Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: A végtelen univerzum :: Időugrás :: Múlt Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Félsz a sötétben? [Nadi és Nati]
Natasha Blackwood
Karakterlap : Félsz a sötétben? [Nadi és Nati] 5pEh6QW
Titulus : Felderítő
Tartózkodási hely : A Jola fedélzete
Hozzászólás száma : 142
Natasha Blackwood
Az Ellenállás tagja



#1Kedd Márc. 24, 2020 11:36 pm
Ocan
valamikor régen


Vaksötét. Csak az őrszemek halovány fényei és a hanyag mód nyitva hagyott ablakok és be nem húzott függönyök mögül fellebbenő apró kis foszlányok engedtek valamit sejtetni a tábor rejtekéből az egyszerű arra tévedőnek. Fontos volt az elővigyázatosság, természetesen, ki akarta volna, hogy egy váratlan látogató ne csak hogy felbolygassa, de egyenesen véget vessen a teknősbéka házakba improvizált tábor amúgy meglehetősen békés és relatíve gondtalan életének, ráadásul alja és galád módon; fegyverekkel, nem kímélve se asszonyt, se gyereket. Ilyen volt ez háborús időkben, nem lehetett mit tenni ellene, a legjobb az volt, ha elült az ember a fenekén és csak akkor ment a falakon kívülre, ha erre feltétlenül rászorult. Ilyen okok voltak például a vadászat, tűzifagyűjtése, vízkeresés és a többi és a többi.
Természetesen Natasha mit sem törődött ezzel az egésszel. Nem is ő lett volna, ha nem háborítja fel ez a szituáció teljes egészében, amin az elmúlt negyvennyolc órában keresztülment. Először is számon kérték rajta, hogy agyonlőtt egy kicseszett díszbuzit, aztán kis híján az életével fizetett ezért a szerencsétlenekből összeverbuválódott lázadásnak nevezett ideológiailag igencsak visszamaradozott gyalázatért, majd még egy szajhával el is küldték fát szedni. Még ha csak egyszerű cafka lett volna! Legbelül a Vérnarancs is tudta, hogy Nadine ezt a jelzőt nem magatartásával vagy viselkedésével érdemelte ki, sokkal inkább származásával, viszont az olyan mértékben halálos bűn volt, olyan megbocsáthatatlan társadalmi fertő szülötte volt ez a Grófnő, hogy még örülhetett is, hogy csak lekurvázták, illetve hogy Natasha valószínűleg rengeteg férfiember álmát valóra váltva végigtapogatta, de hogy semmi több nem történt. Egyelőre...
Tervei szerint ez nem sokáig maradt így; tervei mindig gonoszak voltak. Hiába, mindig kellett valami elfoglaltságot találnia magának, elvégre a fent felsorolt okokból kifolyólag mindenféle gondolat pörgött és pörgött vörös kobakjában, álom viszont az egyetlen élő Istenért sem hullott volna pilláira. Nagyot sóhajtva ült fel az ágyon, miközben kinyújtózkodott. Ásított egyet és kinézett ablakon, de a csillagos égbolton kívül alig ha látott mást. Gyönyörű volt. Legszívesebben órákig gyönyörködött volna benne, de tudta, hogy habár az éjszakák hosszúak, ahhoz mégis túlontúl rövidek, hogy ilyen balgaságokkal teljen el az idő, főleg úgy, hogy más, sokkal fontosabb dolgai is voltak ennél. Lassan összeszedelőzködött és kabátját magára erőszakolva kitámolygott az ajtón. Sötét volt ugyan, de azok a minimális fények éppen elégnek bizonyultak, hogy el tudjon navigálni az egykori teknős-, mostanra azonban lázadószállássá vált teknők között, főleg ahogyan egyre csak közeledett a tűz felé, ahol talán a parázs adott fényt, talán a takarékon lévő láng maga, ne adja az Úr, a hevesen lobogó tűz, nem ezzel foglalkozott, céltudatosan battyogott afelé a kis komfortos, kőkori körülményekre emlékeztető lakás felé, ahol Nadine lakott. Mikor odaért végignézett magán, mint aki randevúra készült, óvatosan belesett az ablakon. Saját szerencsétlensége volt csupán vagy a környezet kedvezőtlen helyzete, de semmit sem láthatott odabent, csak halk levegővételeket és mintha valami fikarcnyi kis horkolást hallott volna, mikor teljesen csendben maradt - ez pedig jelenleg hasznára vált. Levegőt visszafojtva, halkan kezdett dörömbölni a pici kör alakú ablakon, majd szépen lassan a lány nevét kezdte suttogni, amit kellemesen fel is kapott az esti szellő, magával víve a fene tudja hova; ideje volt megbeszélni a délután történteket.
Vissza az elejére Go down
Nadine Blackburn
Karakterlap : Félsz a sötétben? [Nadi és Nati] Nadi
Titulus : Jövő Nemzedékek Biztosa
Tartózkodási hely : Svalbard
Hozzászólás száma : 214
Nadine Blackburn
Egyike a 142 telepesnek



#2Vas. Ápr. 12, 2020 1:47 am
Annak ellenére, mennyi minden történt az elmúlt napokban, nem esett nehezemre olyan pozíciót találni, amiben könnyedén elalhatok. Igazából teljesen mindegy lett volna, hogy ez egy teknőskunyhó, vagy a szabad ég, esetleg egy luxuskabin pihe-puha ágyikója. Annyira fáradt voltam és olyan sok feldolgozni valóm akadt, hogy az agyam, azt hiszem, egyszerűen lekapcsolt.

Őszintén szólva kissé kiábrándító volt látni, hogy a lázadás mint olyan mindössze néhány szakadt, nomád életet élő emberből áll, de még így sem bántam egy pillanatra sem, hogy velük tartottam. Persze elméletileg nem is volt választásom ebben a kérdésben, de biztos vagyok benne, hogy ha nagyon szeretném, hazamehetnék. De én nem akarok. Inkbb alszom a földön, lobogó tábortűz mellett, folyóvíz és angolvécé nélkül, minthogy visszamenjek, és újra Mrs Azarov legyek, amíg csak Ivánnak szüksége van az apámmal kötött szövetségre. Utána jöhet egy sajnálatos baleset, na meg az új feleség. Akkor már inkább leszek elum pásztor, vagy hivatásos tűzifa gyűjtő. Csak ne Vérnarancsot osszák be mellém, mert akkor előbb-utóbb csak egyikünk fog hazajönni az erődőből. Nem, mintha különösebben érdekelne, mit gondol rólam, de ha őszinte akarok lenni magamhoz, az háborít fel a legjobban, ahogy az erdőben viselkedett velem. Az tényleg túlment minden határon, úgyhogy ha valami, hát az egész biztos, hogy barátok nem leszünk.

A nevemet suttó hangra ébredek, és először azt hiszem, hogy csak álmodtam, de aztán újra hallom, és akkor már a finom dörömböléssel is összekapcsolom. Talán Tom lenne az? Hiába pillantok ki az ablakon, nem látok senkit, úgyhogy megdörgölöm kicsit a szemem, megigazítom a hajam, és kilépek a kunyhó elé. - hahó! - olyan bután hangzik ez a szó suttogva, hogy kicsit el is szégyellem magam, de már késő. kimondtam. Most pedig várom, hogy felfedje magát, aki felébresztett.
Vissza az elejére Go down
Natasha Blackwood
Karakterlap : Félsz a sötétben? [Nadi és Nati] 5pEh6QW
Titulus : Felderítő
Tartózkodási hely : A Jola fedélzete
Hozzászólás száma : 142
Natasha Blackwood
Az Ellenállás tagja



#3Szomb. Ápr. 18, 2020 1:54 am
A lány kilépett a jobb, szebb és sokkalta ragyogóbb napokat is látott, teltebb holdakat és csendesebb éjszakákat is átvészelt teknős páncélból és kövér, vörös ajkai közül halkan osont ki egy tompa "hahó", éppen annyira a halkan, amennyire Natasha bujdosott az ablak alatt. Amint meghallotta, hogy nyílik az egyszerű faajtó úgy érezte, mintha szívverése és légzése egyszerre maradt volna abba, hiszen egészen hihetetlen volt neki a tény, hogy már idáig eljutott tervében - pedig csak eztán következett a móka!
Óvatosan, halkan lépdelt, ügyelve arra, hogy még véletlenül se keltsen nagyobb zajt, mint amekkorát mondjuk egy ganajtúró tudna, már ha voltak arra olyanok, hiszen semmiképp sem szerette volna, ha Nadine rémületében felsikolt, esetleg olyan hirtelen fordul meg, hogy a Vérnarancs torkából szakad fel valami félelemre utaló sípoló hang. Mikor mögé ért, óvatosan nyitotta szóra száját.
- Itt vagyok. - mondta halkan és olyan kétségbeesett fejet vágott, amilyet csak tudott.
Egyik kezével fogta a karját, tartása hanyag volt, érezhetően kiszolgáltatott, ahogyan a talajt bámulta és várta, hogy a ribanc legalább szeme sarkából ránézzen. Persze tudta, hogy ha nem is sokat, de magyarázkodnia kell, hiszen a barna szépség lehetett akármilyen kába, akármilyen kómából riadhatott volna fel, azt azért el mégsem felejthette, ami aznap délután történt; mindkettejükben mély nyomot hagyott, no nem feltétlenül egész életre szólót, de egy párévig biztosan kellett még ahhoz, hogy feldolgozzák, hogy mekkora idióta a másik, ahhoz meg főleg, hogy még az arcát is kitöröljék emlékezetükből.
- Kérlek, ne ijedj meg. - harapott ajkába. - Bocsánat a délután miatt... Én nem akartalak bántani, csak látnom kellett, hogy... hogy alkalmas vagy. - szipogott és szemeit lehunyta, majd fejét a földnek szegezte; így sötétben, elcsukló hanggal egészen úgy tűnt, mint aki sírt. - Tudod nagyon nagy veszélyben vagyunk és végre itt vagy te. Valaki, aki segíthet nekünk. - emelte karját arca elé, hogy letörölje a nemlétező könnyeit, majd gyanakvóan körbepislantott. - De többet itt nem mondhatok... Menjünk valahová, ahol nem hallhat meg minket senki. - nyelt egy hatalmasat és igyekezett elkapni Nadine tekintetét.
Mindeközben szemeiben mintha valóban csillogott volna a remény...
Vissza az elejére Go down
Nadine Blackburn
Karakterlap : Félsz a sötétben? [Nadi és Nati] Nadi
Titulus : Jövő Nemzedékek Biztosa
Tartózkodási hely : Svalbard
Hozzászólás száma : 214
Nadine Blackburn
Egyike a 142 telepesnek



#4Csüt. Ápr. 30, 2020 11:01 pm
Álmosan törölgetem a szemeimet, hogy aztán a sötétségbe meredve rájöjjek, hogy nem azért nem látok semmit, mert még nem ébredtek fel az érzékeim, hanem mert nem is ott kerestem a hang gazdáját, ahol kellett volna. Vérnarancs biztosan elégedett lehet, mikor meglátja a döbbenetet az arcomon, amit már eleve a felbukkanása is okozott. De az, hogy ilyen megtört és bűnbánó hangon, és arccal szól hozzám, néhány pillanatra le is dermeszt. Mi a fene történhetett vele, ami a délutáni Vérnarancsot, kifacsart citrommá változtatta éjszakára?
Valahogy még a bűnbánó arca láttán is kétségeim vannak afelől, hogy komoly-e a dolog. És bár ezektől a beszéde hatására sem tudok megszabadulni, nem ütök meg ellenséges hangot vele szemben. Nyelek egy nagyot és kissé határozatlan hangon szólalok meg, ami nem tetszik nekem. Nagyon nem. - Nem ijesztettél meg, csak megleptél. - ahogy a szavai az egómat simogatják, érzem, hogy simán meg tudna győzni, ha elég sokáig hagynám beszélni, úgyhogy megpróbálom megállítani. - Én is csak egy menekült vagyok mostmár. Még ha túsznak is tekintenek egyesek. - vonom meg a vállaimat, aztán szétnézek és széttárom a kezeimet. - Nézz körül, nincs itt senki, aki hallhatna. - Sóhajtok egyet és bólintok. - De tudod mit? kicsit odébb állhatunk, de túl messzire inkább nem merészkednék. Mindenféle gusztustalan állat lehet a közelben. -  közben arra gondolok, talán jobb lenne, ha visszamennék a kunyhóba a táskámért, amiben a titokban zsákmányolt pisztolyt rejtegetem, de egyelőre várom Nari válaszát. Tényleg bűnbánónak tűnik, de a pszichopaták és téveszmések világában nem vagyok elég járatos ahhoz, hogy biztonsággal meg tudjam állapítani, melyik csoportba tartozik a kis vörös.
Vissza az elejére Go down
Natasha Blackwood
Karakterlap : Félsz a sötétben? [Nadi és Nati] 5pEh6QW
Titulus : Felderítő
Tartózkodási hely : A Jola fedélzete
Hozzászólás száma : 142
Natasha Blackwood
Az Ellenállás tagja



#5Pént. Május 01, 2020 4:24 pm
A nő pont úgy felelt, ahogyan arra Vérnarancs számított. Normál körülmények között ez mosolyra késztette volna vagy legalább egy ajkai mögé szorult és onnan soha nem is szabaduló kacajra, de ezek most nem normál körülmények voltak. Tartania kellett a felvett szerepet, hiszen tudta, hogy a délután után a ribanc legyen akármennyire is fáradt, nem fog feltétlenül hinni neki és bedőlni minden szavának - épp ezért kellett álcában maradnia, hogy ha meggyőzni ugyan nem is tudja, legalább összezavarja éppen annyira, hogy még higgyen neki.
- Ki én sem merészkednék. - mondta. - Nappal is rengeteg veszély fenyeget minket, hát még éjszaka! De vannak a táborban is csendesebb helyek, amikre feltétlenül szükségünk lenne, mert most... - hajolt közelebb a bárónőhöz és majdhogynem közvetlen füleibe suttogott. - ...nagyon bizalmas dolgokat szeretnék neked mondani és nagyon, nagyon, nagyon fontos dologban kérném a segítségedet. Menjünk mondjuk oda! - bökött a házak mögé és meg is indult, gyengéden megmarkolva a nő karját.
Erre azért volt szükség, hogy ha esetleg ki is szagolta az átverést, ne tudjon menekülni, viszont Vérnarancs nem volt olyan ostoba, hogy ezt egy egyszerű markolással próbálja meg kivédeni; maga sem tudja már hogyan, de olyannyira beleélte magát a szituációba és amúgy is volt benne egy félelem a dolog sikeres kivitelezése miatt, aminek most teret is adott, hogy valósággal remegett a lány egész valója, amit Nadine könnyen meg is érezhetett, amint hozzáért hideg és sápadt bőrével.
Vissza az elejére Go down
Nadine Blackburn
Karakterlap : Félsz a sötétben? [Nadi és Nati] Nadi
Titulus : Jövő Nemzedékek Biztosa
Tartózkodási hely : Svalbard
Hozzászólás száma : 214
Nadine Blackburn
Egyike a 142 telepesnek



#6Hétf. Május 11, 2020 12:17 am
A lány nagyon meggyőzően viselkedik, bár továbbra is tartom, hogy a pszichopaták a legjobb színészek a világon. Ennek ellenére nem zárom ki a lehetőségét, hogy tényleg igazat mond, és ez az egész délutáni őrület tényleg csak egy teszt volt. Elég durva teszt, az igaz, de a lázadók, gondolom, sosem lehetnek elég óvatosak. A Consilium biztosan próbálkozott már a belülről bomlasztással..vagy szimpla kémkedéssel is. Egészen addig, míg rá nem jöttek, hogy a bolygón élő szerencsétlenek sosem fognak valódi fenyegetést jelenteni rájuk. De ezt a meglátást inkább elteszem magamnak, főleg, mert Natasha a nézetei alapján meglehetősen elvakult és idealista lehet. Sóhajtok egyet, mostmár nem először, és bólintok. Hagyom, hogy közelebb hajoljon és forró lehelete megbizsergesse a bőrömet. Egészen libabőrös leszek, ahogy a szavakat suttogja és bár valahol hátul, az agyam valami eldugott zugában megszólal egy vészcsengő, nem figyelek rá. - Rendben, de mégegyszer mondom: nincs semmim. Sem hatalmam, sem jó kapcsolataim, sem pedig titkos fegyverraktáram, amit kifoszthatnánk. - tárom szét a karjaimat őszintén sajnálkozó arcot vágva. Ettől függetlenül elindulok, amerre Vérnarancs mutatja, és többször is körülnézek, hallgatózok, mintha valami rosszban sántikálnánk. Valahogy tényleg olyan érzésem is van, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért. - Oké, közben azért elkezdheted. Tényleg nincs itt senki, aki hallhatna. - vonom meg fázósan a vállaimat, ahogy kezeimmel dörgölve próbálom felmelegíteni kicsit a karjaimat.
Vissza az elejére Go down
Natasha Blackwood
Karakterlap : Félsz a sötétben? [Nadi és Nati] 5pEh6QW
Titulus : Felderítő
Tartózkodási hely : A Jola fedélzete
Hozzászólás száma : 142
Natasha Blackwood
Az Ellenállás tagja



#7Kedd Jún. 02, 2020 1:27 am
- Nincs szükség fegyverraktárra vagy kapcsolatokra... Elég vagy nekünk te is. - nézett rá továbbra is kérlelően, miközben még rángatta magával még egy darabig, majd egy fa árnyékában megálltak és nagyon közel hajolt a nőhöz, hogy egyenesen a fülébe súghasson mindent, amit mondani akart. - Szóval... Tudom, hogy hihetetlennek hangzik és nehéz befogadni az ilyesmit... de én teljesen véletlenül futottam bele Lynchbe. Akkor jöttetek ti is, én csak sodródtam veletek. Igazából egyáltalán nem így terveztem, nem is tudtam, hogy itt vagytok. Annyiban voltam bizonyos, hogy zajonganak errefelé emberek; hol a Consiliumról prédikálnak hol valami másról, hol lőnek egymásra, hol nem... De én ebből az egészből kimaradtam. Én itt születtem a bolygón. Már a szüleim is. Tudom, hogy hihetetlen, de még a telepesek előtt... Még a bolygó felfedezése előtt nekiálltak kidobálni néhány lázadó természetű embert. Szerencsésen állt a hajó, hiszen a kilőtt kapszulák nem az űrszemétben kötöttek ki, hanem ide potyogtak. Igaz, rengetegen meghaltak, de páran életben maradtak. Azóta itt élünk, tökéletes összhangban a természettel... Őrültségnek tűnhet egy ilyen embernek, mint te, de ez a valóság! Ez a bolygó nem egészen olyan, mint a Föld volt... Legalábbis ahogy mesélik, amilyen volt. Itt mindennek lelke van és ha kellőképpen összhangban vagy vele... még segítenek is! Viszont ezt az egyensúlyt felbomlasztotta a háborútok, amit lehoztatok ide, hozzánk, a mi nyugalmunkba... Könyörgöm, gyere velem, hozzánk és mint idegen érkező... - pityeredett el megint, láthatóan nehezen nézve a nőre, hogy éreztesse, nagyon nehéz pillanatokat él át és egy szörnyen fontos és nagy szívességet készül kérni tőle. - Mutassuk meg a Természetnek, hogy ti, behatolók nem akartok ártani neki... Tudom, hogy hihetetlen a mese, de, de... De ha azt megteszed, mi segítünk nektek, az életemre esküszöm!
Vissza az elejére Go down
Nadine Blackburn
Karakterlap : Félsz a sötétben? [Nadi és Nati] Nadi
Titulus : Jövő Nemzedékek Biztosa
Tartózkodási hely : Svalbard
Hozzászólás száma : 214
Nadine Blackburn
Egyike a 142 telepesnek



#8Vas. Júl. 12, 2020 6:29 pm
Vérnarancs határozottan meglepett. Egyszerűen nem tudom, hová tegyem ezt az egész műsort. Vajon tényleg az lenne? Vagy valami komoly baja van és tényleg nem tud kihez fordulni? Miért nem Tomot keresi? Mindenesetre kicsit hülyének érzem magam, hogy hagyom, hogy magával ráncigáljon egy fa árnyékába, ahol már nem vagyunk ugyan szem előtt, de ha sikítanék, -vagy ő- azt biztosan meghallaná valaki. Talán ez még belefér. Kicsit sajnálom, hogy nem hoztam a táskámat, amiben a mezőn talált halott katona fegyverét rejtegetem, de valahol azért reményedem benne, hogy ilyesmire nem lesz szükség. Különben is, magasabb, erősebb, jobban táplált vagyok, mint ez a lány. Paranoiás lennék? Meglehet.
Sok minden megfordul a fejemben, miről lehet vajon szó, de amit hallok a Natashától, az szó szerint ledöbbent. Nem akarom elhinni, hogy ez komoly, de az arcát, a könnyeit látva azt kell hinnem, hogy mégis az. Számára legalábbis mindenképpen.
Ahogy elhallgat, együttérző kis mosolyt küldök felé, és két oldalt megfogom, és megsimogatom a karját. - Neked tényleg segítség kell, sweety. De nem az enyém, hanem egy orvosé. Remélem, csak begombáztál, vagy ilyesmi. - Visszafordulok a tábor felé, aztán a lányra nézek és kíváncsian fürkészem a tekintetét. - A lázadóknak is biztosan vannak jó orvosai. - még mindig kedves hangon beszélek, akkor is, ha valami durvaságot reagált az előzőekre.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ