Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Archivált karakterek Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Kenneth Owens
Kenneth Owens
Karakterlap : Kenneth Owens LxwkerN
Titulus : rebel yell
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 8
Kenneth Owens
Az URS Jola tisztje



#1Szomb. Feb. 01, 2020 7:20 pm
Kenneth "Kenny" Owens
Most nincs időm elfoglaltnak lenni.

Az alapok

Faj: ember
Születési hely, idő: 2606. Volentis anyahajó  
Kor: 20  
Csoport: flotta - URS Jola
Foglalkozás: közlegény - biztonsági szolgálat  
Család: A Volentison élő fellelhető tagjai: az ikerhúga (annak férje, gyerekei), a szülei, és egy úton lévő öcsihugi
Családi állapot: mindjárt kilövik érte az űrbe, de agglegény
Szexuális beállítottság: Mindkét nem érdekli, ha nincs kötöttség és kötelezettség.
Karakter arca: Maxence Danet-Fauvel


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Ami pozitív: Ő az a figura, aki általában mindenki arcára görbét akar varázsolni, más kérdés, melyik irányba sikerül, de mindig felfelé van a cél. Egyszerű forma, aki már sosem látott földet, azonban a végletekig rajong érte, mind azért, amit találtak, mind azért, amelyet hátrahagytak. Noha, mindig csak elbeszélésekben hallott róla-ezt azt, manapság is, ha véletlen arra fújja a szél, aki még láthatta, nem állja meg, hogy ne hozza fel a témát. Mivel azonban csak az űrben és az időben nem tudnak utazni, így ez csendes tevékenységgé avanzsálódik, helyet adva a többi dolognak. Kenneth mindig is könnyen tanult, gyorsan jegyez meg dolgokat, amennyiben azok lekötik. Talán kicsit több energiája van, mint amit átlagnak lehet nevezni, ez csak segít az állóképesség megtartásában, vagy épp abban, hogy eddze magát, vagy feltegye a kérdéseket, amiket más nem mer kiejteni. Ha számítana kézügyessége olyan téren, akkor kiváló freskókkal tarkítaná a fedélzet falait, így azonban másban mutatkozik, kétkezes lévén nem hátrány, ha épp leveri előtte való nap a jobbra bütykeit, de van még hova fejlődnie. Vélhetően ha valaha bütykölnie kell valamit, abban se marad alul, legalábbis abban biztos nem, hogy remegni fognak az ujjai és az csattan rajta. Minden mást pedig majd magára szed, vagy nem, nem aggodalmaskodik, kesereg vagy tekintget hátra. Előre szeret, még ha az már neccesebb, mint bármely más. Nem mondhatni a legudvariasabbnak, legszebb beszédűnek, de szociális, könnyen ért szót azzal, akikkel akar. Viccelődik, komolyan működik, lazán tartja magát, máskor pedig lusta és kényelmes. Talán egyelőre nem az a valaki, akit elvárnak, de képes rá. Szórakoztató létforma.
Ami semleges: Mert ilyen is akad. A legtöbb, apróbb konfliktusban, mutatkozik meg, ahol csendesen, a vállát vonva hagyja a dolgokat, ameddig azok egészségesek. Nem keresi, még ha mégis kiváltja, hamar elintézi. A legtöbb emberrel, akivel nem talál hangot, így viselkedik, így áll hozzá és gondolkodik. Nem skatulyáz be olyan sűrűn senkit, esélyt ad, de könnyen eldobja. Mintha nem akarna sok energiát fektetni kapcsolatokba, kívülről viszont talán pont úgy néz ki, hogy igen. A fontosságok, a rangok között határvonalak és azok ápolása, ha épp nincs jó pillanata, napja, ha tényleg fáradt, vagy ha fel van húzva. Makacs és engedékeny, szeret füllenteni és fals hangon énekelni, szeretne lemenni és megnézni a világot, de fent van neki a kényelem. Sok mindent szeretne, de a tényleges komfortzónájából nehezebben mozdul ki, kicsit gyáva is néha, de ha be akar mutatkozni, erősnek tetteti magát. Egy kis katyvasz néha, ami ártalmatlan.
Ami negatív: az az, amit művel. Nyíltan talán nem, de ellenáll a legerősebb késztetésnek, a nyomásnak. Nincs felesége, gyereke, nem is szeretne. Mivel kényszer, egyszerűen kimondatlan gyűlöli és undorodik tőle. Összejár akár mással, bárkivel, csak ne kelljen neki maga mellé vennie. Tudja, hogy fontos a népesség, de azt is, hogy most egy ember miatt ez nem fog megdőlni. Ebben makacs és kicsit kezelhetetlen is, fogja ő mindenre, karrierre, ami akad. Arra fogja, hogy nagyon szeretne a munkájára koncentrálni, gyakorlatilag pedig... nincs semmire. Csak nem akarja. Dacos, harcos mivolta mellett talán más nem is kéne, elvégre nem lehetetlen jellem, de ember, neki is vannak hullámvölgyei, vagy mikor tombol. Olyankor nem kedves, nem kíméletes, mint senki más se. De ez egyelőre a legnagyobb bűne, a jövő meg majd kimondja, lesz-e nagyobb.


A Jola-ra érkezni egyszerre volt ijesztő és akkora kalandnak ígérkező alkalom, amelyet nem lehet elfelejteni. A kötelező körök után dönteni arról, hogy mi is lesz, nos, még ebben az új világban is nehéz, mert a gyerek az ugyanúgy gyerek, aztán még talán kicsit akkor is, amikor leveszik róla a kezüket. De tény, hogy nem a kaland miatt ment tovább, hanem, mert egyszerűen beijedt. Ha valaki betölti a tizenhatot, vár rá az eskető meg a kötelesség. Tudjátok, amikor valamit nagyon kell, akkor nem működik, kényszer hatására nem áll fel, ahogy lelkesedés sincs úgy nézni a csajokra, hogy na melyiktől akarja az ember a gyerekét. Aztán minél jobban le van ez nyomva a torkon, annál jobban jön az inger egy kiadós hányásra. Úgy gyomorból. Ő pedig fóbiásan retteg a hányástól, tehát számára még a kiadós szívatás és vérizzadás is jobbnak hangzott, bárminél. Ha mégis valaki megkérdi, faggatni kezdi, miért jön, jött, csak kövér mosollyal annyit vág rá, hogy hős akar lenni. Egyszer. Majd. A következő életében. Bizonyára a hülye is le fogja vágni, hogy mi a franc sodorta erre.
Megérkezve senki volt, mostanság pedig egyelőre a valaki. Így kisbetűvel, hiszen még bőszen kiképzés alatt áll. Családja nem örül annak, hogy így vélekedik és még nem azzal üzent, hogy ki lesz a valaki. Nem egyszer ijesztettek rá a felsőbb hatalmak is, mostanság, a húszas szám előtt kezd ismét pánikolni, szerencsére a kiképzés azonban el tudja felejtetni, hogy mi a helyzet. Vagy épp valaki, akivel nos, jobb ismeretséget ápol. Kicsit talán erről hírhedt, a pletykák, miszerint bárkivel és bármikor, de ha többre kívánják, menekül. A nyúl. Tény, megmondta, valaki vagy valami majd lesz belőle. Az nem lett eldöntve, mi.
Ő most közlegény, most él, most... fogalma sincs mit csinál. Küzd a hányingerrel.

Néha megáll. Ahogy most is, tenyerét sajgó oldalára simítja, mintha csak ezzel akarja elsimítani a fájdalmat, kézrátétellel gyógyítva, meg minden. Nem, ezzel nem kell elmenni orvosig, rendben lesz. És tényleg, azóta haragoslila sötét folt éktelenkedik ott, ahol fájdalmasan találkozott a kiálló alkatrésszel. Mert véletlen volt, csak megint kapkodott és hirtelen akart lenni. Eltekint jobbra, ismerős sziluettet vesz észre. Pont azért, aki miatt most magát ápolgatja. Felszisszen.
- Na mi van szaki? - nyögi felé, emberünk pedig épp izzadt homlokát törölgeti. Jóval nagyobb darab nála, olyan ember, akire annak idején, egy régi világban medveként hivatkoztak, és aki lehet annak a leszármazottja. Nem kövér, de ekkora súlyt cipelni és mozgatni, külön munka. Ő jóval felette áll, mégis, előszeretettel foglalkozik az újoncok hülyeségeivel. Meg van róla győződve, hogy fejben még tizenéves.
- Semmi, semmi. Volt egy apró hiba, elsimítva, most meg mehetek haza, az asszony nyűglődik nagyon – mormogja, miközben megáll. Kenneth tudja miért teszi azt a nő, emlékszik amikor kibökte a medve, hogy jön a harmadik is, és kezdi túlvállalni magát. Fintor jelenik meg az arcán. Igen, megint elfelejtette szándékosan az üzenetet az otthoniaknak. Mostanság sűrűn keresik, ő meg sűrűn hazudja, hogy elfoglalt.
- Aha, értem. De mindjárt vége, nem? - fenntartott érdeklődése mindig hihető, eddig legalábbis, főleg mert a másik agya néha lassabban is forog. Vele könnyű. Az anyjával nehezebb, de ő nincs itt, szerencsére.
- Vége, kicsit még odébb. De valahogy úgy. Örül neki, de többet már ő sem akar – szusszan egyet, saját maga meg nem érti, eddig miért akart akár egyet is. Mert, nos, ilyenkor eszébe jut. Apró nevetés hagyja el ajkait, megveregeti a vállát.
- Majd elválik.
- Hát... el. Te le vagy maradva, rá fogsz fázni, öcskös – válasz helyett felnyög, és most nem a fájdalomtól. Mindig az van, és mindig előjön. A fedélzet plafonja felé néz, majd vissza. És megvonja a vállát.
- Megleszek – és még mielőtt oktatást kapna, fejmosást, már megy is tovább. Inkább így megy edzeni, mint megint meghallgassa. Inkább...
Nem volt jó ötlet, fáradtan dől le egy székre és pakolja fel a lábait az asztalra. Lazán nyúlik el, elbambul. Hallani ezt azt, mi folyik erre, és bár ő kisember, nincs beavatva, néha elér felé. Izgatottan mocorog, ha tényleg igazak... Egyre jobban bírja, hogy itt kötött ki, hogy... részese lehet. Kaland. Valljuk be, nincs sok az olyanoknak, mint ő. Van egy megírt életút, és azt kell követni. Erre pedig, nos, ez a kavarodás, kavargás. Izgalmasnak tűnik, vagy talán csak kacsa az egész. Fogalma sincs. Így is lebeg felette a kard, mint ítélet, közben pedig vágyakozik. Szívesen menne le. Hallott olyanokról, akik innen mentek mert rossz útra tértek. Nem gonosz minta ő, csak kíváncsi. Mindig elképzeli milyen lehet, hogyan, közben pedig lehet sikítana fél napig. Bőre alá beköltözik a feszültség, bizsergeti naphosszat. Most egyelőre arra koncentráljon, hogy bekerüljön abba, amiért küzd.
- Mit mondtam?! - egy csattanó hang, a helyi lelkiismeret kiált felé. Ártatlan képpel fordítja felé a fejét, mint aki nem érti, miről van szó.
- Nem tudom? - tényleg nem. Tiszták a lábai. Nincs eső meg semmi, nem lép szarba sem. Mégis olyan erővel lökik le onnan lábait, hogy majd felborul. Fúj felé, mint valami macska.
- Jól van már na. Jól van. Csihadj – pakolja le a lábait, a szék alá és amint lehiggadj, éhes gyerek módjára várja az információkat. Bármit. Kapja. Kenneth nem mindig okos, nem mindig nyugodt, és talán nem mindig jó kézből kapja az információkat, de legalább van. Nem mindig jól, de eldicsekedhet, hogy milyen jól informált. Aztán majd pofára esik, nem?
Egyszer.
Vagy megkomolyodik.
Mindennek van esélye.

Memento Mori
új vagyok, nincs multim, kicsit csendes, kicsit lassú, de lelkes.
Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : Kenneth Owens ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#2Szomb. Feb. 01, 2020 8:37 pm
Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Kedves Kenny,

Már a jellemleírás elején tudtam, hogy egy nagyszerű előtörténet, és egy különleges, szerethető karakter lapját olvasom. Nagyon tetszik, ahogy fogalmazol, a történeted csak úgy olvastatta magát és mikor a végére értem, két dolog motozott a fejemben. Az egyik gondolatom az volt, hogy szívesen olvasnám még tovább is, a másik pedig, hogy erre aztán megérte várni! Már most nagyon kedvelem a karakteredet, és előre is elnézésedet kell kérnem, amiért a kiképzések után nem feltétlenül ezt fogod érezni. Very Happy  Alig várom, hogy kicsit megnyúvasszalak és lássam, hogy bírod a gyűrődést! Foglald le a csini arcod, és irány játszani!  Pressia  Pressia
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ