Julia
Miközben áhitattal nézem a szét robbanó ellenfelet, Finn hangját hallom, amint megdicsér. 
- Köszi. - Mondom, majd hallom, hogy két társunk segítségre szorúl, és bár Powell hez beszél, én szólalok meg.
- Megyek én. - Mondom aztán indulok, elsőnek Jenna támadóit nézem ki magamnak, és amint közel érek, elkezdem Jenna üldözőit lőni. Ha sikerül, egyenként végezni velük, esetleg Nia támadóira fokuszálok, hacsak közben valaki más nem tette e már meg.

- Hogy rohadnátok meg ...-morgom , ahogy az érzékelők jelzik a szondák megsemmisülését.
Hol jobbra, hol balra kanyargok, teljesen kiszámíthatatlanul, hogy az a rohadt bemérés ne legyen állandó rajtam.
- Vigyázat érkezem, fogadjátok üdvözlő tűzzel a fiúkat - szólok bele a rádióba, és távolodás helyett csinálok egy éles kanyart, majd egy csavar bukfencet és a nagy hajó felé indulok, ahol a többiek is vannak remélve azt, hogy valaki leszedi ezeket a mamlaszokat rólam.
Gondolatba a siklómnak szurkoltam, hogy kibírja ezeket az éles váltásokat, csavarokat. Nem igazán erre tervezték, de talán még párat kibír, mielőtt elhagynám valamilyét.

Jenna

-A picsába!-Mormogok egy sort, ahogy jelezni kezd a gépezet. Nem egy találatot kaptam. Az egyik hajtóműnek kampec... Lehet eljött az én időm? Nos, ha igen akkor előtte még magammal rántok pár barmot.
-Fél hajtómű leállt. Ha még egyet telibe kapok... Nos jó volt veletek harcolni.-Jelentem a rádióban, hogy tudjanak róla a többiek is. Viszont nincs sok időm agyalni. Niat is célba veszik. Nah azt már nem hagyom, hogy egy társamat lőjenek ki, így azonnal utánuk eredek. Eddig fentről próbálkoztam, most lentről lepem meg őket. Látom Julia is becsatlakozik hozzánk, így én a másik siklót veszem célba ügyelve rá, hogy nehogy Niat találjam el itt a nagy kergetőzésben.
Amennyiben sikerül kiiktatni a maradék csicskásokat gondolkozás nélkül indulok el a behemót felé, hogy pocakját megajándékozzam pár finom falattal.
-Most már nincs menekvés! Végezzük ki őket!-

Yuhhhhhúúúúúúúúúúúúúúú -  A második találat után mindent elmondtam, amit lehetett, úgyhogy már csak el kellene kerülnöm, hogy a törmelék ánuszon csókoljon. Mivel már így is kibaszott padlógázzal tépek, szerencsére ezt is megúszom, úgyhogy egy mértesre dagadt önbizalombombával a zsebemben indulok a többiek után, akik így, vagy úgy, de már mind bajban vannak. - Na ezt kapjátok be Consicummantók! - Egy csodás manővert követően oldalról fordulok a Rayt követő egyik siklóra - ez eddig is működött, és már húzom is meg a ravaszt. Mivel ezekre a nyamvadékokra többen is rámentünk kajakból, nem tudom biztosan, hogy rekordok készülök-e állítani, vagy se, de valami tuti ágaskodik már most is, ha csak arra gondolok, hogy engem fognak ünnepelni a csajok. Nyami! - Vigyázhatnál jobban is a csini popódra, Ray! Majdnem megpörkölték! - De közben már a túlméretezett piroskát készülök megfarkalni.  A segge mögött bukom alá és élesen felhúzom a gép orrát, próbálva ott eltalálni, ahogy az égésnyomok már mutatják az előző sikeres találatot.

Julia majdnem pórul jár, amikor a lányok segítségére siet. A Balrog célkeresztjébe kerül most, hogy előre repül, és a bestia nem is rest lövöldözni rá. Egyenlőre nem mérte be teljesen, de a hatalmas ágyúi közt úgy érezheti magát a pilóta, mintha fejest ugrott volna egy kád paradicsomlébe. Minden műszere sikítva jelzi a közelgő vészt, pedig a támadója igazából el sem találta még...

A három amigo közben közös erővel veszi tűz alá a vörös monstrumot, melynek elhárító pajzsai ezt a támadást már alig bírják visszafogni. Több lyuk is kerül a burkolatra, mielőtt a nagy gépezet hátra koncentrálná minden energiapajzsát, hogy visszafogja Finn, Tom és Adrian közös offenzíváját. Úgy tűnik ez egyenlőre kitart.

Elől közben a lázadók hirtelen kétszeres túlerőbe kerülnek. akadnak ugyan köztük sérültek, de még ezzel együtt is reménytelen a küzdelem a megmaradt két ellenség számára. Bármerre fordulnak, lőnek rájuk, s szinte egy szemvillanás alatt csak roncsok maradnak belőlük.
Ami nagyon rossz hír a Balrognak, ugyanis ezzel a felszabadult négy lázadó felé fordulva kezdi lőne, onnan, ahol semmi sem védi a burkát. Nia, Sunder,Jenna és Julia komoly károkat okoznak a gépezet fegyverrendszerében, de a rombolás csak akkor lesz látványos igazán, amikor a gép pajzsrendszere is felmondja a szolgálatot, és a 3 hátulról támadó lövései is betalálnak. A tehersikló úgy néz ki, mint amikor valaki felhúz egy gumi óvszert egy lángszóró csövére, aztán bekapcsolja azt. Pillanatok alatt apró szilánkokra robban az egész gép, utána pedig csak a csend marad.
-Szerintem már elég ártalmatlan... - Jegyzem meg halkan, elnézegetve azt a néhány szerte repülő testrész formájú darabot, és próbálok nem arra gondolni, hogy ha egyel előbb jövök le a futószalagon, lehet én is ott lettem volna, és nem itt.


//A csata ezennel véget ért! Mindenki térjen haza, és élvezze a hősöknek járó üdvözlést Sorrend nincs, és időkorlát sem, viszont minden pilótát várok a nagy csatába is. Köszönöm a játékot!

- Srácok kösz a segítséget , irány a behemót - fordítom magamat már is a nagy hajó felé. Végre megszabadultunk a bosszantó kis bogaraktól, amiket sikerült eltaposni.
A hajó kibírta, a segítség pedig épp időben érkezett.
Aztán már csak a Barlog van , így becsatlakozom, és magam is tűz alé veszem azzal, amim még maradt. A vég parancsot meghalva jöhet egy nagy hurrá ,és indulhatunk haza. Azt hiszem lesz megint mit csinálni a szerelőknek, meg nekünk is.

Nem szeretem, ha a kiadott parancsokra más és más jelentkezne, mint akiket én megnevezek. Ami azt illeti, csupán szerencse, hogy Julia tesz így és jelzi ezt a rádión is. Valahol nem lep meg, hogy aztán jól slamasztikába kerül. Ha legközelebb rosszul méri fel a terepet, akkor aztán bukhatjuk egy pilótánkat. De szerencsére még épp időben megússza és mi sem állunk rosszul a Balrog lövésével, ahogy mindenki más is becsatlakozik. Esküszöm a földi felvételek tűzijátékai egy ilyen összecsapás utáni fénycsoda nyomába sem érnének. De ha tényleg elfogulatlan akarok lenni, akkor csak annyit mondok: siker! Ha nem vagyunk abban biztosak, hogy ki tudunk egy ilyen ellenséget iktatni, akkor az egész küldetést megette a fene. Ilyenkor kell nekünk, rangidőseknek mutatni azt a bizonyos utat. Különben az olyanok, mint Nyomi, könnyen elvesznek a bizonytalanságban.
- Szerintem is. - egy ideig csak szemlélem az eredményét annak, amit épp az imént okoztunk, miközben elégedetten elmosolyodok. Ezt a küldetést veszteség nélkül sikerült kivitelezni.
- Szép volt, emberek! Köszönöm mindenkinek a fegyelmezett részvételt, sikerre mentünk és lenyomtuk a torkukon az első meglepetésrakétát. - így is nevezhetjük ezt a küldetést, és kimondottan örülök annak, hogy ennyire össze tudtunk dolgozni, ahol pedig segítség kellett, oda becsatlakoztak. Így kell csinálnunk egy nagyobb tétes összecsapásnál is.
Nincs más hátra, mint visszatérni a Jolára, bedokkolni és learatni a babérokat, várni a vihart. Vagy épp elébe menni és leküldeni az első villámot.

Könnyedén dokkolok be. Egy leszállás már nekem annyira rutin, hogy akár a robotpilótára is bízhatnám. Szerencsére, ezt most senki sem hallotta...
A siklóból kiszállva adok egy ötöst Powell-nek, majd a "nyomi"-hoz lépek.
-Hé Gandalf, egész varázslatosan repültél. A dumát azért vedd szerényebbre legközelebb, rendben.
Hogy nem ez a legfantáziadúsabb callsign, ami eszembe juthatna hirtelen? Könnyen elképzelhető, de még mindig jobb, mint a korábbi. Nem érzem úgy, hogy megérdemelné. aztán megindulok kifelé, és egy nagy szerszámtáskát nyomok Nia kezébe.
-Szép munka. Később gyere vissza ide, és nézd át a siklódat. Nem, ez nem büntetés, csak árt, ha te is megteszed. Kevés a szerelőnk. Mint mindig...
Többet már nem tudok mondani, mert a szemem sarkából látom, ki vár rám a korlátnál.
-Igyatok egyet helyettem is!
Intek, és már szaladok is tovább. Az mégsem járja, hogy megvárassam a Grófnőt nem igaz?

//A játék ezennel lezárásra került! Nia, Finn és Powell új kitüntetést találhat az adatlapján. Mindenkinek köszönjük a részvételt!