I decided to never invest too much emotion in one thing. It's always a set-up to the pain of losing them.
Az alapok
Becenév: nincs Faj: ember Születési hely, idő: Volentis anyahajó, 2603. ápr. 8. Kor: 23 Csoport: lázadó (az Ellenállás tagja 2623 óta) Család: Martin Reeves (elhunyt) - apjánál nyelőcsőrákot diagosztizáltak, ő azonban nem várta meg a fájdalmakat, a teljes tehetetlenséget; fekete pirulához nyúlt Valerie Doyle-Reeves - anya Malcolm Hartman - volt férje, akihez csupán a kötelesség kötötte; Kendra elvetélt gyerekükkel Családi állapot: egyedülálló Szexuális beállítottság: heteroszexuális Karakter arca: Marie Avgeropoulos
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
Olyan, akár egy arculcsapás. Néha nagyon nyers, mellőzve minden nőiességet. Szinte a fakírságig menő önfegyelem jellemzi, már ami a fájdalmakat illeti, a legdurvábbakat is képes elviselni - átvitt értelemben véve úgyszint' bírja a kiképzést, lehet mellette trágárul beszélni, abszolút nem zavarja, önnön rossz szokásainak egyike. Hallatlan emberi tartás van benne, a torkát fel lehet vágni, de megsérteni tilos azt. Nincs szüksége tapintatra, nyíltságot vár el, ő sem éppen kertelős fajta; a bájcsevejt, a felesleges köröket el lehet felejteni - Kendra az a típus, aki őszintén meg fogja mondani, hogy igen, kurva kövér vagy ebben a ruhában. Mégis, az önpusztításig képes kiállni a számára fontos személyek, ügyek mellett; s ha másért nem is, az új családjáért tűzbe tenné a kezét. Felfrissült a vére, felvette ritmusukat, felderítői teendőit szinte minden alkalommal a lehető legrutinosabban végzi el, azonban nem egyszer fordult elő, hogy a kiszabott terveket nem a megszokott, elvárt módon hajtotta végre; kíváncsiságából fakadóan olykor engedetlen, gyakorta nyughatatlan. Túl sokszor hajszolta már magát váratlan szituációkba ahhoz, hogy bármikor is igazán megrettenjen a gyors helyzetfelismeréstől, hirtelen döntésektől. Persze, képes azt hinni, a megérzései tévedhetetlenek, a keze jókor jár el, meg egyébként is: minden vagy fekete, vagy fehér, mindenki vagy barát, vagy ellenség. Slussz, nem létezik középút. Egyetlen, s legnagyobb félelme az, hogy belé látnak, netán kiismerik; látszólagos törhetetlensége mögött képes a gyengédségre és sebezhető, ám a Consilium nyomása alatt kellőképpen megtanulta, majd sajátjává tette: jobb elkerülni a kötődést. Mert ami elvész, a végén úgyis fájni fog.
- Cica, ezt látnod kell. - Cica nélkül nem megy, Simon? - Fogd be és nézz jobbra. - Picsába… erről tudnunk kellett volna! Volentisi katona vészesen közeli távolságban. - Mozgás! - Jól van emberek, mindenki tudja, mi a dolga! Nyomás!
Adenával egy közeli, méretes törzs mögé, meg némi aljnövényzet takarásába simulunk. Szemvillanásnyi ideig naivan bíztam abban, hogy pulzusom elnyomja a megérzésem; ebből a szögből a sűrűsödő erdőt pásztázva hirtelen minden piszkosul ominózusnak tűnik. Erről nem volt szó. Semmi lepattanó lövedék, semmi mozgolódás. Csak a feszült izmok, meg egy apró állat neszezése. Többen vannak. Várnak ránk, várnak, holott pontosan ők indítanak támadást. A rejtőzködő stratégiájuk mögé már a legkevésbé sem bújhatnak. Viszont, ami rohadtul fáj... kiszolgáltatottá válhatunk a felszereléseikkel szemben, és még a saját terep sem jelenthet akkora előnyt, hacsak... Levelek hullanak ölünkbe. Nem, nem szabadna odafent is lenniük, a koronaszinteken az íjászaink vannak... nem lehet, nem szedhették le őket csak úgy, észrevétlenül ---
--- Vastag porréteg között tejopálos derengés, ropogó sortűz szűrődik át fülem zúgásán. Nem tudom, mennyi ideje feküdtem eszméletlenül, de a halálosztás az erdő tőlem elzártabb szakaszán, basszák meg! Oda néhány értékes pillanat, mialatt megszórhattuk volna őket, ha nem robbantják be a fél kibaszott területet. - Adena...? Ordítások. Ennyi csupán az emberélet, amióta létezik hátbatámadás. - Adena! Hamarosan ők lőnek szitává bennünket. Könnygázként hatol orromba a szúrós, sárga köd, s hagyom, hogy levegő híján az tömítse el tüdőmet --- pedig, minden vétkemet és hibámat szabad akaratomból vétettem, és éppen ezért olyan kurva idegesítő ez az egész --- bevágtam a gerincem, egészen biztos. Még így is, itt a fatörzs romjai mögött, jobb lenne, ha --- nem késztetne hányásra minden levegővétel, ha hálát adnék a gondviselésnek, hogy fájdalmam csak erősíti mardosó ösztöneim. Sajnos vagy nem, eleget láttam életemben. Láttam szétmarcangolt gyermeket, láttam fiatal ocantisok fehér, kihűlt testét a falvaikban terjengő járványtól... Most a második családomat tizedelik gennyzsákok. Túlerőben vannak, önhibánkon kívül. Oltalmába helyezett valaki; de amint elmozdulok innen --- dobhártyámon józan eszem parancsa, harapott ajkamon véres aroma. Átellenben tűzharc és gépfegyverek töretlen zaja. Nem tehetsz értük semmit. --- Újabb robbanás, minden elnémul. Élned kell.
A sötétségben apró fénypont jelenik meg a horizonton. Tompa hangok, amik minden akadály nélkül szűrődnek át a feketeségen. Közeledő léptek --- majd egyre nagyobbra és nagyobbra dagadva végül kitisztul a látásom. Bőrbakancsba bújtatott lábak, s az a valaki, kinek felém nyújtott karjába gondolkodás nélkül kapaszkodom. - Francba Dena, lépjünk innen, hallod? Minden jel emellett szól, ő sem akarhat mást. Állásba húz és ez az a pont, ahol nem érdekelhet többé a mögöttünk elszeparált borzalom, vagy a nyilallás a hátamban. Mozgásban kell lennünk.
Verejtéktől áztatva ül fel a bundákkal bélelt ágyban, arcába lógó hajtincse a szapora fújtatástól előre libben. Egy ideje nem ébresztik más álmok. Sohasem vallaná be, mennyire retteg a beigazolódástól. Senki sem engedheti meg magának a mészárlást.
"Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál."
Azt kell mondanom, versekből és idézetekből kifogyhatatlan vagyok, és mikor elolvastam a lapodat pont ez jutott eszembe. Nagyon szeretem Radnótit, mondhatom, hogy talán az egyik kedvencem. Számomra tökéletesen írja le az érzéseit, és pont ugyanezt gondolom rólad is! Nagyon tetszett a történeted, a jellemedtől pedig egyszerűen elakadta a szavam. Én is szeretném hasonlóan megfogalmazni a karakterem jellemét, de a tiédet olvasva úgy érzem, van még mit tanulnom. Már mikor megláttam a pb-d akkor is azt éreztem, hogy mindenképpen el foglak olvasni, mert annyira tetszet a hölgy akit választottál az arcodnak, hogy kíváncsi voltam, hasonlóan gondolkodsz - e róla, mint én.
Nagyon tetszik, hogy ennyi mindent megteszel másokért, és hogy egy ennyire belevaló, független, kitartó nő vagy! Az is, hogy egy rugóra jár az agyunk, mert pont ilyennek képzeltelek a fejemben, és tényleg örömmel olvastam minden sorodat. Szerintem hatásvadász vagy - és bár én ezt már negatív kritikaként annak idején is megkaptam, mégis most abszolút pozitívan szeretném ezt a jelzőt rádaggatni!
Izgulok és tudnom kell mi lesz a sorod! Azt is, ki mentett meg, és hogy élted túl azt a támadást! És mi lehet más ez, ha nem figyelemfelkeltés? Mert már azon is gondolkodtam, hogy biztos a mögöttem lévő szekrényben ücsörögsz kuncogva, hogy "na még egy ember akit beszippantottam!"
Szóval arra szeretnélek kérni, hogy soha ne változz meg, hogy így írj mindig, és ha egyszer jön egy könyv, akkor dedikálva kaphassak egy példányt :DD
Kedd Jan. 02, 2018 5:59 pm
- Cica, ezt látnod kell.
