Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: A világűr :: Az URS Jola fedélzetén :: Lakó Fedélzet Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Elliana Minnick kabinja
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Anonymous
Vendég
Vendég



#21Kedd Jan. 15, 2019 4:04 pm

Ana  & Ed

18+
Ana szavait hallgatva, bennem is felidéződik sok minden arról a napról, és ami előtte volt. Neki sokkal nehezebb ezekre visszaemlékezni és még fájdalmasabb is.
-Sajnálom a bátyád és Édesapádat is…- alig tudok mit mondani, mert tudom, hogy ilyenkor nem lehet szavakba önteni semmit. Az érzéseket, az emlékeket, de még a fájdalmat se. Volt bőven részem ilyenben, így meg tudom érteni. Annyira sajnálom, hogy ezeken végig kellett mennie. Talán majd egy napon enyhül a fájdalma, még ha most nem is vallja be, de ez természetes. A gyász sokáig benne él a szívében és a lelkében, ha nem is mutatja ki. Viszont a csiklandozó kezem kicsit eltereli a gondolatait és végre mosoly van arcán. Nem szeretem szomorúnak látni, inkább kacagni és incselkedni. Amit elég jól csinál, mert még azt is elfelejteti velem, hogy órák óta nem ettem és az energia szépen lecsökkent az elmúlt pár óra alatt. Észre sem vettem, hogy így elszaladt az idő, de egyáltalán nem bánom! Megígértem, hogy egész éjjel mellette maradok és ezt a döntésemet senki és semmi nem változtatja meg.
-Naná, hogy nem hagyom magam a csikizésbe!- hajolok ismét fölé és csak árad szét a testemben a vágy, hogy boldoggá tegyem. Nem tudok betelni a nevetésével és a csillogó szemeivel, amik most is huncutul pásztázzák testem minden részletét. Ajkai hívogató remegése, csak még nagyobb késztetést ébreszt bennem, hogy csípőjét finoman megemelve ölembe húzzam. Lassan és finoman veszem birtokba az édenkertjét, hogy aztán egyre mélyebbre hatolva fedezzem ismét fel a gyönyört, mit nekem ajándékoz. Csak őrá figyelek, és a halk sóhajai mindent elárulnak. Boldoggá akarom tenni és amennyire lehet, feledtetni mindent, ami körülvesz minket. Csak mi létezünk ebben a szobában és a csillagok. Magamhoz húzom, ha ő is vágyik az ölelésre, hogy együtt ringatózzunk egymás karjában. Csókra éhes ajkam tapad az övére, ha rátalál, és szívja magába az édes bűnt, mit ma már számtalanszor megtett, de mégsem lehet elég.
Karjaim közt tartom, ahogy a hajából áradó finom illatot is magamba szívjam és érezzem minden rezdülését. S valóra váltsam a mostani vágyát, ami már nemcsak álomkép.




   


Vissza az elejére Go down
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#22Vas. Feb. 10, 2019 2:57 pm
szabad játéktér
Vissza az elejére Go down
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Ugrás:
^
ˇ