a génkezelt szarok. – eltolom magam elől a poharat, nem kínzom vele magam tovább.
A fekete pirula betalált, ahogy vártam. Szép lassan kell önmaga határára sodornom és ha zuhan, elkapom.
- Ha nekem kellene Williamhez mennem vagy egyáltalán a tanácsba házasodnom, én elgondolkoznék rajta. Mellé az ön vehemens lelkére cseppenként hullik majd a leggyűlöltebb Consiliumának mérge. Nem Önt becsmérlem, ezek tények és tapasztalatok. – vállat vonok. Több éve vagyok már tagja fejeseknek, látom a nőket, akiket a társaim felszednek, akik pottyantanak pár kölyköt kötelességtudatból aztán inkább meghalnak vagy megunják őket és hirtelen eltűnnek a Volantis színéről. Tudom, hogy megy ez, én is férfiból vagyok, igaz engem nem fűt a nászfrász. Én másképp alkotok utódokat és mindenki belátta, hogy jobb ez így.
Jókat derülök a kirohanásán. Talán most idegesnek kellene lennem, hiszen szent szavam ellen emelte az övét, de nem tud érdekelni. Joga van az érzelmekhez és miképp megállapítottam nagy valószínűséggel menstruál az pedig nem más, mint termékenységének ünnepe.  
- Kérem, Ms Lewis, attól még, hogy nem kerestük meg, szinte mindent tudunk magáról. 50 évet töltött hibernációban, Wells saját kezűleg keltette. Tudtuk, hogy nagy koponya, ezért hamar kineveztük főgépésznek. Tudja, még csak szóban forgott, hogy felébresztjük, amikor felhívtam a figyelmet a szakmájára. A gépész nem kimondottan nőies szakma, nemdebár? Minden bizonnyal jó családi körülmények között élt még odahaza,  nem szabták meg milyen pályára menjen a kislányuk. Szerette a szüleit igaz? Hiányoznak? Higgye el, nekem is. – egy pillanatra elkomorulok. Ritkán gondolok rájuk, az emlékük gyengít és a gyengeség nem tartozik a csomagba.
- Van pár elméletem magával kapcsolatban. Ad1, vagy azért tiltakozik a gyerekvállalás ellen, mert lent hagyta előző élete egyetlen és örök szerelmét vagy mert leszbikus. – hatásszünetet tartok - Illetve igen, a legvalószínűbb, hogy nem akar szülni ebbe a világba, mert élhetetlennek gondolja és ezzel is a törvények ellen lázad. Egyelőre én sem nemzenék utódot. De, bármilyen hihetetlen akár az ön számára is, kedves Samantha, azon dolgozom, hogy élhető bolygónk legyen.  – igyekszem végig szemkontaktust tartani vele, szeretném ha tudná komolyan gondolok mindent. Kezeim az asztal felett vannak, nyílt lapokkal játszom, nem rejlik az ingujjamban sokkoló.
- Hoztam valamit, de erről nem beszélhet. Fent a fejemet vennék miatta, de ha már földiek vagyunk – kínosan, fejcsóválva röhögök a szar szóviccemen. Talán nem is érti, nem baj. A zakómhoz nyúlok, a belső zsebéből egy laposüveget bújtatok elő – ez még Skóciából van, az utolsó üvegek egyikéből töltöttem. – a korábban hozatott üres pohárba öntök egy keveset. Őszintén remélem, hogy belekortyol a piába, hiszen könyörgöm, mikor ihatott utoljára valamirevaló alkoholt?







_________________
I am your father,  and  you are my children

avatar


A Consilium tagja

Karakterlap :
Mentális erõ :
10
Képességpontok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #23•• TémanyitásTárgy: Re: Közös helyiségek   Pént. Jún. 15, 2018 7:42 am

Bernard & Sam
Tényleg kezd hasonló lenni a beszélgetésünk stílusa, mint amiben Williammel is részem volt, Bernard szimpatikusnak akar tűnni a szememben. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem, én mégse válok barátságossá, nem dőlök be neki, hiába kezd egyre kevésbé zavaró lenni a jelenléte.
- Bármikor repülhet, amikor csak akar, hiszen a Consilium tagja. - nem véletlenül vannak tízen... Szóval ha annyira oda lenne a repülésért, már rég megoldotta volna. De ebbe nem megyek bele mélyebben, nekem végülis teljesen mindegy, de egy picit azért kíváncsivá tett, hogy vajon tényleg volt olyan gyerekkori álma, hogy űrhajós legyen? Teljesen más a szakterülete jelenleg, bár Ő is csak egy kisfiú volt. Mindannyian gyermekként kezdtük.
- A 14.-ről. - persze, hogy én is számoltam. Általában 3 hónapokat voltunk távol, csak ritkán alakult másképp, de most úgy tudom, hogy némi változtatások lesznek és nem leszünk mindig ennyi ideig el, de lesz olyan, amikor viszont hosszabban. Kíváncsi vagyok. Ezeket a gondolatokat viszont tova söpröm, amikor besétálunk a helyiségbe, majd hamarosan mindketten helyet foglalunk. Én Bernarddal ellentétben nem kérek semmit, inkább az zavar, hogy kettesben maradtunk. Nem kéne, hogy így legyen, de William óta már nem vagyok biztos semmiben sem.
- A Földön minden jobb volt, az egész élet jobb volt. - utalok itt elsődlegesen a rendszerre, de tény, az ételek és italok is rémesek lettek. Ezzel viszont Ő is egyetért, én pedig biccentek arra, hogy emlékszem. Már hogyne emlékeznék?
- Mikor ébresztették fel? - ez az első alkalom, hogy én érdeklődöm a férfi felől, de nem tagadom, elkezdtem kíváncsi lenni rá. Most olyan, mintha egy normális, átlagos emberrel beszélgetnék, jelenleg nem érzem felsőbbrendűnek sem. Williamnél azért végig éreztem, de az Ő stílusa teljesen más volt, még csokoládét is szerzett nekem, na meg jobb minőségű kávét, teát... Nem mintha bármit elfogadtam volna, kivéve egy szem csokit, de azt is csak a "tálalás" miatt voltam köteles. De milyen finom volt! Majdnem olyan volt az íze, mint amilyet a Földön ettem. Bernard viszont ismét kizökkent, oly hirtelen tér rá a fekete pirulára, hogy lereagálni se tudom normálisan, nem úgy, ahogy kellene. Az életemhez ragaszkodom, erősebb nő vagyok én annál!
- Sokkal rosszabb férfiak is vannak Williamnél! Ő legalább úriember! - kelek jövendőbeli férjem védelmébe, mert tudom jól, hogy ezt kell tennem. Egyébként se hazugság minden szavam, az a férfi, akivel Louis boltjában találkoztam és chip volt a fejében... aki majdnem megerőszakolt nos, Ő ezerszer rosszabb lenne. De tény, William a Consilium embere, nem felejtettem el, ahogy azt sem, hogy azzal, hogy az ujjamon viselem a tőle kapott gyűrűt, oda kell figyelnem mostantól arra, hogy mit mondok, ha meg akarom élni a holnapot. Ez egy remek teszt lenne, hogy ide küldik Bernardot, én viszont nem fogok megbukni rajta!
- Ezért nincs felesége? Hogy megvédje a Consilium mérgétől? - direkt fogalmazok úgy, ahogy Ő. A tanácsosokról azért mindenki tud dolgokat, így az se titok, hogy bár Bernard jóképű, de nincs felesége, és nem is tudok róla, hogy annyira szoknyapecér lenne. Különös, Ő valahogy másabb, mint az itteni férfiak. Lehet azért, mert a Földön született, Ő is egy másik rendszerben, de nem dőlök be annak, hogy jobb, mint a társai. Ideje lenne elmondania, hogy mit akar tőlem, mert eddig nem nézett felém, most viszont hirtelen igen. Tudom jól, hogy van valami a háttérben, és ideje, hogy kiderítsem, mégis mi. De túl jól ért a szavakhoz, túlságosan könnyen zökkent ki ismét a komfortzónámból, amikor a múltat és a szüleimet említi... na meg az egyetemet. Nem akarom ezt!
- A szüleim mindenben támogattak, és persze, hogy hiányoznak! - az apámra még rá is lőttek, amikor nem egyeztem bele rögtön az alvó programba. Némi haladékot kértem, de aztán aláírtam a papírt, a csapat viszont már ki volt küldve, Ethan pedig parancsra cselekedett... Szerencsére apám túlélte, de a világ végét már nem. Mégse akarok Bernarddal beszélgetni a múltamról, nem vagyunk mi ilyen bizalmas viszonyban. Inkább halljuk az elméleteit, ezekre kíváncsi vagyok! Ad1-nél el is mosolyodom és finoman csóválom meg fejem, de aztán amikor végigmondja gondolatait, akkor felelek, és most meglepően őszintén. Úgyis valamilyen szinten átlát rajtam, mi, akik a Földről jöttünk, jobban megértjük egymást, legyünk egyszerű gépészek vagy tanácsosok. Úgy érzem, hogy ez a közös alap segít a kommunikációban. Szegény William még az egyetemet se tudta megérteni, az ottani bulikat... szerintem a mai napig azt hiszi, hogy orgiákban vettem részt a tanulás helyett.
- Nem hagytam a Földön szerelmet és leszbikus se vagyok Mr. Lavignon, ha már így rákérdezett... - ezen most muszáj elmosolyodnom kissé, de aztán folytatom. - Egyszerűen azért nem akarok szülni, mert nem kötelességből akarom megtenni, hanem azért, mert én is akarom azt a gyereket. Jelenleg nem érzem magam anya-típusnak és nincs mellettem olyan férfi, akit a gyermekem apjának akarnék. Nem csak a világgal van gondom, de a földi dolgokat nehéz magam mögött hagynom. Még dolgozni akarok, nem pedig egy gyereket nevelni, még... még nem jött el ennek az ideje. - számomra nem. 30 évesen se lennék elkésve, én úgy gondolom. - Ezért zavar a kötelező házassági és gyermekvállalási törvény! - tessék, kimondtam, de ezt már úgyis tudta. Vajon megérti azt, amit mondok neki? Úgy érzem, hogy normálisan elmagyaráztam, és tudja, hogy régen mi döntöttük el a Földön, hogy mikor szülünk. Nem volt kötelesség.
- Mi a tervük az Ocannal? Ön tényleg hisz abban, hogy békében élhetünk együtt az ocantisokkal? - ezekkel a kérdéseimmel tudom, hogy túlléptem egy bizonyos határt, hiszen csak pletykákat hallottam erről, de a Consilium döntéseiről az Ocannal kapcsolatban senki se tud biztosat a tanácson kívül. Én úgy hiszem, hogy meg akarják szállni a bolygót, elpusztítani az ott élő népet, de ezt hallani szeretném a másik szájából. Talán most én zökkentem ki Őt ezzel a hirtelen kérdésemmel és rá lesz írva az arcára a válasz... erre számítok. Ha már Ő ilyen mélyen belement a magánéletembe, akkor én is kérdezősködhetek tőle, úgy érzem, jogom van hozzá... pedig nincs. A szemkontaktust egyébként én is tartom, nem leszek ijedt kislány. A pia előkerülése viszont meglep, és ismét olyasmit érzek, mint Williamnél. Kedveskedni akar, csak épp nem csokoládéval, hanem alkohollal. Ezek a tanácsosok túlságosan is kiszámíthatóak.
- Köszönöm, de nem kérek! Soha se szerettem a whiskyt és nem szoktam igazán inni se. - a mai két sörre szükségem volt, de ha innék még, akkor az akadályozhatna a munkámban. Arról viszont nem teszek említést, hogy egyébként se mernék beleinni abba, amivel Ő kínál. Ki tudja, hogy mit tenne a piába, ismerem a szakterületét. Veszélyes ember, még akkor is, hogyha most egyre szimpatikusabbnak tűnik. Ez csak a látszat, de belül romlott, én pedig ezt nem fogom figyelmen kívül hagyni. Mégis, kedves mosollyal arcomon utasítom vissza, kezeim viszont némileg felengednek. Már nem vagyok olyan ideges, mint eddig voltam, talán még egy kicsit szimpatikusabbnak is tűnik, mint eddig, de nem fog megvezetni.
- Elárulja, hogy mit szeretne tőlem? - kérdezek rá ismét, hiszen a kedveskedésen már túl vagyunk, ideje kiböknie. Vagy csak beszélgetni akart, hogy megtudja, milyen vagyok? Áh, valamiért úgy érzem, itt többről van szó, csak ezért nem jött volna el az Arkanhoz, magához is hivathatott volna, így viszont most mindenki tud arról, hogy ki volt a látogatónk, ahogy arról is, hogy kit keresett.


avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Jola fedélzetén
Mentális erõ :
145
Képességpontok :
89

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #24•• TémanyitásTárgy: Re: Közös helyiségek   Szomb. Jún. 16, 2018 1:00 am

Samantha
&
Bernard




A Föld jobb volt, igen. Megmásíthatatlan evidencia ez számunkra, a klasszikus értelemben vett emberiség krémjének. Hiszen ide nem juthattak el holmi sehonnani bitangok. Hoztunk volna fel egy otthoni hajléktalant, akinek egy máladozó kartondoboz képezte minden ingóságát. Neki ez a nagybetűs paradicsom lenne, amelyekről a szent históriákból olvashatott. Nem filozofálok, nincs rá időnk. Semmire sincs mostanában.
- 1097 napja. – gondolkodás nélkül vágom rá a választ a kérdésére. – Naplót vezetek, bár nem tudom minek. Talán csak megszokásból, talán az utókornak. Ön írt valaha? – vállat rántok. Lényegtelen apróság, de mégis kicsit közel engedem magamhoz. A nagy tanácsos, akit őrök kísérnek még hugyozni is, mint valami kamasz kislány, füzetbe skicceli fel napjainak emlékezetét.
- Elképzeltem milyen lesz, amikor ébredek. Lágy hárfaszó, nyugalom, béke, harmónia. Erre valami rideg fémlapon keltem egy olyan istenes sallerra, amilyet még apámtól se kaptam sosem. Az ember azt hinné az űrben kicsit humánusabban mennek a dolgok. – minden esetre a hivatásom az, hogy humánusabbá tegyem. Sosem fogja ésszel felérni ő sem, hogy nem azt ellent képviseljük a Consillium jégvárában.
A William védelmében tett dacos kirohanása mély, lemondó sóhajt tép fel belőlem. Ujjbegyeim lazán csípnek az orrnyergemre, körkörös mozdulatokkal masszírozva azt. A logikátlansága bosszant.
- Samatha, ön elég értelmesnek tűnik. Pontosan és magasról teszek arra, hogy milyen érzelmeket táplál a jövendőbelije irányába. Nekem semmi közöm az ügyhöz, pusztán a véleményemet ismertettem. Úgy képzeli, hogy nincs nagyobb problémánk a tanácsosok szerelmi életénél? Tény, valóban tud úriember lenni. Egyszerűen sajnálnám azt, ha elveszítenénk egy tehetséges gépészt, aki már ennyire belakta az Arkan fedélzetét. – elengedem a Will témát. Az öreg ugyan bedarált már három nőt, igaz Oscar sem kevesebbet. Lehet ez valami furcsa űrszülött verseny valami rém beteg farokméregetés. Más matricákat gyűjt, ők feleségeket.
A kérdésének közvetlen felhangja meglep. Nem zaklatnak ezzel gyakran, tudják, hogy én a tudománnyal élek frigyben és, hogy az embrió projekt némiképp kiment az állatias fedeztetések alól. Mert ez másról nem szól, pont, mint a lovaknál. Add a spermád, itt a méhem, csináljuk együtt kiscsikót, reménybeli versenykancát.
- Többek között. – szűkre fogom. Noha egészen élvezetes a beszélgetés vele, nem fogok rögvest kitárulkozni előtte, nem mesélek a Földön hagyottakról. – Khm, de nem, hadd nyugtassam meg, a pletykák a nem igazak. Nem vagyok annyira Nerd – Bern, nem egy kémcsővel szoktam…romantikázni. – játékos mosoly szalad az arcomra. Nekem is van fülem, több is, mint kettő. Emberek vagyunk, amiről nem tudunk azt kitaláljuk. De addig jó, amíg a szexuális életemről és nem egy újabb lázadásról szőnek vad fantazmagóriákat.
Ráncba zárt tekintettel hallgatom az önvallomását. Logikusak az érvei, egy szabadabb világ lányát nem lehet csak úgy láncokba verni. Ő maga a modern nő, az egzisztencia és gyermekvállalást vékony pengeélén táncolva. Helyeslően biccentek, bár a véleményen lényegesen eltér az övétől, de hosszas vitába nem bontakoznék vele.
- Értem, amit mond. Megértem. De átlátja miért vezettük be ezt a szabályt, ugye? – tekintetem az övét keresi – Ön úgy látja még van ideje, még dolgozna. Minden bizonnyal más is így gondolná, ő sem vállalna gyereket és ő is dolgozna vagy boldog háztartásban élne egy petúniával. Aztán lenne még egy hasonló mentalitású nő, meg még egy és kész szüfrazsett mozgalom alakulna miközben szépen elöregedne a méhük vele együtt a társadalmunk. Amint lehetőség lesz rá, eltöröljük. Én pedig szólok majd pár szót az ügyében, hátha nyerhet még pár szabadabb évet. – nem mintha megérdemelné. Eddig fő törekvése, hogy ellenünk játsszon, méltó büntetés lenne számára ha tenyészkancának állítanánk. De ezt majd Oscar eldönti úgyis hamarosan randevúzik vele.
Az Ocantisos téma kissé hasfalba vág. Ha abszolút hű lennék a tanács mentalitásához most elengedném a fülem mellett és, mint szabadszárnyú sasmadár repülnék a témától is messzire. De engem nem ezért tartanak.
- Szeretném hinni. De önök sem tudnak békében élni velünk, pedig közös faj fog össze minket. – válaszom halványan cinikus, de igaz. – Mindazonáltal attól tartok nem az a kérdés, hogy mi tudnánk-e békében élni velük, sokkal inkább, hogy ők el tudnának-e viselni minket? Ha rajtam múlik egy ocantisi sem fog miattunk elpusztulni, nem hiányzik a mészárlás, az a barbárok fegyvere. – meg lehet a miénk is lesz nemsokára, de ez a jövő szimfóniája.
Kínosan felnevetek a whisky miatt. A hajón császkáló legénység jelentős része a fél karját adná érte ő meg bele sem szagol. Mit fog csinálni William mellett? Nem eszik és nem iszik semmit csak gyanakvást és előítéletet? Mondtam én, hogy jó lett volna ez a fekete pirula.
- Ha előtte beleiszom, akkor meg meri kóstolni? – én például sosem szerettem a csokoládét, fura kölyök voltam. De, amikor megtudtam, hogy van egy, ami föld ízeit hordozza magában kockánkét szopogattam el egy táblányit. Az akkor nem ízlés kérdése volt, az maga volt a Föld egy utolsó érzékelhető darabja. Hát majdnem elsírtam magam, amikor a kezem ügyébe került!
- Látja, megint hátsó szándékot keres. Sokat hallottam önről, meg szerettem volna ismerni. Rám unt? Távozzak? Megmondhatja, nem vagyok sértődős típus – mellesleg csakugyan nem cél nélkül érkeztem, de úgy tűnik annyira bizalmatlan egyelőre, hogy hiába lenne minden próbálkozásom. Lassan érvénybe léphetne a B terv is.







_________________
I am your father,  and  you are my children

avatar


A Consilium tagja

Karakterlap :
Mentális erõ :
10
Képességpontok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #25•• TémanyitásTárgy: Re: Közös helyiségek   Szomb. Jún. 16, 2018 10:56 pm

Bernard & Sam
Bernarddal valahogy más beszélgetni, mint amire számítottam. Sokkal elérhetőbbnek tűnik és egyáltalán nem olyan negatív a kisugárzása, mint másnak. William félelmetes volt, de Ő? Nála nem érzem ezt... Persze lehet, hogy mindez csak színjáték, de belül hinni akarom azt, hogy nem, és hogy talán nem minden consiliumi tag egyforma. Williammel szemben is próbálok optimista maradni, ha már Ő lesz a férjem, muszáj lenne valahogy megkönnyíteni a dolgomat. A hirtelen rávágott válaszra csak elmosolyodom, és érdeklődve hallgatom a kérdését, majd finoman nemet intek fejemmel.
- Nem, én soha se próbáltam. Amúgy se érdekelne senkit se az, amit leírok, max a múltam, amikor a Földön éltem. Önnel azért más a helyzet. - hiszen tudom, hogy milyen szerepet tölt be a társadalmunkban, hogy mennyi tudás rejlik a fejében, és talán tényleg segíteni akar az emberiségen. Egy faj vagyunk, és bár nem értek minden törvényükkel egyet, azért nem is lázadok az egész rendszer ellen. Ha úgy tennék, akkor már rég az Ocanon bolyonganék és próbálnék életben maradni... Ahogy viszont Bernard tovább beszél, most már valóban őszintévé válik az arcomon lévő mosoly, és mélyen egyetértek minden egyes szavával.
- Én is azt hittem, hogy más jövőre ébredek majd. Nehéz volt megszoknom ezt az új rendszert, de úgy látom, hogy Önnek nem, hiszen tanácsos lett. - vajon pontosan hogy történt ez? Miért pont Ő? Őt se ébresztették fel sokkal régebben, mint engem és tény, a szakterülete más, igen is fontos, de miként vezetett számára az út a Consiliumig? Tudom jól, semmi közöm sincs hozzá, én csak egy kíváncsi kisembernek tűnhetek a szemében, de akkor is muszáj rákérdeznem erre, hátha mégis csak kapok választ.
A beszélgetésünkben eztán mégis éles váltás következik, William említése felbolygat, akár csak a fekete piruláé, de nem vagyok hülye, tudom jól, hogy mit kell mondanom, hogy mit kell tennem, és nem akarok bajt a saját fejemre. Nem szólhatok jövendőbeli férjem ellen. Látom Bernard reakcióját, így kissé feszültebbé válok, de nem vágok közbe, nem mondok mást. Mondja csak el Ő azt, amit szeretne. Ezek szerint nem akar beleszólni a dolgaimba, de mégse értem teljesen azt, amit mond.
- Miért veszítenének el? - teszem fel azt a kérdést, ami a leginkább foglalkoztat az elhangzott mondatokból, de aztán megköszörülöm kissé a torkom. Lehet tényleg túl támadó voltam, pedig eddig Ő nem adott erre okot. - Elnézést a kirohanásért! - kérek végül bocsánatot, mert talán ez most tényleg kijár neki. Megpróbálom visszább fogni magam, hiszen nekem is kellemesebb így a beszélgetés, hogy normális velem, és nem akarom kihozni esetleg azt az énjét, akit elképzeltem magam előtt. De a kérdéseim azért felteszem, ha nem akar válaszolni, akkor úgyse fog, de vajon mennyire enged bepillantást nyerni az életébe? Némi feleletet kapok, de nem túl sokat, viszont beérem ennyivel, de amikor a pletykát említi, halkan felkacagok, egészen aranyosan téve ezt, mert tudok ám ilyen is lenni.
- Nem is gondoltam, hogy hinnem kellene a pletykáknak. Jobb is, hogy a magánéletét titokban tartja, legalább nem csámcsognak rajta. - egyetértek vele. Úgy hiszem, hogy van valakije, senki se akar magányos lenni, ahogy én se, de jól rejtegeti. De persze tévedhetek is. Amióta felébresztettek, rohadtul egyedül érzem magam, az itteni emberek nem értenek meg, más a felfogásuk, akiket pedig szintén felébresztettek... nehéz. Mindenkim ott maradt, mindenkim meghalt, és bár most lesz egy férjem, mégse ismerem. Alig tudok róla valamit, az viszont egyértelmű, hogy félelmet kelt bennem. Hogy lehetnék így teljesen bizakodó? Bármennyire is próbálkozom, egyelőre még nehezen megy. Ismét rám kerül a sor, hogy beszéljek, és meglepően őszintén mondom el mindazt Bernardnak, amit gondolok. Lehet, hogy ebből még bajom fog származni, de... szeretnék egy picit bízni benne, szeretném, ha valaki megértene. Ő tudja, hogy milyen volt régen az élet, talán valahol megérti a szavaimat, amelyeket William képtelen úgy elfogadni, ahogy azt én szeretném.
- Igen... átlátom. - átlátom, de nem értek vele egyet. Nem mondom el ezt még egyszer, tudja a véleményemet, ahogy viszont tovább beszél, úgy gondolok bele egyre jobban abba, hogy talán részben igaza van. Mégis, engem is érint a dolog, és ez a legkellemetlenebb az egészben. Tudom jól, hogy fenn kell maradnunk, de ez az ár érte számomra nem tudom, hogy mennyire éri meg. Mégis, még itt vagyok, egyelőre fejet hajtok előttük és még Williamhez is hozzá fogok menni. Ez elég behódolás nem? A kirepítést is választhattam volna, szabad lehetnék az Ocanon, de... nem úgy döntöttem. Nem vagyok biztos benne, hogy az jó döntés lett volna. Az utolsó mondatra viszont összébb szűkülnek szemeim.
- Ez igazán kedves magától, de mindketten tudjuk, hogy nem tud nekem több időt nyerni. Wells kapitány se tudott már többet, most pedig, hogy a Consilium egyik tagja vesz el, nem fogja hagyni, hogy más döntsön a saját magánéletéről. - William helyében ebbe én se engednék beleszólást, ő túlságosan is irányító típus. Én viszont imádkozhatok majd, hogy nem esek hamar teherbe. Szerencsére nem leszek mindig vele, hála az Arkannak és a hosszú utaknak, még lehet némi szerencsém, úgy nyerhetek csak időt.
- Miattam nem kell konfliktusba kerülnie Williammal, de igazán kedves magától, köszönöm és... értékelem! - mégha hazugság is, de valamiért nem érzem annak. Máris bedőlnék neki? Nem tudom már, hogy ki Ő pontosan, hogy miként kéne vélekednem vele kapcsolatban. Nem egyszerű ez a beszélgetés. Ezért is váltok, méghozzá nagyon is hirtelen egy olyan témára, amire szerintem Bernard se volt felkészülve, hogy rátérünk. Semmi közöm a Tanács dolgaihoz, de Ő mégis felel... ismét. Nem okoz csalódást.
- Én nem utálom magát, szóval ne mondja azt, hogy nem tudunk békében élni. - vágok közbe enyhe fejcsóválás mellett. Jó, amikor megláttam őt a folyosón, még lehet, hogy nem örültem a jelenlétének, de most már nincs annyira ellenemre ez a beszélgetés, egészen kellemes.
- Ezt jó hallani, hogy Ön nem a lemészárlásuk mellett döntene! - vajon találkozott már ocantissal? Igen... minden bizonnyal. Így, hogy William felesége leszek, én is kapok majd engedélyt arra, hogy ezt megtehessem? Többször járhatok majd az Ocanon? Eddig csak egyszer tudtam lemenni a három év alatt, de reménykedek benne, hogy ez gyakoribbá válik majd. Milyenek lehetnek azok a lények? Mennyire hasonlítanak vagy éppen különböznek tőlünk? Én magam szeretném megtapasztalni, mert az erejükről és a kinézetükről már hallottam, de más hallani valamiről, mint látni.
A whisky is eztán előkerül, meglep, hogy ilyesmivel kínál, de engem nem lehet így lekenyerezni, és egyébként se szeretem ezt az italt... soha se szerettem. Érzem viszont, hogy nem hisz nekem, a reakciója pedig cseppet zavarba ejt. Miért vagyok még mindig elutasító?
- Tényleg nem szeretem a whiskyt, de... ha ragaszkodik hozzá, akkor megkóstolom. - ha ártani akar nekem, akkor megteheti azt másképp is, nem kell ahhoz személyesen ide jönnie hozzám. Így mindenki tudná, hogy benne volt a keze a dologban, ha viszont még csak a közelemben sincs, nem találkozik velem, akkor senki se gyanakodik.
- Én nem... nem arról van szó. Csak furcsa, hogy ennyire kedves velem, de nem szeretném, ha távozna. Őszintén szólva jól esik Önnel beszélgetni. - tényleg nem hazudok. Annyira már megismerhetett, hogy puszta jópofizásból nem fogok ilyet mondani neki, bár tény, el sehogy se küldeném. Nem is tehetném meg, és William se örülne neki, ha ennyire illetlenül viselkednék. De most tényleg maradhat, nem szeretnék rosszba lenni vele feleslegesen, főleg, hogy a házasságom után meglehet, hogy sűrűbben fogunk találkozni. A férjem révén már nekem is közöm lesz a Consiliumhoz.
- Nagyon kevés ember van már, akivel úgy lehet társalogni, ahogy régen. - remélem érti, hogy mire gondolok. Bár sok az alvó, ők alszanak, akik viszont fel lettek ébredve, közülük nem vagyunk olyan sokan, nem kerülök mindenkivel kapcsolatba.
- Ha engedem, hogy megismerjen, akkor Ön is megengedi ezt nekem? - ne legyen egyirányú a dolog. Ő megismer engem, cserébe pedig én őt. Persze, bármelyikünk bármikor hazudhat, egy alap bizalom kell ehhez a dologhoz, de lássa csak, hogy most én is próbálkozom. Testtartásom se merev már, két kezem idő közben az asztalra került, kissé előre is vagyok dőlve, miközben barna íriszeim a férfi kékségeit fürkészik.


avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Jola fedélzetén
Mentális erõ :
145
Képességpontok :
89

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #26•• TémanyitásTárgy: Re: Közös helyiségek   Vas. Jún. 24, 2018 12:32 pm

Samantha
&
Bernard



Elengedően biccentek a bocsánatkérésre. Tény, hogy kevesebbért is kaphatna olyan megtorlást, ami egész hátralévő életét kénköves kínok oltárára helyezné. Meg ugyan nem ölnénk, végtére is benne rejlik megannyi új élet reménye. Oscar már pedzegette az ötletet, hogy a lázadó nőket vessük a kangörcsös katonáink karmai közé, aztán kilenc hónap pihenést kövessen ismét egy görbe este és így tovább addig, míg rojtosra nem szüli magát a renitens kolléga. Nem mondom, hogy szimpatikus elképzelés, de a szükség nagy úr, a szaporodás közös érdekünk és ars poeticánk, mint, ahogy ezt Samanthának is levezettem. Nem kételkedtem abban, hogy ne látná át a helyzet súlyát, okos nagylány, már-már túl okos is. Ebben rejlik tán legnagyobb veszélye.
Arcom ismét barátságossá simul, bujkáló félmosollyal hallgatom, ahogy szabadkozik. Nem reagálok, meggyőzni úgysem tudnám, ám a Williamesen mondatán hangosan felnevetek.
- Ez aranyos. Tudja, Willel az egész kapcsolatunk egy nagy konfliktus. Nem bírom a betegesen nárcisztikus jellemét, őt pedig végtelenül bosszantja az empátiám. Higgye el, ön miatt mindenképpen lesz konfliktusom vele. – nem titkolom magam előtt, hogy rejtett célom McGrover bosszantása, ez az egyik oka, hogy ma idelátogattam. Nem tudjuk mire képes és hisszük, hogy alkalom adtán nem átalkodna akár puccshoz folyamodni az abszolút hatalom megszerzésért. Pavell is belátta, hogy jobb vele vigyázni és óvatosan feszegetni a határait.
Finom megrázom a fejem, homlokomra halvány redőkként futnak fel a ráncok az érvelését hallgatva, úgy tűnik félreért.
- Nem arról van szó, hogy utál-e vagy szeret. Mindenesetre jól esik, hogy nem vagyok gyűlöletének tárgya, egy emberrel kevesebb, aki a máglyahalálom kívánja. De, ha visszatekintünk a történelembe ember mindig embernek volt farkasa és itt sincs ez másképp. Mennyi időt, pénzt, technológiát fecséreltük a mindenkori hatalom ellen való lázadásra? Fájdalmas kimondani is, de feltehetőleg, ha mindezt másba fektetjük könnyűszerrel menthettük volna meg a Földet és nem kellene nekem sem attól félnem, hogy, ha kilépek ezen az ajtón hányan szegeznek majd a fejemhez csonthideg fémcsövet, mint, ahogy Önnek sem kellene, elnézésért a kifejezésért, tenyészkancává válnia.  Úgy hiszem valós félelmem, hogy a két szép szemünkért és pár kedves szóért nem fognak megtűrni bennünket. De, mint mondtam, nem célunk a vérfürdő. – más kérdés, hogy hányan játszanának lövöldözősdit a fejesek között, de ez már nem tartozik rá. Így sincs túl jó képe a Consilliumról, nem akarom még tovább rontani a helyzetet.
Tetszik, ahogy kezd megnyílni, hogy az arcát már nem rántja össze az undor, helyette néha zavart pír önti el. Tekintetem a karjára siklik, bizonyára minden karcolásnak története van, legendáriumba illő. Az ő bőre is olyan puha lehet, mint…? Hess, ne agyalj ilyesmin, engedd messzire szállni még a gondolat foszlányát is.
Elkalandozok, döbbenten pislogok kettőt, hogy visszarántsam magam a szituációba. Megköszörülöm a torkom és elhúzom előle a poharat. A tartalmát óvatosan csorgatom vissza az üvegbe.
- Nem erőszak, ha nem bírja a végén fejre áll tőle és szétesik az Arkan. – hangomban némi csalódottság sejlik fel, másképp terveztem, keményebb dió, mint hittem. De szeretem a kihívásokat, sőt, élvezem is.
- Látja, nem utál, de bizalmatlan. Nem baj, sőt, jobb, mintha rémesen naiv lenne, de ez a másik ok, ami miatt félek az ocantisi nép miatt. -   – kissé elkomorulok, de a következő mondata jobban meglep, mint az államtitkokat feszegető kérdése. Úgy tűnik nála más eszközöket kell használni, nem mondom inkább elmélkedek vele napestig, mint kényszerűen vallassam, az sosem volt az én asztalom.
– Ennek örülök, számomra is felemelő a beszélgetés valakivel, aki érti, ha azt mondom tengerillat.  - persze, az itteniek is sejtik, sejteni vélik , de még maga Oscar is csak könyvekből szívja magába a vágyott múltat. Vele ugyan nem kacsintok össze, hogy jajj, emlékszel még, amikor? A legtöbb, akit hibernálásból ébresztettük, untat. Nem úgy Samantha, aki olyan kérdésékkel bombáz, amiket nem képzelnék holmi gépésztől.
- Ez csak természetes, mindig is így működött. – jelentőségteljesen nézek rá, noha remélem én többet kapok belőle, mint fordítva.
- Ha jól tudom nemsokára Mr. Pavellnél van jelenése, utána fáradjon át hozzám. Szólok Oscarnak, valamelyik embere majd átkíséri. – magamhoz ragadom a zakómat, felállok, nagy műgonddal kisimítom a nadrágom friss gyűrődéseit.
- Várni fogom, Samantha – nem kérdezem jön-e vagy egyáltalán akar-e? Tudom, hogy ott lesz, ha másért nem kötelességtudatból. Kettőt kopogok az ajtón, jel, hogy sorakozzanak az izomagyak, távozni készülök. Ez mindig stresszes, nem akarom, hogy szemközt találjanak egy ólomgolyónyi szeretettel. Még egy utolsót intek William jegyesének és határozott léptekkel hagyom el a hajót.








_________________
I am your father,  and  you are my children

avatar


A Consilium tagja

Karakterlap :
Mentális erõ :
10
Képességpontok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #27•• TémanyitásTárgy: Re: Közös helyiségek   Vas. Júl. 01, 2018 11:06 am

Bernard & Sam
Bernard kedvesnek tűnik, de nem látom szükségét annak, hogy miattam konfliktusba kerüljenek jövendőbeli férjemmel. Felesleges lenne, William ha eldönt valamit, úgy hiszem, hogy azt véghez is viszi. Még nem ismerem igazán, de a beszélgetésünk után erre a következtetésre jutottam.
- Én még nem igazán ismerem őt... - nárcisztikus jelleme lenne? Ez nem túl szimpatikus... - De miért lenne miattam konfliktus Önök között? - nem értem, hogy miért lennék én ennyire központi szereplő a történetben. Vagy csak egy plusz ok vagyok? Már fogalmam sincs, de talán nem is kéne most ebbe még belemennem. De Williamtől mindenképpen meg fogom kérdezni, hogy miért ilyen a kapcsolatuk Bernarddal. Vajon Ő mit felel majd? Térjünk inkább át más témára, az Ocanra és az ott élő népre. Hallgatom a tanácsos szavait és bizony el is húzom egy kis idő után a számat. Azonos véleményen vagyunk, együnknek se tetszik az, ahogy alakultak a dolgok és hiszünk abban, hogy lehetett volna másként is. De nem lett...
- Én azért remélem, hogy elkerülhetjük a harcot. - csak ennyit mondok, többet nem, talán nem is kell. A whiskyt viszont több okból se szeretném elfogadni, de egyre inkább érzem, hogy ragaszkodik hozzá, és ha ennyire akarja, ám legyen. Mégis, az utolsó pillanatban inkább visszaönti az üvegbe, nem erőszakoskodik, helyes.
- Nem tagadom, de senkiben sem bízom meg azonnal, legyen flotta tag, tanácsos vagy egyszerű ember... Ne vegye magára. - mosolyodom el kissé, majd hozzáfűzöm. - De a whiskyt valóban nem bírom. - elhiheti nyugodtan, tényleg így van. És bár sok év telt el azóta, hogy utoljára kóstoltam, az emléke nem tűnt el. Szóval köszönöm, kibírom életem végéig, hogy nem iszom többet. Az nem hiányzik. Most már nem vagyok elutasító, hagyom, hogy megismerjen, de cserébe én is szeretném megismerni Őt jobban. Érdekel, hogy ki lakozik a tanácsos mögött, hogy ki az igazi Bernard. Viszont ismét sikerül meglepnie azzal, hogy tudja, Mr. Pavell ma magához hivatott, ahogy azzal is, hogy utána ezek szerint nála van jelenésem. Azt hittem, hogy marad és itt beszélgetünk, mert... őszintén bevallva nem szívesen megyek egy tanácsos lakosztályába se, nem hogy kettőébe egy nap. Willnél még csak nem is jártam, pedig Ő lesz a férjem. Túlságosan is furcsa ez az egész, és láthatja is rajtam, hogy hezitálnék, bár tudom jól, nincs választásom, ez szavaiból és viselkedéséből is lejön.
- Rendben van! - biccentek, miközben magamban őrlődöm. Néha be kell fognom a számat és most is ezt gyakorlom, így figyelem, ahogy kopog, majd int és végül távozik. A feszültségem ma szerintem nem fog eltűnni, így jobbnak látom visszatérni a munkámhoz, muszáj kicsit másra terelnem a gondolataimat, és pár óra múlva vár rám Oscar...

//Köszönöm szépen a játékot, várom a következőt! Wink //


avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Jola fedélzetén
Mentális erõ :
145
Képességpontok :
89

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #28•• TémanyitásTárgy: Re: Közös helyiségek   Vas. Júl. 01, 2018 11:09 am

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
361
Képességpontok :
300

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #29•• TémanyitásTárgy: Re: Közös helyiségek   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Közös helyiségek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Bárpult az első helyiségben
» Közös helyiségek
» Bárpult a hátsó helyiségben

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: A világûr :: Az URS Arkan fedélzetén-
^
ˇ