Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:17 am
Kanyargós ösvények

Yesterday at 11:26 pm
A pszichiátriai rendelőhöz tartozó terápiás szoba

Yesterday at 2:15 pm
Dzsungel

Hétf. Dec. 17, 2018 5:48 pm
SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer aszteroida övében sodródva.

Hétf. Dec. 17, 2018 12:20 am
Rakodótér

Vas. Dec. 16, 2018 10:02 pm
Jack Silver kabinja

Vas. Dec. 16, 2018 8:18 pm
Hiányzásnapló

Pént. Dec. 14, 2018 11:17 pm
A Konvoj

Pént. Dec. 14, 2018 7:51 pm
Viharsziget

Csüt. Dec. 13, 2018 8:49 pm
Fegyverfejlesztési részleg

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 9
Consilium - 2
Lázadók 3 1
Összesen 21 19

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Noira Landrow

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Noira Landrow   Szomb. Dec. 08, 2018 5:08 pm

Noira Lendrow
"Farkassá kell lenned, ha farkasokkal akarsz küzdeni”

Az alapok
Becenév:  Noa
Faj: ember
Születési hely, idő: Volentis., 2602. 09.27.
Kor:  24 éves  
Csoport: ember
Foglalkozás: Közlegény.  
Család:
Apa: Jonathan Lendrow: Meghalt.
Anya: Eleonora Blant Lendrow: Él.
Testvér: nincs.
Családi állapot: hajadon
Szexuális beállítottság: hetero
Karakter arca: Play by Eva Mendes


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
„Késői gyermek lévén visszahúzódó volt a többiekhez képest, bár korán elvesztette az Édesapját, így hamar alkalmazkodnia kellett a felnőttek szabályaihoz.” Talán így jellemezném a kislányomat, akit mindennél jobban szeretek. Noira inkább csendesebb volt, mint a korabeli gyerekek a Volentison. Sokszor húzódott vissza a lakóhelyünk magányába, és ott szeretett foglalatoskodni. Korán megtapasztalta a Consilium hatalmát, miszerint odaígérték egy Telepes fiához, de valahogy a sors közbeszólt és egy véletlen balesetben elhunyt a szüleivel együtt. Nem tudni, hogy pontosan mi történt akkor, de az értesítésben sem tértek ki a részletekre. Akkor volt Noira 16 éves. Eléggé megviselte a dolog, már csak azért is, mert esze ágában nem volt belelegyezni a frigybe, olyanhoz hozzámenni, akit nem is ismert. A hír sem úgy érintette, hogy gyásznak fogja fel, inkább megváltásnak, vagy valami hasonlónak. A Botanikával kezdett el foglalkozni, de nem találta meg a számítását és kedvét se lelte benne. Aztán egy időre a hadi-fejlesztés és a navigáció felé kacsingatott. De nehezen tudta eldönteni, hogy melyiket is válassza végül. Egzotikus külleme sokak figyelmét felkeltette, bár eleinte nem viselt kihívóan merész ruhadarabokat. Később, mikor elérte a 20 évét, már nőies idomai sokkal jobban hangsúlyozódtak. Több Férfi is megkörnyékezte, hogy „megszerezzék” maguknak, de nem jártak sikerrel. Viszont nemrégiben egy magas-rangú tiszt is szemet vetett rá, de inkább azért, mert a tehetsége többféle irányban is megmutatkozott. Kedveli az Archívumot, amiben sokat „kutakodik” a múlttal kapcsolatban, de mostanság a sportolásba vetette bele magát. Nekem nem igazán mesél erről, bár én idős vagyok már az atlétikához, de ismerem már annyira, hogy nála a sport nemcsak tornából és futásból állhat. Erre később jöttem rá, amikor egy napon pár darab kékülő folttal tért haza, bár akkor sem mondta el, hogy hogyan szerezte, hiába kérleltem. Nagyon makacs tud lenni, ahogy kitartó is, de néha az agyamra megy az aggódás miatta. Jona’ már rég meghalt, hogy apjaként tudjon rá hatni, de én lassan már járni sem tudok. A nemrégiben felkereső Tiszt viszont ajánlott egy lehetőséget, hogy Noira veleszületett tehetségét kihasználva elviszi az Akadémiára, hogy ott tanulhasson. Nagy döntés előtt álltam, mikor választanom kellett, de végül a kislányom is beleegyezett, hogy azzal az emberrel megy, és a lehetőséget elfogadja. Örültem is meg nem is. De tudom, hogy jó élete lesz az új otthonában, bár a szívem szakad meg, hogy távol lesz tőlem. Azt viszont biztosan tudom állítani, hogy meg fogja állni a helyét, bármerre sodorja majd az élete. Én ott leszek mellette lelkiekben, bármerre viszi majd a lába.



A Volentison születtem abban az időben, mikor az új élet reményében a túlélők a gyászból egy következő világot vártak megszületni. Apa az egyik mentőcsapat tagja volt, akik menekítették az embereket a Volentisra. Később egyik bevetésnél életét vesztette, ahogy sokan mások. Azt mondták, hogy sugárfertőzött lett és valahol az egyik bázison érte utol a végzet. Nagyon megsirattam, ahogy Anya is összeomlott a történtek után. Idősek a szüleim, vagyis már csak Anya van nekem. Régen, mikor a Földön éltek Apával, egy farmot vezettek, de sajnos nem született gyermekük. Nem tudni miért nem lett nővérem, vagy bátyám, mert ezekről az időkről sohasem beszéltek nekem. Amikor megszülettem már jócskán túl voltak életük „delén”, bár nem voltak fiatalok, de nagy szeretettel neveltek. Az más kérdés, hogy én nem voltam valami társaságkedvelő gyerekként, de ezt nem is akartam akkor sem részletezni. Sok korombélit inkább elkerültem, és a lakóhelyünkön múlattam az időm. Inkább érdekeltek a történetek a Földről, mint a bújócskázás vagy a társasjáték. Különcnek is tartottak a többiek, de nem figyeltem rájuk. Anya biztosan szomorú volt miattam, amikor látta, hogy nem játszom a társaimmal, inkább otthon „gubbasztok” a kijelzők és könyvek felett. Néha azt hihette, hogy nem vagyok teljesen normális és átlagos, de nem akartam a többi gyerekkel játszani. Nem ismertem őket és nem is akartam. Eleinte csúfoltak, hogy nekem olyan öregek a szüleim, hogy nagyinak is szólíthatnák, de én kiálltam a csúfolódók ellen és „megvédtem” a családomat. Idővel aztán inkább csak a magányomba temetkeztem és nem voltam kíváncsi a sok mocskolódó szavaikra, amikkel illették Anyát és Apát. Most kicsit hiányzott, hogy nem volt testvérem, de lassan alkalmazkodtam a kialakított életritmusomhoz. Mindaddig jól éreztem magam a saját világomban, mikor a Consilium kiszabott nekem egy leendő férjet, akiről semmit nem tudtam. Ekkor voltam 16 éves kamasz, s ahogy a „határozatot” megkaptuk, egyre jobban elzárkóztam a külvilág elöl. Eszem ágában se volt férjhez menni, főleg olyanhoz, akit életemben nem láttam. Hetekig bujkáltam a lakrészemben és mindenféle kifogással jártam az anyahajó rejtett zugait keresve. Változást csak az a hír tette, amikor megtudtam, hogy a kijelölt férjet és a szüleit baleset érte. Sajnáltam, mint embereket, de igazából nem tudtam mély gyászba tölteni a gondolataimat velük kapcsolatban, mert nem is ismertem őket. Szerintem Anya is észrevette rajtam. Igyekeztem inkább valami más elfoglaltságot keresni magamnak, mint új hobbi vagy cél, de aztán a sportot kedveltem meg. Noha azért a sorsnak is van humorérzéke, bár az én esetemben inkább mondhatjuk, hogy véletlen egybeesés. Ahogy elmúltam 20 éves, már nemcsak gyerekként tekintettek rám a fiúk. Azt persze nem igazán vették tudomásul, hogy nemtetszésemet hamar ki is nyilvánítom. Tisztában vagyok azzal, hogy a külsőm nem éppen „átlagos’, bár eddig nem nagyon foglalkoztatott a smink vagy egyéb nőies ruhák hordása. De aztán felkereste Anyát egy tiszt, aki ajánlotta, hogy elvisz az Akadémiára, ahol tanulhatok, és annak szentelhetem az életem, amit szeretek. Kislány koromban is vonzottak a történetek és a legendák, ahogy a fegyverek és a küzdősportok. Igaz, hogy Édesanyámnak nem mondtam el soha, hogy pontosan mit takar nálam a sport szeretete, de tudtam, hogy ha el is mondanám, nem örülne neki. Bokszolni tanultam és pár önvédelmi technikát is elsajátítottam. Azt nem mondhatni, hogy tökéletesek a mozdulataim, de ezzel a lehetőséggel, hogy iskolában fejleszthetem a gyér tudásom, inkább ad egy új reményt, hogy megtaláljam azt a célt, amit eddig csak az álmaimban dédelgethettem magamban. A tanok befejeztével a „pártfogóm” ismét egyengette a sorsom, bár inkább a háttérből talán, mert azóta nem láttam, mióta a Volentisről elkerültem ide az állomásra. Addig a napig nem is foglalkoztatott az ellenkező Nem kérdése, ahogy a házasságé sem, míg meg nem láttam a folyosón elhaladni mellettem azt a Férfit. Kicsit zavarba is jöttem, mert ilyen hatással nem volt még rám senki. Amint elhaladt mellettem, félénken fordultam vissza felé, majd lestem merre tart. Egy siklóba szállt be, ami hamarosan indult is. Nem tudtam róla semmit, ahogy még nem is láttam ezelőtt sohasem, de egyre kíváncsibb lettem, hogy ki lehet? Amikor elhagyta a szállító a dokkot, odaosontam a vezérlőhöz, és belelestem az úti céljába az űrjárműnek. „célállomás: Jola Űrhajó”. Kikerekedett szemmel álltam ott a csodálkozásommal együtt, míg észre nem vettem, hogy valaki közeledik. Gyorsan kereket oldottam, hogy a lebukást elkerüljem, és visszatértem a kabinomba. Ott viszont egy üzenet fogadott „Sürgős” felirattal. Egy azonnali parancs az áthelyezésemről, miszerint egy hajóra vezényeltek, ahol szükségük van legénységre. Mivel rang híján vagyok, így közlegényként lettem állományba véve, és a kijelölt helyem, Arkan Űrhajó. Nagy sóhajjal tettem le a PDA-t, mert ezek szerint nem láthatom újra azt a Férfit, aki a Jolán szolgál Közlegényként. Talán majd egy napon ismét találkozhatok majd vele, talán… De még a nevét sem tudom, csak a monogramját: N.D.


Memento Mori
Multi: Edgar Malinor

avatar


Az URS Arkan kadétja

Karakterlap :
Titulus :
Közlegény
Tartózkodási hely :
URS Arkan fedélzete
Hozzászólás száma :
3

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Noira Landrow   Szomb. Dec. 08, 2018 10:41 pm

Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Kedves Noira!

Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy az Arkan tárt karokkal fogad téged, és biztosan mind nagyon izgatottak, hogy végre az a hajó is bővül.

Rengeteg fantáziát látok a karakteredben, és a történeted még ezer módon ki tud bontakozni, és csak remélem, hogy nem tart soká, amíg kiderül, ki az a rejtélyes ND. Eddig két tippem is volt, és mindkettő nyilvánvalóan téves!
Ráadásul sikerült hoznod egy nem mindennapi arcot a játékba. Nem is emlékszem mikor láttam utoljára ezt a hölgyet frpg-n, üde változatosság Smile

No, de nem is tartalak fel tovább. Foglald le az avid, és irány játszani!

Isten hozott a fedélzeten!

avatar


Az URS Jola kapitánya

Titulus :
Captain Crash
Tartózkodási hely :
URS Jola
Hozzászólás száma :
296

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 

Noira Landrow

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Karakteralkotás :: Teljes adatbázis :: A Flotta-
^
ˇ