Drága Testvérem!
Bárcsak tudnám, hogy mi rokonok vagyunk. Bárcsak ne néznék rád minden áldott nap hatalmasra kerekedő szemekkel, mikor összefutunk.
Édesapám fattya vagy, akiről még Ő maga sem tud. Valamikor régen volt egy nehéz időszakuk anyámmal, amikor is egyetlen egyszer kilengett, s láám abból a botlásból lett egy ilyen jóképű fiacskája.
Modorod leginkább a nárcisztikus személyiségre hajaz. Vannak ritka pillanatok, amikor jó hangulatodban vagy megtalálható. Ismerjük egymást, tőled tanultam meg néhány dolgot, amikor egyszerre voltunk beosztva. Szerintem kislányként még szerelmes is voltam beléd. (ugye milyen beteges ez?) Most csak kerülgetlek. Megtartom tőled a három lépés távolságot, mert attól félek, hogy átlátnál rajtam, s pár perc alatt leesne, hogy tervezek valamit az emberek ellen.
Jó Ocantis ismerő vagy, kiváló nyom olvasó és remek harcos. Még te sem tudod, hogy ki az apád, de édesanyád hagyott maga után hátra egy levelet, jól elrejtve, hogy ne legyen könnyű dolgod, amelyben színt vall. Vajon, hogy fogadod majd ezt? Mi fog változni?

// családi állapotokat és a többit teljesen szabadon hagyom.
A név sem megváltoztathatatlan, azonban a pbhez ragaszkodom.
Ha esetleg tetszene, s hoznád, akkor dobj csak egy üzit.
Én nagyon várom, mert valamiféle feszültséget el tudnék képzelni közöttük, mármint...remélem érted melyiket. //