*Csak az ellenségeimnek kívánom azt a kalandot amibe sikerült belecsöppennem, pedig még talált bolygó sem volt a programban. Azóta sem tudom mit kerestem ott, de arra jó volt az egész, hogy szert tettem egy rakat alkatrészre, chipre, miegymásra. A Bruce-szal közös kabinunk már kezd olyan lenni mint a Volentis raktára, kell találnom egy helyet ahol titokban őrizhetem a cuccokat, vagy valamilyen módon bővítenem kell a „lakosztályunkat”. Pár titkos rekeszt már sikerült barkácsolnom Bruce segítségével, aki nagyon profi ebben, az apukájának hála. A három napos kényszerpihenő sem tett jót a lelkivilágomnak, sem a vesémnek, tehát miután letusoltam magamról a kaland mocskát és a rám száradt ijedtségizzadtságot – kétszer – joggal mondhattam, hogy most már az idegeimet kell helyrerakni. Erre kétféle gyógymód létezett, mindkettőt egyszerre akartam élvezni, így a Bár felé menet üzenetet küldtem a Csokihangú pilótának, akiről közben kiderítettem az általam elérhető legtöbb információt, hogy a Bárban várom a jól megérdemelt sörünkre…neki, nekem meg egy-két Búfelejtő. Sajnálatos módon az akció után nem tudtam megkeresni, mivel azonnal lekapcsoltak az egészségügyiek, így csak remélni tudtam, hogy a Volentisen van és kapható pár pohárka italra. Én tudtam hogy néz ki, hiszen utánanéztem, meg kell mondjam a külseje is olvadt csoki, nem csak a hangja. A Bárba lépve körbejárattam a tekintettem, de még nem láttam, ami nem csoda és reménytelenségre sem ad okot, hiszen én már majdnem félúton voltam amikor az üzit küldtem neki, és nagyon ajánlottam magamban, hogy ne egy nő mellett érje a meghívásom. Leültem egy az ajtótól távoli asztalhoz, odafelé menet intettem Bobnak, aki sürgölődve hozta is a „szokásos” itókámat. Nagy pohárban. *-Köszi Bob! Hogy megy az üzlet? Van elég utánpótlás? *Aziránt érdeklődtem, hogy a csempészáru mozgás nem akadozik-e, mert ha igen, akkor bespájzolok pár üveggel, de Bob vigyora is elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak, ez az üzlet a Consilium számára még mindig vakfolt.* -Nem panaszkodom Raven! Te se félj! Ha majd baj lesz, kapsz tőlem ajándékcsomagot.*Egymásra csillogtattuk a százkarátos vigyorunkat, magamban elámultam Bob előzékenységén.* -Imádlak Bob! Isten vagy! *Bezsebeltem csodás nézését, járását…amivel magamra hagyott. Egy korty Búfelejtőt forgattam a számban, szemeimmel a bejáratra tapadva.*
-Te Tom, ki az a Raven? - Kérdi tőlem Reachel, a kadétom, aki egyben azt hálátlan feladatot kapta, hogy ki kell takarítania a szobámat. A szép szőke lány persze rosszabbul is járhatott volna. A többség nem ússza meg ennyivel, ha megpróbál engedély nélkül felszállni egy siklóval. Oltári szerencséje, hogy nem sikerült neki. -Raven.... - Gondolkodom el, majd a lény még hozzá teszi azt is, hogy az üzenet szerint meghívott egy sörre. - Hát miért nem ezzel kezdted? Na jó szórakozást.
Valójában nagyon is emlékszem Raven-re. Elég nehezen felejthető jelenség, jó és rossz értelemben egyaránt. A leginkább persze azért maradt meg bennem, mert a rádióbeszélgetést hallva többször is meglepett, hogy úszta meg azt a kalandot élve. Na nem mintha jelentősen rosszabb esélyekkel indult volna mint én. A bárba a szokásos repülő dzsekimben érkezem, és nyomban kiszúrom a fiatal, feltűnően karcsú lányt. Na igen, látszik rajta, hogy nem anyuka még, mint a flottánál a többség. Amíg ezt végiggondolom le is ülök vele szemben az asztalához. -Mrs.Moor. Igazán örvendek. Bár bevallom, kissé meglepett. Vajon szakmai ártalom, hogy az első gondolatom az, mit akarhat tőlem, és vajon csapda-e? Nos...lehet nem egészséges, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy valami ártatlan dologról van szó...
*Míg a csokihangúra várok, jól elvagyok magammal és a Bár vendégeinek figyelésével. Nincs célom, csupán a magam szórakoztatására nézelődöm és jegyzek meg dolgokat, mint például, hogy a két asztallal arrébb ülő „szeme se áll jól” pasi, milyen kanos lehet ha annyira fűzi a csajt, hogy még azt sem veszi észre, amikor beszéd közben fröcsög a nyála. Borzasztó...el is borzadok. Aztán ott van a pultnál a magányosan szomorkodó, kétlem, hogy szerelmi baja van, a Volentisen elég ritka az ilyesmi, inkább lefokozták, szegény egészen magába roskadt. Ha nem várnám a pilótámat, már régen felvidítottam volna. Viszont vendégem lesz hamarosan, és ha jól alakulnak a dolgok, nem is egy ital lesz belőle. Talán a negyedik apró kortyot ízlelgetem, amikor belép az adatlapról ismerős arc, széles vigyorral kísérem az ajtótól az asztalomig...asztalunkig, a becsület kedvéért leplezett pillantással végigmérve. Nem csak a hangja olvadt csoki. Amikor leül velem szembe, fittyet hányva az összes női etikettre, az asztalra könyöklök, hogy közelebb legyek hozzá, majd kinyilvánítom a kívánságomat. * -Elmondaná ezt még egyszer úgy, hogy a Mrs. Moor-t helyettesíti a Ravennel? * Sóhajtom felé és nagy szemekkel merülök el az övében, és ha teljesíti a kívánságomat, akkor még a hangját is élvezhetem még egy kicsit úgy, hogy az csak nekem szól és nem a további beszélgetésnek. A hangja egyébként nem sokat változott természetességében a rádióban felzengőhöz képest, csak még finomabb lett, még selymesebb, egy pici kis mélyebb karccal. Amennyiben elismétli a mondatot a javasolt változtatásokkal, megkapja a köszönést is. * -helló Mr. Csokihangú pilóta! Hogy s mint? Rá se rántson a meglepetésre, általában ilyen hatással vagyok az emberekre. * Mondom ezt, már hátradőlve a szék támlájának, majd intek a kezemmel Bobnak, hogy jöjjön, mert munka van.*
Szemeimmel bobot keresem, de ahogy látom, nagyon el van foglalva valamivel a pultban. Fizető vendégek híján a közelében csupán két dologra tudok gondolni. Az egyik, hogy azzal a csempészáruval foglalkozik, amiről minden Volentisi úgy tesz, mintha nem tudna róla. A másik, hogy azzal a csempészáruval foglalkozik, amiről mindenki csak pletykál, de nem tudjuk igaz-e. A magam részéről eddig nem hittem benne, hogy hallucinogén drogokkal kereskedne, de most már nem vagyok ebben ennyire biztos. -Miért, szeretnél összevágni egy új csengőhangot a dumámból? Ja...Raven. Igen, át is váltok tegezésre akkor. Ahogy Bob megérkezik, rendelek magamnak egy szintetikus eperízű...vagyis inkább színű....szóval egy megközelítőleg rózsaszín shake-et. Tudom, hogy ez bár, de sajnos bár nem vagyok szolgálatban, készenlétben igen, szóval az alkohol nem igazán játszik most. Legfeljebb egy kicsit. Talán. Bár ha olyan küldetésre küldenek mint a múltkori... -Egyébként jól érzed magad? Hallottam mindenkit elzártak rajtam kívül az az akció után. Szinte már vártam, én mikor kapok egy kis kényszerpihenőt, de csak rám sütöttek valami új medált...
-Mmmmmm. *Lehunyt szemekkel élvezkedem egy kicsit a hangjában, bár mondhatta volna a nevemet egy kicsit több átéléssel is, de nem vagyok telhetetlen. Fog ő még beszélni többet is. Végül felnézek rá, leveszem a könyökömet az asztalról és elhelyezkedem kényelmesebben, de nem dőlök egészen hátra, hogy közelebb maradjak hozzá. Addig megejtem a köszönést, míg Bob odatipeg mind a száz kilójával és sikló méretű lábacskáival. Elhúzom a számat Csokihangú rendelésétől. Most komolyan, meghívom sörre és csaj nyálat rendel. *-Ez fájt. Jobban mint a karantén. * Közlöm nemes egyszerűséggel, de ezen a téren akkor feladom, marad a beszélgetés. Szép, hosszú, összetett mondatokat kapok, van min pillognom.* -Már jól, sőt sokkal jobban, miután rám bíztak pár titán polipot. Lecsekkolom a parancsaikat. *Jelen időben, mert most is fut a programom, ami visszafejti az összes kódolt adásukat. Persze nem ezért vagyunk itt. *-Neked azért nem kellett karanténba menned, mert nem voltál azon az átkozott aszteroidatörőn. De tartalmasan teltek a napjaim, addig sem csesztettek. *Bob újfent megérkezik a már kinézetében is bizarr itallal és lekoppintja csokihangú elé a poharat, láthatóan rosszul esik neki az egész, sértve is érzi magát, elvégre elismeretlen csempész és kiteszi szívét lelkét…Tom Lynch meg….*-Komolyan azt higított vérszínű izét akarod inni? *El is húzom a számat, megint. Egyszerűen borzalmas látvány. *
Vas. Jún. 02, 2019 8:24 am
