Jó és rossz szándék. Sajnos a mi családunkban ez a kettő olykor összemosódik és bármennyire nem szeretnénk, ártunk a másiknak, fájdalmat okozva nekik. Egymásnak. Szinte semmi sem számít, míg nyertesként jövünk ki a helyzetből, felülkerekedve mindenki máson.
Ez... bármilyen csillivilli, egyáltalán nem irigylésreméltó élet. Könnyen maga alá gyűrhet és összeroppanhatsz a súly alatt. Szerencsére nem kell sokat ezen agyalnom, megérkezünk a gyerekekhez, összesereglenek a kicsik és nagyok, megkezdődhet az ajándékosztás. Lev roppant mód élvezi a figyelmet, a kis pajtások hadát, Sasha az igazak álmát alussza továbbra is a babakocsiban. Én mellette álldogálok, félszemmel a fiam ténykedését kísérve figyelemmel, másrészről Teresa-t méregetem tovább. Egyelőre képtelen vagyok eldönteni, hogy kiszúrta-e már Wyatt-et, másrészről tényleg nem szeretném, ha elszakadna nála a cérna emiatt. Akárhonnét szemléljük, nincs könnyű helyzetben.
- Lev! Ahogyan megbeszéltük. Ügyesen, okosan. - szólítom meg a gyerekemet, aztán odasétálok hozzá, segítek odaadogatni a csomagokat, közben rábízom a lányomat a biztonsági őrünkre.
Minden egészen nyugodtan alakul, mígnem a bongyorhaj-kékesszürkeszem oda nem téved Teresa elé, fejét a babakocsihoz dugva kíváncsian a tartalmára.