Összezárva

Ha most nem egy üresen álló hangárban volnánk és napokra összezárva, akkor még kellemesnek is mondható lenne az ittlétünk. A landolás simán és zökkenőmentesen zajlott, bár mostanában elég sok meghibásodást vagy éppen balesetet hallani a Siklókról. Talán most se jött volna rosszul egy kis „ légőrvény” vagy más egyéb zökkenő, ami mondjuk, egy jó időre távol tartaná a Jégkirálynőt a Joláról, de úgy érzem, hogy elkéstem ezzel a „jókívánsággal”. A társaságunk sem nevezhető valami vidám gyülekezetnek, ha Amanda Vahlen a közelünkben tartózkodik. Mit sem példáz jobban, mikor a vezető szerepe kerül terítékre, és mielőtt bárki is felnézne a csomagjai cipelése közepette, már egyből kijelenti a kizárólagos felsőbbrendűségét a ranglétra elején, bár Lara és Bruce alacsonyabb ragja miatt, sok lehetőség nem merülne fel a posztot illetően. Arra meg külön kíváncsi leszek, hogyan fogja ismertetni a feladatot, amiért most itt vagyunk. Egy hang nélkül lépek le a rámpáról, ahogy nyílik ki az ajtó, és rezzenéstelen arccal csatlakozom utolsóként a csapathoz. Gondolom, van már elképzelése Dr. Vahlennek, hogy most hogyan tovább, és ha már kinyilvánította vezetőségre az igényét és hangoztatta a rátermettségét – ami szerinte nyilvánvaló – így inkább kivárok, és türelmesen figyelem a továbbiakat. Eszem ágában sincs felfedni, hogy mit gondolok, vagy tennék az „ő” helyében.
-Oké Doki. Ahogy akarja! Mondja meg, akkor mit tegyünk!? Ismertesse a feladatot, amiért ideküldtek minket!- nézek rá s várom, hogy szerinte mi legyen az első elintézendő dolog, amit feltétlenül el kell végeznünk, hogy eleget tegyünk a parancsnak. Direkt nem teszem szóvá, hogy látom, valamit nagyon keres a szemével - vagy tán, még viccesebb – ahogy a környezetben lévő tárgyakhoz lépne, hátha ott lapulna a kihirdetendő parancs szövege. Úgy érzem, hogy egy jó ideig itt fogunk majd állni, mert idelent semmi sincs, nemhogy a jövetelünk célját ismertető szöveg. Ami eddig is a ruhám zsebébe lapult, bár rajtam kívül senki sem tudja, hogy az én birtokomban van a felsőbb vezetés utasítását rejtő írásos dokumentum. Még ki akarom élvezni a pillanatot, mert most, elégedettséggel bámulok magam körül, amint látom Amanda Vahlen kereső pillantásait. Imádom, mikor annyira pótolhatatlannak képzeli magát és eszébe se jut, hogy rajta kívül mások is vannak itt. De ha „vezérhangya” akar lenni, akkor tessék! Itt a lehetősége, hogy megmutassa mennyire rátermett és tökéletes vezető. Én meg csak várok, hogy végre megmondja, amire kíváncsiak vagyunk mindannyian. Mert gondolom, nem csak én égek a vágytól, hogy megtudjam, amiért ideküldtek erre a helyre minket. A Doki meg, most csillogtathatja az utánozhatatlan rutinját az ilyen estek megoldására. Élvezem, hogy egy büdös szót nem mondok, inkább csendben várakozom, ahogy gondolom a többiekről is, hogy így tesznek.




⁂

Összezárva

               
Nagyon örülök annak, hogy Brucet nem zavarja ha mellé ülök le a hajóban és a felkínált energia szeletét is készségesen elfogadom. Láthatóan Ed úgysem foglalkozik velem.
Csakhamar meg is érkezünk arra a helyre ahová jönnünk kellett. Magam sem tudom, mit keresünk itt. De remélem, hogy a hadnagyok közül legalább valamelyik tisztában vele.
A csomagjaimat egyedül pakolom ki még akkor is ha Ed segíteni akarna. Nem érdekel. Ha ő nem foglalkozik velem akkor én se. Ő a főnököm itt, szóval majd úgy viselkedem vele.
A feltett kérdésemre, miszerint ki itt a vezető és miért jöttünk mi ide, az az undok Vahlen doktor válaszol. Ahogy kiveszem szavaiból úgy gondolja, hogy itt csak ő lehet a vezető. Hisz ő a legrátermettebb. Kissé sértőnek gondolom szavait miszerint rajta kívül itt nincs megfelelő személy erre és még melléje egy elég lenéző pillantást vet rám és Brucera. Én pedig értetlenül meredek társamra, aki azt hiszem egy rangban van velem.
Mindegy is. nem érdekel mit gondol ez a nő. De azt azért már szeretném tudni, hogy miért vagyunk itt és mit kell tennünk. Örülnék ha végre megosztaná ezt velünk is. Ha jól hallom kíváncsiságommal nem vagyok egyedül. Edgar Malinor "hadnagy" - ha így akarja akkor hadnagy lesz nekem és semmi több- is éppen ezt szeretné megtudni. Egy apró pillantást vetek Ed felé, aztán rögtön vissza is nézek és a keresgélő Vahlen doktornőt figyelem.
Aztán kissé közelebb hajolok Bruchoz, hogy valamit a fülébe súgja. De mindent úgy teszem, hogy Edgar is felfigyeljen rá.
- Ki nem állhatom ezt a nőszemélyt! - vallom be Brucnak halkan, aztán hozzá teszem - De azt hiszem ő sem csíp engem.- majd egy kissé kuncogni kezdek. Igazából nem is érdekel, hogy ez a Vahlen doktornő kedvel-e vagy sem. Az ő dolga. Csak hagyjon engem békén és akkor szépen megleszünk egymás mellett.
- Szóval akkor miért is vagyunk itt? - intézem kérdésemet most már Dr Vahlen felé. Ha ő azt állítja ő itt a főnők. - Gondolom akkor tisztában van vele miért vagyunk itt avagy tudja hol találja az értesítést. - van egy olyan érzésesem, hogy erre a kifejtésemre csak még dühösebb lesz és még kevésbé fog kedvelni. De hát bánja kánya.                     



⁂