Összezárva

Teljesen tökéletes volt a napom, míg meg nem kaptam egy újabb parancsot, amit olvasva, majdnem elakadt a szavam. Már kezdtem megnyugodni, hogy távol lehetek attól a nőszemélytől, aki teljes valójában úgy fel tud húzni, hogy még a napokban is eszembe jutottak azok a közösen eltöltött órák, amit együtt kényszerültünk túlélni. Biztos, hogy valami átok van rajtam, hogy megint annak a nőnek a neve szerepel a sorok között. Nem tartom olyan érthetetlennek magam, de most már harmadszor olvasom el a parancs szövegét, hogy jól értem-e?! De úgy nézem, hogy kétség se férhet hozzá…
-Pedig olyan szép napnak indult…- sóhajtok egy nagyot, ahogy a holmimat kezdem összeszedni a málhába. Azt meg végképp nem értem, hogy Larát miért osztották be mellénk, bár a pontos feladat nincs részletezve jelenleg, de a szövegezés azt írja, hogy a „további feladatokat később ismertetik.” Pazar! Ezzel a nővel egy helyen lenni is borzalom, nemhogy összezárva egy fedett helyen! Ha tudnék James-el beszélni, Isten bizony kikérném tőle a receptet, hogyan lehet rövidre zárni a csaját. A Doki, az idegeimen táncol, csak le ne essen… meg ne várja, míg pattan nálam a cérna… mert rosszul járhat. Igaz, már egy kanál vízbe is megfojtott volna engem, ha tudott volna az előző küldetésen, bár én remekül szórakoztam rajta. A kezdeti idegrángásom után, legalább most már tudom, mire számítsak tőle. Azért van kis előnye is ennek, mert nagy meglepetést nem fog okozni, ahogy megismertem. A kijelölt pontra tartok teljes felszereléssel. Igaz, hogy van még idő a 1.4.0.0.-hoz, de szeretek előbb érkezni, mint később. Már a siklóba bepakoltam a holmim és Larát várom. Azt mondta, hogy hamarosan ideér, de a negyedik társunkat még nem látom. Van még idő, hogy megérkezzen, így nem aggódok. Inkább amiatt, ahogy közeledik Ms. Jégkirálynő. Az arcán látom, hogy nincs elragadtatva az ismételt találkozásunktól, de ez legalább kölcsönös.
-Jó napot Dr. Vahlen. Látom sietett, hogy időben érkezzen. – állok meg vele szemben, és nem hagyom ki, hogy ne jegyezzem meg a korai jövetelét. Inkább púp a hátamra ez a nő, mint kellemes látvány. De olyan szép bájvigyort erőltetek magamra a csodás viszontlátásunk örömére, hogy ez biztosan feltűnik neki. Persze nagy lélekjelenléttel teszem az arcomra a pókerarcot utána, hogy ne törjön ki rajtam a röhögés, a sok cucca láttán.
-Adja ide a csomagját, Doki. –nyújtom a kezem a táskái felé. Tudom, hogy ezt furcsának tartja, vagyis alapból utál, de azért van bennem jólneveltség, amit persze, nem feltételezett eddig se rólam. Bár, fogadást köthetnék rá, hogy erre a gáláns gesztusomra is, egy nyomdafestéket nem tűrő beszólással válaszol. Alig várom….






⁂

Összezárva

               
Ma reggel kaptam én is az értesítőt akárcsak Ed, hogy részt kell vennem egy expedíción többed magammal. Igazából halvány lilám sincs miért kellek én is oda. Abból se sokra mentem, hogy elolvastam részletesen az értesítőt. Csupán annyival lettem okosabb, hogy Ed is velem lesz. Ennek pedig még jobban örülök, hisz legalább lesz egy ismerősöm, aki nem más mint a szerelmem. Már csak ettől is nagyon jó lesz ez az expedíció úgy gondolom. Ha már mennem kell valahová, akkor legalább olyannal menyek, akit mindennél jobban szeretek. Ez pedig most teljesül.
Még egyetlen egy név ismerős ezen a listán, az pedig nem más, mint ez a Dr Amanda Vahlen. Úgy emlékszem erről a nőről mesélt egyszer, vagy hallottam róla. Mintha nem kedvelnék egymást vagy nem is tudom. Minden esetre azt rögtön észrevettem mielőtt eljöttem a kabinjából, hogy összeszedjek pár dolgot, hogy mérgesebb, hogy ez a nő velünk kell jöjjön, mint amilyen boldog kéne legyen, hogy én is vele megyek. Bár lehet csak én gondolom azt, hogy ennek örülhetne. Hiába próbáltam kedveskedni neki, ő csak azzal volt el, hogy az nő is megy. Na mindegy.
Azt hiszem mindent össze szedtem. Kis pakkommal a vállamon indulok a sikló felé. Ha jól olvastam kettőkor van az indulás. Annyira izgulok, mint egy kisgyerek, aki először megy iskolába vagy óvodába. S egy valami idegesít, hogy a kollégák mellett nem tudom, hogyan viselkedhetnék Eddel. Nem tudom mennyire fogom tudni megállni, hogy meg ne csókoljam, vagy meg ne öleljem. Amikor a közelemben van szinte elvesztem a fejem. Egész nap csak a karjaiban lennék, csókolnám meg ölelgetném. Hhhhh. De azt hiszem ezt most nem tehetem meg, hisz most kollégák vagyunk és nem magánemberek.
Gondolataimba merülve majdnem neki megyek egy előttem haladó férfinek, aki szintén fel van pakolva, de szerencsére még időben kapcsolok és lelassítok. Ha jól sejtem ő is oda tart ahová én.
- Szia. - szólítom meg kedvesen, majd ha felém fordult rá mosolygok. - Ne haragudj. - szabadkozom. - Ha jól sejtem ugyan oda megyünk. - mondom tovább barátságosan. - Remélem nem haragszol, hogy megszólítottalak és annak se, hogy kérdezés nélkül letegeztelek. - motyogom zavartan, most jut eszembe, hogy letegeztem valakit, akitől nem is kértem engedélyt. Olyan zavart vagyok az Ed dolog miatt, hogy nem is figyelek arra mit csinálok. Most meg még emiatt is furcsán érzem magam. - Őőő Lara vagyok. - mutatkozom be egy kis idő után. - Ha nem sértettelek meg akár mehetnék innen tovább együtt is. - fogalmam sincs mit beszélek, csak mondok összevissza.
Ha velem tart, akkor innen már együtt megyünk tovább. Lassan odaérünk a siklóhoz, ahogy látom szinte mi vagyunk az utolsók. Ed már ott van és még egy nő. Félszegen Edre nézek, de aztán gyorsan le veszem róla a tekintetem, mert félek elvesztem a józan eszem.
- Remélem nem mi vagyunk az utolsók. - mondom halkan a mellettem álló úrnak mosolyogva. Ha odaértünk a többiekhez köszönök illedelmesen. Ednek direkt nem köszönök külön, mível most kollégákként vagyunk itt azt hiszem - Jó napot.                                              



⁂

Összezárva

Érdekesen indult ez a napom is. Végre elértem a 348.- szintet a játékomban, de valahogy most nem olyan lelkesedéssel ülök a kabinunkban, mint szoktam. Egy értesítés érkezett, hogy kísérő leszek egy csapat tagjaként, akik a Bolygóra indulnak. A neveket olvasva nem ismerős egyik sem, de majd csak kiderül, hogy kikkel is leszek egy helyen. A parancs szerint két hadnagy és egy ápoló lesz még a csapatban, bár eddig nem találkoztam velük. Hallomásból már tudom, hogy Dr.Vahlen elég hárpia, ahogy emlegetik a többiek a Kantinban. A másik hölgyet sem ismerem személyesen, de róla keveset hallottam. Nem olyan rég kerülhetett a Hajóra, de ennél több infót nem tudok. A pakolás aránylag gyorsan megy, de azért jóleső izgatottság van bennem. Még nem voltam hosszabb ideig több emberrel egy helyen a Bolygón, de legalább ez is elérkezett. Sietősen írok egy üzenetet Ravenemnek, hogy tudja, majd hol vagyok, de azt nem közölték, hogy mennyi időre leszek távol. A cetlit az ágyon hagyom neki, biztosan észre veszi majd. Hamar összeszedem magam és indulok a hangár felé. Gondolom, hogy a további feladatot később fogják közölni. Igazából a Hadnagyoknak kell majd tudni, hogy pontosan miért is megyünk oda, de lelkesen és várakozással szedem a lábam, hogy időben odaérjek. A folyosón nem ütközöm senkibe, de azért figyelek, hogy nehogy beleszaladjak valami végzetes hibába.. mondjuk, hogy idő előtt pofára esek a nagy sietségbe, vagy elhagyok valamit a csomagomból. Nem mintha ez sokszor fordult volna elő velem, de a baj általában mindig megtalál, ha nem is keresem. Most viszont már majdnem odaérek a kijelölt helyre, mikor valaki megszólít. Ha a megérzésem nem csal, akkor ez a lány Frewen tizedes lesz.
-Szia. –nézek rá, s látom, eléggé zavarban van. – Semmi gond…- lépek mellé, de igazából nem tudom miért ilyen szétszórt. – Mehetünk együtt. – egyezem bele megszaporázva a lépéseim. Talán tudja tartani a tempóm, de azért nem akarom lehagyni. – Kicsit sietnünk kellene…Lara. – bólintok felé, majd én is bemutatkozom. –Bruce vagyok. – biccentek kurtán, és hamarosan már a siklónál vagyunk. Ahogy hallom, kicsit aggódik, hogy késve érkeztünk, de ezt nem hinném. Még bőven van egy óra az indulásig, és ha jól sejtem, akkor meg is van a létszám az beszálláshoz, ha jól számolok. A matek nem az erősségem, de legalább a PDA-mat nem hagytam az asztalon. Ez is egy jó kezdetnek számít nálam.
-Jó napot Malinor hadnagy! Dr. Vahlen! – kihúzom magam és tisztelgek feléjük. -Moor zászlós, szolgálatra jelentkezem! – állok addig „vigyázz”-ba, míg engedély nem kapok a „pihenj”-re. A várakozásom alatt viszont a pulzusom egyre jobban emelkedik. Izgatottan nézek rájuk, mert úgy érzem, hogy érdekesnek ígérkezik ez a küldetés. Huu.. ha ezt Ravenem látná, hogy mekkora csomagokkal indulunk a Bolygóra, akkor tuti jönne velem, mert úgy vélem, nem egy napra megyünk. Remélem nem lesz semmilyen üreg vagy kiásott gödör. Inkább nem is akarok arra gondolni, mert még mindig az a régi kaland jut az eszembe, ahol majdnem otthagytam a fogam... Talán most nem lesz olyan balszerencsés ez az út.

Összezárva

A Jégkirálynő semmit sem változott, mióta legutóbb elváltak útjaink. Mit szépítsek rajta, nem bántam meg, hogy egy jó ideje nem találkoztam vele. Még szerencse, hogy teljesen más területen vagyunk, mert lehet, hogy az a kanál víz is sok lenne a Dokinak, hogy abba fojtson bele engem, vagy épp fordítva. Valahogy külön érzéke van hozzá, hogy kihúzza mindenkinél a gyufát, majd mindezt bebugyolálja egy jó nagy adag arroganciával dúsított megjegyzések áradatával, és máris kész a felfuvalkodott pulyka stílus. Most éppen ugyanezt látom az arcán, ahogy közeledik felém. Már csak a kedvesnek éppen nem mondható mondatai hiányoznak, de azt is hamar pótolja.
-Lehet, hogy mindenkinek jobb lesz úgy, Doki… - vigyorgom el magam, ahogy ellép mellettem, bár a csomagjait nem adta oda nekem. Igaz, hogy gavallér akartam lenni, de úgy nézem, hogy ma is bal lábbal kelt fel, mint mindig. A beszállását csak egy vállrándítással nyugtáznám, de közben megérkezik Lara is és a negyedik társunk. Moor zászlós nem nálunk szolgál a Jolán, de mint olvastam az aktájában, a tizedesem férje, így lehet valami összefüggés a mostani csatlakozásának a múltkori emberhiányhoz a legénység soraiban. De nem is az én tisztem miérteket keresni a feladat kiosztását illetően, így csak azt tudom a zászlósról, amit az aktájában láthattam. Momentán Moor tizedesről többet tudok, de legalább lehetőségem lesz megismerni a Párját is. A hivatalos tisztelgése és jelentkezése a szolgálatra katonásan hangzik, de mielőtt szólhatnék én is, a Jégkirálynő egyből magához ragadja a szót és rövidre is zárja a dolgot. A zászlósnak tisztelgek, majd egymásra nézve húzódik vigyorra a szánk, ahogy a Doki után nézünk. Gondolom egyszerre gondoltunk valamit, amit jobb, ha nem mondunk most ki hangosan, de úgy érzem, hogy benne is megvan az a humorérzék, mint Ravenbe. Larára tett lekezelő megszólítására meg jobb is, hogy nem reagálok, mert lehet, hogy pár beszólásommal és néhány táskájával utána kötném a Sikló csomagjai közé. Vagy éppen a kis tárolóegységbe helyezném át addig Őnagyságát, míg meg nem érkezünk a kijelölt helyünkre. De lesz még idő, hogy tisztázzunk némi félreértést, amit most nem teszek szóvá. Larára pillantva és ezzel csitítva, inkább intek, hogy szálljuk be, mint vitába szállni a Dokival. Én már ismerem, de Lara és a zászlós nem igazán, de ahogy vettem észre, érdekes utunk lesz ez is, ahogy az elején is sejtettem.
-Üdv a Csapatban! Jöjjön zászlós! – lépek mellé, majd Larához szólok. - Jöjjön tizedes. Adja csak ide a holmiját.– nyújtom a csomagja felé a kezem egy mosollyal, és megvárom, míg mindenki beszáll. Utoljára lépek a rámpára, aztán elfoglalom én is a helyem az egyik ülésben, majd becsatolom magam. Hamarosan indulásra készen állunk, és az engedélyt is megkapjuk a felszállásra. Már csak idő kérdése, hogy letegyen minket az üres Hangárnál, ahol majd valószínűleg megtudjuk, hogy pontosan mi is lesz a feladatunk. Látom Larán, hogy kicsit zavarba van a hivatalosabb megszólítások miatt, de most nem magánemberként vagyunk itt, hanem a Jola legénységeként. Bár attól függetlenül, hogy nem a keresztnevén szólítom a Kedvesemet, ugyanúgy szeretem és vigyázok rá, ahogy meg is védem, ha kell. Amint ezen járnak a gondolataim Dr. Vahlen-re nézek, és egyből kiráz tőle a hideg. Azt persze sajnálom, hogy James-el nem találkoztam a napokban. Jó lett volna dumálni vele, de azt hiszem, majd felkeresem, ha visszatértünk. Meg aztán igencsak el van megint tájolódva a Dokinéni, hogy azt hiszi, hogy vezérhangya lehet… megint csak nincs tisztában a helyzettel, de lehet, hogy még nem világosítom fel a dologról, mert kíváncsi vagyok, hogy mit szól arra, mikor a „további parancsot” ismertetnie kellene. Erre a gondolatsorra egy széles vigyor terül el az arcomon, bár azt sem kötöttem az orrára, hogy az a parancs meg itt lapul a zsebembe és engem jelölnek ki rangidős tisztnek. Na, igen… ezt sem fogja megint könnyen bevenni a bögye… De adok neki egy kis időt, hogy lubickoljon a képzelgéseiben. Hamarosan landolunk a célállomáson, és kíváncsian várom, hogy megint mit vett a fejébe. Amúgy is úgy néz rám, mint a pecsenyekacsára, amit a szemével pörkölne agyon egy óvatlan pillanatában. De jó, hogy nem lesz unalmas ez az együtt töltött út se, ahogy eddigiek sem voltak éppen, vihar nélküliek.



⁂

Összezárva

               
Ahogy oda érek rögtön érzem az Ed mellett álló nőn azt a közömbösséget és még valamit, amit nem tudok megmagyarázni. Bruce katonásan kihúzza magát és viszont nem teszem. Igazából nem is jut eszembe, meg Ed látványától el is felejtettem. Bár ahogy észre veszem ő szinte rám se néz. Dr Vahlen, azt hiszem jól tudom a  nevét pihenj-re utasítja Brucet, majd egy pillantást vet rám. De olyant, hogy teljesen megszégyellem magam és lehajtom a fejemet, hogy én is végig nézzek magamon. Tán valami baj van velem? Rossz öltözéket vettem fel?
- Ig..- mondanám, hogy igen én vagyok az meg, hogy üdvözlöm én is, hogy örülök, hogy együtt megyünk. De fölösleges. Ő csak hátrafordulva beül a siklóba indulásra készen. Micsoda egy perszóna.               Ed meg egyszerűen levegőnek néz. Oké tudom, hogy hivatalos dolog most ez meg minden, de azért nekem rosszul esik ez az egész. Egy mosolyt vagy rejtet üzenetet küldhetne nekem vagy nem is tudom mit. Bruce után rögtön hozzá szól, természetesen hivatalos hangnemben. Oké. Rendben. Ha így akarod akkor legyen így. Morcosan és ridegen válaszolok neki.                               - - - Köszönöm Hadnagy de egyedül is be tudom pakolni. - válaszolom és elmegyek mellette, hogy betegyem a csomagjaimat, ami szerencsére hamar sikerül is.
Amikor beszállok direkt Bruc mellett foglalok helyet egy mosoly keretén belül.
- Remélem nem bánja ha ide ülök? - kérdezek azért mégis rá, csak az illem kedvéért. Ha jól látom már csak egyetlen hely van szabad és az pedig pont Dr Vahlen mellett van.
Kissé félek az utazástól meg attól, hogy mi fog történni odalent. Igazából azt se tudom miért megyünk oda. Miért is kell nekem is menni? A felszállást szerencsésen túl éltem, pedig ettől féltem a legjobban. Most meg hamarosan már le is szállunk a Hangár közelében. Ha jól sejtem az volt írva az értesítőre.
Azt hittem sosem szállunk le, de valahogyan ezt is túl éltem. Az egész út alatt még csak rá sem néztem Edre végig Bruccal beszélgettem ha ő is akarta. Ez pedig a kiszálláskor sem volt másképp. Ha Ed segíteni akart nem fogadtam el, egyedül kászálódtam ki a hajóból és a csomagjaimat is egyedül pakoltam ki. Dr Vahlen ha jól sejtem nem igazán kedvel engem, ahogyan én se őt. Mintha mindig direkt el akarna nyomni, fogalmam sincs miért.
A hangár előtt megállok. Hatalmas nagy ez az egész. De fogalmam sincs mit keresünk itt és ennek hangot is adok.
- Oké. Itt vagyunk. De valaki tudja miért? Ki a vezető? - mert ilyenkor az is szokott lenni úgy tudom. Szemeimet jártatom közöttük hátha valamelyikük tudja.             



⁂

Összezárva

Ahogy állok ott a két hadnagy előtt és a mellettem álló lányra gondolok, akire a Doktornő megjegyzése vetült, már sejtem, hogy nem egy „kedvesség” az a nő. Igazából csak hallottam róluk, de azt hiszem, hogy sejtelmem sincs, hogy kik vagy milyen területen vannak. Más hajón teljesítünk szolgálatot, bár Malinorról hallottam Ravenemtől. aki már találkozott vele többször. Ahogy a „pihenj” elhangzik, a testtartásom is lazábbra veszem. A hadnaggyal viszont összeér a pillantásunk a nő hallatán és lehet, hogy éppen egyre gondolhattunk, hogy „nehéz eset”. Ez kicsit megnyugtat, hogy nem csak én szűrtem le ezt a dolgot, bár úgy látom, hogy ők már jobban ismerik egymást, mint én. Ez nem is meglepő dolog, de még nem tudom, hogy ez Dr. Vahlennél átmeneti, vagy csak ma ilyen erőteljesen parancsolgató… Majd kiderül…
-Igenis. – emelem meg a csomagom, hogy beszálljak én is a siklóba, s az ülésbe csatoljam magam. Lara mellé ülök, bár azt hiszem, hogy szegény lány elég szomorúan néz valamiért a hadnagyra. Meg kell hagyni fess a pasas, de ha a szemem nem csal, akkor más is lehet köztük. De inkább nem találgatok, hanem az előttem álló feladatra koncentrálok.
-Dehogy! Örülök neki. – nézek a lányra, és várom az indulást. Nincs messze a leszállás ideje, de addig is beszélgethetek vele, bár nem tudom, hogy mit szólna hozzá. Sokat nem olvastam az aktájában, de azt tudom, hogy a Földön született, és talán ha majd lesz egy kis idő, akkor kérdezgetni is tudom majd, hogy milyen volt ott az élet. Hasonló-e a mostanihoz, vagy teljesen más? Sok kérdés, és én kíváncsi is vagyok, már azért is, mert éhes kezdek lenni. A szemem előtt lebegő képek, amit múltkor láttam az archívumban a Földi gasztronómiáról, a nyálam is kicsordult. Kis gondolkodás után a zsebemben matatva előhúzok két energiaszeletet és az egyiket Lara felé nyújtom. Remélem nem haragszik meg érte, és a hadnagyok se figyelnek most ide, bár jól elvannak az utazással foglalva. Addig meg, amíg nem landolunk, legalább pár falatot ehetünk. Azt nem tiltja a szabályzat…
- Kér? Energiaszelet…- nyújtom felé, majd a másikat kibontva beleharapok.
Mire felocsúdnék, már meg is érkezünk a Bolygóra, és magamhoz veszem a csomagom, majd követem őket, ha engedélyt megkapom. Aztán a tizedes feltesz egy kérdést, amire felkapom a fejem, bár nem annyira feltűnően, de a kérdés jó! Vagy mi is folyik itt, valójában?