Három évvel ezelőtt, amikor száműzték Kendrát az Ocanra, te bukkantál rá. Nem volt teljesen eszméleténél, kisebb sérülései voltak – az űrkapszula megrongálódott a légkörben, így csúnyán becsapódott. A horpadt burkolat a lélekjelenléted nélkül nem eresztette volna, a szabadítására rátett egy lapáttal ösztönös védekezése is, fájdalmai miatt végül feladta a dacoskodást. A bázisig cipelted a hátadon, a szívós fizikumodnak hála aligha kottyant meg az alacsony termet.

Kendra a mai napig nem emlékszik sokra ebből, felépülése után sem ugrott a nyakadba nagy hálálkodás közepette - nem az a fajta. Hogy milyen fajta, az elég hamar világossá vált, amikor te lettél a mentora. Kemény harci kiképzések sorozata várt rá hónapokon át, nem kímélted; látszik az eredmény.

Máig bosszant a kiismerhetetlen, badass temperamentuma, de egy másik oldalról, éppen emiatt vonz is. Kendránál sem különb a helyzet – nem vagy csúnya látvány és a fejedre sem ejtettek, tény. Ennek ellenére sincsenek mélyről jövő, függésben tartó érzelmek. Nincs birtoklás, nem vártok többet egymástól egy itt és mostnál, néhány olyan pillanatnál, ami képes elszeparálni a rideg valóságtól. Mert a mindennapokban gyakran kell csapatként működnötök, ahol nincs helye a szentimentális érzelmeknek. Semminek, ami elgyengít vagy elvakít; egy ilyen szerveződés egyébként sem engedheti meg magának az ilyesmit.

//A név csupán javaslat, a karakter múltja az alkotóra bízva, jellemét tekintve kiforrottan férfias, elvégre, benne van a korban. A PB nem alkudható (százával vannak közös gifek, yeah). Legyenek kapcsolatai másokkal, éljen a karakter, és, hogy aztán később miként esik, meg hogyan puffan, azt kiötleteljük.//
Várom nagyon!