Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Telepesek Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Nadine Blackburn
Nadine Blackburn
Karakterlap : Nadine Blackburn Nadi
Titulus : Jövő Nemzedékek Biztosa
Tartózkodási hely : Svalbard
Hozzászólás száma : 214
Nadine Blackburn
Egyike a 142 telepesnek



#1Kedd Ápr. 09, 2019 9:26 pm
Nadine Blackburn
Being underestimated is one of the biggest competitive advantages you can have

Az alapok
Becenév: Nadi  
Faj: ember  
Születési hely, idő: 2551.05.01. Chicago, Föld  
Kor: Válasz 30
Csoport: civil
Foglalkozás: kirakatfeleség
Család: Az apám, Robert Blackburn a Consilium tanácsosa, Detty Bronson, az anyám, hivatásos feleség és minta anya, a férjem pedig Ivan Azarov flottaadmirális, szintén a Consilium tanácsosa. Egyetlen bátyám, Ronon Blackburn a hadsereg feltörekvő csillaga. Jelenleg őrnagyi rangban szolgál az Ocanon.
Családi állapot: házas
Szexuális beállítottság: heteroszexuális
Karakter arca: Adriana Lima


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Harmadik felesége vagyok egy olyan embernek, aki mellett a meghatározó tulajdonságom a szépségem, és legfeljebb a feltétlen odaadásom lehet, különben már rég halott lennék.  A fenti kettőből viszont csak az egyik igaz rám. Szerencse, hogy az anyám jó tanító volt, belőlem pedig kitűnő színésznő vált. Sokféle vagyok és színes, a szó jobbik értelmében. A látszattal ellentétben nem vagyok sem ostoba, sem érdektelen. Nagyon is ellenkezőleg! Minden érdekel, ami egy consi-feleségnek tilos lenne. Főleg a politika, de nem önző okokból. Sokat látok és hallok, de csak nem régóta fordul elő, hogy fel is használom ezeket.  Sokan azt hiszik, hogy más sem érdekel, csak hogy mit vegyek fel reggel, és elegen megcsodáljanak aznap. A férjem eleinte szerette a legújabb, legfiatalabb feleségét társaságával szórakoztatni, de idővel az újdonság varázsa is elmúlt, Ivan pedig eljutott odáig, hogy annak is örül, hogy legalább a tökéletes feleség látszatát fenntartom.  A házasságunk persze nem az olthatatlan szerelem jegyében köttetett így nekem sem voltak ennél komolyabb elvárásaim. Tudtam, hogy ez nem lesz se jó, se boldog házasság, de ma már nem is próbálom azzá tenni.  Emelt fővel és büszkén viselem a sorsom, bár néha olyan üresnek érzem magam, mint egy kifújt tojáshéj. Apropó tojás! Imádom az omlettet! Ezt fontos megemlíteni.



Nincsenek rá szavak, mennyire unalmas lenne, ha a sablonokhoz nyúlva azzal kezdeném, mikor és hol születtem, milyen gyerek voltam és mennyire boldogok voltak a szüleim, mikor a házat végre gyerekzsivaj töltötte meg az állandó csend és üresség helyett. Ez, azt hiszem, senkit sem érdekel. Otthon, a Földön is épp olyan életet éltem, mint a Volentisen. A gazdag és boldogtalan gyermekek életét, akinek mindig megmondta valaki, mit hogyan tegyen, és azt pontosan mikor. A jólétnek ára van. Mindig. Ahogy minden jó dolognak. Én nem dönthettem el, meg akarom-e fizetni az árat. Brühühü. A gazdag kislány problémái senkit sem izgatnak, miközben a világ megállíthatatlanul robog a végzete felé. Hallgattam hát, és csöndben nyeltem a sós kaviárt a sós könnyeimmel együtt. Főleg, amikor kiderült, hogy apám miféle emberhez kíván adni feleségül. Azt hazudta, csak így juthatunk mindannyian az új világba. Tudta, hogy erővel nem kényszeríthet ilyesmire; csakis akkor működhet a dolog, ha önként vállalom. Csoda hát, ha megkönnyebbülés volt a hibernáló kapszulába feküdni? Még úgy is, hogy akkor még csak jegyben jártunk, tekintve, hogy Ivan első felesége nem fogadta kellő alázatossággal az érkezésemet. Azóta persze ő már kikerült a képből, Ivan pedig feltöltötte a szabad helyeket az ágyában.

A szüleim ébren töitött 15 évéből  9  nélkülem telt, ami az apám politikai karrierjének csúcsra járatást, a jövendőbelimnek pedig új asszonyt hozott. Mindenki jobbnak látta, ha még pihemek kicsit. Talán sosem kellett volna felébrednem. Néha erre gondolok. Máskor pedig arra, hogy addig kellett volna párnába fojtanom az öreget, amíg még mellém feküdt néha.  

Egyesek szerint sznob vagyok és elitista; és a felületes szemlélődőnek valószínűleg tényleg minden mozdulatom és rezdülésem ezt sugallja. És valóban; több évnyi kiüresedett, korlátok közé szorított jólét megtette a hatását. Csak az elmúlt két évben kezdtem rádöbbenni, mennyire túlértékeltem a kényelmet, amit a pozícióm garantált, és elkezdtem élni a lehetőségekkel is. Jó ideig nem volt ez más, mint tetszelgés a jótevő szerepében; leereszkedés a pórnép közé, hogy valamivel feldobjam a hétköznapjaimat. Talán, hogy valaki szeressen végre azok helyett, akiknek valóban ezt kellene tenniük. Remek érzés volt, már az első apró lépés is. Pedig csak a régi, megunt ruháimat osztottam szét. Aztán viszont kisírtam otthon, hogy a kölykök az iskolában néha kapjanak egy kis gyümölcsöt, zöldséget...egyáltalán valami valódi ételt is a sok szintetikus vacak mellé. Meggyőztem az apámat, hogy vetítőteremben a propaganda-filmek erősen megkérdőjelezhető hasznán túl is vannak lehetőségek. Így néha már valóban szórakoztató filmeket is láthat a közönség ott. Még szerencse, hogy apucinál bármit el tudok érni, ha nagyon akarom. Én pedig az utóbbi években sokmindent akartam nagyon-nagyon.

Ivan azonban kevésbé örült ezeknek, mint hittem. Pedig, bár nem volt egészen szándékos, de a Consilium malmára is hajtotta a vizet, amit elkezdtem. Az emberek komolyan kezdtek úgy tekinteni rám, mint a Tanács simogató kezére. És ez elég is volt ahhoz, hogy a férjem -meg persze a tanács- inkább szabadulni akarjon tőlem, a lehető legkíméletesebb módon. Így született meg a Jövő Nemzedékek Biztosa pozíció, aminek az égvilágon semmi haszna, és a hozzá tartozó jogkörök is nagyjából a semmi alsó határát súrolják, de legalább jó messze van a Volentistől. Egész az Ocan telepéig zavartak, hogy én se zavarjak túl sok vizet. Én pedig nem is bánom olyan nagyon a dolgot. Úgyis közeleg Azarov flottaadmirális újabb esküvőjének napja, én pedig kedvemre fontoskodhatok a telepen minden egyes fa kivágása előtt. Az egyetlen probléma, hogy a divatos, egyedi készítésű cipőim idelent nem kopognak olyan szépen.



Memento Mori
Pressi multija vagyok és imádom a málnás fagyit Pressia
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ