-A comet-nek. A Volentis legolvasottabb lapjának. - Felelek a kapitánynak megsemmisülten, mintha csak egy sztriptíz táncost kérdezett volna meg a nagypapa, hogy és mivel foglalkozik mostanában.
-Jövő hónaptól lesz benne Sudoku is.
Ritka, hogy egy interjúból ennyi mindent ki kell vágnom. Másoknál mostanra bőven van elég anyagom, de a kapitány...viszont kár szerénykedni, az én válaszaim sem jelenthetnek meg írásban. A katonásan rövid válasza legalább olyasmi, amit zabálni fognak a tisztek. Már persze, ha tetszik az, amit erre felel:
-Ön személyesen is ismeri a kapitányt, nem csak hírből. Mit gondol róla? Hitte volna, hogy erre fog vetemedni? Előre nyilván senki sem láthatta ezt, de talán tanulhatunk belőle, hogy legközelebb időben észrevegyük az ilyesmit.
Szerencsére nem okád le a dumám után. És kicsit olyan, mintha nem hinne nekem. Igaz nem erőltettem meg magam nagyon. Minden esetre ezt a részt egy elnagyolt pénisz rajzolásával jelölöm meg. Alig várom, hogy egyszer évek múlva valaki megnézze a vágatlan interjút, és azt a szörnyűséget, amit én fogok írni. Nem gyengén lesz megvágva, ez egészen biztos.
Nagy reményekkel térek rá a bulvár témára. Ott biztosan elmondhat mindent amit szeretne, és ha a cikk kétharmada ebből fog állni? Hát istenem. Legalább nem kell majd annyit legörgetni ezekhez a kérdésekhez az olvasóknak.
-Nem csak egy hangyányit, és nem, nem túlzás. Az ön fotójára volt kíváncsi a legtöbb felhasználó az elmúlt 3 hónapban. És természetesen, ön a legmagasabb rangú agglegény, vagy leány jelenleg.
Felemelem magam elé a tabletet, aztán kikukucskálok mögüle Norman-re.
-Ha nem bánja, ezeknél a kérdéseknél a reakcióját is rögzítem. Tehát. Ha most azonnal feleségül vehetné bármelyik 3 élő nőt, legyen bárhol is, kiket választana? ÉS miért?
Általában ez feldobja bizonyos olvasók napját, ha úgy érzik, ők hasonlítanak a kiválasztottakra. Pláne, ha őket említik meg. Fejben azért előveszem a Voli jó csaj totót. Lássuk, ki tudom e találni, ki lesz az a három?
-A kedvenc italára lenne tippem közben, de mi a kedvenc étele, amit ha valaki megfőz önnek, azzal el lehet rabolni a szívét?

Nem kommentálom a választ és nem is kárörvendek. Csak egy bólintással nyugtázom, hogy azt a választ kaptam, amire amúgy is számítottam. Részemről ezzel le is zárult az újságra vonatkozó kérdések sora, bár a sudoku résznél felnevetek.
- Az jó. Mindig is szerettem azt a játékot.
A következő kérdésre viszont, nos… Igazából fogalmam sincs mit kéne felelnem. Jó pár percig néma csendben ülök, elgondolkozva. Akár már zavaró is lehetne ez a nagy hallgatás, miközben a poharamban lötyögtetem a maradék italt és elmélyülve tanulmányozom a mozgását.
- Nos, azt nem mondanám, hogy túl jól ismerem… - Kezdem végül lassan, majd pillantásom visszavándorol Danre. – Mindenesetre meglepő húzás volt a részéről. Nem gondoltam, hogy … - próbálom megtalálni a megfelelő szót – ennyire vakmerő húzásra ragadtatja magát. Azt sem merném kijelenti, hogy tervezett akció volt. Szerintem ez egy adódó alkalom kihasználása, legyen ennek bármilyen pozitív vagy negatív következménye az érintettekre nézve. Így elég nehéz lenne, akár egy újabb hasonló természetű eseményt előre megjósolni. Az emberek eléggé kiszámíthatatlanok.
Fanyar humor, melyet egy fanyar mosoly kísér. Megint olyan, mintha épp azt akarnánk bizonygatni, hogy márpedig az éremnek csak egy oldala van. Az biztos, hogy részemről nem fog senki egyértelmű állásfoglalást olvasni az újság hasábjain. Tudom, hogy ez már inkább az a bizonyos szürke zóna, de még bőven belefér abba, hogy ne legyen belőle komolyabb következmény.
Ami meg ezután jön, az már jóval inkább a bulvár kategória, ami akár viccesen is alakulhat, még akkor is, ha kissé fárasztó. A képem keresettségét hallva, kissé felvonom a szemöldököm, de nem teszek rá megjegyzést.
- Szinte hihetetlen. – nevetek – viszont engedjen meg egy helyesbítést. Már rég nem vagyok agglegény, ugyanis azóta nősültem és el is váltam.
Azaz remélhetőleg sikerült megszabadulnom a női nemtől egy időre. Legalábbis családalapítási célzattal.
- Tehát azt hiszem ki kell ábrándítsam, ugyanis jelenleg egy élő nőt sem vennék el szívesen, nem hogy hármat! De, ha meg akarjuk örvendeztetni az olvasóit, akkor azt azért elárulhatom pontosan milyen is a zsánerem.
Vigyorgok, és kényelmesebbre veszem a figurát a fotelomban.
- Szóval, kedvelem a bubi frizurát, tudja a rövid fajtát, a hajszín igazából mindegy. Az alkat legyen inkább nyúlánk, az idomoknak nem kell nagyoknak és hangsúlyosaknak lennie. Legyen határozott és nem hátrány, ha el tudja viselni a komisz természetem.
Sorolom a feltételeket, amik hajazhatnának akár egy férfi leírására is. S valóban, amikor az ideálomra gondolok jelenleg inkább ez a nem jelenik meg a lelki szemeim előtt, mint a női. Kifacsart egy ízlés, de azt hiszem, jelen pillanatban a legkevésbé sincs szükségem önkéntes feleségjelöltekre.
- Mondja csak, a riporterek is olyan kapósak, mint a kapitányok?

Tovább ülök lesújtva. Szinte tényleg fáj, hogy igaza van. Ember ritkán gondolkodtat el ennyire, még akkor is, ha csak megjátszom, hogy támogatom ezt a rendszert.
-Ja én is. - felelem, még mindig elgondolkodva, igaz most már azon, hogy mennyire mást jelent neki a SudoKu mint nekem. A feladványok, amiket Faye-el küldünk egymásnak, és alig megoldhatóak kissé kikezdenék az idegeik. Néha még az enyémeket is.
-Tehát, véleménye szerint, a lázadók hirtelen ötlettől vezérelve, vagy valamilyen személyes sérelemre reagálva tették amit tettek? Értem.
Nem feltétlenül ezt mondta, de a cikkben ez lesz. Minden interjúban muszáj isteníteni egyszer Braga-t, és inkompetensnek bemutatni a lázadókat, illetve egyszer név szerint külön kiemelve a kapitányukat. ÉS most még titkos üzeneteket sem írhatok a cikkekbe, mert az új kereső algoritmus kiszúrná azonnal ha megint "Oscar egy tapló" bújna meg a sorok közt.
-Gondoltam ez jobban hangzik, mint a szabad préda,vagy az egyedülálló, de ahogy gondolja. Ön a legkívánatosabb egyedülálló férfi jelenleg az állomáson. És ne aggódjon. Hiszi vagy sem, meglepően kevesen tudnak erre a kérdésre felsorolni három nevet, legalábbis azok közül, akiket érdemesnek tartok egy ilyen interjúra.

A totómnak viszont így lőttek. Egyik névre sem hibáztam rá. Hirtelen nem is nagyon jut eszembe ilyen testalkatú nő, akivel találkoztam volna a napokban, pedig biztos akadnak bőven a seregben. Így viszont érthető. Mind lenéznek a szakmám miatt. Lehet építenem kéne egy Shotgun alakú diktafont. Ami tényleg működik puskaként is.
Felkapom a fejem. Nem játszom túl a reakcióm, de azért hagy lássa, hogy meglep ez a kérdés.
-Attól függ, hogy érti kapitány. A civil szakmák elve nem olyan vonzóak, mint a katonaik, szóval a nők miatt ne váltson pályát. Arról nem is beszélve, hogy ha felteszik a kérdést, kit szeretnének vejnek, önt vagy engem, a legtöbben önt választanák. Ugyanakkor, nős vagyok, szóval lehet rosszul ítélem meg a dolgot. A feleségem egyébként jelen pillanatban is az Arkan-on szolgál.
Kötelező Arkan említés kipipálva.
-Végezetül, tudna mesélni arról, mi az ami boldoggá teszi, szórakoztatja? Biztos nincs sok szabadideje, de az olvasókat mégis érdekelné, mivel tölti azt. Tehát, mivel lehet szórakozni egy csatahajón?

- Véleményem szerint.
Mosolyogva hagyom jóvá. Majd, ha módomban áll feltétlenül megkérdezem mégis minek volt köszönhető ez a cseppet sem kellemes elválás. Hess-hess fránya lázadók, beszéljünk inkább a…
- Csak nem pontos. Ráadásul az egyedülállóval szerintem semmi baj sincs, szóval használja nyugodtan. Sőt, ha esetleg tenne rá utalást, hogy továbbra is szeretném fenntartani ezt az állapotot végtelenül lekötelezne.
Jegyzem meg, mert hát mégis kinek hiányzik, hogy fiatal bakfisok rohangáljanak utána lépten nyomon? Nekem aztán biztos nem. A következőkre viszont jóízűen kacagok.
- Nem tudom, hogy érdemesnek lenni egy ilyen interjúra dicséret vagy sértés.
A mondat vége kissé kérdő hangsúlyú és még az egyik szemöldököm is megemelem, miközben első ízben próbálok farkasszemet nézni Dannel, mióta itt van.
Nem, nem vagyok léleklátó és bár úgy tartják, hogy a szem a lélek tükre, eddig még soha nem sikerült kiolvasnom belőle mások gondolatait. De az biztos, hogy általában hatásos a technika, ha zavarba akarok hozni valakit. Mondjuk most egyszerűen csak jól szórakozok. 
Kicsit megrántom a vállam, nem óhajtok pontos választ adni a hogy értem-re.
- Akkor biztos csak velem van a gond, de ha magam és maga közül kéne választanom, gondolkodás nélkül az újságíró mellett döntenék. Végül is, ahogy korábban már pedzegettük a létfenntartás fontos. És alapvetően kinek van több esélye sok-sok apró kis porontyot nemzeni… Egy katonának, akit bármikor éles helyzetbe vezényelhetnek vagy egy civil foglalkozású személynek, akit általában elkerülnek a nyaktörő mutatványok? Megjegyzem… -tartok némi hatásszünetet, miközben első ízben mérem végig alaposan a férfit, már-már zavaróan mustrálóan.- Acélból lehetnek a tökei, ha egy Arkanon szolgáló nőt vett el.
Mosolyodok el, s egy cseppet sem zavar, hogy kicsit vulgárisabbra sikeredett ez a megállapítás. A könyököm a fotel karfáján pihen és végül az állam is rátámasztom. Érdekes kérdés.
- Nos, azt kell mondjam ez a mai interjú is jobban szórakoztatott, mint azt korábban remélni mertem. Hiába, a jó társaság előnye. Egyébként pedig szeretek olvasni. És még mielőtt megkérdezné mindenfélét. Nincs kedvenc műfajom, vagy akár kedvenc íróm. Nincsenek prioritások.
Mert mivel is lehetne jobban pallérozni az elmét és kitárni a képzeletet? Sok kitűnő hadászati könyvem van, de sorakozik mellette krimi, fantasy és mi tagadás némi romantikus is. Hiába, a szentimentális énemnek is kell néha egy kis csemege.
- Ó, és azt tudta, hogy egyes embereket végtelenül fel lehet bosszantani egy kis pornóval, pláne ha azt a kapitányi kijelzőn látják?
Nevetek, még mindig viccesnek tartom a dolgot. Bár kevésbé az ugratás a dolog lényege, sokkal inkább a figyelemelterelés. Nem szeretem, ha egyesek túl komolyan vesznek...

-Megteszem amit tudok kapitány, de tartok tőle a kapitányi szexepilt még én sem tudom lefogalmazni magáról. A nők egyébként is mindig az ellenkezőjét teszik mint szeretnénk tőlük.
Sajnos tudom, hogy kár ezt megígérnem. Valójában olyan cikket írok majd róla, hogy negyed féléven belül minden női bugyi a padlóra zuhan majd, ha el nem ég előtte a légellenállástól. De sajnos ez az elvárás.
-Azt én sem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy feltétlen csak ez a kettő lehet, és egyértelműen nem dicséret.
Persze ez nézőpont kérdése. A béna kis viccem azonban egy utolsó teszt. Egy teszt, hogy jól gondoltam e eddig, amit, és megírhatom e azt a jelentést, amit csak ketten fognak látni valaha. Ha most bezárat ezért, akkor csak én kerülök bajba. Ha tévedek vele kapcsolatban, akkor valaki más. Az ő életét pedig nem tenném kockára. Kívülről persze nem látszik a gondolatmenetem, annyira sem, mint egy embernél. Mégis, szándékosan engedem, hogy belásson párszor az álarcom mögé, hisz az ő kérdései is...eléggé azt sugallják, hogy nem egy fanatikussal beszélek. Végre...
-Á, de elkövet egy súlyos hibát. Ön a pár érdekeit helyezi előtérbe a sajátjaihoz képest. Komoly baklövés. A feleségem pedig...
Legyintek egyet. Nem mondok semmit a lányról, és remélhetőleg ez beszédesebb mindennél. Panaszkodni sincs okom rá igazán. Egyszerűen csak semmilyen a kapcsolatunk. ÉS ez már nem fog változni. A kapitányával többször találkoztam, mint vele.
Kissé azért mosolygok. Őszintén boldoggá tesz, hogy ezt mondja. Nem mondhatnám, hogy nagyon fontos lenne számomra Dan Lockley, a firkász szerepe, de azért jólesik, hogy kivételesen nem nyűgként gondolt rám valaki. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy a figyelmébe ajánlom az eredetim Fantasy regényét, de aztán elvetem a dolgot. Furán venné ki magát, és jobb is, ha nem olvassa.
-Tessék? - Kérdem, felhorkanva, és szinte köhögve a nevetéstől. Erre tényleg nem számítottam. Nagyjából megtippelem, mi számít rövid időnek arra, hogy összeszedjem magam, és megrázom a fejem.
-Egyszer el kell kísérnem magukat egy útra. Mára viszont azt hiszem nincs több kérdésem.
Felállok, és mosolyogva nézek körbe.
-Szóval, áll még az ajánlat, hogy körbevezet?