Becenév: Gwaewen Faj: Ocantis Születési hely, idő: Ilmin, az Istennő 234. csillag évében Kor: 19 Csoport: Levegő Család: A legfiatalabb vagyok a családban, rajtam kívül még egy nővérem és két bátyám van, de belőlük a bátyáim tartózkodási helye ismeretlen. A szüleim évekkel ezelőtt meghaltak, a nagymamám a támaszunk. Családi állapot: hajadon Szexuális beállítottság: pánszexuális Karakter arca: Sasha Pivovarova
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
Olyan vagyok mint egy lágy dallam az éjszaka közepén, apró fuvallat, mely suttogásra készteti a fákat. Langyos meleg, ami cirógat és felfrissülést ad egy forró nyári nappalon, a lélegzet, melyre szükséged van, mikor kitörsz a fogságból és átadod az elmédet, a testedet a szabadság mámorító érzésének. Én vagyok a sóhaj, mely torkodból feltör, mikor végre őszintén átadod magad a megnyugvásnak. Én vagyok a lélek, mely halálodkor az ajkaidon keresztül távozik, én vagyok az az apró, kicsi, törékeny dolog, mely anyaként ringat, mintha gyermekem lennél - önkívületbe simogató jóérzés, hogy álmod csodálatos legyen minden csillagfényes éjszakán. Kedves vagyok, lágy, nőies, olyan mint szívednek legféltettebb vágya. Természetem simulékony, mentes minden harcias dologtól - kissé elvarázsolt, törékeny, álomvilágban élő. Az én nappalom a szürkeség, hiszen látni csak az árnyakat látom, sötétebbeket, világosabbakat, és a tejszerű fehérséget, mely ébredéstől elalvásig szemeimen ül. Azonban ez az aprócska hiányosságom az, ami miatt olyan jól tudok olvasni a körülöttem élők hangjában, annak színében. Érzem ha valaki ideges, fél, és ahhoz képest, hogy látni nem sokat látok, a levegő melyet irányítok a segítségemre van. Nincs olyan perc, hogy ne használnám, láthatatlan barátom és segítőm lett ő, aki helyettem is lát, és akinek ereje a környezetem cirógatja, hogy ezáltal is közelebb kerülhessek másokhoz. Nagyon kedves, szerethető lány vagyok, olyan, akit mindenki óvni és félteni akar, holott erre egyáltalán nem szorulok rá. Megtanultam összeolvadni a levegővel, és kész vagyok megvédeni magam másokkal szemben, ha a helyzet úgy kívánja. Mosolygós vagyok, csilingelő hangú, játékos és végtelenül naiv. Érdeklődő, lelkes, barátkozó és képes vagyok a legkisebb apróságnak is gyermekien örülni. Az ocantis nép kedvel, még hiányosságaim ellenére is, azonban párom épp emiatt nincs. A társadalmunk férfi tagjai nem kifejezetten szeretik a "problémás" tagokat, pláne, hogy mi mind a kétkezi munkánkból élünk, és én erre túlzottan nem vagyok képes. Ettől függyetlenül tökéletesen elvagyok a magam kis magányában, élvezve a nővérem törődését.
A lágy dallam lassan felszárítja a könnyeimet, és hagyom, hogy a hűvös tenyér vígasztalóan a homlokomra simuljon. Szemem előtt sötét árnyak cikáznak, az esti órák miatt a fehérség most mély szürkében játszik. Tudom, hogy a szobában rajtam és Alecian kívül nincs senki, hogy egyedül csak ketten vagyunk azok, akik mint mindig, most is egymás társaságát keressük. Az én hibám, hogy elaludtam és mint oly sokszor, most is hagytam, hogy az álom magával ragadjon. Bár a világot már csak ebben a formában láthatom, elmémben még élénken él a kép a színekről, a csodásan friss zöldekről, a lágy sárgákról és a vérvörös pirosakról, melyek oly csodásan díszítik a vízek partját. És persze ez az egyetlen olyan hely, ahol ahol láthatom a borzalmas dolgokat, a rémségeket, melyek agyamba belemart valóságként üldöznek éjszakánként. Hallom a kellemes mezzót, a gyermekként oly szeretett altatódalt, és ahogy a dal lassan a végéhez közelít, én is kezdek megnyugodni. Könnyeim elapadnak és már csak rossz álomként tekintek az előbb átélt borzalmakra. Pedig már annyiszor lejátszottam magamban, eltemettem magamba nagyon mélyen, hogy ne kelljen többé ezzel foglalkoznom! Mindenki csodálatosan izgalmas dologként éli meg azt, mikor egy elem kiválasztja. Én kevésbé éltem ezt meg jól, pláne, hogy ez volt az a pillanat, mikor elveszítettem a látásomat. A tűz nem volt a barátom. Forró csóva izzott a szememre beterítve az arcomat. Nem tudtam irányítani, nem tudtam mit teszek, és hála ennek a tudatlanságnak saját magam ellen fordítottam, ezzel is felfedve annak igazi kilétét és erejét, és ráébresztve arra önmagam és másokat is, hogy a kezünkben lévő erő nem csak áldás, hanem fegyver is. Igaz, ekkor a fájdalomtól a levegő előtört belőlem, testemet magához ölelve, mintha csak lágy karok emeltek volna a magasságba. Gyógyítóknak kellett a külső sérüléseimet eltűntetni azonban a szemem világát nem tudták megmenteni.... - Nyugodj meg drágám, csak rossz álom... - hallottam Alecia hangját, és tudom, hogy ő az, aki bármikor mellettem lesz, és bármilyen rossztól megvéd majd engem. Párat szipogtam még kezei között, majd ujjaimmal lágyan érintettem meg az arcát, kitapintva ajkait, járomcsontját és hajának lágy puhaságát. - Köszönöm! - suttogtam és hagytam, hogy a dal, melyet a szüleink oly sokat énekeltek nekünk gyermekkorunkban, a fülembe kússzon, meghozva az álmot, és a nyugodalmas pihenést. A mélybe merültem.... álom nélküli némaságba....
Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Drága Gwen! Remélem, nem haragszol meg a becézésért, de így estefelé már belezavarodom a magánhangzókba Pedig nagyon szép, egyedi neved van, vétek így leegyszerűsíteni a részemről... Bocsásd meg nekem! Nagy-nagy szeretettel üdvözöllek az oldalon! Hadd jegyezzem meg, milyen csodálatos PB-t választottál magadnak! Remekül illik hozzá a levegő elem, kicsit olyan a hölgyemény, mintha maga is részben áttetsző lenne. Bár lehet, ez nem valami szép bók, de szerintem nagyon különlegessé teszi a karakterét Szintén pironkodom beismerni, mennyire leesett az állam a lapod olvasása közben, hiszen nekem már ismernem kéne a stílusod, nem kéne meglepődnöm azon, milyen csodálatosan bánsz a szavakkal! Ezért inkább bátorkodom egyből rád kenni a dolgot: hihetetlen, hogy újra és újra túlnősz magadon és a tehetséged, az áldott írói vénád olyan oldalát mutatod meg, melyről álmodni sem mertem! :O Gyönyörűen fogalmazol, pont olyan vagy, mint a szél, gyengéd, gördülékeny, élvezetes, észrevétlenül belopod magad mások szívébe, ezernyi színt és illatot sodorva magaddal. Egy lelki orgazmus volt olvasni a karakterlapodat, pedig tudod, hogy nem szeretek elfogadni - mégis örülök, hogy téged más nem csaphatott le a kezemről! Talán ismered a mondást: jól csak a szívével lát az ember... Nem azt mondom, hogy minek nekünk a látás, persze, de tisztelem benned, hogy így képes vagy a valódi dolgokra koncentrálni, hogy meglátod a jót és a kedvességet másokban. A szívemet szorongattad egész végig, az előtörténeted szívfacsaró és mesebelien gyönyörű lett Imádom minden egyes sorát! Az emberben rögtön feltámad a védelmező ösztön - vagy csak én vagyok ennyire protektív? - a lányod iránt, függetlenül a faji, kulturális és egyéb különbségektől, szívesen megszottyongatnálak, hogy elfeledkezz minden bánatodról. Biztos vagyok benne, hogy találsz majd olyanokat magad mellé, akik ezt meg is teszik helyettem! Pontosan ezért nem is tartalak fel tovább, illetve már nagyon szeretnélm látni, hogyan bontakoztatod ki a karaktered a játéktéren. Úgyhogy foglald le ezt a gyönyörűséges arcot, utána pedig irány játszani! Alig várom, hogy én is elvihesselek egy körre és közelebbről is megismerhesselek! Csodákban gazdag játékokat kívánok!
Hétf. Jan. 01, 2018 9:12 pm
A lágy dallam lassan felszárítja a könnyeimet, és hagyom, hogy a hűvös tenyér vígasztalóan a homlokomra simuljon. Szemem előtt sötét árnyak cikáznak, az esti órák miatt a fehérség most mély szürkében játszik. Tudom, hogy a szobában rajtam és Alecian kívül nincs senki, hogy egyedül csak ketten vagyunk azok, akik mint mindig, most is egymás társaságát keressük. Az én hibám, hogy elaludtam és mint oly sokszor, most is hagytam, hogy az álom magával ragadjon. Bár a világot már csak ebben a formában láthatom, elmémben még élénken él a kép a színekről, a csodásan friss zöldekről, a lágy sárgákról és a vérvörös pirosakról, melyek oly csodásan díszítik a vízek partját. És persze ez az egyetlen olyan hely, ahol ahol láthatom a borzalmas dolgokat, a rémségeket, melyek agyamba belemart valóságként üldöznek éjszakánként. 
Pedig nagyon szép, egyedi neved van, vétek így leegyszerűsíteni a részemről... Bocsásd meg nekem! 
Nagy-nagy szeretettel üdvözöllek az oldalon! Hadd jegyezzem meg, milyen csodálatos PB-t választottál magadnak! 
Remekül illik hozzá a levegő elem, kicsit olyan a hölgyemény, mintha maga is részben áttetsző lenne. Bár lehet, ez nem valami szép bók, de szerintem nagyon különlegessé teszi a karakterét 
