Itt tárolják az összes nagyobb fegyvert. a három főtiszten kívül csak a biztonsági személyzetnek van hozzáférése. Utóbbiaknak csak a nevükhöz rendelt fegyvereikhez.
A raktárból nyílik egy ajtó a lőtérre. A biztonságiaknak kötelező havonta tesztelnie magát, a többieknek elég az állomáson.

Eltelt pár nap azóta, hogy Edgarnál jártam. Ed teljesen felborította azt a lezárt világomat, ami elől menekülök az ébredés óta. Ráadásul kinyitott egy olyan ajtót, amit alaposan lezártam, és azt gondoltam, hogy ezzel megoldottam a szükségleteim azon részét. De nem, neki meg kellett csókolni, kétszer is. És a másodiknál teljesen áttörte a gátat, és nem tudtam megállni. Nem tudtam azt mondani ,hogy ne… Vagy is próbálkoztam, de tutira nem úgy hangzott , mint ez tiltakozás, ezért se lehet azt mondani rá, hogy én nem akartam.
Azóta akárhányszor lehunyom a szememet az látom , ahogy felém magasodik és beveszi a váramat, ami felett teljes győzelmet arat. Olyan gyorsan történt, és annyira…jó volt. Annyira …akarok még… Nő vagyok egyférfiak által uralt világban, ahol egy pillanatra sem lehet elgyengülni, mert akkor vége az ember lányának az útján. Ugyan akkor valahol mi nők még is vágyunk a gyengédségre, és ezt most megkaptam, és nem kicsit vágyom még utána.
Ezért is kerülöm, és örülök, hogy mostanság nem kellett vizsgálatra jönni, mert nem tudom, hogy oldanám meg azután, hogy minden végén letérdelt, és megkérte a kezemet. Ettől még mindig kiráz a hideg. Hogy tehette ezt? Leigáz, majd azt hiszi, hogy ezzel megkaphat. Hát nem… De ezt valahogy a tudtára kellene adnom, csak fogalmam sincs ,hogy hogyan. Valami megfelelő hely kellene, ami nem hoz hangulatba, ahol nem gyengülők. el. De addig is kerülöm, amíg csak tehetem, mert nem tudom, hogyan reagálnék rá.
Ma se bírtam aludni, a hideg zuhany sem segített, úgy,hogy inkább felvettem az edző ruhámat és neki indultam a folyósóknak. Egyik kanyart jött a másik után. Ilyenkor teljes nyugalom van a fedélzeten, csak az aktív szolgálatot teljesítők vannak a helyükön. Viszont a következő kanyarnál nem várt személyt láttam bekanyarodni az egyik helyiségbe. Nem tudom megmondani miért osontam utána, majd néztem meg hová megy be. Fegyverraktár. Talán ez megfelelő hely, igen ez jó lesz.
Nem kerteltem benyitottam, és neki fogtam a mondókámnak miután láttam, hogy egyedül van.
- Nézd Edgar, nem fogom azt mondani, hogy nem volt jó. Hogy nem akartam, és nem élveztem, de ez nem jelenti azt, hogy a tiéd vagyok. Nem volt jogod arra, hogy a kezemet kérd, nem kényszeríthetsz magadhoz csak azért, mert épp elgyengültem, és lefeküdtem veled. Értem ezt a világot, de ez egy aljas húzás volt a részedről, ezt így megtenni. A szex tényleg jó volt, szó se róla, de csak ennyi volt. Szex – zártam le a kis mondandómat, amit egy levegővel mondtam el neki.
Nem, nem veheti el a szabadságomat. Nem vehet meg így magának. Nem volt joga hozzá, hogy ezt tegye velem, hogy így tegye. Mérges is vagyok rá, meg ...már megint azok a képek lebegnek előttem, de nem, most keménynek kell lennem.

Látom, hogy szóra nyitja a száját, hogy a nevemet mondja. Nem érdekel, én akkor is elfogom mondani a magamát, amit gondolok. Ideje szépen megtudni, hogy azért nem eszik olyan forrót azt a bizonyos kását. Aztán, csak szóhoz jut, és nem kicsit kérdőn nézek rá.
Most akkor mi is van?
- Nem mondtam, hogy a szexre kényszerítettél. Azt akartam én is, még ha nem is tűnt úgy – szögezem le ezt a dolgot mielőtt teljesen félre menne. És ,de hogy még mennyire akartam , és még mennyire akarom… Még mindig ott motoszkál az összes apró kép a kabinjában történtekről. Hogy mennyire jó érzés volt. Hogy mennyire jó volt kicsit elgyengülni. Érezni, hogy most valaki más az ura a tetteimnek, a testemnek. De ezeket most félre kell raknom, majd valahogy megoldom őket, és kész.
- Még is mi a fenét gondoltál akkor amikor letérdeltél elém? Hogy a nyakadba omlok, hogy hú megoldottad a feleség, meg a gyerek kérdést csak mert elkaptál egy gyenge pillanatomban? – értetlenül nézek rá, mert nem értem, hogy ezzel most mit akar mondani, de tényleg nem értem.
- Nézd, részemről szex volt az egész. Szükségletek kielégítése, ami jó volt. Érted? Én nem akarok ennél többet – vagy legalább is nem így akarok. Nem kényszerrel akarok. Nem akarom, hogy a döntés szabadságát elvegyék tőlem egy papírral, vagy kérvénnyel. Istenem…Mi van, ha adott le értem kérvényt, és azért gondolta, hogy megteheti, és így álcázhatja?
- Ugye nem kérvényeztél engem feleségnek? – nézek rá döbbenten, és zavartan, mert most nagyon fel tudnék robbanni. Bár ezt lehet, hogy nem a fegyverraktárban kellene, mert egy szabadság gondolat ott motoszkál, hogy mindjárt fegyvert fogok rá, hogy árulja már el, hogy mit akar tőlem.
- Ugye nem így akartad ezt tisztára mosni, hogy megfektetsz, hogy elfekszem veled, majd az egészet leplezve megkéred a kezemet? Miért csinálod ezt? Most mi ez az egész? És mi a fenét akarsz tőlem? - néztem rá dühösen, zavartan, kérdőn, meg ki tudja, hogy még hogyan, mert teljesen elvesztem a gondolataim útvesztőjében.

Mi az, hogy felemeli a kezét és megállít? Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Most még is mire várjak? De most tényleg? Épp azon vagyok, hogy agybajt kapok a sok következtetéstől, a sok kérdéstől, a bennem kavargó vágytól, amit a fejembe beragadt képek keltenek arról, hogy ütemesen együtt mozgunk.
Érzem, hogy vádlón beszél, hogy talán düh van a hangjába. Látom rajta,hogy ezt nem játsza meg. Úgy, hogy most már kellően összezavarodtam magam is, és nem nagyon értem, hogy akkor most mi is volt ez az egész.
- Igen , azt gondolom, hogy érdekből, félrevezetésből feküdtél le velem, támadtál le, én meg bedőltem, és most hozzád kell mennem , mert ez a szabály, vagy kötelező, vagy mit tudom én ,hogy mi – válaszoltam meg gyorsan a felmerülő kérdéseit, hogy jussunk már előrébb, mert ha eddig nem verte a plafont a vérnyomásom, most már biztos, hogy az egekbe van, és nem a futástól.
- Többet? – nézek rá kikerekedett szemmel, mert ezt most tényleg nem értettem. Egyszer találkoztunk, még az állomáson. Vizsgálaton volt nálam. Feszült volt. A kis légyottunk után azt gondoltam azért, mert hát … megkívánt. Nő vagyok, és azért nem a legcsúnyább, és ő meg akkor lett kiolvasztva, ezek után mi másra kellett volna következtetnem, mint ,hogy beindult rám, és a kabinjában nem tudta magát türtőztetni, és hát lefeküdtünk egymással?
De,hogy többet jelentek? Belém szeretett?
Ha ez nem sokk, akkor nem tudom, hogy micsoda, mert most aztán tényleg nem tudok se megszólalni, se megmozdulni, se semmi. Csak nézek rá teljesen döbbenten, és lemerem fogadni, hogy értelmetlenül. Csodásan festhetek.
- én…..- egyelőre csak ennyit sikerült kinyögni, meg megköszörülni a torkomat, és kezdeni kerestem a szavakat, hogy most mit mondjak, de aztán csak belekezdtem.
- Sajnálom, hogy letámadtalak… Én..Nem gondoltam ilyesmire. Azt gondoltam, hogy ugye vizsgálatnál feszült voltál. Akkor lettél kiolvasztva, így mikor a kabinban ugye hát megestük, meg minden, akkor úgy voltam vele, hogy hát rég voltál te már nővel, és megkívántál, és megtetted, amit kívántál, vagy is megkaptad, amit akartál. Aztán pedig teljesen rám hoztad a frászt azzal a lány kéréssel, és eszembe se jutott, hogy esetleg ilyesmiről van szó- vettem egy mély levegőt.
- Bár én is akartam, mert jól esett…Nekem ilyenre kiolvasztás után nem volt alkalmam , és hát azóta sem… De nekem ez nem jelentett a kellemes perceknél többet. Egy kósza légyottnál többet. Én ..nem akarlak megbántani meg minden. Tényleg jó volt együtt, és tényleg jól esett az, ami a kabinodban történt, de ennél többet én nem tudok felajánlani neked. Én nem érzem azt, amit te ezek szerint érzel … - halkultam el a végére, mert ha tényleg igaz, amit mondott, akkor akármennyire is nem akarom megbántani megfogom.

Tudtam, hogy a szavaim így fognak rá hatni. Elég ránéznem és tudom, hogy tényleg igaz volt, amit mondott, mert most úgy áll itt, mint aki megsemmisülni készül. De, hogy lehet ez? Tényleg egyszer találkoztunk, oké lefeküdtünk egymással, de az kölcsönös volt, legalább is a második pillanattól kezdve. Én soha nem hittem az ilyenbe, és mostanság se tudok. Elhiszem,hogy van létezik, de még nem láttam ilyet, vagy éltem át. Valahol a fejem egy zugában próbálom megtagadni ezt az egészet, és valami orvosi magyarázatot találni rá, de nem tudom, hogy létezik e.
- Nem lehet, hogy tényleg csak azért érzel így, mert lefeküdtem veled, és hát Földi életed óta én voltam az első nő? – néztem rá kíváncsian, de aztán szavai meggyőztek arról, hogy nem is erről van szó. De most mit tegyek? Mit mondjak? Ennél jobban nem szeretném már megbántani, meg hát…Ami történt az jó volt ez tény. Nem lehetne, hogy csak szex és más semmi? De ezt most kérdezzem meg? Minek fog, akkor tartani?
- Sajnálom, de én ezt nem értem…Én soha nem hittem az ilyesmibe, és ha azt nézzük kétszer találkoztunk. Jó a második találkozás igen hevesre , és forróra sikeredett, de ….De nem tudom. Én amióta felébresztettek és megismertem ezt a világot, ockodtam a férfiaktól. Nem akartam hozzá menni valakihez kényszerből, mert megakarom tartani a szabad döntés lehetőségét. Aztán jöttél te, és ezt a gátat két csókkal elsodortad, és a falak leomlottak. Nem mondom, hogy közömbös lennék irántad, mert nem, de azt se tudom mondani, hogy azt érzem, amit te. Azt se tudom megígérni, hogy később kialakul valami. Egyedül azt tudom, hogy jó volt veled a szex. Azt se bánnám, ha lenne még belőle, mert azt látom, hogy megbízhatok benned, és biztos nem fogod elmondani senkinek sem. És hát ezekkel a ledöntött falakkal már nem feltétlen bírnám ki úgy, mint eddig. Jó volt gyenge nőnek lenni, jó volt azaz érzéki pillanat , meg hát jó volt na…. – pirultam bele teljesen a mondandóm végébe.
- De ez tényleg csak testiség, nem más , érted? – néztem rá kérdőn, hogy most érti e, hogy miről hablatyolok, vagy azt veszi le ebből, hogy én is belezúgtam, mert nem. Tényleg nem, de abba meg igen, amit tett velem, mert be kell ismernem magamnak, hogy ezek után tényleg nem fogom tudni megállni ilyen jól, mint eddig, mert eléggé ráébresztett arra, hogy az embernek szüksége van erre.