Morcos képpel trappolok be a reaktor terembe, ahonnan a jelzést kaptam. Van egy olyan érzésem, hogy a legénység nem minden tagja van tisztában azzal, mi is a biztonsági tisztek munkája. nem mondom, hogy hullafáradt vagyok, de az éjszakázásnak sokkal jobb módját is el tudom képzelni, mint a múlt éjjel is gyakorolt ébren álmodozást. Mikor meglátom Tyler kadét félénk nyusziképét, lemondón sóhajtok. - Ha megint azt mondja, kadét, hogy egeret látott, én esküszöm, hogy elküldöm patkányméregért Vahlenhez. Biztos örülni fog a kérésnek. - A kadét habog valamit arról, hogy biztosan, csak a fáradtságtól haluzott valamit, én pedig közben rájövök, hogy még csak vicces sem lenne most kioktatni a lányt. Főleg, mert különben már egy másikon akadt meg a szemem, aki egyértelműen nem tartozik ide. - Tizedes! - Szólítom meg a korlátnál bámészkodó tisztet határozott hangon. - Eltévedt esetleg?

Alaposan végigmérem a feltűnően csinos, egyenruhás lányt és a kezdeti szigorúbb hangvétel után próbálok egy hasonló mosollyal reagálni a kedves közeledésre. Aki ismer, az tudhatja, hogy ez nem az én műfajom, ezért aztán bátran kijelenthetem, hogy büszke vagyok magamra, amiért sikerül a fáradtság és a kadét hülyesége ellenére is viszonylag normálisnak mutatkozni a nő előtt. - Ez esetben állok rendelkezésére. Hicks tizedes vagyok. - kezet nyújtok neki, és határozottan meg is rázom, ha megkapom az övét. - Van még egy órám a szolgálat végéig. Szívesen eligazítom. - újra végigmérem, és bár nem ez a célom, akár még flörtölésnek is tűnhet az előbbi mondatom. - Ez mondjuk éppenséggel tiltott terület, de szívesen megmutatom azokat a helyeket, ahová bármikor benézhet. - ezzel el is indulok, finoman kifelé terelgetve a tizedest a reaktor teremből.