-Hmm hát ezt örömmel hallom.-Mármint nem azt a részt, hogy olyan mint én, hanem azt, hogy nem akarta,akarja megfektetni. Mondjuk sose voltam féltékeny rá. Bíztam mindig is mind a kettejükben. Mikor megtudtam, hogy hova cuccolt be igazából örültem neki, hisz egy barátja közelében van, aki biztosan tudni fog segíteni neki. Legszívesebben én is megtenném, de egyik barátomhoz sem tudok beöltözni. Pressiéknek ott van a két gyerek. Nem hiányzik egy harmadik nyafogós nagy gyerek. Azi meg Azi... Ő sose hagyná és azt hiszem Adrian ki is akadna rajta. Szóval jahm én egyedül maradtam a kabinban. Az elején sokszor keltem fel úgy, hogy őt kerestem. De ezt sosem fogom neki elárulni. -Gondolom. Mindenkire odafigyel. Csoda, hogy még nem őrült meg.-Tény fogytam pár kilót az elmúlt napokban. Nem mertemmérlegre állni, de a ruháimon már most megérzem. Majd elmúlik és visszarázódom, csak kell még idő nekem. -Amúgy jól nézel ki.-Pillantok rá mosolyogva. Most nincs tele sérülésekkel. Szóval úgy tűnik neki ténylegjót tesz ez a különlevés. -Amúgy úgy tudom maradt még normális kaja a múltkori zsákmányból. Szóval drukkolj, hogy bent legyen Ed, mert akkor tuti, hogy jót eszünk ma este.-
- Szerintem eleve nem volt normális. Ki választaná az egészségügyet hivatásául? - megforgatom a szemeimet, de természetesen csak viccelek. Orvosok és nővérek nélkül rohadt nagy slamasztikában lennénk és én sem itt rontanám a levegőt, hanem már a halotti toromat ülnék. Lapozzunk. És Freya lapoz is. Jól nézek ki, ezt mondja... Nos, tény és való, mostanában nem borítanak se zúzódások, sem friss hegek, szóval igen, ezt a jól kinézés margójára írhatjuk. A csontjaim és a belső szerveim is kifejezetten hálásak, amiért senki sem mixeli őket össze gyros egymásutánban napi rendszerességgel. - Áh, ez jó hír. - már a zsákmányból maradt kaja. A múltkori steak íze még mindig kísért. Apró örömök az életben, ugyebár. Ajtót nyitogatok közben és előre engedem a parancsnokot, majd érdeklődve körbepillantok. - Kissé kihaltnak tűnik a hajó. Mondjuk az is igaz, mióta elkezdtek az emberek leszállingózni a bázisra erre számítani lehetett. Attól még fura. - csacsogok, lököm a rizsát, mert attól félek, ha elhallgatnék, úgy megint beállna a fogcsikorgatós csönd és azt nem akarom. Ezt nem akarom, azt ne akarom, amazt sem, emezt meg igen. Pffff, komolyan, fejbe kéne lőnie valakinek, akkor talán dűlőre jutnék magmmal. - Te mit tervezel? Itt maradsz a Jolán vagy leköltözöl? - szegezem a kérdést Freya-nak.
-Nos szerintem meg ő minket tart dilisnek, hogy pilótának mentünk. Kész öngyilkosság. De az a szerencse, hogy nincs mindenki ugyanazon a véleményen, nem szeretjük ugyanazt, így vagy csak pilóták lennének, vagy csak nővérek. Hmm talán utóbbinál nagyobb lenne a békesség. Bár a nővérek is tudnak kis rohadékok lenni.-Hosszabbra sikerül a kis monológom mint terveztem, de a végére már vigyorogni is elkezdtem.Elképzelem ahogy a nővérek uralják a világok és mindenki retteg tőlük. -Ha belegondolsz régebben is ilyen volt. Talán nem ennyire,de nem is volt tömeg, mint mikor itt voltak a civilek.-Én mondjuk élvezem, hogy nincsenek annyian. A kérdése kissé ledöbbent engem és nem is válaszolok neki azonnal, csak mikor a kiadó ablakhoz érünk. -Hát ő én úgy terveztem, hogy itt maradok. Lévén én vagyok a hajó parancsnoka meg....-De inkább nem folytatom a mondatot. Eredetileg ezt vele együtt kellett volna megbeszélni. -És te?-De még mielőtt elmondaná a választ Ed megjelenik, akit mosolyogvaköszöntök is, majd pár mondat váltás után már jelzi is nekünk, hogy mindjárt hozza a finom fogást.
- Van benne valami. - bólintok egyet Freya szavaira, ami a nővérek világuralmát illeti. Ezen a ponton már nem vagyok túl válogatós abban, hogy ki kerüljön vezetői pozícióba. Amíg nem a Consilium jelenlegi tagjai azok, bárki vonzóbbnak tűnik a trónon. Majdnem bárki. Khm. A parancsnok nem kívánja itt hagyni a hajót, ez teljesen érthető. Minek is gondoltam, hogy esetleg másként határozna? Nem az a típus, aki csak úgy lemond a kötelesség teljesítésről. Én már nem tudok válaszolni a kérdésére, mert Ed közbelép, jópofiznak egy sort Freya-val, én meg csak egy félmosollyal a számon biccentgetek. Sosem voltam nagy haverja a medvének, ő meg Azarov, akik bratyizgattak egymással, ami azt jelenti, én nem fogok bratyizni vele. Szóval a "rendelés" felvéve, mi meg leülhetünk valahová. Tényleg nem sokan vannak már a hajón, így nem nehéz valami csöndes zugot találni ahhoz, hogy nyugosan elbeszélgethessünk. - Nem tudom. Eljátszottam a gondolattal, de... a munka, és jó pár dolog ideköt. Nem hiszem, hogy egyelőre a letelepedés mellett tudnék voksolni. - jegyzem meg vállat vonva. Különben sem hiszem, hogy itt hagynám csak úgy Freya-t, de ezzel nem terhelem le őt. - Hosszú még az út a békéig. Faye is itt a hajón, az androidok. Ki tudja mire készül Oscar vagy egyáltalán mire fut ki mindez? - ismét vállat vonok.
-Ezt örömmel hallom.-Vallom be neki őszintén. Az biztos, ha egyik nap kijelentenék, hogy új komm tisztünk van, mert az előző leköltözött a bázisra... Vagy hozzám jutna az áthelyezési kérelme... Nos egyszerűen nem viselném jól. -Nah igen. Sajnos én sem látom még az alahút végét. Nagyon nem. Sok a bizonytalanság. Addig rendben van, hogy kiderült mellettünk állnak és igyekszem teljesen hinni is a szavában, de azért egy kis hang továbbra is óvatosságra int engem.-Nem igen volt kivel beszélgetnem erről így kimondottan jól esik most kiadni ezt magamból. -Lehet valami más taktikát kellene választanunk. Jó lenne ezt megúszni minél kevesebb áldozattal...-Most halkabbra veszem a hangom. Nem akarom, hogy túl sokan kezdjenek el fülelni erre. -Bevallom őszintén sokszor attól is megijedek, hogy mi van, ha sikerül? Mi van,ha legyőzzük őket? Ki fogja vezetni az embereket? Hisz vezetők nélkül csak káosz lenne. És mi van, ha azok is a hatalom szagától ugyanolyanok lesznek, mint a Consilium?-Megannyi kérdés és egyelőre semmi válasz.
Az asztalra könyökölök és úgy hallgatom némán Freya-t. Nagyjából egyetértek vele, én is hasonlóképpen látom a helyzetünket, nem beszélve a rengeteg kérdőjelről, ami még mindig ott bújkál minden biztos kijelentés mögött. - Sajnos nem látunk a jövőbe. - elhúzom a számat a saját szavaimra, de tényleg ez a helyzet. Nem tudjuk mi lesz, ha ténylegesen megdől a Consilium uralma, azt pedig még annyira sem, hogy az újonnan választott vezetőség nem lesz e ugyanolyan, mint az elődjeik, vagy éppenséggel még rosszabb. Egyáltalán... - Szerinted Phoebe mit fog lépni? Bepakolja az övéit a vezetésbe, ahogyan tette Faye-jel? Vagy az Arkan parancsnokával? - az én hangom is csöndesebb és nem is sokáig tervezem feszegetni ezt a témát, mert... csak spekulálgathatunk, de mi értelme van neki? Egyelőre semerre nem tudunk lépni. Közben Ed visszatér a kajánkkal, meg innivalókkal. Ismételten csak biccentek felé, de amúgy is úgy tűnik, inkább Freya felé kommunikálja le a dolgait. Jól van. - Egyél. Minden falatot, nem szeretném, ha lebetegednél. - szólalok meg komolyan, miután a szakács távozik.
-Talán jobb is így. El sem merem képzelni, hogy mi lenne, ha igen. Bár ha esetleg egy valaki látna... Áh nem... Jobb a tudatlanság, azt hiszem.-És ezen megint elgondolkozom kicsit. Mondjuk lehet, hogy egy-két dolgot szívesen megtudnék a jövömről, de nem az egészet. Azt mondjuk, hogy mikor fogok meghallni... Nah azt nem akarnám tudni. -Ez egy nagyon jó kérdés. Ez is felmerült bennem, hogy az mind szép és jó, hogy most segítenek nekünk, de utána? Nyilván ha tényleg megmarad közöttünk a békesség őket is be kell vonni a vezetőségbe. Szerintem minél vegyesebb annál jobb. Mármint tudod... Minél több oldalról közelítünk meg egy témát talán annál helyesebb döntést tudunk hozni.-Mondjuk én biztos nem akarnék vezetőségi tag lenni. Nem mintha bárki is engemválasztana, de a Prancsnoki rang bőven elég nekem. Megköszönöm Ednek a kaját, meghallgatom, reagálok is valamit a szavaira, majd Adrian felé fordulok. Jó nagy adagot kaptunk, de őszintén szólva iszonyatosan jól néz ki. -Tudod mit? Mit szólnál egy versenyhez? Aki a legtöbbet megeszi az kap valami jutalmat a másiktól!-Aztán elgondolkozom kicsit. -Ha döntetlen, akkor meg... Hmmm... mondjuk azt, hogy mindig együtt kell eltöltenünk mondjuk a vacsorát.-
- Ez nem verseny kérdése, Freya. Eszel és kész. - továbbra is komolyan beszélek, nem igen van kedvem efféle játékokhoz. Versennyel indult az első randink, aztán nagyon sok mindent követett ez a fajta fogadás, nem tervezem ismételten erre építeni a kapcsolatunkat. Tudnunk kell hol viccelődhetünk és hol nem, márpedig lesoványodva látva Freya-t, úgy, hogy nem törődik magával, nem érződik valami humoros dolognak. Azt hittem a külön töltött idő majd valamivel megerősít minket, de... ennek valahogy a szöges ellentéte látszódik bejönni. Nem kultiválom egyáltalán ezt a felállást. - Ha pedig magadtól nem megy, akkor itt fogok ülni melletted minden étkezésnél. - teszem még hozzá, aztán lassan nekikezdek az evésnek és közben a parancsnokot tartom figyelemmel. Egy komplett hajó sorsa van a kezében, rajta a legénységgel. Ugyanezt az elkötelezettséget és törődést maga felé és fordíthatná olykor. Miközben rágom a falatot, addig az elhangzottakon agyalok, viszont ugyancsak arra a következtetésre kell jutnom, infók és tapasztalatok híján, csupán kivárhatunk ebben a pillanatban. Hogy miként fog viselkedni Phoebe, az androidjai, mennyire tudunk sikeresen a Consilium ellen menni... ez a bizonytalan jövőhöz tartozik. - Ne haragudj. - teszem még hozzá, ha nagyon arcátlanul hangoznék.
Igaza van abban, hogy ez nem játék. Nagyon is fontos, hogy odafigyeljünk magunkra. Nem csak nekem,neki is. Csak próbáltam valamivel oldani ezt a küztünk lévő feszültséget, de rossz ötlet volt. Nagyon rossz ötlet. Ugyanígy veszekedtem én is vele azzal, hogy ne veresse szét magát állandóan. Sóhajtok egyet. Nem feszegetem ezt tovább. Őszintén azért is gondoltam, hogy így talán többször ülünk össze. Figyelem őt. Nagyon komoly lett, de valahol megértem. Nem nézhetek ki túl jól. Jobb is ha nem látja, hogy milyen vagyok ruha nélkül. Én isledöbbentem egyik reggel mikor belenéztem a tükörbe, de az nem adott elég löketett ahhoz,hogy változtassak rajta. Viszont ő... Elkezdek enni, nem eszem gyorsan és csak kis falatokat teszek a számba. Nem akarok kapkodni vele. Néha pillantok csak fel rá. -Nem haragszom. Igazad van. Ezt komolyabban kell vennem... De ettől függetlenül többször leülhetnénk így. Hiányoznak a beszélgetéseink.-Mondom neki őszintén, majd egy újabb falatot veszek a számba.
Figyelemmel kísérem, ahogyan eszik, majd mikor megszólal, elmosolyodom. Mielőtt azonban bármit is mondanék, én is eszem pár falatot, jobb, ha lefoglalom a számat, így legalább előbb gondolkozhatom, mielőtt a lepénylesőmet jártatnám. - Én is így gondolom. Tényleg hiányzik ez, így. Hogy ketten. - vállat vonok, aztán az innivalóért nyúlok, hogy leöblíthessem a falatot. Aztán újra elcsöndesedem, a szavak itt ülnek a nyelvem hegyén, de úgy érzem, nem olyan egyszerű megfogalmazni őket, mint ahogyan fejben szimplán hangzottak. Nem tudom Freya félre fogja e érteni a dolgot, vagy zokon veszi vagy... nem is tudom. Peterson néha bonyolultabb bír lenni a kelletténél a világ legegyértelműbb dolgaiban is. - Hiányoznak az idők, mikor barátok voltunk. Minden sallang nélkül. - teszem még hozzá. Persze, szeretem őt továbbra is, ez nem kérdés. És mint a páromat. De mindezek előtt ott voltunk egymásnak bajtársul, haverként, barátként. Túl gyorsan ismertük ki egymást és közben semennyire sem. Ironikus. - Szóval, mi a terv? vacsoráznál velem minden este? - egy darab húst tűzök a villámra és átpakolom a tányérjára. Kb. olyan arcot vághatok, mint a banya a mesékben, mikor felhízlalni készüli a gyerekeket. Muhahaha. Ha. Ha.
Vas. Ápr. 18, 2021 1:42 am
