A tömeg, már türelmetlenül vár, hogy kimenjek a pódiumra, s megtartsam a szokásos év végi záróbeszédemet, ahol magasztalom a munkájukat. Nem áltatom magam, hogy csak a várt szavaim miatt izgatottak, nagyon jól tudom, hogy azért mert utána kezdődik az ünnepség. S azt várják igazából. Sőt egyesek biztosan csalódottak is, hogy megtartom a beszédemet, hiszen Amanda alig 3 napja halt meg, s azt hitték inkább gyászolok. De ez nem így működik. A munkát el kell végezni. Magabiztos, s határozott léptekkel lépek hát a pódiumhoz az új fekete öltönyömben, eredetileg fehér inget akartam venni hozzá, de Amanda miatt inkább feketét vettem, fekete nyakkendővel. A pódiumhoz érve megnyomom a bekapcsoló gombját a tetején, hogy a súgó gép kiírja a beszédemet. Nem mintha nem tudnám fejből, de inkább legyen itt, amikor kell, minthogy ne legyen, amikor kellene. Így amig a gép elétre kell, körbe tudok nézni a terembe, ahol 50-60 ember várja ünneplőben a beszédemet. Mindenkinél már a kezében van a pezsgős pohár, de nem isznak bele, hanem várnak, s közben egymással beszélgetnek. Még kell pár másodperc a gépnek, de azért itt az ideje kezdeni, úgyhogy felemelem mind a két kezemet jelzés képen, mire a tömeg szép lassan elcsendesedik. S csak akkor kezdek el beszélni, amikor már mindenki csendben rám figyel.
-Egyike vagyok azon kevés családok tagjainak, - kezdek bele a beszédbe - akik megéltük a hosszú utazást. Apám, még a Földön születet, s nevelkedet, de én már itt a Volentis-en jöttem világra, de apám mindig mesélt nekem a Földről, s hogy az ő apja és anyja miként éltek és haltak ott. S azok a mesék ma már sok szemében csupán legendák, hogy lehet úgy is élni. De nem feledem apám egyik legfontosabb tanítását sem, amit mondott nekem. Az ember mindent túlél, ha kell, de nem mindegy milyen körülmények között! Igaz, hogy apám csak a Munkások és Rakodók szakszervezetének volt a megbízottja, de nap, mint nap munkásokkal volt kapcsolatba, s rajta keresztül én is. Szinte köztük éltem én is, így láthattam olyan családokat, akiket példaként lehet hozni a család megfogalmazásakor, de ugyan akkor láttam olyan családokat, amikből inkább elmenekül a gyermek, amint teheti. És igen is a saját szememmel láttam, hogy azok az emberek, akik békés szerető családba mentek haza munka után, azok keményebben dolgoztak nap közben, és jobban elviselték a munkájukból fakadó feszültségeket. Így amikor apám halála után pedig én vettem át a helyét a bizottságba, fontosnak tartotta, hogy ne csak a munkában legyek kapcsolatban velük, hanem otthon a családjukkal is. S az ilyen jellegű problémájukon is segítsek. Később pedig amikor Consiliumi tanácstagtag lettem, akkor már az egész emberi fajról kellet gondoskodnom. A kötelező házassági törvény, és a kötelező gyermekvállalási törvény az emberi faj érdeke! De kezdetben ész nélkül adtak össze embereket, a fajfennmaradás érdekében, s mindannyian jól emlékszünk Thomas Karl esetére, aki alkoholista lévén, nem figyelt a mellé kirendelt feleségér, s tárgyként bánt vele, míg egy napon az asszony belehalt a sorozatos megerőszakolásba. Vagy ott volt A Smith házaspár esetére, ahol semmi jel nem utalt arra, hogy baj lenne a házasságukkal, míg egy napon a nő késsel esett a férjének, mire az önvédelemből megölte. Az ilyenekhez hasonló esetek miatt alapítottam a Családi ügyi Hivatalt, hogy igen is, olyan párokat hozzunk össze, akik tudnak együtt élni, s ne véletlenül sorsolás alapján legyenek a párok összehozva. Igaz, hogy nem tudunk szerelmet biztosítani a pároknak, de a megfelelő válogatással kölcsönösen tisztelt házastársak lehetnek! A hivatal jól végzi a munkáját, ezt bizonyítja az elmúlt 14 év sikeres kötelező házasságai is. S már nem csak a házasságok elrendezésével foglalkozunk, hanem házasság-tanácsadással is, hanem gyermekneveléssel is. Tervezzük a közeljövőben a gyermekek oktatását is központosítani, így biztosítva, hogy mire felnőnek, a megfelelő szakképesítésben részesüljenek. De most nem azért vagyunk itt, hogy arról beszéljek, hogyan kezdtük a működésünket, s hogy mik a terveink, hanem arról, hogy milyen sikereket értünk el az elmúlt 1 évben! 37 sikeres kényszerházasság, nulla válás, 23 megszületett kisgyermek. Ez mind az önök kemény munkájának a gyümölcse! Köszönöm a Consilium nevében az önök éves munkáját, és Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!
A szavaim végeztével a tömeg tapsolásban tör ki, majd éljenzésben, ami igazából hidegen hagy, de még állok egy percig a pódiumon, hogy lássák élvezem az örömüket, majd levonulok az embereim felé. Akik türelmesen várták a beszéd végét, pedig tudták mi jön utána. Némán követnek az irodámig, s csak 2 ketten mernek gratulálni a beszédemhez, hogy milyen jó volt, a három vétkes nem mer gratulálni ezért, mert tudják, hogy utálom a seggnyalókat. Amikor megérkezünk, akkor a két nem vétkes kint marad, anélkül, hogy szólnék nekik. Helyes. A másik három pedig szépen sorban bejönnek utánam, s amint becsukják az ajtót máris kezdek bele a dühöngésembe.
-MAGUK KOMPLETT IDIÓTÁK? – üvöltöm az arcukba anélkül, hogy helyet foglalnák a tárgyaló asztal mellet – VAGY ENGEM NÉZNEK ANNAK? AZT HITTÉK, HOGY NEM FOGOM ÉSZREVNNI?
-Én csak az adatokat bekértem, az elemezést – kezd bele a magyarázatba az egyik, de a szavába vágok.
-Nem érdekel! – jelentem ki határozottad, de már nem ordítva. – Maguk hárman kapták meg a Gaia projectet, és elszúrták. Szóval maguk fizetnek meg érte.
Egy másik is megszólalna, de mivel felemelem a kezem, hogy fogja be, így inkább vissza fogja magát.
-Mivel Ms Thate önnek ez az első hibája, és önnek is Mrs Black, ezért önök a következő 3 hónapban fele fizetést fognak kapni, és aláírják, hogy maguk vállalják érte a felelőséget, mert ha nem, akkor bajban lesznek.
-Maga pedig Mr. Fredlicht, önnek ez volt a második hibázása, ne higgye, hogy elfelejtettem a 3 évvel ezelőtti fiaskóját Ms Hopkins-sal. Szóval önnek már nem lesz gondja semmire. A következő hajóval megy le az Ocan-ra, ahol a farmerek terményit fogja leltározni élete végéig, és ha netalántán úgy döntene, hogy nem fogadja el ezt a megtisztelő pozíció, vagy abba hagyja, akkor gondoskodom róla, hogy a következő katonai sorozáson rajta legyen a neve a listán.