Az alvózóna Volentis egy nagy szeletét foglalja el, hiszen mind az 5000 embert el kell szállásolnia, továbbá azoknak a gépeknek is helyet kellett szorítani, amelyek őket tartják életben (a hűtő rendszer, oxigén előállítás, stb.), ezért egy kicsit alacsonyabb is az alaphőmérséklet ebben a térségben. A részlegbe csak különleges engedéllyel lehet bemenni, egy nagyon vastag és számítógépesen, illetve őrökkel erősen védett ajtón át.
Volentis szépsége és letisztultsága idáig már nem ért el. Akkor nem a külső volt a lényeg, hanem az, hogy minél több embert minél gyorsabban megmentsenek. Emiatt a csövek, huzalok, a hidraulika gyakran fedetlenül kanyargózik az aktuális emelet plafonjain, a gépek halkan búgó hangja és a kamrák csipogása az alapzaj. Az acélszürke zóna épp csak annyira van megvilágítva, amennyire kell. Mivel nem egy folyamatosan használatban lévő élettér, ezért minimalizálják azt az energiát, amelyet erre ráköltenek, természetesen a szükségesen felül.
A részleg tulajdonképpen öt emeletet foglal magába, és mind az öt emeleten ezer alvókamra van egy pontosan egyenlő oldalú négyzet alapterületen elosztva. Egy emelet tulajdonképpen két kamra-emeletet foglal magába, hogy takarékoskodjanak a hellyel. A sorok között folyosók vannak, illetve az alapterület közepén egy nyitott lift helyezkedik el, amellyel mozoghatunk az emeletek között. Az alvókat úgy mond „szögre akasztották”, a falakra vannak felerősítve. Onnan egy speciális, beépített gépezet tudja leemelni és leengedni. A kamrák mindegyikéhez hozzátartozik még egy képernyő, amely folyamatosan jelzi a hibernált ember adatait (azonosító szám – ez a kamra ajtaján is rajta van a kamra azonosító alatt, név, kor, szül.hely), az alvó életfunkcióit (vérnyomás, szívritmus, ismert betegségek), a kamra adatait (kamra azonosító száma, hőmérséklete, hibanapló, szerelők jegyzetei), hogy mikor lett hibernálva, és mikorra várható ébresztés (hibernálási napló). Az alvók szabad szemmel is láthatók, mert a kamrákon az űrutazáshoz is használt megerősített, szinte törhetetlen üveg van.
A leírásért köszönet Sabrina Steele-nek!