Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Vész Klinika
Pressia Hicks
Karakterlap : Vész Klinika ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#1Vas. Júl. 19, 2020 2:54 am
Gyengélkedô
Legénységi fedélzet

Modern, jól felszerelt orvosi szoba, vizsgálók, és egy 10 ágyas betegszoba. Szükség esetén sürgősségi beavatkozások végzésére is alkalmas.



A kaland résztvevői: Chen nővér, Melissa, Elaine


Senki sem várta, de amennyire lehet, felkészültek a csatára a gyengélkedőn is. Mindenkit, akit lehetett elbocsátottak, így egy kivételével mind a 10 ágy üres.
A korábban a Holdon zsákmányolt ellátmányos ládák szerencsére bőven tartalmaztak gyógyszereket, steril kötözőket és egyéb, fogyóeszköznek tekinthető készleteket, így az orvosoknak és nővéreknek legalább emiatt nem kell aggódniuk.
A gyengélkedőre csoportosították a hajón és a mentőkabinokban található mobil eszközöket, harctéri szanitéc felszereléseket is, így a hordozható defibrillátor, a mobil szkenner, a speciális vérzéscsillapító tapaszok, gyorsrögzítők is az orvosok segítségére lesznek, ha esetleg a kapacitásaikat meghaladná a sérültek száma.

Kilenc üres ágy a gyengélkedő központi szobájában, és egy csendesen szenvedő közlegény a sarokban. Két-két pótágy a vizsgálókban, és egy sebtében felállított mobil műtő, a már eredetileg is meglévő szomszédjában. Kicsit talán még soknak is tűnik, főleg ha azt vesszük, hogy mindössze 9 szakképzett nővér és 4 orvos lát itt el szolgálatot. Ezen felül még 3 emberre lehet számítani, akiknek van valamilyen egészségügyi képzettsége, és ők vállalták is, hogy a csata alatt besegítenek a szakszemélyzetnek. Így most majdnem húsz ember malmozik a pihenőben, rendezgeti a készleteket, vagy tördeli az ujjait, reménykedve, hogy nem lesz rájuk igazán szükség.
Alig-alig hallani beszélgetést, így a teljes részleg kicsit olyan, mintha valalki letakarta volna a patológia feliratot a Gyengélkedőével. és ezen bizony az sem segít, hogy elvileg Dr. Saladin is itt van valahol...

Mindenki feszülten várakozik, és mikor először szólal meg a kihangosításra tett komm linkből egy jajveszékelő kadét hangja, egyszerre többen is felugranak. Valaki elkapja egy hordágy végét és a bejárat felé tolja,  míg egy másik nővér előre szalad, hogy nyissa az ajtót...aztán meglátják Hipó kadétot.
- Tűz! T-t-t-tűz van a lakófedélzeten! Belélegeztem valami mérgező füstöt! Már érzem, hogy marja a légcsövemet! Vagy lehet, hogy megégette a füst és akkor v-v-végem! -  rávetődik a hordágyra és a sípoló lélegzetvételekkel igyekszik bizonyítani, hogy komoly egészségügyi problémái vannak.  Igen... Hipó nem a színe miatt kapta a nevét, sokkal inkább az egyetlen, valódi betegsége okán, ami nem más,mint a hipochondria. Nem is kérdés, hogy hogy ellátásra szorul -e csak az nem teljesen biztos, hogy itt, vagy esetleg a pszichiátriai rendelőben.

Reagsorrend nincs, írni  szombat éjfélig lehet. Jó szórakozást mindenkinek! Smile
Vissza az elejére Go down
Melissa Moor
Karakterlap : Ki itt belépsz...
Titulus : Gyermekorvos
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 16
Melissa Moor
Törvényen kívüli



#2Vas. Júl. 19, 2020 9:28 pm
Furcsa érzés a gyengélkedőn szolgálatot teljesíteni. Ki gondolta volna, hogy rövid időn belül ez fog történni? Még csak épp fellélegez az ember lánya és máris háborús övezetbe kerül. Nem mintha kérdés lett volna számomra, hogy maradok-e vagy megyek. Bár kicsit szokatlan a terep számomra, hisz nem felnőtt, harcedzett betegekhez vagyok szokva, de mint tudjuk a törött kar az törött kar, a sérülés az sérülés és a fájdalom nem tesz különbséget sem kor, sem nem, sem beosztás szerint.
Szinte síri csendben tesszük mind a valódi vagy képzelt dolgunkat arra számítva, hogy előbb-utóbb történik valami és végül csak szükség lesz ránk is. Bár ne így lenne.
Aztán már nem is kell feszülten várakozni, vagy legalábbis nekem már nem, mert a felhangzó jajveszékelő hang hallatán majdnem az én szívem is megáll. Jézusom, muszáj lesz trenírozni magam, hogy ne én essek össze ájultan, ha még egyszer ilyesmi történik. Ahogy páran mások én is az ajtó felé kapom a fejem és meg is indulok, majd megtorpanok ahogy nyílik az ajtó és meglátom a többiek arcát. Nem ismerem a kadétot, de esküdni mernék, hogy teljes mértékben túlreagálja a helyzetet. Nagyjából ezt olvasom le a társaim arcáról is. Legszívesebben rögtön az érkező kezébe nyomnék egy zacskót, hogy akkor ebbe lehet lélegezni, de nem emlékszem, hogy láttam volna valahol egyet, így csak felöltöm a legbarátságosabb mosolyom és lassan megközelítem, akár csak ha egy tízéves suhanc lenne. Kedvesen mosolygok a nővérre is, aki a közelben van, mintegy hangtalanul sugallva neki, hogy hagyja csak majd elintézem.
- Dr. Moor vagyok, de szólíthat Melissának is.
Mutatkozok be a hordágyon fekvőnek a legkisebb sietség nélkül. Sokszor már az is szokott segíteni, ha az orvos nyugodtan viselkedik. Egyértelmű, hogy nincs nagy baj, ha így tud jajveszékelni, viszont azt érdemes lenne megtudni mégis mekkora tűzről beszélgetünk.
- Mindjárt megvizsgálom, de először próbáljon megnyugodni. Tudnom kell mekkora volt az a tűz és pontosan mi is égett vagy, hogy voltak-e ott mások is. Addig pedig mérünk egy pulzust és kap egy maszkot csak a biztonság kedvéért.
Próbálom továbbra is nyugalomra szuggerálni, miközben a tekintetemmel egy nővért keresek és már hűs ujjaimmal tapogatom a kadét csuklóját a pulzusméréshez. Ebben a helyzetben ez a fapados módszer is megteszi. Ha végre összeakad valakivel a pillantásunk hangtalanul suttogom csak el, hogy elég egy maszk, meg egy sűrített levegős palack. Kár lenne oxigént pazarolni egy kis ijedtségre.
Vissza az elejére Go down
Jeong-suk Hwan
Titulus : Chen nővér
Tartózkodási hely : Jola
Hozzászólás száma : 126
Jeong-suk Hwan
civil



#3Szomb. Júl. 25, 2020 6:00 pm
Mindenki tudta, hogy végül eljön ez a nap is. Elkerülhetetken volt. Talán jobb lett volna, ha kicsit később kerül sor a csatára, talán nem. Ezt már sosem fogjuk megtudni, ha csak valaki nem találja már fel végre az időutazást.
Feszülten várjuk a sérülteket, vagy a segély hívást, hogy rohanjunk segíteni. Nem tudok nyugton egy helyben maradni és várni, így pakolgatok, megigazítom a dolgokat.
Egyszerre kapjuk a tekintetünket az ajtó felé. Ahogy Hipo belép szemeimet megforgatom. Az viszont kissé idegessé tesz, hogy tüzet említ. Odasietek hozzájuk, majd csak Melissát figyelem. Ahogy elmondja, hogy mit hozzak már megyek is érte.
-Hipo mekkora tűz van ott és hányan sérültek még meg? - Ha sokan és nagy a tűz el kell oda mennünk segíteni. Maszkot csak a válasza után helyezem fel rá.
Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : Vész Klinika ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#4Hétf. Júl. 27, 2020 1:17 am
Hipó kadét tényleg, szó szerint rávetődik a hordágyra, és mikor Melissa megjelenik mellette, a szívére teszi a kezét és nagyot fújtat. - Maga orvos?! jóóó! Ne hagyjanak meghalni és ne vágják fel a torkom, jóóóóó?  - kéri kissé sipákoló hangon a srác, akit egyébként Raleigh McNamara néven anyakönyveztek, de tényleg mindenki csak Hipóként ismeri. - Alig kapok levegőt, doktornő! Kérem! - forgolódik össze-vissza, és mikor Chen megérkezik a maszkkal, kikapja a kezéből, és gyors egymásutánban belélegzik néhány nagy kortyot a sűrített levegőből. Hanyattvágja magát az ágyon és úgy tűnik, kicsit, mintha higgadna. - a lakófedélzeten... nem láttam, mekkora a tűz.... ki se szálltam a liftből.  -  mély levegőt vesz ismét, és lehunyja a szemét.  - nagy füst volt, nem láttam. De forró volt minden.... -  ezzel leteszi a fejét és lehunyja a szemét, arcára szorítva megint a maszkot. De arra nem számít, hogy Stone doki is felbukkan.  Úgy áll meg Hipo ágya fölött, hogy legalább két, vagy három lámpa fényét árnyékolja le, így Hipo is észreveszi és kinyitja a szemét. - McNamara flottakadét!  Rohadt sürgősen húzzon vissza a helyére! Én magam fogom szétrúgni azt a csontos seggét, ha mégegyszer meglátom, hogy indokolatlanul foglalja az egyik ágyamat, miközben magára hagyja a társait a harcban! Gyerünk! tűnés innen! - rivall rá Stone dühösen, aztán rámutat két nővérre és Lethridge dokira, hogy készüljenek, míg ő jelentést kér a tűzesetről. A hírekre várva azonban újabb sérült érkezik a gyengélkedőre. Fuller zászlóst egyik társa cipeli, mivel a  férfi nincs eszméleténél. Az őt idáig elvonszoló nő pihegve jelenti, hogy a férfit áramütés érte, de lélegzik, van keringése. Ha kérdezik, elmondja azt is, hogy a zászlós nagyjából 10-15 másodpercig volt kitéve az áramütésnek, de hogy milyen feszültségűnek, arról nem tud semmit. A férfi vizsgálata során láthatják, hogy a ki-és bemeneti pontok a férfi két karján találhatók, amik rondán meg is égtek, illetve a felsőtesten vastag áramrajzolat is látható.

//írni szombat 24:00-ig lehet, mesélői vasárnap érkezik. Kérdésekkel, meglátásokkal kérlek, pm-ben keressetek! Hajrá! Pressia
Vissza az elejére Go down
Melissa Moor
Karakterlap : Ki itt belépsz...
Titulus : Gyermekorvos
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 16
Melissa Moor
Törvényen kívüli



#5Szomb. Aug. 01, 2020 9:51 pm
Nos, ha eddig nem ismertem volna Hipó kadétot, márpedig nem ismertem, akkor most teljes mértékben bemutatkozott nekem is. Jézusom, ritkán látni ekkora primadonnát felnőttben. Ráadásul felnőtt férfiban, aki katona! Szerencsére nagy gyakorlatom van az arcizmaim kontrollálásában és csak Chen felé küldök először egy hálás mosolyt, majd egy szemforgatást a cirkuszt hallván. Komolyan, ha ez a kölyök nem lenne, ki kéne találni.
- Igen, orvos vagyok és megnyugodhat, ma nem fogunk torkokat nyiszálni.
Villantom felé a legmegnyugtatóbb mosolyomat, s fél sikernek könyvelem el, hogy szép lassan kezd lehiggadni és végre kapunk némi információt is.
Nem mintha sok esélyem lenne további dolgokat is kihúzni belőle, mert színre lép Stone doki. Nem szeretnék bajszot akasztani vele, így csendben hátrahúzódok és visszasüppedek a külső szemlélő státuszába. Ez az egész harci helyzet új és teljesen azt érzem, mintha tojáshéjakon kéne lépkednem, amik bármelyik pillanatban összetörhetnek a talpam alatt. Talán ez az oka, hogy a következőleg érkező páciens esetében egyelőre nem ugrálok, hátha van itt olyan, aki tapasztaltabb az áram ütötte sérülésekkel kapcsolatban. Mindenesetre azért érdeklődve nézelődök és majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy a két karon lévő nyomvonal semmi jót nem jelent. Egy ilyen áramütés simán végighaladhatott a szíven is…
Vissza az elejére Go down
Jeong-suk Hwan
Titulus : Chen nővér
Tartózkodási hely : Jola
Hozzászólás száma : 126
Jeong-suk Hwan
civil



#6Szomb. Aug. 01, 2020 10:31 pm
Hipó hozzá a szokásos formát, de azért sikerül pár használható infót kinyerni belőle. Tény nem sok, de a semminél jóval több. Stone doki nem hezitál sokat azonnal kizavarja. Végül is érthető, de azért lehet megért volna egy alap vizsgálat. Lehet, hogy sokszor hisztik, de ha most valóban kárt okozott benne a füst és elzavarjuk... Nos tény nem az én felelősségem, de nem érezném jól magam, ha a halál hírét hoznák meg.
-Fektessük le!-Szólalok meg, ahogy egy újabb sérültet hoznak a gyengélkedőre. Áramcsapás érte, nem néz ki valami jól. Csoda, hogy nem állt meg a szíve. Miközben az orvos kivizsgálja én a kezeit kezdem leápolni, miközben kikérdezem a másik pasast.
-Hol történt a baleset? Mit fogott meg?-Talán akkor az is kiderül, hogy mekkora feszültség vonult végig rajta.
Vissza az elejére Go down
Elaine Lethridge
Karakterlap : Vész Klinika SwOhAWA
Hozzászólás száma : 11
Elaine Lethridge
Az URS Jola tisztje



#7Kedd Aug. 04, 2020 8:16 pm
// Bocsi a késésért, nyaraltam, most már jelen! ^^ //

Rég volt már, hogy élesben kellett dolgoznom, egy olyan vészhelyzetben, amire mindannyian felkészültünk, de mégsem tudhatjuk igazán, hogy mire számíthatunk. A legtöbbször mély levegőt veszek, és a legrosszabbra számítok. Talán egyik berögződött rossz szokásom, de ami egy háborúban történik, annak mindig szörnyű a végkimenetele. Ha nem nekünk, a másiknak, ha nem a másiknak, akkor nekünk - akárhogy is nézzük, mindkét fél veszít valamit. Egyik nap még békésen játszol a keresztfiaddal, éjszaka randizol a férfival, akit elképzeléseid szerint is neked szánt a sors, csak azért, hogy másnap minden visszatérjen a régi kerékvágásba, és levágott végtagokat varrj vissza. Nem panaszkodom. Sohasem tenném... kivéve, ha persze hirtelen beállítana Victor, hiszen tudnivaló, hogy egy orvos nem csak megmenteni tudja az életeket.
Tudtam, hogy hol a helyem, ezért nem is késlekedtem, szokásos könnyed ruhámban libbentem be a Gyengélkedőre, ahol elsődlegesen bemutatkoztam azoknak az embereknek, akik nagy valószínűséggel még nem láttak, ha pedig mégis hallottak rólam, nem árt a nevet egy archoz asszociálni.

Körbenéztem a gyengélkedőn, s felmértem a terepet. Újabb sóhaj, nem panaszos, de a gondolatok cikáztak a fejemben, hogyha esetleg olyan történik, amire a szoba nincs felszerelve, akkor hogyan oldom meg mindezt, de bíztam abban, hogy itt mindenki egy képzett orvos, vagy nővér. Orvosként sem érthetünk egyszerre mindenhez, például a hivatásos ölelgető nem az én szakterületem, ahogyan hackernek is elég rossz lennék, pláne háromdimenziós halradar-hibaelhárító szakasszisztensnek.
A segédeszközeimet kihelyezem egy asztalra, minden mást, amire azonnal szükségem van, magamnál tartottam. Nem is várakoztunk sokáig, amikoris megjelent az első beteg, amire bár felfigyeltem, különösképp nem volt indokolt a gyengélkedőn jelenléte. Hagytam, hogy a többiek foglalkozzanak vele. Együtt tudok érezni azonban, hiszen én sem szívesen lennék egyetlen fronton sem, ha saját fajtámmal szemben kell egy olyan bűnt elkövetnem, ami ellen az életem tettem fel, ugyanakkor mind tudtuk, mivel jár a munkánk, és gondolatban megbékéltünk a tudattal, hogy ennek olykor a halál is része. Még ha nem is mi szántuk magunknak ezt az életet, ugyanis nem mindenkinek volt lehetősége választani.

Megmosolygom, amikor megjelenik Stone doki, és mintha mi sem történt volna, a kadét azonnal feláll és igyekszik vissza a helyére. Az egész jelenet olyan időszakokra emlékeztet, amikor csak azért tettetted, hogy beteg vagy, hogy ma ne kelljen iskolába menned, mert ma jött ki az a játék, amire mindig is vártál és inkább a számítógép előtt ültél. Én már sajnos nem annak a világnak a szülötte vagyok. Nem tudom, hogy kiváltságos voltam e azzal, hogy egy modernebb társadalomba csöppentem bele, ahol a gépek mindennaposak voltak, s ahol egy szimulációs, virtuális világban is megtörténhetett az oktatás, vagy inkább szerencsétlen, mert nem a nehezebb úton jutottam el oda, ahol most vagyok. Érdekes, hogy egy röpke idő alatt mennyit fejlődhet a világunk, de még érdekesebb, hogy ennél kevesebb idő alatt mindezt semmissé tehetjük. 
Az ajtó irányába tekintek, ahonnan épp a kadét távozik, majd beírom a "beteget" a listára, az időpontot, az indokokat, hogy minden visszakövethető legyen, ha esetleg bárki is kérdezi, ugyanis szeretek biztosra menni. 

Amíg épp pötyögök, és az adatokkal foglalatoskodom, egy újabb beteg érkezik. Nincs jó bőrben. Végignézve rajta távolról is látom a ki- és bemeneti pontokat, a rajzot a testén. Ahogy látom, senki sem ért ahhoz, hogy mit kell ilyenkor pontosan tenni. Én sem vagyok egy minden lében kanál tudós, de igyekszem a hozzám mért legnagyobb tudással nyújtani segítséget. Amint lefektetik a sérültet, az ágyához igyekszem.
- Nagyon bátor volt, hogy elhúzta őt a forrástól, azonban meg kell kérdeznem, hogy a forrást lekapcsolta e, miután leváltotta a kezét az áramról? - sok minden múlhat azon ugyanis, és elsődleges cselekedetként mindig az a fontos, hogy lekapcsolja az áramot, amint valaki megsérült általa, ezzel elkerülve a további baleseteket. Az a sejtésem, hogy váltakozó áramról van szó.
- Tíz-tizenöt másodperc... nem rózsás. Tudunk bármit a sérült általános egészségügyi állapotáról; dohányzik, szed e bármilyen gyógyszert? - teszem fel a kérdést. Muszáj megtennem, még így is, hogy tudom, nem sok esélyt adok a sérült túlélésének, csak halogatni tudom a legrosszabbat, és fájdalommentessé tenni. Átvizsgálom a mellkasi részt, és a tenyerét, mivel azzal érintette meg a forrást. A bőr jó szigetelő, azonban ha egy kis mértékben is izzadt, ami a tenyéren előfordulhat, mindenképp bajban vagyunk.
- Az áram a mellkason haladt át, ami azt jelenti, hogy számíthatunk a ritmuszavarokra, szövetsérülésekre. A beteg elvesztette eszméletét, de lélegzik - állítom fel a diagnózist, és kérem a nővéreket, hogy fertőtlenítsék, majd sterilizálják a sérültet a sérülés helyén, addig én antibiotikus kenőcs után kutatok, hogy mindebben segíthessek. Egy széket húzok a betegágyhoz, és amíg a beteg eszméletlen, vért veszek tőle még most, hogy minél hamarabb megállapítsuk, történt e izom, vagy vesekárosodás. A két fiolát hátraadom Melissa kezébe.
- Kérem, Dr. Moor, a vérmintákat küldje laborvizsgálatra, minél hamarabb elkészülnek vele, annál jobb, s kérem üzenje meg, hogy az eredményeket közvetlenül a gépemre küldjék - ha még itt helyben képesek ezt megtenni, akkor előrébb vagyunk, de ha mégsem, akkor magam is tudom ezt vállalni. Remélhetőleg nem találnak a vérében mioglobint, ha pedig mégis, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az izomszövetek sérültek, és veseelégtelenséggel fog a betegünk szenvedni... egy ideig.
- Amint a páciens felébredt, vegyenek tőle vizeletmintát is - lehet, hogy túl gyorsan történnek a dolgok, de semmilyen helyzetben sem tétlenkedhetünk. Az ágy mellett előkészítem az intravénás folyadékot, majd betakarom a pácienst, hogy melegen tartsuk, de mellkasát szabadon hagyom.
- Innentől amit tenni tudunk, hogy huszonnégy óráig megfigyelés alatt tartjuk és folyamatosan monitorozzuk az állapotát.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ