Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 13
Consilium - 2
Lázadók 3 1
Összesen 21 23

Stars can't shine
without darkness

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Az óceán partjain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Az óceán partjain   Hétf. Dec. 10, 2018 9:17 pm

Doran & Krizia
Jelen pillanatban nem tudom hova tenni a srácot. A megjelenése is megdöbbentett, azt hittem, hogy egyedül vagyok itt, de mégse, így most csak meglepetten nézek felé, miközben hallhatja is kérdéseimet. Persze, hogy aggódtam miatta is, és tudom jól, hogy sokak nem tudják, hogy mi van vele. Miért itt van és nem Ilminben?
Ahogy megjegyzi, hogy baja esett és nem tudja, hogy merre járt, én is megfeszülök vele együtt és arcára tekintek. Mi? Nem ilyen válaszra számítottam, vagyis... valahol mélyen belül talán igen, de reméltem, hogy nem így lesz. Hogy csak egy kicsit egyedül akart lenni vagy bármi, de ezek szerint a legrosszabbat kell feltételeznem. Hallgatok és figyelek, eszem ágában sincs közbevágni szavaiba.
- Az emberek fogva tartottak? De... ez nem lehet! És a családodat is? Doran, ez komoly dolog, el kell mondanod a népünknek! - fel is pattanok és hirtelen nem találom a szavakat, ahogy nem is tudok mit kezdeni a kapott információkkal. Tényleg elfogták és bántották?
- Mit csináltak veled? És hogy-hogy nem emlékszel tisztán? - közelebb ülök hozzá, kezem pedig lágyan kézfejére simítom, így próbálva megnyugtatni a másikat. Milyen hülye vagyok! Nem akartam én feltépni a sebeket, de ezekről tudnia kell minden ocantisnak, hiszen ha vannak olyanok, akiket elfogtak, akkor lehet, hogy tényleg veszélyben vagyunk. Az emberi lények valóban gonoszok lennének? Én annyira szerettem volna bízni abban, hogy ez nincs így, hogy sokan előítéletesek, de kezdem felfogni, hogy mekkorát tévedtem.
- Hogy sikerült elszöknöd? - úgy gondolom, hogy nem engedték csak úgy el, ha a családját még mindig fogva tartják. Lehet, hogy nem kellene ebbe jobban belemennem, mégse bírom tartani a számat, bár testem kissé megremeg, amit a másik is érezhet, hiszen itt vagyok mellette, miközben ajkamba harapok. Oly sok érzelem kerített hatalmába hirtelen, de egyelőre próbálok uralkodni magamon.


avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Hozzászólás száma :
20

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #12•• TémanyitásTárgy: Re: Az óceán partjain   Pént. Jan. 04, 2019 3:33 pm

Igencsak nehéz nekem erről beszélni. Főleg úgy, hogy az emlékeim olyanok, mint valami különleges, érett sajt. Tele vannak lyukakkal, és a szaguk sem kellemes. Nem is beszélve a színükről. Az aztán az igazi káosz...
Sikerül a nagy elmélkedésben kicsit el is merengenem. Arcomon valószínűleg jól látható, ahogy a múlton töprengek. Ha már kevés az emlékem, azt alaposan át kell gondolnom, hogy valami más által is értelmezhetőt mondjak róluk.
- Tudod, a szökésem kapcsán vannak a legtisztább emlékeim. Ha azt kérdezed, hogy sikerült elszöknöm, nos egyben biztos vagyok: Erőszakkal. Rengeteg, nyers haraggal, ami valószínűleg már az eltűnésem után gyűlni kezdett. Visszagondolva a részletek nincsenek meg igazán, sokkal inkább az érzés, mint mikor egy szálka a tenyeredbe hatol, te pedig végre kirántod némi grimasszal. Csakhogy itt a szálka sokkal inkább egy tőr vagy dárda, ami tenyered helyett a szívedet találta el. Miközben pedig két kézzel markolod, a grimasz sokkal inkább egy vad vicsor, ami egészen addig torzítja az arcodat, amíg egy állatias ordítással meg nem szabadulsz az életedet kioltani próbáló fegyvertől.
A végére sikerül alaposan belelovalnom magam. Ez azonban valószínűleg nem meglepő senki számára, aki akár csak hallott már rólam. Ez a tűz mindig is bennem élt. Nem úgy, mint az a rideg, elemző én, aki időnként felbukkan az előkerülésem óta. Igaz, ez pont annyira furcsa viselkedés csak, amit simán betudhat bárki az átélt nehézségek lelki terhének.
- Mindösszesen annyit tudok, hogy valakit vagy valakiket bántottam, hogy kiszabaduljak. Az emlékeim olyanok, mint a legfelső polcról levert agyagkorsó, aminek a szilánkjait megpróbálom összeragasztani. Baromi nehéz érzés, az az igazság. Csak villanások, pillanatok vannak meg. Közben persze szeretném is kideríteni, pontosan mi történt, és mi lett a családommal, de ahhoz segítségre lesz szükségem, ezt már tudom.
Ezzel befejezem a kis monológomat, és tekintetemet Krizia barna szemein pihentetem meg. Egy fáradt mosolyt ejtek meg, amiben benne van egy adag világfájdalom, vegyítve az igazi Rang-féle előre tekintéssel, ami mindent megold, mindig, csak az eszközt kell megtalálni hozzá.

avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Titulus :
"Aki több színben lát"
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Hozzászólás száma :
46

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #13•• TémanyitásTárgy: Re: Az óceán partjain   Kedd Jan. 08, 2019 8:02 am

Doran & Krizia
Én mindig próbáltam pozitív szemmel nézni a világra és a legjobbat feltételezni az ocantisokról és az emberekről is, mégis, amik most szóba kerülnek, meglehet, hogy mindent felülírnak majd. Tényleg képesek lennének a jövevények bántani a népünket? Tudom jól, hogy mi mindent tehetnének velünk, de mi ezt nem hagyhatjuk. Összetartóak vagyunk és együtt erősek. Mégis, mélyen belül addig nem merem teljesen elítélni őket, amíg nem találkoztam egy emberrel sem, és akár csak mi, úgy Ők is különbözhetnek. Nem lehetnek mind egyformák és kegyetlenek.
Doran történetére viszont kíváncsi vagyok, de sejtem, hogy csak rész információkat fogok majd hallani tőle, de az is elég. Meséljen csak annyit, amennyi jól esik neki, én semmire se kényszerítem, eszem ágában sincs. Így is túl fájó az a seb, amit most goromba módon feltéptem. Már meg is bántam, mégis, hogyan máshogy juthatnék információhoz?
- Igen, sejtettem, hogy az erődre szükséged volt hozzá. - bólogatok aprókat, miközben egyre különösebbnek tartom a másikat. Az elméje megsérült és ez most határozottan látszik. Néha olyan, mintha nem is Ő beszélne, nem az a Doran, akit én megismertem. Bár... hallottam már róla dolgokat, de nem ismertem oly mélyen, ahogy bizonyára mások, így testem is megfeszül a szavakra.
- Mondd el a népünknek és biztos vagyok benne, hogy indítanak majd egy keresőcsapatot a szüleid kiszabadítására. - mindenképpen ezt kell tennie. Ez egy olyan lépés, amit más nem intézhet helyette, így ha komolyan gondolja, akkor lépjen.
- És bár én nem vagyok harcos, rám is természetesen számíthatsz! - de szeretnék azzá válni, mégis, vajon a jellemem engedné, hogy bárkinek ártsak? Ha a cél szent, mint most, akkor igen. Muszáj erősebbnek lennem lelkileg is. Aprót sóhajtok, majd végül lesütöm szemeimet.
- Sajnálom, hogy szóba hoztam. Nem akartam fájdalmat okozni... - lelki sebeket ejteni rajta. Lassan felkelek, majd a távolba nézek. Már tényleg későre jár. - Nem sétálunk lassan vissza? - nem akarom, hogy aggódjanak értem, mert bár most haragszanak rám, mégis a szüleim lánya vagyok. Doranon most nem tudok segíteni, jelen pillanatban kevés vagyok hozzá és van mit átgondolnom nekem is.



avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Hozzászólás száma :
20

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #14•• TémanyitásTárgy: Re: Az óceán partjain   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Az óceán partjain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó-
^
ˇ