Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Archivált karakterek Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ashley Caroline Shepard
Ashley C. Shepard
Karakterlap : Commander Shepard
Ashley Caroline Shepard Ash
Titulus : Reaper 8
Tartózkodási hely : Ahova küldenek
Hozzászólás száma : 74
Ashley C. Shepard
4. Generációs Android



#1Kedd Aug. 27, 2019 5:43 pm
Ashley C. Shepard
Reaper Eight

Az alapok
Becenév: Sorozatszáma: R4-08-25/70, kódneve: Reaper 8
   Faj: Android  
   Gyártási hely, idő: Volentis, 2625
   Kor: 2 év
   Csoport: Android
   Foglalkozás: Kommandós/Katona
   Család: Anyja: Phoebe
   Családi állapot: Ismeretlen
   Szexuális beállítottság: Hetero
Magasság: 180 cm
Szemszín: Barna
Hajszín: Barna
Különleges ismertetőjel: Nincs különösebb ismertető jele.
Kibernetikus implantátumok, protézisek: JSZ: 26-R4-08 - MCF 10-50mm MARINE  (Jobb szemgolyó)
JSZ: 26-R4-08 - MYOE 7700bar (Jobb kar, és bordák 2-6)
alapfelszerelés: A felszerelése mindig változik attól függően, milyen küldetésre küldik.
   Karakter arca: Rhona Mitra


   
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


   
Jellem
Termék sorozatszáma: R4-08-25/70
Felvett személyazonossága: Reaper8 alias SHEPARD Caroline Ashley
Gyártás ideje: 2625, Volentis, 70-es szektor
Operátor: Hugh Dale
Feladatkör: Harci android, kommandós század

Termék leírása:
A kognitív funkciók 100%-on futnak rajta, egyéb beállításig. Így hamar átlátja az összefüggéseket, ha elég információt szerez, illetve megtudja becsülni egy folyamat végét, valaminek a sikerét, vagy bukását, és azt százalékosan kiszámítani.
Érzelmi jellemzők ugyan be vannak építve, ám a Reaper 8-as azon kívül, hogy kiválasztotta magának az Ashley nevet, több egocentrikus viselkedést nem mutatott, kiugró érzelmi reakció csak szándékos akadályoztatás közben jelentkezett. A haragot képes leginkább kimutatni, egyetlen precedens van ennek súlyos esetére. Idézet a jelentésből:
"2625, Volentis
A két operátor majdnem mindennap lejárt az androidok zárt alvóterületére, ahol James Grant az általa irányított androidot is tartotta. Minden alkalommal ugyan az volt a látogatás tárgya: maximumra állítani a C30-as érzékelő receptorait, majd szexuális kapcsolatba léptek vele. A sokadik alkalom után a R4-08-as közbe lépett. James Grantnek eltört a karja, a tettestársának pedig eltört a kulcscsontja, zúzódott a könyöke és hónapokra munkaképtelen lett. A hang és képi anyag az R4-esből elérhető a mellékletben:
2625 szektor 65:
"

A megfigyelések és szimulációk alapján nem keresi sem az emberek, sem más androidok társaságát. A C30-as a fent említett esettől fogva gyakorta próbált vele kommunikációt teremteni, de a Reaper egyelőre elzárkózott a hosszabb beszélgetésektől. Megfigyelésük javasolt.

Együtt működésre hajlamos, ha szüksége van rá, gond nélkül kér segítséget, és a fent írtak alapján nehezen veszi az akadályoztatást, a kiugró érték mérséklésére frissítést kapott. A közösségre, együttélésre vonatkozó érzelmeket ritkán, keveset mutat, ám példák eddig majdnem mindenre voltak, elenyésző mennyiségben. Szexuális kapcsolat nincs rögzítve, de az esetek többségében a férfiak felé mutat érdeklődést.

Kritikus hibák, leállások, sérülések a pozitronagyban nem voltak, nem rögzítettek.
Testi károsodása rendszeres a feladatköre miatt. Eddig nem mutatott ezzel kapcsolatban negatív érzelmi hullámokat.

R4-08-25/70 -es javítási naplójában lévő cserélt alkatrészek:
JSZ: 26-R4-08 - MCF 10-50mm MARINE  (Jobb szemgolyó)
JSZ: 26-R4-08 - MYOE 7700bar (Jobb kar, és bordák 2-6)


   
"Termék sorozatszáma: R4-08-25/70
Felvett személyazonossága: Reaper8 alias SHEPARD Caroline Ashley
Gyártás ideje: 2625, Volentis, 70-es szektor
Operátor: Hugh Dale
Feladatkör: Harci android, kommandós század
"
Ez az első, amely megjelent a szemeim előtt, egymást követték a piros betűk, miközben a fülemben hallottam egy férfi hangját. Minden fontos információ. Aztán fölém hajolt egy tudós, és egy lámpával ellenőrizte a szemreflexet. Felültetett, hogy megvizsgálja a test többi részét. Így már láttam a felettem lévő vakító lámpa helyett az egész helyiséget. Alulrendezett, letisztult, fehér. Ugyan az a helyiség, ahol először felébredtem, és ahol rendszeresen alakítanak rajtam. A karom, a szemem, a fél jobb oldalam, minden itt került javításra. A felesleges emlékeket is itt törlik. És most is.
- Észlel bármilyen rendellenességet a rendszerében? - nézi a kifejezéstelen arcomat a férfi, miközben a leszerelt robot karomat próbálja visszarakni a helyére.
- Nem. - felelem szárazon, rá se nézve.
- Nem hiányolja a valódi karját?
- Nem. - a beszélgetés elnémul. Nem vagyok túl jó ezekben, ám annál inkább vagyok jó hallgatóság. Amíg nem akadályoznak a dolgomban, körülbelül bárkit meghallgatok, bármeddig. Ahogy az emberek szokták mondani: "egyik fülemen be, a másikon ki".
- Kész. Ellenőrizzük le. - mondja a férfi, és hátra lép egyet. Megemelem a kart és megmozgatom, behajlítom.
- Proximodisztális mozgás a karban, és ujjakban rendben.
- Próbáljunk egy próbaszorítást. - mondja a férfi és már hozza is az eszközt, amivel megtudja ezt mérni. A kezembe adja. - Szorítsa. - a parancsot követve teljes erővel megszorítom az eszközt. Az a végén zölddel írja ki az eredményt. - Nagyon jó. Panasza van még valamilyen alkatrészére?
- Nincs. - válaszolom, mire bólint, és egy másik asztal felé mutat.
- Akkor helyezkedjen át oda. - mondja, mire felkelek és oda sétálok. Azt az asztalt jól ismerem. Inkább néz ki ronda, egyszerű, fémlapokból eszkábált fogorvosi széknek, mint asztalnak. Van rajta 5 rögzítő is, hogy a kevésbé nyugodt "pácienseket" lehessen mivel lefogni. Ám én nem vagyok lázadó szellem. Lefekszem, avagy félig ülök a székbe, és a fejrésznek kialakított lyukba helyezem a kobakom. Nem az egész megy át rajta, tart azért. Mondjuk úgy, szép kilátást kapok így a plafon és a fal közötti sarokra. Persze a gép engem is lezár: csuklók, bokák, és végül a homlok. Csak bámulok a fehér részre. Némán, érzelem mentesen. Akkor rebben meg a pillám, amikor a számítógépet csatlakoztatják a prozitron agyra.
Törlés előkészítése. Adatok kiválasztása. Jelenik meg szemeim előtt, majd hirtelen minden eltűnik. Minden egyes törlés előtt átélem azt a jelenetet. Azt a pár órát. Gyülekezés.
megjelenik a parancs, hogy hagyjuk ott azt, amit éppen csinálunk. Őrzés, egyéb munka, inaktív állapot. Felvesszük a felszerelést, szinte rekord idő alatt. A fülünkbe helyezzük a kommunikátort, és megjelenik az operátor hangja a fülemben. Elindulunk. A járművön a régi, filmekből jól ismert katonák beszélgetése hallatszik, ahogy a tegnap estéről, vagy az asszonyról beszélnek. Ám ezek a hangok nem az egységben résztvevő androidoké: az operátoroké a számítógép mögött. Megérkezünk, és mintha csak egy lövöldözős játékban lennének: utasítások érkeznek. Nekem egy új fiú jutott, mivel az előző operátort továbbképezték. Hugh alig lehetett a hangja alapján idősebb, mint 20 év. Amíg a többiek a háttérben cseverésztek és nevetgéltek, ő feszült és ideges volt. Ennek ellenére a lövöldözés gyorsan lezajlott. Éreztem az operátorom diszkomfortját a hangján. Sokszor a parancsot se kellett végig mondania, már tudtam, mi a dolgom, és megtettem. A lövöldözés, üldözés. A sok vér falakon. Az égő roncsok az út szélén. A lázadók testének átkutatása. Ez mind-mind sokkolóan érte őt. Aztán jött még egy nehéz probléma. Háborúban a férfiak beszámított áldozatok. Ám egy pityergő kislány, aki rémülten néz rám, nem számít annak.  Amikor észrevettem, már tudtam, hogy a lánynak gyakorlatilag annyi esélye van a túlélésre, mint egy csepp víznek egy csillag felszínén. 0%. Tudtam, hogy amit látok, azt Hugh is látja. És fél. Megszánta a kislányt. Ám nem mondhatta, hogy engedjem el. "Kérem! Csak haza akarok menni!" a síró könyörgés felkeltette a többi operátor érdeklődését. A többi android is oda gyűlt, szinte körbe vettük a lányt. Ha lehetne a túl élési százalékot negatívba mérni, akkor most -100%-ra ugrott volna. "Gyerünk! Ez az igazi bevezetés. Meg kell tanulnod, hogy ilyen esetek is lesznek. De ne aggódj! Te nem vagy gyilkos! Te csak követed a parancsot. A Reaper kezén lesz a vér. Gyerünk! Mondd meg neki, hogy ölje meg. ... Hugh! Hugh! Hugh! Hugh!" Hallgattuk mindannyian, ahogy a többi operátor az újoncot húzta. Kisvártatva meg kimondta. A parancs, amelyet az operátorom ad utasításba: Nincsenek túlélők.
És nem is voltak. A lány rángó teste az én kezemben lelt örök békére, míg a fülemben hallottam az operátorok hangos ovációját és gratulálását Hughnak. Mintha csak most vált volna valami igazán naggyá. Pedig nem lett más belőle, mint egy gyilkos, amit senki se ismer el. Hiszen ott sem volt.

Ezután úgy tűntünk el, mint az árnyak. A takarítás már nem a mi dolgunk. Az a C sorozatúaké.
Adatok kiválasztva. Törlés kezdése. ...2%.

Minden ilyen küldetés így végződik. Emlékek, amelyek fehér zajjá fakulnak az éjjel, a kemény fémasztalon fekve. A zúgás, míg a gép dolgozik. A tudós dallamos hümmögése. Vajon ő tud róla, miféle szörnyeknek segít? Mi mindentől szabadít meg minket? Vajon tudja, mit törölnek belőlünk? Lementik ezeket valahova?

Végül a törlés befejeződik. Semmit nem érzek belőle. Semmit. Se érzelmi szinten, se fizikailag. Legalább is azt hiszem. Még is zavar kissé. Minden alkalommal hiányérzettel megyek vissza a 65-ös szektorba. Aztán alvás. Egészen addig, míg nem kell szigorúan titkos részeket őrizni a Volentisen, vagy nem kell emberekre veszélyes dolgot elvégeznünk. Már beletörődtem abba, hogy gyilkolásra szántak. Beletörődni? Nem ez a jó szó. Számomra ez a természetes. Az emberek meghalnak. Az androidok szintén. Csak az egyik könnyebben, mint a másik.  
   

Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : Ashley Caroline Shepard ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#2Szer. Szept. 04, 2019 5:49 pm
Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Kedves Caroline,

Kicsit olyan érzésem volt az előtörténeted végére érve, mintha beleolvastál volna a gondolataimba. Én ugyanis pontosan így képzeltem el magamban egy negyedik generációs androidot. Látszik, hogy alaposan ismered a leírásokat, és minden ponton igyekeztél megfelelni ezeknek. Háromszor olvastam el a történetedet, és mindháromszor nagy hatással volt rám a bevetés emlékeinek felidézése a törlés előtt. Remekül fogalmazol, és nagyon ügyesen teremtesz hangulatot. Ráadásul Caroline-ban emellett nagyon sok lehetőséget is látok,  főleg ezzel a fiatal operátorral a háta mögött, aki remélem, gazdit is kap majd, mert imádnám olvasni, mikor személyesen is találkoztok! Mindent a legnagyobb rendben találtam, így egy arcfoglalás után le is rohanhatod a játékteret! Remélem, nagyon jól fogod itt érezni magad! Smile

Isten hozott a fedélzeten!
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ