Nayalah: Anya elárulta nekem, hogy gondolkodtak egy másik néven is nekem, ami a Valeriana lett volna. A bátyámat kérdezték, hogy neki melyik név tetszik a legjobban, és ő választhat nevet nekem, így lett Nayalah a nevem.
Ayaveska: Drága húgom! Sok mindenen kellett, hogy keresztül menjen szegénykém. A tűz elemet birtokolja, ami az egyik legnehezebb elem. Nehéz megtanulni bánni vele, hogy ne csak pusztítani tudj vele, hanem életeket is menteni akár.
Yelanah: Anyám, drága anyám! Születésemtől kezdve úgy bánt velem akár egy kis hercegnővel. Mindig is tudták apával, hogy belőlem sosem lesz harcos. Mai napig jobban szeretek az embereken segíteni, mint harcolni. Megtanulom megvédeni majd magamat, de nem most.
Apa: Kiskorom óta felnéztem rád mindig. A példaképemnek tekintettelek, egészen a múlt hétig, amikor is rájöttem, hogy megcsalod anyát. Azt nem tudom, hogy mióta, de ha a megérzéseim nem csalódnak, akkor elég régóta, és akár egy mostohatestvérem is lehet.
Lippa: Egy liliomhoz hasonlító virág, ami csak nálunk nő. Kiskoromban mindig, amikor a réten voltam, és találtam is egyet belőle, nem szakítottam le, hanem leültem vagy lefeküdtem mellé, és emlékszem órák hosszat képes voltam szaglászni. Imádom az illatát. Egyszerűen megbabonáz. Minden virágot szeretek, de ez a kedvencem.
Arillah: Te vagy a legjobb barátnőm. Csecsemőkorunk óta ismerjük egymást. Neked a tűz az elemed. Az ellentétek vonzák egymást, szokták mondani, és ez igaz is. Te egy harcos amazon vagy, én pedig egy nyugodt kis pillangó. De ez a jó, mert mindenben egyetértünk egymással.
Herceg: Egyszer még 10 éves koromban a folyó parton, ahová mindig is szerettem menni, amikor egyedül akartam lenni egy kicsit, találtam egy bagolyhoz hasonlító kis állat. Előtte még sosem láttam ilyet. Törött volt a kis szárnya, ezért hazavittem, és én ápoltam, amíg meg nem gyógyult és szabadon nem engedhettem. Hercegnek neveztem el, mert illett valahogyan hozzá. Nem tudtam, hogy fiú vagy lány. Az elengedése óta találkoztam néhányszor vele. Megismer még mindig, pedig már elég idős.