Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 13
Consilium - 2
Lázadók 3 1
Összesen 21 23

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Viharsziget

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
ÜzenetSzerző
 #21•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Csüt. Okt. 25, 2018 8:52 pm

Raven & Simon

Én nem különösebben szeretem a titkokat, de már nagyon régen megértettem a jelentőségüket és a fontosságukat, így azt is, hogy értékelnem kell őket. Na persze nem feltétlenül a mókás butaságokra gondolok. A Consilium elől sokkal komolyabb titkokat próbálnak elrejteni az emberek. Ki több, ki kevesebb sikerrel.
Egyelőre a zavartól nagyon távol vagyok, de önzés témakörben meghagyom Ravennek az utolsó szót.
Ahogy nem megyek bele mélyebben a MOR sérüléseivel kapcsolatos kérdésébe sem. Szerintem teljesen világosan válaszoltam. A komolyabb sérüléseket már a hangjukról felismerem, a felületi karcolások pedig nem számítanak. Később azért valószínűleg vitába fogunk keveredni ezzel kapcsolatban.
Értékelem az igyekezetet is, amit a tizedes azért tesz, hogy a terepjáró egyben maradjon.
Látom, hogy tetszik neki a futó rémület ami a kávészerű lötty említésére fut át az arcomon, de nem gyönyörködhet benne sokáig. A következő kérdésére csak fáradtan megcsóválom a fejem.
- Bárkit aki egyértelműen meg akar ölni minket, rendben? De ha később nem értünk egyet a veszélyhelyzet egyértelműségével kapcsolatban fenntartom a jogot, hogy megfojtsam magát!
Sejtem, hogy csalódott, amiért meg kell várnia az utasítást, hogy kivasalhasson valakit, de úgy vélem ennyivel tartozom az egyébként is kihalófélben lévő emberiségnek.
Azt hiszem nem nagy baj ha egyelőre ejtjük egymás fenekének méltatását, az összkerékhajtás sokkal időszerűbb problémának tűnik, és ahogy sejtettem előre, Ravennek halványlilája sincsen a dologról, viszont a segítségemmel meglehetősen gyorsan sikerül megoldani a feladatot.
Nekem pedig eszemben sincsen a szemére vetni, hogy azt füllentette tud terepjárót vezetni. Ha eddig nem is tudott, majd most megtanul.
- Van, de ezt már indulás előtt is említettem, ahogy a felezőt is…
A csúnya nézésre elnevetem magam.
- Azért mert eddig nem volt rá szükség. Ami erőt kapnak a kerekek pluszban, azt elveszítjük sebességben, ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni. Minél komolyabb terepfokoztatot használ, annál lassabb, de erősebb lesz a MOR. Ha ráhúzzuk a felezőt is, akkor elég egy keréknek is tapadnia ahhoz, hogy haladni tudjon…
Hagyom, hogy duzzogjon, nem szólok rá a gáz taposásáért, sőt… még biztatom is. A motor egyre magasabb fordulaton zúg, magasra köpik a homokot a mélyen barázdált gumik, széles, cakkos sebhelyet hagyva a terepjáró után a parton.
Mikor a tizedes szava majdnem elakad, csak egyetérteni tudok vele. Ez valóban leírhatatlan látvány, különösen a magunkfajta fémkasztniban született és nevelkedett otthontalanoknak.
Az elharapott megjegyzésre felmordulok, és csak kicsit válik engedékenyebbé a hangulatom a javítás hallatán.
- Utóbbit lehet… Ami az előbbit illeti, ha a társaságomban a közreműködésem nélkül történik, hosszú időre agyonüti a férfiúi önbecsülésemet, szóval legyen óvatos!
Még rá is kacsintok, noha csak egy futó pillanat az egész, mert a következőben még jobban rátapos a gázra, a terepjáró pedig kis túlzással megugrik a gázfröccs hatására, a következő pillanatban pedig vízfüggönyt ver fel körénk, ahogy Raven nyélgázzal felhajt a földnyelvre.
Már nem forszírozom tovább a viccelődést, különben is bennem szakadna a szusz, mikor a tizedes alighanem páros lábbal ugrik a fékre az első jónak tűnő pontnál. A MOR-05 csikorogva csúszik egy keveset, a motor egy utolsó bődüléssel, némi rángatózással lefullad.
Szerintem ha nem lenne a testpáncél nyolc napon belül gyógyuló zúzódásokat tépne rám a biztonsági öv, így csak erősen megránt, és egyben megvédi a fogsoromat a műszerfallal való igen kellemetlennek ígérkező találkozástól.
Kicsatolom magam, és már nyitom is az ajtót. Nem szólok rá a tizedesre, nem vesződöm vele, hogy emlékeztessem a biztonsági előírásokra, amik szerint előbb biztosítani kellene a területet, gyanítom úgysem lenne értelme.
Kiszállok, közben futólag végigsimítok a fülem mögött. az apró fordítóchip megnyugtatóan nyomódik a csonthoz.
-Lehetetlen nem érezni!
Mély levegőt vezek, és szívem szerint lehunyt szemmel fordítanám az arcom a szélbe, de erre most nincsen lehetőségem. Elteszem a MOR indítókártyáját, majd előszedem és eligazítom magamon a menetfelszerelést. Utolsó simításként bezárom a terepjárót és kézbe veszem az egyik fegyveremet.
-Egy hetet mondott?!
Nem terveztem ennyire hosszútávra a maradást, de nem vitatkozom ezen már most. Először kezdjünk neki. Egy gombnyomással aktiválom a szívem fölé erősített aprócska helyzetmeghatározót, és a tizedes mellé lépek.
-Hol szeretné kezdeni?
Hiába a fegyelmezettségem, a szigorú kiképzés, nagyon nehéz megállni, hogy a bakancsot lerúgva belesétáljak a szikrázó vízbe… A táj lenyűgöző


avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
149

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #22•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Hétf. Okt. 29, 2018 7:24 am





Simon & Raven



*A hadnagy kezd fáradni. Már mosolytalanul, megadóan válaszol és löki be a poént a gyilkolászással kapcsolatban és bennem fel sem merül, hogy nem viccelt. Mert egyébként mikor értettünk mi egyet bármiben is? Ha ezen múlt volna, már százszor megfojthatott volna, vagy többször, de ki számolja? Csak egy kétkedő pillantást vetek rá oldalról és az orrom alatt morgok pár sort a gondolataimról. Emlékszem néhány különösen mókás egyet nem értésre, amiért más kiképző már szétszedett volna, mint annak idején a földön, kutya a lábtörlőt. De Greymare hadnagy jó fej! Egyébként meg nem vagyok az a gyilkolászós fajta, az Ocanon sem voltam képes senkit megölni a lázadók közül, csak a sziklákra lövöldöztem és már attól rosszul vagyok ha valaki vérzik. Persze beszélni róla egészen más és elképzelni is azt, hogyan verem péppé egyes consiliumi főmuftik arcát. Az meglehetősen jót tesz az olykor pocsék lelkivilágomnak. Úgyhogy, csak egy bólintást fűzök a szavaihoz, mint aki érti is meg nem is, de nem akar a másikba megint belekötni. Addig amíg nem említi a MOR összkerék meghajtását, egészen jó témákat érintünk, mint például egymás fenekének a védelme. Bírom a hadnagyot amiért ennyire megbízik bennem, pedig tutira nem tudnám megvédeni a fenséges fenekét ha a lázadók nekünk esnének, de viszonylag közel vagyunk a bázishoz, és erről a tájékról még nem jelentették a felbukkanásukat. Vagy csak hasonló jelentésírójuk van mint én. Viszont rá kell jönnöm, hogy némileg hiányos a földi jármű adatbázisom technikai része, de természetesen eme hiányosságomat is a hadnagy számlájára írom, a nevetése csak olaj a haragom lángjára. Felidézem magamban azt a részt amikor ő az összekerék meghajtást és a ~Micsodát? Felezőt?~ emlegette….és valóban! Makogott valamit mielőtt rátapostam volna a gázra, de az akkor felesleges férfi nagyzolásnak tűnt. Duzzogok ugyan – mert az jót tesz a lelkemnek és nem kell beszélnem – de közben igyekszem minden szót megjegyezni a MOR-ról, hogy visszafelé már pöpecül menjen minden, mert elvetem azt a lehetőséget, hogy nem én vezetem vissza a járgányt. Az sem érdekel, hogy milyen nyomot hagyok magunk után az Ocan felszínén, ez a legkevesebb, lesz ez még rosszabb is ha odafent a Volentisen a főmuftik másképp döntenek. Minden ilyen irányú gondolatom elillan amikor szembekerülök a tenger látványával. Majdenm kimondom azt ami először eszembe jut, s bár a gyakorlatban nem ebben a formában valósulna meg, hűen tükrözné az érzés kavalkádot ami bennem felrobbant. Ám nem Bruce társaságában vagyok és nem is olyan választ kapok amilyennel a drága férjem lepne meg. Csak egy pillanatra fordulok a hadnagy felé, még épp elcsípem a kacsintást, eltart egy hosszú lélegzetvételnyi ideig, míg kódolom a beszólást, majd megrántom a vállam.* -Legyen maga óvatos hadnagy! Ha az utóbbinál tartok, nem érdekel egy férfi önbecsülése sem. Ugye megérti? *S én is kacsintok egyet mielőtt tekintetemet újra az élvezet ezerszínű bugyrába dobnám. Amint – szerintem – megérkezünk a legjobb parkoló helyre, satuba gyömöszölöm a féket és az sem érdekel, hogy a hadnagy nem készült fel rá. Mire mellémér, már nyolcvan százalékban magamba szívtam az összes érzékemre ható világot. Egy újabb kis darabot az Ocanból. Imádom ezt a bolygót, szeretnék mindent megtudni róla, amit csak lehet és amit nem tudunk megkérdezni a helyi lakosoktól. Egészen megrészegülök az illatoktól és a tudattól, hogy a bolygó néhány titkára én deríthetek fényt. Csak fél füllel hallom ahogy a hadnagy mögöttem szöszmötöl, csak a jó ég, meg ő tudja mivel foglalkozik ahelyett, hogy mellém állna és gyönyörködne. De végül csak beér, a hangjában érzek némi pánikot.* -Minimum. *Bólintok és már előre élvezem az egészet, na meg azt, hogy egy hétig szívhatom a vérét. Elvileg én leszek a főnök, hiszen mindent a kutatás eredményességéhez kell alárendelni, és ha azt mondom „ott” kell fúrni, akkor ott kell fúrni és nem három méterrel arrébb, csak mert ott már biztonságos. Szerinte. Mielőtt azonban vázolnám hol szeretném kezdeni, meglátom azt az apró mozdulatot amivel elárulja a helyzetünket. Szemet forgatok látványosan, még a fejemet is hátrébb döntöm, mint aki az égre tekintve véli megtalálni a probléma megoldását, majd vissza a hadnagyra.* -Most komolyan! Képes volt elárulni a helyzetünket? Mi lesz így a nyugis romantikával és a sok közös titokkal? Maga nem is rombolja az illúziót, hanem egyenesen kivégzi. Kész sorozatgyilkos. *Lemondóan de türelmetlenül sóhajtok fel és ingatom a fejem. Mindezt tök komolyan csinálom, majd találomra rámutatok egy pontra, ahonnan érzésem szerint a legjobb kilátás nyílik mindenfelé – és nem a biztonsági protokoll miatt szemelem ki a helyet – és elindulok arra. Amint kikerülök a hadnagy látóteréből arcilag, az ajkaimat felkunkorítom. Lásd: idült vigyorgást varázsolok magamra. Leülök a földre, keresztbe pakolom a lábaimat magam előtt, a kezeimre támaszkodva dőlök hátra és nézem a néznivalót. Mennyei! *-Képzelje csak el hadnagy. Itt, velem, egy hétig. Micsoda buli lesz!





_________________

Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Hozzászólás száma :
157

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #23•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Kedd Nov. 13, 2018 6:21 pm

Raven & Simon

Csak kicsit, és csak időlegesen fáradok. Nem vagyok edzésben egy ideje, már ami a Raven-álló idegrendszeremet illeti. Mióta véget ért az alapkiképzése, egész osztálynyi csirkefogóra van szükség, hogy elérjék a hatást, ami neki egyedül is sikerült, és még meg sem feszült bele soha. Már akkor is bírtam a stílusát, és ez mostanra sem változott.
Annak ellenére nem vagyok biztos benne, hogy puszta szórakozásból nem hajtana át valamin, vagy éppen valakin, hogy tudom, nem egy erőszakos alkat, legalábbis ha leszámítjuk a pszichés terrort.
A tizedessel ellentétben én meglehetősen biztos vagyok benne, hogy elég hatékonyan meg tudom védeni a hátsóját, ha arra kerül a sor, aztán gyanítom aggódhatok a sajátomért is.
Azért értékelem, hogy odafigyel arra, mait a terepjáró működéséről mondok neki. Legalább közelít ahhoz a tudáshoz, amivel bekamuzta magát a sofőrülésbe. (Nem mintha bárki egy pillanatig is hitt volna neki!)
A visszavágás jogos, de azért színpadiasan felmordulok a sebzett önbecsülésemet kinyilvánítva.
- Akkor kénytelen leszek nagyon figyelni!
Lemondóan megrázom a fejem, de a szám sarkában ott bujkál a mosoly.
Amikor már az Ocan felszínén lépek a tizedes mellé, én sem tudom betelni sem a látvánnyal, sem a tenger-illatú levegővel. Nem tudok annyit járni a bolygó felszínén, hogy megszokottá, vagy érdektelenné váljon az élő-lélegző színessége, változékonysága. Talán nem is olyan meglepő miután a Volentisen születtem és nőttem fel.
A válaszára sóhajtok egyet, miközben végigfuttatom a szemem a horizonton.
- Nem biztos, hogy itt tölthetünk egy egész hetet…
Én persze azt hiszem nem bánnám. Ha nem próbál lépten-nyomon megszabadulni tőlem, akkor talán lenne lehetőségem kicsit rendet tenni a fejemben is.
Nem bánom, ha ő a főnök, nem gondolom, hogy különösebben veszélyes részén lennénk a bolygónak, legalábbis lázadók szempontjából. ha pedig baj van, akkor úgyis visszakerül hozzám a parancsnokság. Egyébként is nagyrészt azért vagyok itt, hogy biztonságban legyen, nem azért, hogy ugráljak neki, így nem valószínű, hogy fel kell ásnom a fél Viharszigetet.
A látványos szemforgatásra elvigyorodom, és futó felháborodást is tettetek mellé.
- Méghogy én sorozatgyilkos! Pff! Nyugalom, a romantika, a meghittség , vagy a titkok nem szenvedtek csorbát! Ez fejlesztés alatt álló eszköz. A MOR-ban hagytam a gépet, amivel kommunikál. Helyzetmeghatározó és kísérleti térképrajzoló szoftver van rajta. Tesztüzemben van, és nem küld jelet a Volentisre. Hatékonyabb ha mindketten viseljük. Kér egyet a tudomány nevében?
Nos, nem tudom, de nem is akarom letagadni, hogy engem ez legalább annyira lelkessé tesz, mint őt a saját munkája, ettől függetlenül nem sértődöm meg, ha nem hajlandó a kísérleti eszközzel felszerelkezve folytatni. Ha igen, akkor viszont ő is kap egyet, azzal az infóval, hogy mellmagasságba tűzze fel, olyan helyre, ahol nem lóg sem ruha, sem hajtincs az eszköz elé.
Megvárom, míg ellép mellettem, egy lépésre lemaradva követem a kiszemelt pontig. Ő leül, és megállok mellette, a fegyvert visszacsúsztatom a combtokba, de a tenyeremet a markolaton pihentetem. Nehéz lenne elszakítani a tekintetemet a látványtól, de nem is próbálkozom vele, a többi érzékszervemre hagyom az esetleges veszély jelzését, és megpróbálom minél több apró részletét befogadni a látványnak.
- Minden bizonnyal felejthetetlen élmény lesz! Meghatározó pont lehet az életemben.
Szélesen vigyorgok, de azt rábízom, hogy eldöntse hogyan is értem pontosan a választ.
- Nem lehetne, hogy nekilátunk?  Így tényleg hetekig fog tartani!
Lepillantok a kényelmesen elhelyezkedett Ravenre, és az állammal a MOR mellett hegyott felszerelése felé bökök.

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
149

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #24•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Csüt. Nov. 15, 2018 11:59 am





Simon & Raven



*Kétségtelen, hogy kettőnk között mindig is voltak és lesznek áthallásos mondatok, szándékosan félremagyarázottak, anélkül, hogy komolyan vennénk. Valahogy már az elején egy húron pendültünk, a hadnagy és én, és talán nem véletlen. Hasonszőrűek könnyedén megtalálják egymást. Már csak ezért is szeretem ugratni, bár amikor még kadét voltam, sokkal izgalmasabb volt. A lelkesedés azonban nem csappant meg, oda-vissza vágunk egymásnak, ám néha nem is kellenek szavak. Még ha komolyan bele is gondolnék a válaszába és abba a savanyú pofába amit vág, akkor sem állnám meg nevetés nélkül. És ez most ajánlat akart lenni, vagy ígéret? Nyalogassa csak egyedül a sebzett önbecsülését, Vigyori hadnagy. A látvány mindent felülír, noha volt már részem az Ocan szépségeiben, ez azért egészen más. Emlékszem az első bolygóra lépésemre, elaléltam attól a szín –illatorgiától ami egyszerre csapott le rám, a szél kellemesen langyos simogatása, a különös hangok, melyeket csak az erdőben hallhat az ember. Leírhatatlan volt. Most pedig, miután könnyedén veszélyeztettem a hadnagy szép arcának finom vonásait a fékezéssel, újabb löketet kapok a csodából. A levegő és a víz illata itt egészen más, nem beszélve a partnak csapódó hullámok zajáról, és a sustorgásról amivel lassan visszavonul, hogy aztán újult erővel lásson neki megint csapkodni. Ezt meg tudnám szokni. Ha rajtam múlna, én ezt a területet kérném az ocaniaktól. *-Ne rontsa el a kedvem hadnagy. Legalább ne az elején. *Egy hetet terveztem, de tapasztalatból tudom, hogy soha nem úgy alakul. Ám jó érzés legalább az első napon ebben a hitben ringatnom magam. Főleg ha nem tudják hol vagyok pontosan. Nem szoktam attól félni, hogy bajom esik, sokkal inkább a figyelő szemektől tartok. Utálom ha a személyes terembe tolakodnak és valahogy mindig ez az érzés csiklandozza a nyakamon meredező pihéket. Ahogy attól az izétől is amit a hadnagy magára aggat. Paranoia? Naná! Anélkül nem működik normálisan az idegrendszerem. Ám a magyarázat felkelti az érdeklődésemet, odalépek a hadnagyhoz, hogy cirka három centiről szemléljem meg az eszközt, amiről azt állítja, hogy nem küld jeleket a Volentisre. *-Becsszó? *Ha van olyan ember a flottánál akinek a szavában hihetek, akkor az Vigyori hadnagy. Nem mellesleg hozzám hasonlóan lelkes munkamániás. De…*-Na majd jól letesztelem. *Nem fenyegetés hanem ígéret. Elgondolkodva nézem a kütyüt. Amin szoftver van, azt meg lehet hekkelni, másrészről, rajtam kívül kinek jutna eszébe meghekkelni? *-Oké, adjon egyet, kizárólag a tudomány nevében. Térképrajzoló mi? És piros pöttyöt rajzol oda ahol pisiltem? * Naná, hogy szkeptikus vagyok, de mindent a tudományért. Egyébként meg ha beválik, nekem is jól jön majd. Elveszem a nekem nyújtott kis izét de nem tűzöm még ki magamra, meg kell szemléljem mielőtt jelentést ír a kütyü minden lépésemről. Kényelembe helyezem magam a kiszemelt helyen és élmény befogadásra programozom az agyam. *-Az biztos hadnagy. Én leszek a meghatározó pont az életében. Alfa és Omega. *Nevetek fel és a kedvemet még az sem szegi, hogy Hasonszőrű hadnagy munkára noszogat.* -Lásson munkához hadnagy, majd én is hozzálátok a magaméhoz. Vagy segíteni akar? Odavihetné a ládákat arra a pontra…*lélegzetvételnyi gondolkodás után határozottan mutatom hova.* -…aztán összeszerelhetjük a fúrót. És maga mit fog csinálni? Csak sétál ide-oda és várja, hogy kis barátja megrajzolja a térképet? *Kelletlenül felállok, egy kis időre búcsút intek a tenger látványának és odacövekelem magam ahova a ládákat kértem. Csípőre tett kezekkel állva várom a felszerelésemet. Kár, hogy amikor majd cipeli a ládákat, pont velem szembe fog jönni, így nem látom majd a fenekét, amit elvileg védenem kell. Sebaj, lesz még elég alkalom. *



_________________

Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Hozzászólás száma :
157

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #25•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Kedd Nov. 20, 2018 2:53 pm

Raven & Simon

Nem is próbálnám tagadni, hogy kedvelem a tizedest. Néha sok(k) egy kissé, de a vidám, kissé szemtelen, és legalább annyira zabolázatlan személyisége tagadhatatlanul ellenállhatatlan.
A nevetésére megremeg a szám széle, de még másodpercekig sikerül elfojtani a mosolyt. Mikor aztán már nem küzdök ellene tovább, akkor sem tervezem leleplezni az igazságot arról, hogy ajánlat lett volna, vagy ígéret a kijelentés. Innen már nem tervezek mélyebben belemenni a témába, mert most még a biztonságos ugratás talaján vagyunk – Ravennel messzebb lehet menni ezen a téren, mint sokakkal -, de nem is szeretnék ezen a határon átlépni.
A következő megjegyzésre fejcsóválva, félmosollyal a szám szegletében válaszolok.
- Oké, vegye úgy, hogy nem is mondtam semmit…
Csak legyintek egyet. Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem lesz lehetőségünk egy hétig piknikezni a szigeten, illetve ha ez volt a terv nem értem miért én vagyok itt Ravennel. Nem csak órát kell tartanom négy nap múlva, de vannak határidős fejlesztések is, amik az én projectjeim. Hlavány gyanakvás kapargatja meg belülről a tarkómat, de egyelőre nem hagyom, hogy több legyen ennél.
Hagyom, hogy közelebb lépve megszemlélje az apró, matt fekete eszközt a mellkasomon.
A kérdésre elvigyorodom, és esküre emelem a kezem.
- Cserkészbecsszó! Jólesik néha az embernek a privát szféra…
Rákacsintok a tizedesre. Természetesen bízhat bennem, sosem adtam okot, hogy kételkedjen a szavamban, most sincsen oka rá, de a döntést rábízom. Tulajdonképpen nekem is jólesik egy rövid ideig szabadon lélegezni és gondolkodni, ha már itt tartunk. Bár valószínűleg erre azt az időszakot fogom felhasználni, mikor Raven sem figyel rám.
Az ígéretre biccentek.
- Tegye próbára alaposan! Én is ezt tervezem…
Egyelőre nem tartok tőle, hogy bárki fel akarná törni a kütyü szoftverét, hiszen szinte semmilyen információ nincsen rajta. Ami a későbbieket illeti, nos azon még dolgozunk.
Mikor beadja a derekát, elégedetten szusszanok egyet, és a zsebemből előhúzom a kis műanyag dobozt, amiben a neki szánt eszköz pihen.
- Kizárólag a tudomány nevében! Miért pont pirosat? Neonkékben gondolkodtam, de hát nem lehet mindenkinek egyforma az ízlése…
Színpadiasan megvonom a vállamat. Hagyom, hogy szemrevételezze, forgassa, vizsgálgassa. Most sem árul el többet magáról az eszköz, mint eddig. A kis fekete dobozk elején apró objektív csillan, halvány pirosan világító szintén aprócska szenzor, a hátulján pedig a rögzítőtű, amivel az egyenruhára lehet rögzíteni.
A következő megjegyzésre elnevetem magam.
- Nem akar ilyen fontos pont lenni az életemben. Úgy aztán sosem lenne magánélete!
Látom, hogy neki kimondottan ráérős nekilátni a munkának. Igazából nekem sem lenne sürgős, ha nem csábítana a bakancsom lerúgására és a hullámokba gázolásra minden szívdobbanásnyi idő, amit az óceánt figyelve töltök el.
Ami a ládák cipelését illeti, van egy halvány gyanúm, hogy csak le akar rázni vele, és a végén kiderül, hogy egészen máshol lesz szükség a ládákra, de ráérek majd akkor lázadni, hogyha ez megtörténik. Addig is elteszem a kezemben tartott fegyvert, megmozgatom a vállamat, míg odaérek a felszerelés földön várakozó kupacához.
A kérdésre már menet közben válaszolok.
- Én? Elsősorban vigyázok a formás hátsójára, másodsorban hagyom, hogy a kishaver megrajzolja a térképet. Azt hiszem nekem is jár egy laza hétvége…
A vállam fölött hátrapillantva vigyorgok a tizedesre, mielőtt megemelném az első ládát. A súlyos láda tompán puffan a cipője orra előtt, de arra vigyázok, hogy óvatosan tegyem le, nehogy valami eltörjön benne, lévén kapásom sincsen róla, mivel van megtömve. Bár, ha Raven vezetési stílusét túlélte, elengedhettem volna a talajtól fél méterre is.
- Itt megfelel?
Érdeklődöm, mielőtt a többi ládát is odacipelném neki. Ha ezzel megvagyunk – mármint én a cipeléssel, ő meg a csípőre tett kézzel ellenőrzéssel -, akkor segítek neki összeszerelni a fúrót.

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
149

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #26•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Vas. Nov. 25, 2018 6:01 am





Simon & Raven



*Tudtam, hogy a hadnaggyal lehet alkudozni, még ha nem is maradunk egy hétig ahogy terveztem, legalább nem mondja ki. Alsó ajkamat cinkosan beharapva bökök felé a levegőbe a mutatóujjammal. Legyen neki igaza, miszerint nem mondott semmit. A látvány és minden más újdonság csak hab a tortán, bármennyire is úgy néz ki, nem piknikezni jöttem. Jobban érdekelnek a bolygó titkai, elvégre tudós vagyok, ebben nőttem fel, a szüleim mindig arról beszéltek, hogy új otthont keresünk magunknak, az emberiségnek. Mindez akkoriban sokkal kalandosabbnak hangzott mint komoly munkával járó feladatnak, de talán ezért volt olyan könnyű a tanulás. A felkészülés arra, hogy egyszer majd egyike lehessek azoknak az embereknek akik először lépnek egy új bolygó felszínére. A paranoia akkor még nem fejlődött ki, még nem voltak elvárásaim, még nem tágítottam ki a személyes teremet, mostanra viszont elég naggyá duzzadt. Ezért nézem kétkedéssel a kis kütyüt.* -Magának is? Nahát! *A hadnagyot mindig munka közben láttam, sosem lazított és nem hagyott mást sem. Ebben a pillanatban tudatosul bennem igazán, hogy ez a mostani egy kivételes alkalom lesz és láthatom lazulni. Na, kíváncsi vagyok rá. Addig is leteszem magam és megszemlélem az eszközt, ahogy a kezembe veszem, a hátoldalát nézem meg, mert ott szoktak bizonyos dolgokat az ilyen kütyükbe rakni, de _még_ nem szedem szét. Pedig biztosan belülről érdekesebb. Hagyok a tárhelyen egy kis emléket magamról, belenézek a pici kamerába, fintorgok egy sort, nyelvet öltök, majd egészen közel viszem a szemeimhez. *-A piros mindig figyelmeztet valamire. Legalább tudjuk, hogy később hova ne lépjünk. De igaza van, a neonkék is elég feltűnő. *Hogy miért az Alfa és Omegán neveti el magát azt nem tudom, de nagyon cuki ahogy kacag, újra megmosolyogtat.* -Dehogynem! Persze csak itt, ahol magunk vagyunk. Egy hét…pssszt! *A számra teszem a mutatóujjam, így figyelmeztetve arra, hogy „Nem mondjuk ki, hogy nem lesz egy hét!” majd folytatom tovább.* -…aztán mindenki megy a maga útjára. *Mindenki a maga útjára. Hmm….elmerengek egy apróságon. Noha a kettőnk munkája elvileg kiegészíthetné egymást, nem hiszem, hogy ez volt az első szempont amikor mellém rendelték felügyelőnek egy csapat katona helyett, ahogy már megszoktam. Egy tiszt és minimum négy állig felfegyverzett, csupa izom katona. Itt most csak a csupa izom játszik, húúúú de még hogy játszik….amikor elfordul, hogy lehajoljon a ládámért, és emelkedik vele, van egy rövid pillanat amikor megfeszül az a fenék. *-Háááát, ha így folytatja nem lesz laza…*Elmélkedem még mindig a fenekére gondolva.  Csak akkor eszmélek fel a gondolataimból, mikor a láda tompa puffanással földet ér. Összegyűröm a szemöldökeimet.* -Kicsit óvatosabban hadnagy, törékeny műszerek vannak benne.  Itt jó lesz. A többit is idehozná ha szépen megkérem? Pont ide…így….körbe.  *Csak kettő van még, amit természetesen nem én pakoltam fel. Amíg ő sétál és cipel, én már csomagolom is ki az első ládát és kezdem összeszerelni a fúrót, ami maximum egy méter magas csak, négy lába van amiket négyszögben kitámasztok. Nem nagy darab, de hát nem olajat fogok keresni.  A második ládában üvegszálas csövek vannak, vékonyak és átlátszóak, illetve fémcsövek melyek nem sokkal vastagabbak az üvegszálasoknál. *-Majd kellene egy kis energia a gépnek. Hadnagy. *Ha megkapom az energiát, a feltételezhetően magunkkal hozott SDT akkuról, akkor összeszerelem a fúrót, csak én egyedül, ha segítene egy legyintéssel elzavarom. Ehhez csak én nyúlok hozzá senki más és van már annyi gyakorlatom benne, hogy könnyedén és gyorsan menjen. Annál is inkább, mert minél hamarabb indítom be, annál több időm lesz utána megmártózni a tengerben.  Az egésszel nem mos van a nagy munka hanem amikor kielemzem a talajmintákat. S persze még egy kicsi amikor bemérem a terepet, és feljegyzem az egyes távolságokat, szintmagasságokat. Így is hosszú percekig tart a munkám aminek némán igyekszem a végére járni. Némán és félig süketen, ha esetleg szól hozzám, nem biztos, hogy meg is hallom. Amint kész, felnézek a hadnagyra, hogy ő vajon hol tart. *



_________________

Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Hozzászólás száma :
157

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #27•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Vas. Nov. 25, 2018 2:48 pm

Raven & Simon

Úgy fest, a Tizedes kedve máris jobb, pusztán annyitól, hogy nincs kimondva: jó eséllyel nem maradunk egy hétig. Nem baj, nincs szándékomban tönkretenni a vigyorgós hangulatát.
Meglehetősen kíváncsi vagyok rá, mivel tervezne egy egész hetet eltölteni idekint, mivel ha jól rémlik, a munka hosszadalmasabb része a laborban következik, tesztek és kiértékelések tucatjaival.
- Bizony, még nekem is…
Bár úgy tervezem, hogy különösebb lazítást nem fog tőlem látni, de a gondolataimmal magamban lenni, anélkül, hogy a falnak is füle lenne, nos az már elegendő személyes tér lesz nekem erre a néhány napra. Talán arra is elég, hogy tisztázzam a fejemben zsibongó megannyi kérdést, gondolatot.
Hagyom, hogy alaposan szemügyre vegye az eszközt, de ha szét akarná szedni, biztosan figyelmeztetném, hogy ne tegye. Nem azért tesztelem, hogy még az első lépés előtt szétdemulálja.
Ezúttal figyelmen kívül hagyom a színjelölésekkel kapcsolatos megjegyzését, mert mintha ágropogást hallottam volna az erdő irányából. Néhány szívdobbanásnyi ideig feszülten fülelek a fák irányába, a tenyerem a a combomra szíjazott kézifegyver markolatán pihen, de mivel nem ismétlődik a neszezés, ellazul a tartásom, és ismét Ravenre figyelek.
Elgondolkodva megdörzsölöm az állam, miközben végigpillantok rajta.
- Szóval egy hétig csak az enyém, amíg magunk vagyunk? Visszautasíthatatlan ajánlatnak tűnik…
Rákacsintok, aztán már sarkon is fordulok, hogy intézzem a ládákat.  Ez a beszélgetés éppen olyan, amit praktikus itt befejezni amíg megmarad a móka talaján.
Magam sem tudom pontosan, miért elégedtek meg ekkora kísérettel Raven számára, hiszen rendesen sokkal többen kísérik, de úgy fest, ez most valamiért más. Kíváncsi vagyok, hogy miben más, ha lesz alkalmam ki is fogom deríteni.
Mivel a saját gondolatmenetemre figyelem, a lazasággal kapcsolatos megjegyzésről lemaradok, de a láda tompa puffanását követő feddésre felmordulok.
- Ha kibírta ahogy vezet, akkor ennyitől semmi baja nem lesz. De cipelheti maga is, ha nem tetszik a stílusom…
Bosszúsan szusszanok egyet, és már fordulok is a következő ládáért. Na nem azért, mert ennyire sietős lenne a pakolás, sokkal inkább azért, hogy a vigyor, amit nem tudok visszafogni, ne árulja el a tettetett bosszúságomat.
A másik két láda is hamar megérkezik a kijelölt helyekre, de ezúttal naaaaagyon óvatosan helyezem el őket a lába mellett.
A következő kérésre biccentek, és újra visszasétálok a MOR-hoz, a csomagtérből pedig előszedem a hordozható akkumulátort, amit szintén a Tizedes lába mellé helyezek.
Segítenék, de elhesseget a műszer közeléből, én pedig nem vitatkozom, magára hagyom a fúróval, és megindulok az erdő széle felé.
- Szóljon, ha szüksége van rám…
Lépésről-lépésre haladok, feszült figyelemmel pásztázva a fák árnyékától beláthatatlan erdősávot, a fegyveremmel a kezemben, előírásszerűen közelítek a bizonytalan terephez. Csak néha állok meg, hogy a válla felett hátrapillantva ellenőrizzem Ravent is.
Előttem apró neszek kelnek csak a sűrű bozótban, kistermetű állatok, vagy éppen lények kelthetik őket, emiatt nem aggódom. Mikor belépek a fák közé, várnom kell egy kicsit, míg a szemem hozzászokik a fényviszonyok változásához. Csak pár métert haladok befelé, hogy még a parton ténykedő Ravent is lássam, utána indulok el az erdősáv szélével párhuzamosan, amennyire lehet egyszerre figyelve az erdő belseje, és a parton hagyott tizedes irányába.
Minden bizonnyal a megosztott figyelmem az oka, hogy az utolsó pillanatban veszem észre a lábam elé keveredő, mindössze tenyérnyi jószágot. Át akart iszkolni előttem, de valószínűleg elszámította magát, mert abban a pillanatban, ahogy emelem a bal lábam, megdermed, kiejti a szájából az apró, pocokszerű, pikkelyes (!?) dögöt, és a hátát felpúpozva, mind a - tippem szerint alig – 60 dekáját beletéve a szituba halálos komolysággal fúj rám, még az apró, tűéles karmú mancsával is felém csap.
Az éppen megemelt lábamat visszateszem a földre, a fegyvert leengedem, és elvigyorodom.
- Hello, kishaver! Nyugi nem veszem el az ebéded…
Halkan, nyugodt hangon beszélek hozzá, és lassan hajolok közelebb, hogy jobban szemügyre vehessem.
Apró, füstszürke jószág, leginkább kölyökmacskára hasonlít, leszámítva hosszú, pikkelyes, kígyószerűen elvékonyodó, nyílhegy formában végződő farkát, a lapockái mögött a hátából kiemelkedő sárkányszerű, bőrredős szárnyakat, melyeket kifeszítve próbál még félelmetesebbnek látszani, a homlokán, a bojtos hegyű fülei között dudorodó picinyke szarvkezdeményeket, és az orrából gomolygó füstpamacsokat.
Halált megvető bátorsággal néz szembe velem, és eltökélten védelmezi a teste alatt heverő -, és a szaga alapján nem mai – tetemet.
Egyszerűen nem tudok nem vigyorogni a csöppnyi jószág elszántságán, vadul remegő bajszán, hófehéren villanó, tűhegyes kis fogain.
Lassan benyúlok az oldaltáskámba, és egy mutatóujjnyi szárított húscsíkot nyújtok felé szépen lassan.
- Gyere, vedd el, a tiéd, Pajti…
A bizalmatlan fújás nem marad abba, de a kis pamacs nem iszkol el. Ahogy a kezem közelebb kerül hozzá, lecsap. A karmai a kesztyűmbe mélyednek, teljes súlyával beleakaszkodik, fogait összezárja a felkínált zsákmányon, és már cibálja is ki az ujjaim közül.
Ha Raven eddig nem bukkant fel, most kihasználom a lehetőséget, és odakiabálok neki.
- Raven, ezt látnia kell!

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
149

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #28•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Hétf. Nov. 26, 2018 7:21 am





Simon & Raven




*Bár a hadnagy elég közvetlen és minden tekintetben különbözik a többi tiszttől, nem tudom elképzelni amikor lazít. Sosem láttam civilben, bárban, a wellness részlegen ejtőzni, pedig én elég sűrűn járok az említett helyekre. Talán ez a pár nap – amennyi sikerül – fordulópont lesz mindkettőnk életében. Akárki is tervezte így, volt valami célja. Na persze én mindenhol összeesküvést látok, de lehet az összeesküvés előnyös is. Egyelőre nem töröm az agyam ilyen kérdéseken, inkább élvezem a látványt és az összes többi külső hatást ami az érzékeimet gyönyörködteti.  A hadnagyot csak akkor figyelem, amikor a ládáért nyúl, így nem veszek észre rajta semmit a korábbi percekből, s persze semmi oda nem illőt nem látok és hallok. Elvégre nem az én dolgom, hogy leskelődjek a veszély után. Én csak élvezem…nem a veszélyt, hanem ami előtte van. Az Ocan mindig tartogat számomra meglepetést, a lelkem mélyén ott dübörög a hang, hogy „Miért ez a rövid hét lenne kivétel?” De! Kihasználom az időt, hogy jobban megismerjem ezt a vigyorgó pasit, akivel jó jóban lenni. Sosem voltam oda a tisztekért, de ő valahogy….kadétbarátabb mint a többi. A megjegyzése eszembe juttatja azt az időszakot amikor megpróbált valami közelharchoz és más nyalánksághoz hasonlót a fejembe és az izmaimba gyömöszölni. *~Csak aztán nehogy vérszemet kapj!~ *Az egész fejem zizeg a nevetéstől amit elfojtok magamban.  Egyébként sem lenne ildomos nevetni amikor éppen leszidom a ládám nem megfelelő használatáért. S persze akkor is eszembe jutna egy kontra, ha igaza lenne, de így könnyű dolgom van.* -A MOR-ban rögzítve voltak. *S amikor elfordul a következőért, fintorba húzom az orrnyergemet, majd nyelvet öltök rá. Úgy sem látja, a kis kütyüje meg pont előre néz. A sajátomat is kitűztem már magamra, és roppant kíváncsi vagyok, hogy mit mutat majd a nap végén, az is lehet, hogy az én segítségemre is lesz, szóval még nem ítélem halálra. Épp csak kinyitom az első ládát mikor megérkezik a második, elmosolyodom az óvatosságán, de csak a harmadiknál teszek megjegyzést, mert nem bírom ki, hogy ne.* -Na látja, ugye, hogy megy ez?! *S, hogy elvegyem az élét, világszép mosolyt villantok rá, amolyan „Csak vicceltem, és különben is kedves vagyok és aranyos” fajtát. Aztán nekilátok annak, hogy összeszereljem a munkámhoz szükséges műszert. Régen ez is nagyobb volt és súlyosabb, de a mostani technika lehetővé tette, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban jussak hozzá olyan adatokhoz, melyek a föld alatt vannak. A gépet az akkura kötöm és már mehet is az első fázis, ami utat tör a felszín alatt. Mivel ilyenkor teljesen a munkámba merülök, nem is jut el a tudatomig az utolsó mondata mielőtt eltűnne szem elől. Éppen a lézerszkenner beállításait pontosítom, amikor meghallom a kiáltását. Felkapom a fejem, olyan ez mint a reggeli ébredés, amikor lassan jössz csak rá, hogy hol vagy. Próbálom bemérni a hang irányát és elindulok arra. A kiáltása azonban a kezére csimpaszkodó kis állatkára nagyobb hatással volt. Harci kedvét némileg elveszi a hirtelen, érzékeny füleibe csapódó hang, ijedten összerezzen ami abban nyilvánul meg, hogy mind a négy lábát szorosan összezárja a hadnagy karján, karmai mélyen a kesztyűbe akadnak, szárnyait kitárja, majd azokat is, mintegy burokként maga köré zárja. A hadnagy gazdagabb lett egy mozdulatlan gubóval. A csörtetésem sem jobb, elvégre nem vagyok én szuper kommandós, sem békebeli ninja, inkább hasonlítok egy elemi csapásra ahogy a bakancsom minden egyes ágra lecsap, karjaimmal pedig a lehajló ágakat söpröm félre az utamból. Na és persze…*-MERRE VAN HADNAGY? REMÉLEM NEM EGY HULLÁT AKAR MUTATNI!? *Mert persze jobbra nem számítok, ahogy arra sem, ami a szemeim elé kerül, miután jó eséllyel útbaigazít. Mert hiába próbálja lefejteni magáról az állatkát – ha próbálja – amaz csak még jobban rászorul. Elég muris a kezén a szárnyai alatt szinte teljesen eltűnt izével.* -Ez az új divat? Terepterminátor kesztyű? *Talán a hangom, vagy valami más, de a kis gubót prüttyögésre ösztönzi. Hangos, elnyújtott prüttyögésre, ami után a körülöttünk lévő erdő feléled. Szinte mindenhonnan levélzizegés és motoszkálás hallatszik, további, sokszínű prüttyögéssel társítva.*



_________________

Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Hozzászólás száma :
157

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #29•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Hétf. Nov. 26, 2018 12:26 pm

Raven & Simon

Nem csoda, ha Raven nem látott még wellnessezni, mivel nem járok. Vagy dolgozom, vagy tanítok, vagy edzek, vagy valamilyen terepmunkán veszek részt. Ezek szünetében pedig jobbára alszom. Mindez nem véletlenül alakult így, az elmúlt pár évben tudatosan építettem le a szabadidőmet.
Mivel minél kevesebb az ember szabadideje, annál kevesebb ideje van a saját problémáival foglalkozni. Struccpolitika, de eddig bevált., és vannak problémák, amiket megoldani akkor sem lehet, ha az ember naphosszat rágja magát rajta.
Ahogy a láda a tizedes lába előtt puffan, már kapom is a beosztásomat a drága felszerelés veszélyeztetéséért, de valahogy nem érzem a dolog élét a hangjában rezonáló, elfojtott nevetés miatt.
A megjegyzésére csak bosszúsan fújtatok egyet. Szerencséje, hogy lemaradok a nyelvnyújtásról, vagy inkább az én szerencsém? Biztosan nem álltam volna meg nevetés nélkül a grimaszt, és a tekintélyemet aligha emelné a látvány, ahogy a bordámat szorongatva nevetek a grimaszán.
A ládák szépen sorakoznak Raven lába körül, a megjegyzésére elhúzom a számat, és színpadiasan meghajolok előtte.
- Kívánsága számomra parancs…?
A végén enyhén azért megemel a hangsúlyt, így félig kérdésnek, félig kijelentésnek hangzik a válasz, hátha kevéssé éli bele magát a dologba, bár nem fűzök hozzá sok reményt, hogy ne csapna le a lehetőségre.
A világszép mosolyra válaszul aztán rákacsintok, majd mivel szemmel láthatóan féltékeny a szerkentyűjére, magára is hagyom. Ahogy látom úgyis elérte a se hall, se lát állapot, a füle botja sem rezzen a következő mondatomra.
Az erdőben egészen elvarázsol az aprócska szőrpamacs világrengető bátorsága, ez az oka, hogy eszembe sem jut, hogy meg fogom ijeszteni a kiabálással. Rögtön tudom, hogy hibáztam, mikor megrezzen, és fújva a szárnyaiba csomagolja magát a kezemen csimpaszkodva.
- Ne haragudj, Kishaver, nem akartalak megijeszteni…
Békítően duruzsolok neki, közben vízszintesen a mellkasom elé emelem a sárkánymacskával borított kezemet, a másik alkaromat alá igazítom, hogyha mégis elengedné a jószág a kesztyűmet, ne essen nagyot, és lassan felegyenesedem.
Elteszem a fegyvert, és óvatosan megcirógatom a kesztyűs mutatóujjammal a bőrredős szárnyat.
- Nem kell félned, nem bántalak, na…
Újabb szárított húsdarab kerül elő, meglengetem a gubó előtt, ahol a jószág orrát sejte, de mielőtt tovább győzködném, a tizedes kiabálásáa és csörtetése felveri az erdő maradék békéjét is.
- Erre jöjjön!
Csak annyira emelem meg a hangom, hogy hallja.
Mikor odaér hozzám, vigyorogva megcsóválom a fejem.
- Olyan zajt csinál, mint egy komplett rohamosztag. És miért akarnék megmutatni egy hullát?
Óvatosan megemelem a balomat, amin a csöpp jószág satuvá változtatta magát.
A kérdésre megcsóválom a fejem, és mosolyogva megcirógatom a gubót ismét.
- Ez nem kesztyű, ez egy harcisárkánymacska…
Éppen megpróbálnám újra kidumálni a jószágot a gubóból, mikor körülöttünk is felhangzik a prüttyögés, motoszkálás.
Megfogom Raven felkarját és közelebb húzom magamhoz a jobb kezemmel, amiben egyébként csak a kis szárított húsdarab van, és körbefordulok.
- Hohóóóó, remélem nem vagyunk bajban…
Egyelőre nem gondolom hogy életveszélyben lennénk, de nem is szeretném lelőni a kis jószág rokonságát.
A macskás kezemet továbbra is vízszintesen tartom a mellkasom előtt.
- Pajti… Ideje előbújni…
Noszogatom halkan a kezemen csimpaszkodó pamacsot

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
149

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #30•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   Kedd Nov. 27, 2018 9:32 am





Simon & Raven




*Ahogy elnézem a ruganyos mozgását ládapakolás közben, elmélázom azon, hogy mi visz rá egy ilyen pasit arra, hogy feltétlenül katona legyen. Vagy csupán szükségszerű, hogy az legyen? Lehetett volna tudós is, dolgozhatna az emberiség megmentésén. Talán előre belekódolták a macsós státusz iránti elkötelezettséget….de azért a felszín alatt van más is. Egy nagy adag humor, lazaság – szelektálva – és baromi nagy szív, nem anatómiailag. Azt viszont már korábban is éreztem, hogy a sok minden amit művel, azért van, mert tagad. A gyászolási fázisok egyike, amit jó hosszan elnyújt, ki tudja milyen megfontolásból. Ezt azonban nem kötöm az orrára, egyelőre jól megvagyunk és ennek így is kell maradnia, legalább addig míg itt vagyunk egymásra utalva. *-A szaván fogom. *A mondatvégi burkolt kérdőjelet ignorálom. Naná, hogy Jolly Jokerként veszem a kijelentést és be fogom váltani alkalomadtán, minimum annyira, hogy az orra alá dörgöljem a felelőtlenségét. Mindezek után szépen belemélyedek a munkámba, de csak azért, hogy minél hamarabb legyen szabadidőm, ugyanis tervbe vettem, hogy megmártózom a tengerben. Szeretnék mindent kipróbálni amiből kimaradtam a Volentisen való felcseperedésem közepette. A folyó már megvolt, sikkantós élmény és azzal a csiklandós érzéssel készültem erre a rövid hétre. Ám a hadnagy keresztülhúzza a számításaimat, vagyis inkább az a kis lény, amelyik a karjára gyógyította magát. Viszonylag könnyen megtaláltam a hangja után, de arra nem számítottam amit látok. *-Tudós vagyok nem kommandós. Magától az is kitelik. *Morgom az orrom alatt, de cseppet sem rosszkedvűen. Tisztes távolból szemlélem a jószágot, ami most egy nagy tojásra hasonlít. A megnevezésre felvonom a szemöldökeimet, érdekes és még sosem hallottam azon kevés ocantis szájából, akikkel beszélgethettem.* -Ez a hivatalos neve, vagy most találta ki? Megvan még minden ujja? *Némileg aggódva nézem a karját és a mozdulatlan, prüttyögő állatot. Már hajlanék rá, hogy megérintsem, de körülöttünk egyre több és hangosabb prüttyögés üti fel a fejét. Élénken él még az emlékezetemben a vörös sörényű, fekete lóféle, ami pont olyan hangot ad ki mikor én pánikba esem. Viszont nem bántott, sőt! Végignyalta az arcom, s mintha most is érezném a nyálkás nyelvét a bőrömön.* -Én is nagyon remélem.  Ez a prüttyprütty mégis mennyire veszélyes maga szerint? És mi ez a förtelmes szag? Az előbb még nem volt ilyen büdös. Ez magából jön? *Nem vettem észre az aljnövényzetbe ejtett és ott meglapuló zsákmányt, amit a sárkánymacska lecserélt a szárított húsra. Mi több, a szárított húst sem látom, az ugyanis a gubóban van. Suttogva kérdeztem vissza, tekintetemet felváltva reppentem az erdő és a hadnagy között. S mikor elhal a hangom, akkor érzem, hogy valami nem stimmel. Két lélegzetvételnyi idő telik el mire rájövök, hogy az iménti prüttyögés és motoszkálás zaját felváltotta a csend. Mint a vihar előtt, és ez nem jelent jót. A következő másodpercben a hadnagy gubója megmozdul, leválik a karjáról és mielőtt még sikoltanék egy erőteljest, a nyakamba veti magát, és sálként tekeredik rám. Ugyanekkor az erdő is feléled, s vagy hat-hét újabb sárkánymacska surran ki a bozótosból, feltekeredve a lábaimra és a derekamra. A levegő is bennem reked, a hadnagyra nézek tócsányira kerekedett szemekkel, majd cincogó hangon könyörgöm az életemért.* -Kérem szépen szedje le rólam ezeket! Ó, az ég összes csillagára, mondja, hogy nem halok meg. Ezek…ezek tele vannak tüskével…és szarvuk is van. És karmuuuk! *Széttárt karokkal és szétvetett lábakkal állok, pont úgy mint aki beszart, és majdnem úgy is érzem magam. A hideg futkos a hátamon, szerencsére nem több ilyen izé, pedig nem csinálnak semmit, csak kapaszkodnak és prüttyögnek.*



_________________

Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Hozzászólás száma :
157

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #31•• TémanyitásTárgy: Re: Viharsziget   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Viharsziget

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó-
^
ˇ