Vagyunk, akik vagyunk, még ha el is felejtjük néha.
Az alapok
Faj: ember Születési hely, idő: Volentis, 2600 Kor: 27 Csoport: URS Jola Tizedese, lázadó Foglalkozás: Gépész Család: apa - ismeretlen nevelőapa – Jihon Kim anya – Elena Kim féltestvér – Joyce Kim Családi állapot: - Szexuális beállítottság: Demiszexuális
Magasság: 185 Szemszín: Sötét barna Hajszín: Barna Különleges ismertetőjel: Égésnyom a jobb hüvelykujj alatt a tenyéren Kibernetikus implantátumok, protézisek: - alapfelszerelés: Imbuszkulcs, villáskulcs, csavarhúzó és az ég tudja mik vannak még a zsebeiben Karakter arca: Alex Landi
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
A Volentisen született, világéletében magának való volt. Az a tipikus visszahúzódó fajta, aki jól el van a saját kis világában a kütyüivel. Ezért mindig is egy külső szemlélőnek érezte magát mindenhol és nem különösebben kereste a társai társaságát. Eredetileg is a Jolán szolgált és természetéből fakadóan adódott, hogy amikor a Jola lázadóként folytatta tovább, ő velük tartott. Általában megfeledkeznek róla, hogy létezik, de ő sokszor figyel a háttérből és tanul. Nem tölt be magas pozíciót, de jó szakember.
Ezen a hajón mindenkinek megvan a maga története. Valószínűleg a legtöbbüknek jóval érdekesebb is mint az enyém. Ha keresni akarnék egy jelzőt arra, hogy leírjam a gyerekkorom, akkor biztos, hogy az átlagos szó jutna eszembe. De ássunk egy kicsit mélyebbre, mert itt is lappang egy kis titok. Nem ismertem az apámat. Sőt még ma sem tudom, hogy hívták. Ez valahogy tabunak számított édesanyám számára és egy idő után megtanultam, hogy jobb nem rákérdezni. Egyetlen egy hivatalos iratot találtam jól elrejtve, amikor… hmm nem is tudom épp mit szedtem szét. Valószínűleg nem véletlenül volt eldugva. Szóval az állt a papíron, hogy szolgálatteljesítés közben eltűnt. A név pedig feketén ki volt satírozva. Géppel, nem kézzel, tehát nem az anyám műve lehetett. Érdekes… Ahogy édesanyám következő házassága is az volt. Elrendezett. Fura rugóra járhat azoknak a nagy koponyáknak az agya, akik az embereket párosítják. Tíz éves voltam, amikor az anyámat hozzáadták egy 20 éves suhanchoz és 15, amikor megszületett a húgom. Tehát a mostohaapám 10 évvel idősebb nálam, a húgom pedig 15-el fiatalabb. Szóval, ha valaki utánaszámol és ismeri az egyszer egyet, kitalálhatja ki a rangidős a családban. Egy ideig össze is súgtak a srácok a hátam mögött, én pedig szerettem volna tudni, hogy miért, de mivel én nem figyeltem rájuk, az anyám pedig csak azt hajtogatta, hogy a központ döntése volt a „jó génekre” hivatkozva, így hamar el is ült a dolog. Amúgy is. Már akkor volt két olyan dolog, ami sokkal, de sokkal jobban foglalkoztatott annál, hogy ki mit gondol a családomról. Az egyik a kedvenc filmem, emlékszem órákig tudtam újra meg újra megnézni egy-egy jelenetet a klasszikusnak számító MIB filmekből. Olykor azt képzeltem, hogy körülöttem az emberek mind-mind űrlények, ezért nem tudom őket megérteni. Izgatta a fantáziám a sok kütyü és bigyó, amit a filmekben használtak és valószínűleg ez vezethetett oda, ahol most vagyok. Irdatlan mennyiségű dolgot szedtem szét darabjaira, majd raktam őket újra össze, s közben igyekeztem megérteni a működésüket. Mára már a legtöbb hétköznapi tárgyat gondolkodás nélkül meg tudom javítani és mi tagadás gépészként a Jola dolgairól és széles ismereteim vannak,de szerencsére bőven van még mit tanulnom. Közben pedig elértünk a lázadáshoz. Nem is tudom mit gondoljak erről. Ha őszinte akarok lenni, nem mondhatnám, hogy egyetértek akár a Consilium akár a lázadás meglétével. A politika nem foglalkoztat, egyszerűen csak sodródtam az árral, mert nos... Azt hiszem egyszerűen csak a belső kényszer és valamiféle bizonyosság, hogy márpedig nekem ezen a hajón van a helyem. Néha azért elkap egy kósza gondolat, hogy vajon mi lehet most a családommal és vajon részesültek-e bármiféle fenyítésben azért, mert én mentem a saját fejem után, de… Nem is tudom és mindegy is. Az érzelmek boncolgatása nem az én asztalom.
Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Mindig nagyon örülök, mikor egy NJK-ból állandó karakter lesz. Nem csak azért, mert gyarapodunk, hanem, mert iilyenkor mindig úgy érzem, hogy van értelme annak, amit mi itt mesélés, kalandozás címen művelünk. Na de elég az önigazolásból! A karaktered, bár átlagosnak láttatnád, a történetedből kiderül, egyáltalán nem az. Nagyon tetszett az MIB-s hasonlat, ami az olvasónak is segít megérteni, hogy a karaktered hogyan dolgozza fel az őt körülvevő világot. Azarov főgépésznek nagyon nagy szüksége van olyan jó emberekre, mint amilyen te is vagy, ezért nem is eresztem ezt inkább bő lére. A lényeg: dicséretettel vizsgáztál az első próbán, de máris nyakadon a következő, amit már a játéktéren kell teljesítened! De előtte azért foglald le a szupercsini arcod is! (ja és hatalmas pirospötty a demiszexualitásért! <3)