Drága Apa!

Te voltál és vagy még mindig a példaképem! Orvos voltál a Volentisen, én pedig melletted tanultam, legalábbis addig, amíg két évvel ezelőtt bele nem ártottad magadat valamilyen törvényellenes ügybe. Talán ki akartál tálalni a civileknek a kísérletekről, talán egy belső ellenállást szerettél volna titokban létrehozni, én sajnos nem tudhatom, ahogyan azt sem, hogy anya árult el téged.
Elítéltek és a bolygóra küldtek, nekem pedig azt mondták, hogy váratlanul meghaltál az egyik túlzottan hosszúra nyúlt műtéted alatt.

Két éve élsz az Ocanon, és ki tudja, hogyan, de még nem találkoztál össze az Ellenállás tagjaival (vagy igen, csak elutasítottad őket?). Talán azért, mert amikor téged száműztek, még igazán gondolatban sem volt a szerveződés. Most viszont kereslek téged, mert azután, hogy megtudtam, még nem haltál meg, nem adtam fel a reményt a megtalálásodra.

//A történet főbb pontjaihoz az előtörténetem miatt ragaszkodnék. A PB, név, kor viszont választható, illetve két év alatt a jelleme is drasztikus fordulatokat vethetett, ebben is rugalmas vagyok  
A jövőbeli céljaidat sem szeretném meghatározni, csatlakozhatsz az ellenálláshoz, bosszút akarhatsz állni a nejeden, esetleg elfoghatnak a lenti katonák, és velem zsarolva téged arra késztetnének, hogy kémkedj nekik a lázadók sorai között. Rajtad áll minden, persze szívesen segítek ötletelni
Várlak!