2629.01.17.

Markus!

Élek, épségben vagyok, és haza akarok menni! Tudom, hogy ez egy nagyon kései válasz, és nincs okod elhinni nekem, de sosem árultalak el! Tehetetlen vagyok, és csak remélni merem, hogy megmentesz egyszer. Én várni foglak.

Léda

2629.01.18

Leda, tényleg te vagy az?
Bár az eszem óva int attól, hogy higgyek neked, mégis örömmel tölt el, hogy végre hírt kaptam felőled. Amikor a fizikoterápia túl sok volt, mindig az első csókunkra gondoltam a hangár melletti raktárban.
Ezek szerint jól sejtettem, és az Arkan nem bírt el veletek. Szinte hazaárulás örülni ennek de...én figyelmeztettem őket.
Kérlek vigyázz magadra.

Markus

Tudom, hosszú ideje nem láttuk egymást, de még mindig élénken él bennem annak az első csóknak az emléke. Minden pillanatát eszembe véstem annak a liftben töltött órának, és annak az egy rövid csóknak. Én vagyok az, remélem, mostmár elhiszed. És igen, legyőztük az Arkant. Aminek személy szerint nagyon örülök, mert másképp nem írhatnám neked ezt az üzenetet. És szomorú is vagyok, mert így már végképp minden esélyem elszállt, hogy újra lássalak a közeli jövőben. Én még mindig várok rád!
Léda

Tehát tényleg te vagy az. Remélem megérted, hogy biztosra kellett mennem. Azokból a lázadókból bármit kinézek.
Ne add fel a reményt, még ki tudunk menteni onnan. Mond el, mihez tudsz hozzáférni odabent, és együtt kitaláljuk, hogyan szökhetnél meg. Az új kapitányom nagyon megbocsájtónak tűnik...túlságosna elnéző, ha engem kérdezel. Viszont, a jó hír, hogy biztos vagyok benne, hogy nem fog lelövetni.
Ismersz mást a hajón, aki még úgy érez mint te?

Tényleg én vagyok. Tudom, hogy vannak bizalmi ...gondjaid, de most igazából érthető is.
A reményt egy percre sem adtam fel. Tudtam, hogy keresel és tudom, hogy értem jössz, amint tudsz. Sajnos nem tudom megkönnyíteni a dolgod. Minden szinten korlátozott a hozzáférésem. De talán találhatok valakit, aki hasonlóan érez, mint én. Kérdés, tud-e siklót vezetni.
A kapitányodban is bízom, de legjobban tebenned! Várom, hogy lássalak!
Léda

A bizalmammal nincs semmi baj, csak roppantul limitált.
Ha olyat keresel, aki tud siklót vezetni, ne a pilóták közt nézz szét. Nem tudom, hányan élhették túl azt a csatát, de akik megmaradtak biztosan nagyon összetartóak ennyi elvesztett társ után. Valaki olyannak férkőzz a bizalmába, akit most képeznek át. Lehetőleg civilnek.
De a legfontosabb, hogy legyél óvatos. Ne tegyél semmi meggondolatlant. A Volentis űrhajót hamarosan mozgósítani fogják. Még nem adták ki a parancsot de tudom, hogy így lesz. Ha pedig ez megtörténik, én is rajta leszek, amikor értetek jövünk, és kimentelek onnan.
Nem tudják ugye, hogy írsz nekem? Hogy csinálod?

A bizalmi problémáidról majd személyesen beszélgetünk, remélem! Addig is, igazad lehet.
Köszönöm a tanácsokat, de azt hiszem, már tudom, kit kellene megkörnyékezni. Legalábbis úgy tűnik, hogy hajlana rá, bár erőltetnem nem szabad és csak lassan fogok haladni. Talán te hamarabb ideérsz. Hozzájutottam egy biztonságis belépési kódjaihoz. Nem merem túl gyakran használni, de szükségem van rá, hogy halljak felőled, hogy életben tartsam a reményeimet.
Vigyázz magadra!

Léda

Te már megint kezelni akarsz? Elfelejtetted, mi lett a vége a múltkor, vagy pont arról van szó, hogy nagyon is emlékszel?
Tényleg nagyon vigyázz magadra. Nem tudom, el szabadna e mondanom, de hamarosan úgyis rájöttök. A Consilium követeket küld a Jola-ra. Békés szándékkal mennek. Egy fegyvertelen siklón. Talán tőlük kérhetnél menedékjogot, és akkor hazajuthatnál. Valahogy.

Tökéletesen emlékszem minden pillanatra! De nem kezelni akarlak.
Kérlek, ne kecsegtess hiú reménnyel, Markus! Nem akarom feladni, de egyre nehezebben viselem a mindennapokat itt. Nem bírnám ki, ha ez a szalmaszál elúszna. Mióta tudom, hogy még élsz és vársz rám, minden nap egy valóságos küzdelem. De még itt vagyok! Csak írj hamar!

Léda