A kommunikáció a technika csodájának hála zavartalan a kapcsolat a hajó és a flotta többi egysége közt, ezt bizonyítandó üzenet érkezik a parancsnokságról.

SÜRGŐS! SÜRGŐS! SÜRGŐS!

TITKOS! TIKOS! TITKOS!

Jöttek az első szavak a képernyőre, ami a kommunikációs tiszt számára pedig egyértelmű volt, hogy késlekedés nélkül át kell kapcsolnia az üzenetet a kapitány privát termináljára. Persze ezt egy automata is meg tette volna hamarosan magától. De az űr magányában sok az unalmas üres járat így a legénység tagjai ha lehet mindent manuálisan csinálnak.

Dobrik kapitány!

A nagy hatóságú szkennerjeink ismeretlen eredetű anomáliát fedeztek fel a 242-es szektor c kvadránsában. Utasítjuk azonnal kezdje meg az anomália kivizsgálását! A hírszerzés fokozott óvatosságra inti, felderítőink egyszer már át fésülték a 242-es szektor aszteroidáit és nem találtak semmilyen anomáliát. Sok sikert kapitány!

Morogva ülök fel az ágyon, és a bajszom alatt azt tervezgetem, hogy visszateszem Felicia-t komm tisztnek. Még mindig a gyengélkedőn fekszik, és 22 órát alszik naponta, csak nem zargatna minden marhasággal...
-Az ég szerelmére...
Még arra sem veszem a fáradtságot, hogy bezárjam az üzenetet. Majd kialszik a konzol magától egy perc múlva. Gyorsan felöltözöm, és akkor tenyerelek csak rá a saját kommunikációs vonalamra.
-Minden szolgálatban tisztnek. Jelenjenek meg a hídon, most!

Épp a konyhában kutatok valami ehető után, mikor meghallom a férjem morcos hangját a hangszórókból. Tuti nem boldog, de szerencsére nem úgy tűnik, mintha ez most miattam lenne. Ennek örömére, meg persze, azért is, mert akcióra számítok végre, tömök is gyorsan a zsebembe pár energiaszeletet, mielőtt kitrappolok a folyosóra, hogy a híd felé vegyem az irányt. - Kapitány! *vigyázzba vágom magam és még szalutálok is, ha ő nincs még ott, akkor a sorban következőnek.

-Mi a f*sz!?-Csúszik ki a számon, ahogy meghallom a hangját. Ez most komoly? Épphogy eldőltem az ágyamon, hogy pihenjek egyet, mikor meghallottam a hívást. Szememet forgatva, puffogva ülök fel, majd szedem rendbe magam. remélem valaki meghalt és azért hív minket a Kapitány. Különben meg... lehet ő lesz a halott.
-Már megint mi történt?-Nézek rá értetlenül mikor megpillantom.

ZENE

Bár a parancs csak a tiszteknek szólt, mégis az egész hajó felbolydul. Ritkán van ilyen, hogy a hídon tiszteknek számára soron kívüli gyülekező. Jack szokás szerint mezítláb hawaii ingben és rövidnadrágban jelent meg kopasz fején egy foncsorosan csillogó napszemüveggel. Ha bárki kérdezné felmentése van egyenruha viselet alóla sérülése miatt.
- Homer Simpson szolgálatra jelentkezik.
A kapitány üzenete mellé meg érkezik az előző felderítés eredménye is.
Ha a Jola rá irányítja a koordinátákra a saját szkennerét szintén abnormális mérési eredményeket kap több elektromágneses tartományban és a gravitációs mező torzulásaiban.

Freya-val már út közben találkozom, hisz egy lifttel megyünk le a hídra.
-Megtaláltuk a Bermuda háromszöget, idáig követett minket! - Mondom szarkasztikusan, majd még hozzáteszem morogva: - Valami űr anomália. a fejesek nagyon pattognak érte, elég veszélyesnek hangzik, és találd ki, ki mehet oda, hogy bottal piszkálja?
A hídra lépve viszont már komoly arcot erőltetek magamra, és kapitányos kimért léptekkel közelítem meg a trónom, tisztelegve mindenkinek.
-Simpson közlegény... - Jegyzem meg morogva, és és végigmérem, mintha ebből látnám, mennyi idő van még hátra a sérüléséből, aztán picit büszkén mosolyogva tisztelgek tovább. - Hicks tizedes.
Az érzékelők jelentésére kicsit kiráz a hideg. Nem vagyok tudós, de ez rosszul hangzik.
-Rendben, mindenki a helyére! Lőjünk ki egy szondát, és nézzük meg közelebbről!

Amíg parancsra várok, elnézegetem az alpari mintás ingjét és azon gondolkodom, mennyire lehet kellemetlen erre a hülye rövidnadrágra meg az ingre űrruhát húzni. Persze megszoktuk már, hogy neki mindent lehet, és amíg nem a csattogós papucsában flangál köztünk, nem is zavaró a dolog, de ennyi erővel én is lehetnék egy pöttyös kisruhában, csak nagyon zavarna, hogy nincs hová tenni a fegyveremet és a combomra szíjazott késem is túl feltűnő lenne.

Nem mondhatnám, hogy sokat értek a mérési eredményekből, amelyek a kijelzőkön világítanak, de azért azt én is látom, hogy valami nem stimmel. Remélem, megnézzük jó közelről is, mert kezdek becsavarodni az állandó sikálástól és Steele cseszegetésétől.
Ahogy elnézem, mindenkinek van itt helye, leszámítva engem, úgyhogy körbe nézek, és mikor meglátom, hogy üres a tüzértiszt helye, azonnal bevágódom az ülésbe. aaaaaaa! hadd lőjek szét valamit!! A lelkesedésemet persze visszafogom, és csak sóhajtok egy nagyot, ahogy csillogó szemekkel elhúzom a kezeimet a gombok és joystickek felett.

-Éljen!-Mondom én is ugyanolyan lelkesedéssel. A hídhoz érve azonnal elfoglalom a székem, ez nem is kérdéses. Jack megjelenésén meg meg sem lepődöm. Nem is értem hogyan kerülhetett ide, de igazából nem baj, ha van egy ilyen őrült ember a hajón.
A szonda kilövését meghagyom kedvenc alparinknak. Addig én csak figyelek és átkozom ezt a napot már most.

Jack, mint bármilyen hadsereg által jól idomított hadi majom egy elegáns mozdulattal útnak indítja a szondát. A szonda folyamatos gyorsulás mellett egyre több és több adatott küld vissza a hajónak.
-Jönnek az adatok... - Jegyzi meg, bár rejtély, hogy lát-e valamit tényleg a képernyőjén a napszemüvegen át.
- A gravitáció ingadozik. A jel kezd szét esni. Nem tudunk stabil kapcsolatot tartani a szondával. Ebből a távolságból legalábbis nem.