Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Lázadók :: URS Jola Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Pressia Hicks - Dobrik
Pressia Hicks
Karakterlap : Pressia Hicks - Dobrik ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#1Csüt. Jan. 04, 2018 1:25 pm
Pressia Josephine Hicks
titulus, szlogen, vagy valami rövid mottó

Az alapok
Becenév: Jo, Sunshine, Hicks
Faj: ember  
Születési hely, idő: Volentis, 2600
Kor: 26
Csoport:  flotta
Család:Berni apu - egy kissé kótyagos tudós-forma (botanika szakterület...drogbáró is lehetne, ha nem szívná el, ami csak bódít) Édesanya (más neve nincs, mindig is így kellett szólítanom. Egyébként egy borsónyit szigorú, kissé szabálymániás asztrofiz. tanár) a húgom, Lessie akit apa nevezhetett el, és akkor épp tuti be volt szívva, mert megnéztem, ez egy kutyanév. (Egyébként mondanám, hogy nevéhez hűen sokat ugat, de ez rohadékság lenne, még tőlem is) Ethan Dobrik, a férjem, és Ethan 2.0, a javított kiadás...nos..mindkettőnkből.
Családi állapot: házas
Szexuális beállítottság: heteró
Karakter arca: Jessica Alba


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Nem az a típus vagyok, akit könnyű szeretni. Kedvelni is nehéz igazából. Mindenről van véleményem, és csak ritkán hallgatom el, amiből elég sok problémám volt mindeddig. Ha moderálom is magam, az csak azért van, mert az állomáson már nem bírtam, a sárlábúak közé pedig nem költözöm le, az már hétszentség. Nem vagyok se optimista, se aranyos, se barátságos, sőt, mosolygós sem. Nem hiába keresztelt el a kiképzőm már az első nap Sunshine-nak.  Akkoriban nem igazán értettem, de ő legalább viccesnek találta.  Ő volt az a kiképző is, aki folyton azzal fenyegetett, hogy kidobat a légzsilipen, mégis, valahogy még mindig itt vagyok, és bár előléptetésre még csak nem is számítok, az elsők között választottak ki a legtöbb továbbképzésre. Az egyik legmagasabb pontszámot értem el a fizikai és lövész gyakorlatokon, és benne voltam abban a négyfős csapatban, akik egyedüliként teljesítették az Okádékon tartott tereptájékozódási vizsgát. Pedig akkor tapostam életemben másodszor egy bolygó szilárd talaját. Nem sokat láttam belőle a dzsungelen kívül, így nem is varázsolt el. Nem tudom, hogy érezheti ilyen nyílt, nehezen védhető terepen bárki is biztonságban magát. Biztos bekattannék, ha itt kellene szolgálnom. Ha másért nem, hát már csak ezért is el kell kerülnöm valahogy a száműzetést.  Röviden tömören: Rossz vagyok, de jó leszek, ígérem!


Mit képzelsz, ki vagy? Neked talán nincsenek kötelességeid, csak jogaid? Talán a Consilium tagjának érzed magad?  -Édesanya, bármikor-

Mégis mi a francot mondhat erre egy négyéves? Fogtam magam és összeszedtem az építőkockákat, aztán elsunnyogtam a szobámba, remélve, hogy Édesanya túl fáradt, hogy utánam jöjjön és végigtolja a szokásos kioktató szövegét, amiben soha egyetlen szó, egyetlen szórend se változik. Mindig ugyanaz. Ötéves koromra már én is kívülről tudtam, és még hat sem voltam, mikor megkaptam életem első igazi pofonját, mert Édesanyával együtt tátikáztam az untig ismert szart.
Az iskolai évek vagy büntetésben, vagy lógással teltek. Hogy melyik volt előbb, az nagyjából pont olyan jó kérdés, mint a tyúk-vagy-tojás dilemma. Csak akkor lélegeztem fel kicsit, mikor a katonai képzés megkezdődött. Az valahogy jobban bepasszolt nekem. A lógás már valahogy nem izgatott annyira, miután az egyik kiképző tiszt a légzsiliphez rángatott és az arcomat a kis, kerek üveghez nyomva megkérdezte, hogy akarok-e sétálni egyet. Jobb napjaimon az ilyesmi meg sem kottyan, de neki tényleg elhittem, hogy simán megreptetne, ha úri kedve úgy tartaná. És még csak meg sem dorgálnák érte. Vicces, hogy amúgy ő volt az egyik kedvenc oktatóm. Tőle hallottam először, hogy ügyes vagyok.
Aztán rögtön utána megveregette a fejem búbját, mint valami kutyának egy jól sikerült szaltó után. Épp csak a kurva jutalomfalat maradt el. De az első igazi dicséretet is tőle kaptam.  Meg aztán még néhányat, ráébresztve ezzel, hogy a katonáskodás tényleg olyasmi, amit szeretek, és jó is vagyok benne. Miért is ne csinálhatnám ezt egész életemben?

Ugyanmár, kiscsillagom! Ha azt hiszed, a te házasságod kitolás, mindig gondolj rám, meg anyádra. -köhögésbe fulladó nevetés, egy apai hátba veregetéssel, aztán elbocsájtás. Nem érünk rá holmi vigasztalgatásra. A fű ugyanis nem szívja el saját magát.-

Hiába mondanád, hogy a kötelesség alól nem lehet kibújni, és ezt egy katonának kellene a legjobban tudni, akkor is kibaszásnak éltem meg, mikor megtudtam, hogy férjhez megyek. Ettől még mondjuk nem volt szép, hogy az otthoni tányérokon vezettem le a dühömet. Jó hogy ezek szó szerint visszapattannak a falról. Meg a fejemről is. Ez utóbbit Édesanya demonstrálta, mikor meglátta, mit műveltem.
Különben fölösleges volt a pattogás, a katona, akit kijelöltek nekem, nem is volt olyan vészes. A házasság csak névleges lesz, és hozzám sem ér, mondta ő, amire nekem csak lelkesen bólintanom kellett volna, de hé! Nem is én lennék, ha egyszer valami tetszene úgy, ahogy van.

Hogy érted, hogy öltözzek ki? Nincs egy rongyom, amit felvehetnék! - a bennem lakozó, de jóóóó mélyen megbúvó hercegnő-

Jó ideig csak figyeltem, ahogy a mindig szigorú tekintetű férjem, akit a zubbonya nélkül még nem is láttam, most szmokingban feszít a bárpult mellett és egymás után dönti magába az italokat.  Mosolygott, kedélyesen eltársalgott a csapossal -még ha csak arról is, hogy letépi a fejét, ha a következő itala nem lesz elég hideg- én pedig messziről néztem őt. Dühös voltam, amiért itt kellett lennem, dühös, amiért hiába vettem fel a legszebb ruhámat, Ethan rám sem hederített, és kurvára dühös voltam azért is, mert ott hagyott egy másik feleséggel, aki mást sem tett, csak siránkozott a szar életéről.
Nem tudom, mi oka lehetett rá, de Ethan jóval többet ivott, mint kellett volna, így, mint született feleség, jobbnak láttam, ha nem várjuk meg, amíg történik valami, és hazáig egyengettem kacskaringós útját drága egyetlen férjemnek. Életem egyik kedvenc pillanata volt, amikor Ethan feldolgozta, hogy a hálókabinja ajtaja egy kis, szűk helyiségbe zárt minket, csak kettesben. A meggyőzésre kifejlesztett eszköztáram akkoriban már nem csak érvekből és pofonokból állt. Ezek amúgy sem hatották volna meg, semmilyen körülmények között. A női meztelenség azonban ritkán hagy érintetlenül egy férfit.
Azt, hogy ami köztünk történt ezután, szeretkezés volt-e, vagy szex, akkoriban még nem tudtam volna megmondani. Olyan volt az egész, mint egy nedves álom, csak sokkal jobb.
Maradtam. Még azután is, hogy elaludt. Csak feküdtem ébren a mellkasán és hallgattam, ahogy szuszog. Figyeltem, ahogy gyorsul a légzése és érthetetlen szavakat mormol. Simogattam az arcát, és a fülébe sugdostam nyugtató szavakat, amíg a rémálom elmúlt. Kicsit tényleg úgy éreztem magam, mint egy feleség, és most először ez borított ki. De túl sokáig maradtam. Nem kellett volna látnom Ethan bűntudatos-vádló tekintetét korareggel, és akkor talán nem kellett volna olyan rohadtul haragudnom rá.
És teljesen biztos, hogy nem kellett volna félig meztelenül végigrohannom a fél űrhajón, hogy otthon összetörjek néhány dolgot. Nem kellett volna.

Gratulálok, Miss Hicks. Ön gyermeket vár. -a gyengélkedő naiv dokija, aki kitörő örömre számított, ezért nem értette, miért torzul az arcom, csak miután telibe hánytam a vakítóan fehér laborköpenyét. -

Amikor a reggeli tesiórán a szokásos 6 mérföld helyett már 2 után szarul éreztem magam, sejtettem, hogy valami nem oké, de amikor a hárommérföldes jelzés előtt kiájultam a sorból, már tudtam is.
A Consilium örül, Édesanya büszke nagymamának készül, én pedig baszhatom az életem. Hát... talán múltidőben helyesebb lenne, de ez most már mindegy is.

Attól, hogy te szülted, még nem vagy az anyja! -Édesanya kedvesen próbálta jelezni, hogy talán nem tudok eleget a gyermeknevelésről. -

Végülis tényleg igaza lett Édesbanyának,  és talán így a legjobb mindenkinek. Én visszatérhettem a katonáskodáshoz, ő pedig nevelhet egy újabb kiváló emberpalántát. Néha elgondolkodom rajta, hogy nem kellene-e kimenekíteni onnan Ethant, de mindig arra jutok, velem rosszabbul járna. Így hát hagyom, hogy a nagyi nevelje, én pedig annyi időt töltök vele, amennyit csak tudok. Igaz, most, hogy úgy néz ki, helyet kapok az Arkanon és elszabadulok erről az állomásról, ez az idő drasztikusan le fog csökkenni. De ez még nem jelenti, hogy nem szeretem a fiamat. Elég nagy már, hogy megértse, mindenkinek vannak kötelességei, amelyek alól nem bújhat ki. Ő is rég kívülről fújja már a szöveget.



Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Vissza az elejére Go down
Maddox Wes
Titulus : A lázadók vezetője
Tartózkodási hely : itt is - ott is
Hozzászólás száma : 74
Maddox Wes
Azonosítatlan létforma



#2Csüt. Jan. 04, 2018 6:05 pm
Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Először is ne haragudj , hogy ennyire megvárattalak!
Másodszor pedig!
A lapod zseniális lett! Imádom a PB-d és mindent eltudtam volna Jessica Alba-hoz, csak nem ezt a jellemet, ez pedig igazán felüdítő. Nagyon jó volt olvasni minden sorodat, és a történetedet is. Megértem, hogy miért vagy olyan, amilyen, egy ilyen anyával nem lehet egyszerű felnőni, viszont nézzük a pozitív dolgokat benne, anyád kitartott apád mellett, és nagyon is határozott kézzel irányított téged is, és apádat is, ez pedig valahol biztos hogy öröklődik. És szerintem emiatt vagy annyira jó, hogy téged küldenek minden kiképzésre, ezért tanulsz ennyire kimagaslóan, és épp emiatt lehetett belőled ilyen jó tiszt. Teljesen mindegy, hogy nem vagy mosolygós, én ettől függetlenül ugyanúgy megsimogatnám a buksidat, mert igenis megérdemled azt, hogy megdicsérjenek!
Nagyon olvashatóan írsz, mintha egy könyvbe csöppentem volna, és örömmel vettem volna az ET-de tripla ilyen hosszúságban is. Smile Beszippantottál, és átérzem, hogy mennyire nehéz is lehetett számodra hirtelen feleséggé és anyává válni, és bár lehet hogy egyelőre még nem tartod magad kifejezetten anya típusnak, idővel talán eljutsz oda, hogy magadhoz veszed a lurkódat, hiszen lehet hogy az a csöppség mosolyt tudna varázsolni az amúgy nem túl boldog életedbe.
A válást pedig sajnálom, de azt hiszem túl jó voltál Ethan-höz. (Apró helyesbítés, szó sincs válásról Very Happy )És lesz jobb, aki mellett kivirulhatsz,
én pedig azonnal rá fogok repülni a játékodra, hogy olvashassam, mert érdekel, hogy merre fejlődsz, hová tartasz! Remélem sokáig fogsz minket boldogítani, mert tényleg, minden sorod boldogságot okozott!
Menj foglalózni és vesd bele magad az életbe!

Isten hozott a fedélzeten!
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ