☆Ez a kisebb terem a gyengélkedőből nyílik, nevezhetnénk VIP szobának is, de igazából más a funkciója. Itt összesen két-három darab ágy található, és a zárt tér miatt nyugodtabb és kényelmesebb gyógyulási teret biztosít, mint a függönyökkel elválasztott, ömlesztett gyengélkedő.
*Csillagidő: akármi. Azt hiszem földi idő szerint délután lehet, bár nekem fogalmam sincs milyen lehetett ilyenkor a Földön. A szellemi frissességemet veszem alapul és ahhoz mérten még legalább nyolc órán át fitt és üde leszek. Ha nagyon belemerülök a munkámba, akkor lesz az tíz is. A változatosság kedvéért most nem jelentést kell készítenem, szerencse mert akkor most is már késésben lennék és kapkodnék. Hazafelé tartunk egy újabb, mégis régi küldetésről egy olyan bolygóról, amit egyszer már meglátogattunk. Ám semmi sem olyan egyszerű mint azt a laikus gondolná, az első ránézésre pöpecnek tűnő bolygó tartogathat meglepetéseket. Ezeket kell megtalálnom mielőtt bárkit is odatelepítenek. Későn érkeztünk ebbe a csillagrendszerbe, előttünk már sokan elfoglalták a legjobb helyeket, nekünk csak a maradék jutott, de talán….majd meglátjuk ha elvégeztem a méréseket és összehasonlítottam az eredményeket a legutóbbiakkal. Tudnunk kell, hogyan változott a bolygó a felszín alatt, a felszínen és hogyan változott a légköre az elmúlt időszakban és össze kell vetni azzal amit az élete eltelt száz évéből gyűjtöttem össze. A talaj nagyon sok mindenre ad választ, a rétegződésekben ott lapul a titok, a vízmintákban a többi. Meg kell ismernünk a ciklusát, hiszen más lehet mint a Földé és más mint az Ocané. Minden a mozgásától függ. Sok álmatlanul eltöltött óra elé nézek és nyugalom kell, ám amikor már harmadszorra keresett meg valaki a kabinomban, feladtam. Keresnem kell egy helyet ahol engem nem keresnek. Jelenleg azonban mindenhol mászkálnak az emberek, még a transzporter állomás sem jöhet számításba, mivel legutóbb rájöttem, hogy másnak is ugyanaz jutott eszébe mint nekem. Az első lehetséges és ígéretesnek tűnő hely a gyengélkedő. Ha viszont betegnek tettetem magam, a Doki kiveszi a kezemből a munkámat és annyi a nyugodt óráknak. Míg lendületes léptekkel – lásd: Ne szólj hozzám, ne kérdezz, ne is nézz rám! – haladok a gyengélkedő felé, a fejemben alakul a terv. Egyszer az életben lehetek én is őszinte, másrészt a Doki irtó jó fej, szóval nem valószínű, hogy nemet mond. Belépve nem is nézem hol van, csak suhanok a pihenőszoba felé, át a sokágyas gyengélkedőn, hogy bevessem magam a királyi lakosztályba. Remélhetőleg a Dokinak nem most jutott eszébe ott pihenni, mert akkor újra kell tervezni az offenzívát. *-Helló Doki! Csak jövök és megyek, ugye nem baj? Észre sem veszi, hogy itt vagyok. Köszi! *Megyek, majd úgy nyolc óra múlva, de erre majd rájön később, udvarolni meg nekem kell ha kérdőre von, de abban penge vagyok. Ha közben meglátom, integetek neki ahogy a kötelező vizsgálatoknál szoktam, amit mellesleg utálok, de a Dokinak remek rábeszélő képessége van és nem szeretném ha nemes egyszerűséggel sok kicsi feketepontot vésne az aktámba ahogy a hadnagynak tette volna. Mindenki hallotta. Akkor mosolyogtam rajta, azóta viszont…nos, a szükség nagy úr.*
Hétf. Feb. 12, 2018 4:02 pm
