Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
A megkerült aszteroidatörő - Finn & Tom
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Tom Lynch
Hozzászólás száma : 352
Tom Lynch
5. Generációs Android



#21Vas. Ápr. 26, 2020 12:22 am
-Most azt próbálod kitalálni, hogy még mindig azon rágódom-e , amit mondtál, hogy engedjük el?
Kérdem mosolyogva, mintha olvasnék a gondolataiban, pedig valójában elterelni szeretném. Finn az egyike azon keveseknek, akik még emberként kezelnek. előbb utóbb félek benne is felmerül, vajon mennyire vagyok őszinte, hisz lássuk be...igazán spontán reakcióim nincsenek, ha nem akarom többé.
-Nos...ha gondolod, megemlíthetem azt is, hogy mind a ketten kénytelenek voltak már kényszerleszállást végrehajtani, ellentétben a flotta történetének legeslegjobb pilótájával...vagyis velem.
Ha lehet még gonoszabbul vigyorgok rá. amíg szóba nem kerül ez a családi vonás dolog, amit még mindig nem értek igazán. Lemaradtam volna valamiről? Azt hiszem, tudok egy jó módszert, amivel ezt ki lehet deríteni...
-Lemaradtam valamiről? Kiderült, hogy uncsitesók vagytok, vagy mi?
Annyira nem lenne szokatlan. Egyik sem alvó volt, az emberiség pedig kicsi. Furább lenne lassan, ha valaki nem állna rokonságban a másikkal. Túl közeli rokonok nem lehetnek. Pressia sosem mondana nemet arra, hogy vezethesse azokat a halálcsapdákat. Mondjuk...nem volt rossz, de akkor is.
-Ó, tudom, hogy imádna szexi pilótákat bambulni fémmegmunkálás közben...ne tudd meg milyen nehéz feladat volt elrejteni őt a sok kiéhezett katona elől az első időkben. Meg...igazán most is...
Hátrébb állok a kész művemtől, és figyelem, ahogy a robotok...robotolnak. Furcsa...egész máshogy tekintek most rájuk.
-Engem a szemei...aztán pedig halálra idegesített. Most meg...nem tudom. Meg akartam kérni de...lehet most bizarr lenne.
Vissza az elejére Go down
Finn Jenssen
Karakterlap : A megkerült aszteroidatörő - Finn & Tom - Page 3 FcFl6nY
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 102
Finn Jenssen
Alparancsnok



#22Hétf. Ápr. 27, 2020 9:32 am
Ahogy látom, ő tényleg nem tudja ezt a dolgot annyiban hagyni. De igazából nem is lepődök meg már, ő kattog, én azon kattogok, hogy mi az isten nyilát kattog és máris kész az agyrém. Mint a nők, de komolyan. De az vesse rájuk az első követ, aki azt mondja, hogy a férfiak meg túlságosan egyszerűek. Persze, mint a faék, gondolkozásra képtelenek.
- Tom, igazából te nem tudod elengedni ezt. Ki vele akkor, mindennel, ami a fejedben jár. - akkor essünk neki még egyszer a témának, vagy hallgassunk róla örökre. De én biztos, hogy nem fogok még egyszer azon agyalni, hogy mit tépelődik rajta. Az ő szerencsétlensége lesz ezek után, bár alighanem közrejátszik az is, hogy nem igazán van mit megosztania vagyis inkább kivel megosztania.
- Máris sokkal jobban érzem magam. - széles vigyorral nyugtázom, hogy mégis hányadán állunk. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem vagyok szar pilóta, ami pedig azt illeti, hogy vele mi a helyzet, hát istenem. Az lenne igazán kellemetlen, ha egy android nem tudna tökéletes manővert kivitelezni. Ez sohasem a farokméregetésről szólt, hanem arról, hogy mennyire végezzük precízen a munkánkat.
- Téged bármikor magam elé engedlek. - és ezzel mondhatni meg is veregetem a vállát. Még mindig csak azt figyelem, hogy mit ügyködik, miközben azon gondolkozok, hogy változna-e a helyzet, ha csak unokatestvérem lenne. Nem tudom, nem hiszem. Egész életemben egykeként nőttem fel. Nem hiányzik nekem most egy rokonság is.
- Nem, dehogy. A testvérem. Állítólag. - még mindig nehezen hiszem ezt el, hiába jönnek nekem a statisztikával. Jó lenne beszélni a faterjával is, hogy emlékszik-e az anyámra, de... ez mind olyan dolog, ami macerás és még félő, újabb csontvázak potyognak ki a szekrényből.
Jót tesz a témaváltás, még mindig szívesebben beszélek az ő nőjéről, mint bármelyik másikról összevetve. A nők bonyolultak, ő pedig szerintem kurva mázlista.
- Félsz, hogy lecsapják a kezedről? Hé öregem, nézz magadra, egy igazi főnyeremény vagy, aki egy lábon is képes lenne őt megmenteni. Minek kellene neki bárki más? - értetlenül emelem fel magam elé a kezeimet. De inkább megnevettet csak a helyzet.
- A szemei? Ohó, azok az igéző tekintetek... - heccelem, de hamar komolyra fordítom a szót.
- Szerintem ne habozz. Sosem tudhatjuk, hogy ma vagy holnap, esetleg holnapután itt a vége. Most cselekedj, amíg még boldoggá tudod tenni. Nincs abban semmi rossz, ha megkéred egy nő kezét, csak mert... android vagy. És? Nem élhetünk mind mindig ugyanabban a kerékvágásban, az kurva unalmas lenne.
Vissza az elejére Go down
Tom Lynch
Hozzászólás száma : 352
Tom Lynch
5. Generációs Android



#23Hétf. Ápr. 27, 2020 9:23 pm
Szigorúan nézve, semmit sem tudok elengedni. a memóriám nem olyan, mint rég. Régen legalább az agyam úgy csinált, mintha el tudna felejteni dolgokat. Most?
-A Consilium titkai...amióta én is egy vagyok belőle, kicsit jobban harapok erre. Egyébként meg...csokit is szállított az a sikló. CSOKIT! Tudni akarom, hova ment...Frászt...azt akarom tudni, honnan jött!
Na igen...amióta ez törtét...vannak kérdéseim. Az nem tartozik ezek közé persze, hogy ki az igazi ász. Még akkor is, ha diszkvalifikálva vagyok a versenyből így.
-Engedsz mi? Na szép... - Mondom, Freya hangját utánozva. Na nem úgy, amire képes lennék, csak a saját hangom változtatom el, hogy kissé Freya-sabb legyek. A múltkori trükk nem tudom mennyire akasztaná ki. Nagyjából annyira, mint engem ez a hír.
-Most szívatsz? A hajó egyik legjobb nője a húgod? Szívás... - Igen, hirtelen nem tudom erre mit mondani. Ilyen is előfordul amúgy. Jóval gyakrabban, mint bevallanák. Lehet igazából ezért kötelező a dns teszt házasság előtt. Fúj...
-Szóval, a kapitány a sógorod...de jól megy.
Megint megvonom a vállaim, és dolgozom tovább. A hajtómű lassan a helyére kerül. Ha így megy tovább, hamarosan fel is szállhatunk vele. Egy kicsit...
-A szerelem alapvetően egy irracionális viselkedésre sarkalló érzés...úgy tűnik, még nálam is.
Felvont szemmel nézek rá. Jól esik, hogy próbál meggyőzni, és jó lenne így gondolni de...a házasság azért más. Sokaknak csak egy tárgy vagyok. Én nem érzem magam annak, de az ugye az én bajom.
-Köszi. Tényleg. Közben a hajtómű a helyén van. Mit mondasz, meg tudod győzni a sógorod, hogy mehessünk egy kört a Jola körül? Megengedem, hogy vezess, a szimuláció szerint elhanyagolható a kockázat, hogy valami baj történik.
Ja igen, lefuttattam egy szimulációt két mondat között...egyébként tényleg nem vészes. Kissé rázósabb, mint egy normálsi siklót vezetni, de ha a stabilizátorok is a helyükre kerülnek lesz ez még jobb is.
Vissza az elejére Go down
Finn Jenssen
Karakterlap : A megkerült aszteroidatörő - Finn & Tom - Page 3 FcFl6nY
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 102
Finn Jenssen
Alparancsnok



#24Szer. Ápr. 29, 2020 9:09 am
Az életben már megtanultam, hogy ha az embert valami nyomasztja, akkor jobb, ha megosztja és megbeszéli valakivel, mint hónapokig őrlődik. Részben egy ilyen miatt is durrant el az az öklös az Arkanon a másik tiszt pofájába. Vezessenek meg érte, még a nejem nem olyan rég halt meg ahhoz, hogy csak úgy minden szó nélkül eltűrjem azt, ahogy beszéltek róla. Senkinek, főleg nem egy utolsó jöttment seggnyalónak nincs joga az ilyenhez. Tudom, hogy türtőztetnem kellett volna és eleresztenem a fülem mellett, de akkoriban elég frusztrált voltam. Nem beszéltem senkivel arról, mennyire nyomasztott ezer meg egy dolog. A házunk, a fiam, aki voltaképpen idegenekkel kényszerült magára és arról nem is beszélve, mennyire rohadtul magányosnak éreztem magam. De félre is a picsogással, amikor most fontos dolgokról van szó. Nem szakítom meg Tom előhozakodását, most már én is jobban elgondolkozok azon, amit mond.
- Igen, a csoki gyanús... ahogy a ruhák is. De nem tudom, létezhet olyan, hogy felállítottak egy bázist valahol, amiről senki nem tud? Ki lehetne ezt valahogy deríteni? - a saját szavaimat hallva azért engem is elönt a kétkedés. A Consiliumnak mindig is volt, van és lesznek furcsa megmagyarázhatatlan és eltitkolt dolgai. Addig, amíg csírájában nem fojtja el őket valaki, addig ez lesz, így lesz. De azt hiszem mi egyelőre vajmi kevesek vagyunk egy ilyen ügyhöz, legyen az talány vagy sem.
Azért megmosolyogtat, ahogy Freyát utánozza. Az a nő egy kész egyéniség, ha nem lenne, komolyan ki kellene találni. És még a jég hátán is megélne, elvégre nem mindenki viseli jól az egyéb testrészek elvesztését, ő mégsem annyira hajlamos a depresszióra. Mintha csak megvonná a vállát és menne tovább. Néha jó lenne csak így tennié.
- Hát... így is mondhatni. Mondjuk engem nem hoz lázba egy terhes csaj, de te tudod. Meg igazából... én már megtéptem volna a férje helyében, amennyi engedetlenséget csinált. - igazából csak a keménykedés szól belőlem, a nejemet sem ütöttem soha meg és ha nem muszáj, nem is fogok nőt bántani. Csak a háború írhatja ezt felül, semmi más.
- Ne gondold, hogy ez bármi előnnyel járna. Meg nem is akarnám, hogy így legyen. Épp elég nekem az, hogy azt sem tudom hová tegyem ezt a családot. Még a faterommal sem beszéltem! - teljesen ki tud borítani, hogy van családom, de igazából nem érzem, hogy akarnának velem kezdeni valamit. Én meg nem fogok oda menni lepacsizni a kapitánnyal, hogy csá, mizu sógor? Ha nem, akkor nem, de még a végén tényleg az lesz, hogy Pressit megkérdezem, most akkor őt minek vegyem?
- A szerelem egy fasza dolog, ami arra jó, hogy meglágyítsa a szíved és elvegye az eszed, amikor használnod kellene. De ha megtanulod kezelni, akkor utána kurva jó lesz érzelmekkel szexelni. - vonok vállat. Az már egy másik kategória, én pedig tudom mi a különbség a szex és a szeretkezés között. Előbbinél csak az én számít, utóbbinál megtanulunk minden egyes pillanatban a másikra is figyelni. Jó dolog... lenne.
Nem elég csak figyelnem, hogy Tom mit csinál, már biztosan ezer lépéssel előttem jár. Csak egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra lep meg, ahogy már a szimuláció lefuttatásáról beszél. Nem semmi ez a fickó, de komolyan.
- Oké, azt bízd csak ide. De figyelj, minek vettem én most fel a kezeslábast, ha nem is kell? Te mindent is elintézel. - akkor most kezdődik a heccelés, mert bizony tényleg így van.
- Most csak ennyit tehetünk érte, mi? Mindenképpen beszélek Azarovval is.
Vissza az elejére Go down
Tom Lynch
Hozzászólás száma : 352
Tom Lynch
5. Generációs Android



#25Szomb. Május 02, 2020 7:57 pm
-Létezhet... - Felelem szűkszavúan, mert közben elgondolkodom ezen én is. Számítások egész sorát végzem el, hogy biztosra menjek. Nem lehetek biztos az ellenségeink mennyire voltak őszinték, amíg még nekik dolgoztam, ezért csak óvatos becslésekkel számolok, de még azokkal együtt is, elég ijesztő a válasz, ami 1 másodperccel később már érkezik is:
-..az ő erőforrásaikkal mostanra a fél Rasa rendszert kolonizáltam volna. Bárhol lehetnek még bázisaik. De engem inkább az aggaszt, mi történik azokkal, akik oda kerülnek.
Aztán csak furcsán nézek rá. Pressia engedetlen? Furcsa, nekem mindig megtette, amit kértem tőle. Van tényleg egy ilyen híre, de sosem értettem miért.
-Terhesen is dögös...és több csatában volt, mint mi ketten együttvéve...meg lökött a csaj. Én tuti nem szívózom vele.
Aztán felemelem a kezeim, és nevetek rá.
-Nyugi már. Azt hiszed érdekel? Egyébként is, én vagyok az utolsó, aki elítélhet a fura családfád miatt.
Azért, nagyon fasza, hogy androidként már nem lehet zavarba hozni. Egy ilyen beszéd után a szexről tuti elbújnék valahova. Igaz, most se reagálok rá túl hevesen, csak végzem tovább a dolgom, finn kérdésére pedig, hogy minek öltözött be gonoszul vigyorgok rá.
-Azért kellett beöltöznöd, hogy jobban rád jöjjön az űrruha. Ha vezetni akarod most ezt a cuccot, csak annyi levegőd lesz, amennyit magaddal viszel. Még nem volt időm rendesen átnézni hol ereszt ez a cucc, de...tartok tőle mindenhol, és légkondi sincs benne igazán. Nem emberi lényekre tervezték na.
Befejezem a hajtómű ellenőrzését, aztán felé fordulok.
-Szóval, repülünk?
Vissza az elejére Go down
Finn Jenssen
Karakterlap : A megkerült aszteroidatörő - Finn & Tom - Page 3 FcFl6nY
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 102
Finn Jenssen
Alparancsnok



#26Pént. Május 22, 2020 2:14 pm
Szomorú tényként élem meg, hogy még most, idefönt is létezhetnek kvázi hirhedt táborok, mint régen a koncentrációs táborok, vagy még annál is rosszabbak. Most nincsenek ellensúlyok és fékek, nincs aki visszatartsa ezt a gusztustalan hatalmat mindennemű sötét és beteges terveitől. Csak mi, a csírájában növekvő ellenállás. Egyszer régen talán arról szólt az emberek álma, hogy a rossz tetteiket kiküszöböljék, mára kezd világossá válni, az emberek generációkon keresztül képesek ugyanúgy, de pöccre pontosan ugyanúgy ismételni a történelmet. Szánalmas.
- Akkor ez igazából azt jelenti, ha egyszer sikerülne is legyőzni az Arkant és a Volentis ellen fordulni, az sem lenne biztos, hogy a vezérkar még ott van. Pedig az lenne a történet vége, ha őket elérnénk. - tanácstalanul vakarom meg a tarkóm. Aztán csak továbbgondolom Tom elmondását és beleborzongok. Felnőtt férfi létemre, aki már nem kevés dolgot látott életében. De az ilyennel szembesülni mindig kiábrándító és elkeserítő.
- Az, ami velünk még a legvéresebb csatában sem. - sóhajtom a szavakat magam elé gondterhelten. - Tehetünk ez ellen bármit is?
Csak vállat vonok a mgjegyzésére. Most az, és? Na bumm, jobb szeretem az olyan nőket, akik partnerek és nem a végtelenségig makacsolják meg magukat. Biztos vagyok benne, hogy ő is csak másokkal ilyen, de attól még nem tudok elmenni a tény mellett.
- Ajánlom is, hogy kiküldetésekkor teljesítsen mindent, de lassan inkább pihenőre kellene mennie. Épp elég csatában részt vett már, hogy a gyerekeivel is foglalkozzon eleget. - ez is olyan kérdés, amit én pont ugyanígy csináltam. Csak az én fiam az anyját sohasem hiányolta.
- Akkor jó. - tudom, hogy nem úgy gondolta, de megnyugtató, hogy tényleg feltételezhetem róla azt, ami a valóság. Nem ismertem félre én ezt az alakot, csak kicsit meggépiesedett útközben.
Azért az már igazán lázba hoz, amikor azt pedzegeti, hogy beöltözök és... mi, beöltözünk és kimegyünk? Vagyis én, azt hiszem rajta nem látszana meg, hogy nem kap levegőt. Vagy fene sem tudja, a halál szájából is visszajött.
- Naná, milyen kérdés ez? - felemelem mindkét kezem, hirtelen ökölbe szorítom és felmutatom a hüvelykujjaimat. Naná, menjünk. Most kissé olyannak festhetek, mint aki előtt elhúzták a mézesmadzagot. Na de komolyan...
Vissza az elejére Go down
Tom Lynch
Hozzászólás száma : 352
Tom Lynch
5. Generációs Android



#27Vas. Május 24, 2020 11:38 pm
-Ne légy ilyen borúlátó...az egy dolog, hogy megtehetnék, de nem úgy, hogy nem vesszük észre. 2-3 titkos vackuk lehet még valahol a rendszerben, és azok sem maradnak rejtve már sokáig.
Ami a véres csatákat illeti, és azok ránk néző következményeit, tudnék mesélni, de most inkább nem teszem. Csak bólintok.
-Meglátjuk. Egyenlőre éljük túl ezt.
Fura, úgy tűnik nem csak engem érdekel ez a dolog. De...sajnos igaz ami igaz, azt meg is kell élni, hogy ennek utána járhassunk. És most nem csak türelem kell majd hozzá.
-Khmm....ugye tudod, hogy ez éppenséggel rád is igaz? Meg úgy nagyjából mindenkire. Mindenkinek lenne jobb szebb meg fontosabb dolga mint csatákba járni, és mindenkit várnak otthon. Szóval inkább magad miatt aggódj apuka.
Odabent bólintok, és megkezdem a felszállás előtti check listát. Hamarosan meg is szólal a jelzés, hogy mindenki takarodjon a hangár ezen részéből. Ez a hajó túl nagy, hogy a normális sikló kilövő részen távozzon, szóval a nagy ajtón repülünk ki. És már el is kezdték kipumpálni a levegőt.
-Egy percen belül nyílik a kapu. Tiéd a pálya.
Leülök a másodpilóta székébe, és nézem a saját monitorom...ami össze van törve, és a földön hever. Sebaj. Kell a francnak.
-Minden rendszer működésre kész...kivéve azt a "néhányat" amit eddig felsoroltam. Felszállhatunk.
Vissza az elejére Go down
Finn Jenssen
Karakterlap : A megkerült aszteroidatörő - Finn & Tom - Page 3 FcFl6nY
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 102
Finn Jenssen
Alparancsnok



#28Hétf. Május 25, 2020 11:33 am
- Nem-e? Hát bárhonnét bármikor potyoghatnak ki csontvázak a szekrényből. - nem tudom, hogy érteni fogja-e a metaforát, ha jól tudom a jó nagy meglepetésekre, főleg a nem kívánatos meglepetésekre használják ezt a kifejezést. És most a hangulata is milyen találó lenne, hisz amilyen borzongatós a téma, még illik is hozzá. Szívem szerint már rég elfelejteném, hogy a történelem során hány ilyen hibát vétettünk, de úgy fest, hogy nem igazán lehet. Mindig akadni fog legalább egy ember, aki úgy gondolja, joga van rommá zúzni emberi életeket a saját jogán. Gusztustalan.
- És ha sok titkos vackuk van? Nem tudhatod, most már a látótér végtelen. Abban sem vagyok biztos, hogy nem találtak még egy élhető bolygót. - oké, ennek azért kicsi az esélye, hisz az Ocant is milyen sokáig kertesték. De szkeptikus vagyok a Consiliummal szemben és azt hiszem joggal, ahogy mindenki más is ezen a hajón.
- Most akkor legyek optimista, vagy ne? - elnevetem magam a helyzet ironikusságát nézve. Épp az imént mondta, hogy ne legyek borúlátó. Mint az emberek zöme, vannak dolgok, amiket igen is így látok, de akadnak olyanok is, amire látok reményt, hogy megoldjuk. Vagy megoldódjon magától.
- Hé, én vigyázok magamra! Soha nem mentem bele meggondolatlan öngyilkos akcióba. Az az orrba verés sem azért történt, mert.... - elhallgatok. Nos, férfiasan megvallva, akkor valóban nem gondolkoztam. De nem a forrófejűségem miatt.
Nem vacakolok sokáig az öltözéssel és úgy foglalom el a helyem a székben, mintha mindig is nekem készítették volna ezt ide ki. Komótosan végigfuttatom a tekintetem a műszerfalon, majd a megfelelő időzítéssel a megfelelő gombokat lenyomom, a karokat meghúzom és ha nem is a legpengébb és legsimább felszállással, de elmozdul a masina a helyéről és elindul a már jócskán nyíló ajtó felé.
- Te, ez nagyon király. Kicsit ráz, de flottul megy és érezni a monstrum erejét minden egyes megmozdulásnál. - ettől aztán foshatnak, ha kipofozzuk, annyi szent. Csak pár kör odakint, amíg bírom szuflával. De ha rajtam múlna, szívesen fulladnék meg a kísérletezés oltárán, mert gyönyörűen megy.
Vissza az elejére Go down
Tom Lynch
Hozzászólás száma : 352
Tom Lynch
5. Generációs Android



#29Csüt. Május 28, 2020 10:31 am
-Miből gondolod, hogy egyáltalán az a céljuk, hogy élhető bolygót keressenek? - Teszem fel a kérdést, majd magamra nézek. Nekem egész biztos nincs szükségem ilyesmire, és el tudnám képzelni azt is, hogy valakit szintén vonzana az a gondolat, hogy egy ilyen testben éljen tovább...ha lehetséges.
-Ne légy optimista, de borúlátó sem. Egyik sem valami hasznos. Eddig is megúsztuk valahogy, többé kevésbé. Közel sem olyan erősek, mint amennyire szeretnénk, hogy higgyük.
Felvonom a szemöldököm. És...hagyom, had jusson eszébe magától, hogy részt vett AZ öngyilkos akcióban. Amiben én, és Pressia is. Ha az a támadás előtt számoltunk minden kockázattal, és úgy döntöttünk, ez még éppen belefér, akkor nagyon rosszak vagyunk matekból. ÉS valahogy mégis sikerült...Az univerzum egy furcsa hely.
-Látnád űrcsata közben. Az Artemis sikló többször is belelőtt, jóval többször, mint gondolnád, és alig kellett helyrehoznom a burkát. Alig hittem el, hogy nem robbantak szét, amíg odaértem.
Hátradőlök a székben, és felhozom a képernyőre a repülési pályánkat, kiszámolva, milyen ívben kell majd repülni, hogy visszataláljunk a hangárba.
-Azért csak óvatosan. Még csatába is kell majd vinned.
Vissza az elejére Go down
Finn Jenssen
Karakterlap : A megkerült aszteroidatörő - Finn & Tom - Page 3 FcFl6nY
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 102
Finn Jenssen
Alparancsnok



#30Hétf. Jún. 08, 2020 11:47 am
Megfontolandó, amit Tom mond. Vajon tényleg nem az lehet a céljuk? Ugyan van nekünk is egy bolygónk, amit gyakorlatilag mi nagyjából meg sem közelíthetünk, mert akkor halállal lakolunk. Vagy csak nagyon ügyesen, feltűnést nem keltve. Valóban inkább nekünk lenne szükségünk egy olyan helyre, ahol nem tudnak a létezésünkről sem.
- Igazad van, az inkább a mi taktikánk lenne, ha nem állna kilátásban egy összecsapás a Consiliummal. - márpedig mi inkább vállaljuk a lázadást, mint fülünket és farkunkat behúzva eloldalognánk az űr végtelenjében. Előbb vagy utóbb úgyis megtalálnának minket, vagy éhen halnánk, vagy kifogynának az egyéb készleteink, mi pedig csak sodródnánk az űr végtelenjében.
- Legyek kaméleon. - nevetem el magam. Erre már tényleg nincs nagyon szó, szomorú is a jelenlegi helyzet és nem is. Tudom, hogy sok mindenhez merő szerencse kellett, hogy ép bőrrel visszajöjjünk.
- Szóval akkor egy vérbeli szívós veteránnal állunk szemben? - kérdezem kíváncsian. Azért nem vagyok rest és próbálok ki egy kis irányváltást, amíg visszaérünk, ha teljes forgásokat nem is akarok eszközölni. Nem bízom a biztonsági berendezésében ahhoz, hogy bejátsszam. Pedig viszket tőle a tenyerem. Aztán csak figyelem, ahogy Tom számolgat és szépen lassan rászinkronizálom a mi utunkat is az ő pályájára.
- Majd legközelebb virgoncabb lesz. Reméljük. Meg fogom sürgetni a feljavítását és mehetünk még egy kört vele, hogy minden a helyén van-e. - ezt már most kész tényként határozom el, miközben figyelem a távot és lassan felkészülök a bedokkolásra.
- Nem lesz ezzel semmi gond. Remek kirepülés volt. - nyújtom felé a kezem. Engem nem tagadom, teljesen felvillanyozott az egész.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Ugrás:
^
ˇ