Édesapád korán otthagyott benneteket, és azóta se láttad. Édesanyád egyedül vészelte át a gyerekkorodat, amíg nem találkozott a mostohaapáddal - aki egyébként apád helyett apád volt - és vele kiegészülve lettetek újra család. Aztán született egy öcsikéd, aki, én mondom, különösebb harci tudás nélkül egyedül is le tudna bontani egy kihelyezett android tábort. Nevelőapád egyébként karbantartó és szerelő, édesanyád varrónő, de te inkább a műhelyben töltöd a legtöbb idődet.
Találkozásunk - mint oly sok minden más - sorsszerű volt. Valamelyikünknek ott kellett volna maradnia, neked, mert ember vagy, vagy nekem, mert M.I. vagyok. De nem így történt. Mi több, ez még csak a kezdet volt. Elváltunk, csupán azért, hogy a sors - az a csalafinta - később ismét kicsit összesodorjon bennünket. P404 megtanított rá, hogy nem támadunk senkire, akinél nincs fegyver, de életemben először veled kapcsolatban éreztem úgy, hogy nem is akarok.

//Hana fontos fűszer volna 801B életéhez, megtaníthatná igazán élni, érezni, szeretni. Hosszútávú ötleteim vannak hozzá, kérlek, csak akkor hozd, ha erre készen állsz! Bárminemű kérdésre szívesen válaszolok PM-ben ^-^//

//A PB nem kötött, ahogy a leírtakon is lehet változtatni, elsősorban a szerepkör a fontos ^-^//