*Nem volt könnyű utánajárni annak a különös üzenetnek, amit a kommunikátoromra kaptam. Mindet ellenőriznem kellett, és azt kell mondjam, hogy jelenleg nem átverésnek vagy csapdának tűnik. Az adatok helyesek voltak, s bár elég nehéz feltörni a CsH rendszerét, azért sikerült. Na persze nem egészen, csak a központi egységben kutakodhattam és csak olvasásra volt elegendő az elérésem, de az is több a semminél. Még finomítani kell egy kicsit a módszeren, de ha az is meglesz, nem áll az utamba senki. Ám Johnny fiú fizetséget ígért nekem és azt be kell kasszírozzam, ezért elindultam, hogy megkeressem. Láttam a felvételt arról a terminálról, ahonnan az üzenetet elküldte, pontosan tudom hogy néz ki és azt is, hogy hol szokott dolgozni. A társadalmi ranglétra alján toporog, kérdés, hogy miből akar kifizetni és persze, hogy mennyit szánt erre az egész műveletre. Viszont jó híreim vannak a számára, a kinázett csajszi még nem ment férjhez és ha megerőltetem magam egy kicsit, akkor legközelebb bele is tudok nyúlni a rendszerbe és át tudom írni a házassági kérvényeket. Egy ilyen kis szerelőgyerek kérvényét úgy sem figyeli senki, a másiké ha eltűnik a rendszerből…mire megmagyarázzák, hogy csak rendszerhiba volt és megpróbálják helyreállítani, már ki is van adva Johnnynak az engedély és élhet boldogan. Mivel elég sokat vagyok kapcsolatban a munkám miatt az Ocannal, és az ott dolgozó kutatókkal, több csomagot is küldök és kapok, van belépésem a rakodószintre. A szerelőműhely felé veszem az irányt, miután elhagytam a liftet és tekintetemmel a felvételeken látott arcot keresem. Johnny fiú nem számít rám, nem számíthat, hiszen nem jelentettem be neki, hogy érkezem, sem hirdetést nem adtam fel, ahogy az első esetben, így teljességgel váratlan a megjelenésem. Rengeteg kérdésem van hozzá, kezdve azzal, hogy kitől kapta meg a nevemet és a hozzá tartozó információt, és az is érdekel, hogy csak elérhetőséget kapott, vagy tudja azt is, hogyan nézek ki. Bár van ide engedélyem, szerelőkkel nem túl gyakran találkozom, most viszont kifejezetten egy szerelőt keresek és cirka öt perccel az érkezésem után, meg is látom. * -Hej! Johnny fiú! Mizujs? Beszédem van veled! *Hát remélem nem szalad el, ezért százkarátos vigyort villantok rá és még kacsintok is a hajtincs csavarás mellé. Néhányan a jelenlévők közül irigyen néznek rá, szemükben nyílt kérdés, hogy mi a fenét akarhatok én pont Johnnytól. *
Ma reggel az agymosó adásban, amit a Consilium vetít rendszeresen, az egyik nagyokos azt merészelte mondani, hogy a polgárságnak milyen könnyű élete van, hála a Consilium áltatos munkájának. Persze lemerem fogadni, hogy ez a gyökér sem próbált meg hibát azonosítani egy 3as tekercselésű flux kapcsolón. Jó persze ők nem szerelők, de mivel én az vagyok, ezért nekem tudnom kell ezt simán. Azt viszont elfelejtik, hogy a pályaválasztásnál 16 évesen azt mondják valakinek, hogy belőled szerelő lesz, akkor tartanak neki egy tömény agymosást, hogy tanulj be ilyen képletet, meg olyan grafikont, és még több kapcsolási rajzot, ami max 1 fogyasztóból, és egy áramforrásból áll. Aztán egy év múlva kilöknek a szerszámos ládáddal az állomásra, hogy ez az ajtó meghibásodott csináld meg. Aztán ha mázlíd van, akkor csak 2 csavar lazult meg, vagy hasonló szintű problémát kell elhárítanod, ha nem akkor rá basztál. Mert a rendszer szerint csak olyan szintű meghibásodáshoz küld ki a szektorvezetőd, amivel megbirkózol, és ha nem oldod meg, vagy túl lassan, akkor levonást kapsz. A valódi szakmai tanulás az szervízes „étkezőben van” vagy a pihenőben, ahol várjuk, hogy kinek hova kell menni, s közben megbeszéljük, hogy ki milyen problémákkal találkozott, és oldott meg. De ilyenkor sem biztos, hogy jó a megoldás. Mint a mostani esetben is. Hiszen ha a Flux relé harmadik ágát le kötöm, akkor jól működik ez az átkozott szelep, viszont, ha a harmadikat is, akkor kb minden tízedik szelem nyitás-zárás nem működik. Scott szerint egyszerűen le kell kötni a harmadik ágat, és működik, de persze ő sem tudta megmondani, hogy a harmadik ág mi a francra jó ebben az egészben. A legegyszerűbben én is lekötöm a harmadik ágat, és le van tudva a probléma, majd más foglalkozik vele ha ide küldik. Már éppen a karbantartási naplóba viszem fel a felhasznált anyag jegyzéket, amikor valaki a nevemen szólít. De nem a szokványos módon, hanem valami Johnny fiúnak szólít. Kapásból a frássz jön rám, s össze rezzenek, hiszen itt a kutya se jár itt csak a többi szervizes. Amint össze szedem magam már veszem is ki a szerelő ládámból a 47es kulcsot, hogy az illetőt pofán baszhassam vele, ha olyat akar. Mert hát egy magányos szerelőt szeretnek kóstolgatni a lumpenek, s néhány akár arra is vetemedik, hogy kirabolja a szerencsétlen szervizest. Az oké, hogy itt a szerelőműhelyben még soha senki nem látott lumpent, de alkatrészek azért már tűntek el, s jelenleg is vagy 20an vagyunk bent, de azért a kezemben a kulccsal mérem végig a nőt. -Ismerem magát? – kérdezem bizonytalanul, miközben próbálom felidézni, hogy az elmúlt héten kinél végeztem szerelést, s lehet-e, de a hajcsavarása elbizonytalanít egy kicsit. Lehet, hogy prosti a csaj? A többiek persze egyből fütyülni kezdnek neki, és a szokásos beszólogassál folytatják, hogy hú de elkapnák a seggét. Miután tisztázom magamban, hogy itt nincs veszély, azonnal le engedem a karomat a böszme nagy fém kulccsal, s inkább vissza is rakom a ládámba. -Miben segíthetek? – kérdezem félénken végül.
*Fogalmam sincs min ügyködik épp Johnny fiú, de nagyon el van foglalva, olyannyira, hogy mikor jöttömre felhangzik a füttykoncert, sem tér magához, vagy ki abból a számomra delírium tremensnek tűnő állapotból, amibe belezuhant. A hangom viszont már elég ahhoz, hogy szerszámot ragadjon…azért ennyire nincs rossz hangom, csak ha énekelek. * -Hellyel-közzel…nem, mondjuk nem igazán. *Válaszolom neki, noha a bamba de bájos képét elnézve, nem az eszéért szereti az anyukája és a „hellyel-közzel” kifejezést sem biztos, hogy érti. Lehet, hogy szerelésben penge a srác, de társas kapcsolatokban jelenleg nem úgy tűnik, aztán ki tudja, lehet ér még meglepetés. Mindenesetre azért próbálom inkább az érthető, nőies bájakra felhívni a figyelmét, némi praktikával. Ez már segít abban, hogy letegye a fegyvert….szerszámot, amit szorongat. Tényleg ennyire ijesztő lennék? A hátam mögött zengő „udvarlásból” nem erre tippelnék, de hát nem mindenkit ugyanaz indít be. Ügyet sem vetek a hátsómat becserkészni kívánókra, s midőn már nem fenyeget a leütés veszélye, közelebb lépek Johnnyhoz, még mindig mosolyogva – ha lehet még jobban – belekarolok, a másik kezemmel továbbra is tincset tekerek, és megpróbálom magammal húzni a kiabálóktól távolabb, ellenkező irányba.* -Szóval Johnny fiú, van itt ennél nyugodtabb hely ahol beszélgethetnénk arról a kérésről, amit nekem küldtél? Tudod, házasság, kérvény, csúnya, rossz szülők, miegymás.
Pént. Jún. 21, 2019 3:44 pm
