Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Lázadók :: URS Jola Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Irina Carter
Irina Carter
Karakterlap : Irina Carter 5LQb14p
Tartózkodási hely : Ocan (egyelőre)
Hozzászólás száma : 44
Irina Carter
Törvényen kívüli



#1Hétf. Jan. 06, 2020 10:09 pm
Irina Carter
Ha elhagysz, számolj a ténnyel megcsallak egy fiktív személlyel.

Az alapok

Faj: Ember  
Születési hely, idő: Volentis, 2609.05.23.  
Kor: 18  
Csoport: Lázadó, Harcos, Felderítő, Őrszem
Foglalkozás: A lázadást segíteni  
Család: Ami volt az elmúlik.
Családi állapot: Egyedülálló
Szexuális beállítottság: Biszex
Karakter arca: Mackenzie Foy


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Belső tulajdonságok? Nos... Erről nem igazán tudnék, mit mesélni. Gyerekként egy vidám, szerethető kislány voltam, boldog családdal és a tudás iránti szenvedély éltettet. De amióta egyedül maradtam, azóta a megszokott mosolygós kislány eltűnt és nem maradt utána semmi. Csak az üresség, amit nem tudtam betölteni.
Most, a gyermeki és a mostani énem között lebegek valahol. Nem találom a helyem, egyedül vagyok. Vajon jól döntöttem? Jó ez így nekem, hogy halottnak hisznek? Nos ezt a jövő megmondja.


Átlagos gyerekként éltem. Szerető anya, tanító apa. Apám a hajón dolgozott, már nem emlékszem mit, de sokszor volt távol tőlünk. Míg ő távol volt anyám olyan dolgokat tanított, amikkel túlélhettem bárhol is vagyok. Megtanította, hogy ismerjem fel a mérgező növényeket, bogyókat, a természetet tisztelni kell és akkor megsegít téged, sokat olvasott nekem az ilyen könyvekből és miután én is olvasni tudtam magam is bújtam ezeket a könyveket. Tanított főzni, bár ebben annyira nem mutatkozott meg tehetségem és vállalhatatlan ételeket tudtam összehozni. E helyet elkezdtem mászni. A hajón szinte mindenhova bemásztam, felmásztam ahova csak akartam. Az őrök sosem találtak meg, de a beszélgetéseket tiszteletben tartottam és nem hallgatóztam.
Mikor édes apám itthon volt harcolni tanított. Harci mozdulatokat mutatott, lőni tanított és a fegyverek típusait. Bár sosem tudtam honnan ismeri ezeket a mesterségeket, mikor a munkájának nincs köze a fegyverekhez. Így éltünk boldogan, egy családként.
De egy nap megkaptuk a hírt, hogy apám egy baleset áldozata lett. Valami elromlott és a munkatársával vesztek oda. Anyám összetörve sírt napokig a szobájában. Magához ölelte apám cuccait és könnyivel mosta tisztára.
Néhány nappal később anyám jobban lett és újra foglalkozni kezdett velem. De éreztem, hogy valami nincs rendben. Anyám egyre sápadtabb, vékonyabb lett. Szinte nem is evet semmit. Végül ágynak eset. Köhögve fogta kezemet, a plafont bámulva és rekedt hanggal mondta el szavait.
- Irina...Itt a vég számomra...Érzem...már nem maradhatok melletted. Figyelj rám...Ne Biz Senkiben! Csak magaddal törődj. Csak magadra számíthatsz odakint...Ne járj úgy, mint mi apáddal. Te ennél többre vagy hivatott. Légy erős...és...légy...légy... - szavait nem fejezte be, de nem is kellett. Legbelül tudtam, mit akar mondani.
Szemeimből folyt a könny, ahogy szorongattam anyám csontos kezét. Az orvosoknak kellett elválasztaniuk minket, az is órákba tellett.
Ezután gyámság alatt nőttem fel. Nem szerettem így élni. Az a sok elvárás és megfelelés. Már fájt tőle a fejem. Alig, hogy betöltöttem a 16. élet évemet jelentkeztem a Fekete Őrséghez. Nem volt veszíteni valóm. És inkább éltem köztük, mint olyas valamit csináljak, amihez nem értek és gyűlölöm.
Hosszú és fájdalmas kiképzésnek vetettek alá. Az alapokat, már tudtam és megtörni sem tudtak. Tűrtem. Tűrtem, ameddig csak tudtam. Kitartottam, bármit is tettek velem, de a józan eszem megmaradt...legalábbis annak egy része.
Végül jól teljesítettem és kadétként szolgálhattam a Fekete őrségben. Boldognak kellett volna lennem. De nem éreztem semmit. Se boldogságot, se szomorúságot, se fájdalmat. Csak álltam ott, mint egy fadarab, akit üthetnek, vághatnak nem szól érte, csak tűr.
Minden feladatot, amit rám bíztak jól végeztem el. Nem kérdeztem, nem feleseltem, nem tiltakoztam. Azt tettem, amit tennem kellett. Ha kérték védtem, öltem, szereztem. Egyszóval bábú lettem. Egy élettelen bábú, aki még csak szökni sem próbál ebből a helyzetből.
Egy nap egy bevetésre küldtek minket. Egy lázadót kellett elfognunk lehetőleg élve. Nem volt problémám az ilyen feladatokkal. Elvégre alkalmazni tudtam, amit tanultam. Hogy hamarabb megtaláljuk szétváltunk. Én az egyik irányba elmentem. Csendben közlekedtem és figyeltem. Ha itt van én tudom, ha nincs azt is tudom. Nem tellett sok idő és megtaláltam. Leütöttem fegyveremmel és rászegeztem. Vérző szájjal és dühös tekintettel nézett rám. Megszoktam. Mindig így néznek rám. Megvetnek, gyűlölnek. Ami meglepett az az, hogy nem volt nála fegyver. Egyértelműen őt kerestük és ezt ő is tudta, de nem volt nála semmi. Védtelen volt, úgy nézett ki akár egy civil. Nem lett volna nehéz meghúzni a ravaszt, de most...most valami belém csapott. Valami azt súgta, hogy hagynom kell futni.
Társam hangja hozott vissza a valóságba és megkérdezte megtaláltam e.
- Negatív. - mondtam a rádióba. Leeresztettem a fegyverem és sarkon fordulva elmentem. Éreztem magamon a férfi értetlen tekintetét, de a háláját is.
Visszatértem a csapathoz és a következő lépéseket beszéltük át. Ekkor hátba támadtak minket....Asszem. Nem emlékszem a harcból semmire. Csak arra, ahogy lövünk valamire, majd a társaim csak úgy otthagynak. Én meg csak fekszem ott a földön és az eget bámulom. Vajon megfogok halni? Ennyi lett volna az én utam? Mint kiderült nem. Este volt mikor magamhoz tértem. Ugyan ott feküdtem, ahol hagytak. Nagy nehezen felültem és végig néztem magamon. Ruhám poros, a fegyverem üres, a vállam megsérült, mozgatni sem bírtam egy darabig. Túlkel élnem. Ez biztos. És túl is fogom élni, de nem fogok visszatérni a csapatomhoz. Nem. Álmomban lepörgött előttem az egész életem és láttam...mennyi rossz döntést hoztam. Ezeket most jóvá fogom tenni, ha kell az életem árán is.

Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Vissza az elejére Go down
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : Irina Carter 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#2Kedd Jan. 07, 2020 8:42 pm
Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Kedves Irina!

Mit kedves...jó ég.....félrebeszélek...ijesztő, kemény, síri csendes Irina! Előtörténeted abszolút lényegre törő, mégis abszolút alkalmas rá, hogy végigkövessük egy gyermekkora óta háborúra nevelt ember életét. Tetszik, ahogy a karaktered illeszkedik a világunkban, és az ötleteid is érdekesnek találom, szóval nem is tartalak fel tovább, mert kíváncsi vagyok, mit fogsz még kihozni ebből a karakterből.  

Isten hozott a fedélzeten!
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ