0.nap 0:37
Harmatos gyep, friss hajnal illat, a redőny résein óvatosan kúszik be a kelő a Nap halvány fénye. Vasárnap van, anyám kávét főz, mellé gofrit csinál. Álmosan csoszogok a reggeli idillbe, ritka alkalom, apám is itthon van. Fotelben ül, dohos könyvet lapozgat, halkan zsörtölődik magában. Az ölébe ülök, elmosolyodik.
Nyakkendőt kötök, apám öltönyt húz, anyám a hajával bíbelődik. Templomba megyünk. Engem untat, de kell a lelkemnek, ezt mondják. Harang zendül, áment ásítok, szúr az ingem.

Apámmal a kórházba megyek, a kezét fogva járkálok a folyosón. Hívják, futni kezd, engem egy nővér gondjára bíz. Édes parfümje kúszik az orromba. Apukád jó ember, életeket ment, te is életeket mentesz majd egyszer. Forrócsokit ad, megégeti a nyelvem, felszisszenek.

Izzad a tenyerem, zavarban vagyok. Meg kéne csókolnom, ketten vagyunk, erre vár. Olyan illata van, mint gyerekkoromban a nővérkének. Négy diplomám van, hat nyelven beszélek. Patkány DNS-ét keresztezem az emberével, illegálisan. A törvény vasmarkától nem félek, de egy csóktól igen? A törvény vasmarkát nem szeretem. Őt igen.

Ketten ülünk, most ő retteg. Én tudom, hogy mi elmenekülhetünk a becsapódás előtt. Mi túlélhetjük. Mi jobbak vagyunk. Nem hisz nekem, a családját siratja. Összeveszünk, szakítunk. Ő ébren marad, én elalszom.

Csonthideg fém, érdes fertőtlenítő szag, vakító neoncső. Tenyér csattan az arcomon, felzihálok, mint hajótörött, ki a vízből felbukva mélyet kortyol az életető levegőből. Szíjak fognak szorító ölelésben, nem látok semmit, a pupillám mikronnyira szűköl. Mélyeket pislogok, szoktatom magam az ingerekhez. Hol vagyok? Mi vagyok? Ki vagyok?  Felébredtem.

4. nap 1:32
Négy napja nyertem vissza hatalmam révedő tudatom ingoványa felett. A hibernáció sikeres volt, kétnapnyi méla aluszékonyságon kívül egyéb mellékhatást nem tapasztaltam. Érdekes is ez, nem? Hosszú időre helyeztek mesterséges kómába és utána rögvest újra aludni vágyom. A szervezet nyilván megszokta, olyasmi ez, mint a jetlag. Pavell az elsők között keltett, tudta, hogy orvos vagyok, abból is a legjobb. Nem tudom, tán, ha rájönne a cifrafosás tőlem várja rá a gyógyírt. Nagykutya, jóban kell lenni vele.

6. nap  14:42
Beszélgettünk ma Oscarral, elmondtam neki létrejöttem valódi okát. Isten megteremtette a Földet, sárból gyurmázott belé embereket. Aztán rájött, hogy alkotása túlnőt rajta, betegségekkel sújtotta, kínok közt érlelte mindet. Majd jöttem én, aki felsepri a Mindenható után a szemetet. Én, aki meggyógyítottam az őt istenítő népet, én, aki válogatott kísérletek eredményeivel megannyi vírust tettem semmisé.
Az elején kételkedett, mit sem tud ő a régi világról, anekdota csupán mi a füléig ér. De hosszas eszmecserénk után végtére belátta, hogy küldetésünk összefonódni látszik. Ő birkákat terel, én pedig életben tartom azokat.

[...]

402. nap 00:01
Megkaptam a laboromat. A Consilium a javamra döntött. Felterjesztettem kérelmemet afelől, hogy egy saját steril intézetben dolgozhassak, azért, hogy mihamarabb elő tudjam állítani mesterséges úton is az életet. A Földön voltak erre gyermekded próbálkozások, de az akkori technika, hiába a gigászi forradalom, közelében sem járt a mostaninak. Izgatott vagyok. Isten lennék? Kérlek, én nem vallok kudarcot, jobb vagyok annál. Nem dobom teremtményeimet később holmi dühös járványok elé. Én megvédem, én magam leszek a jövő formálója, a közelgő generáció egyszemélyes alkotója. Én leszek a mindenségek Atyja!