A tiszti pihenő felé tartok, a kezemben a kedvenc Jola mintás bögrémmel, amit még anno a tizenhatodik szülinapomra kaptam, anyáéktól és azóta is eszt használom. A kávét sose szerettem, de a tea az mindig jól esett. Tudom, hogy vannak akik inkább kávéznak, és inkább meghagyom nekik, de amit nekik a kávé jelent, nekem azt a tea jelenti. Megbeszéltünk egy teázos időpontot doktor Lamiával, miközben Alex a liftet javította amiben ragadtunk egy órára. Most tudtam úgy eljönni, hogy azt a tea partit megejthessük, mert eddig dolgom volt. 
- Szia, hoztam a kedvenc bögrémet. - Köszönök mikor belépek a pihenőbe.

Játékosan dobogott kezeivel az asztalon és széles mosollyal várta, hogy Jaina megérkezzen. Már eltelt egy kis idő azóta, mióta tulajdonképpen megismerkedtek, mások talán már ezt a hirtelen ötlettől vezérelt találkát már el is engedték volna ennyi nap elteltével, de nem Lamia; mindig örült neki, ha beszélgethetett valakivel, akármilyen körülmények között is és kissé görcsbe is szokott rándulni a gyomra, ha belegondolt, hogy mennyi remek lehetőséget szalasztott már el. Nem szeretett volna többet, így csak gőzölgő bögrével ücsörgött és figyelte az ajtót, amin hamarosan be is lépett az igazán édes tiszt.
- Szia! - köszönt rá és húzott ki neki is egy széket. - Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott barátságosan.

A doktornő itt van már mióta, de egészen a liftben ragadás idejéig azt sem tudtam, hogy a hajón van. Bár láthattam párszor, mondjuk a kantinban, vagy a folyoson, de abban sem vagyok eléggé biztos. Az viszont tuti, hogy most fogok vele beszélgetni és teázgatni először, s megismer-hetem. Köszönésemet viszonozza, és kihúz nekem egy széket, de nem oda megyek elsőnek, hanem teát csinálni. 
- Nos, igyekszem megragadni a lehetőséget, hogy olyannal is össze ismerkedjek, akivel nagyon ritkán  futok össze a hajón. - Mondom, majd miután töltöttem magamnak teát, helyet foglalok a széken amit kihúzott nekem. 
- Köszönöm, hogy fel hoztad akkor az ötletet. Egész pontosan, mi a munkád itt a hajón? Mert csak annyit tudok, hogy doktornő vagy. - Köszönöm meg neki, majd egy kérdést teszek fel, hisz annyira még nem ismerem, de talán majd idővel.

Lamia mosolygott Jaina kérdésén. Egészen meg is feledkezett róla, hogy a lány még nem tudta, hogy egészen pontosan mi is a szakterülete és ugyanezzel a lendülettel meg is örült, hiszen imádta nézni az emberek arcát, mikor megmondta nekik, hogy ő, a maga kis törékeny alkatával és bájos személyiségével milyen munkát is űz pontosan. Letette a bögréjét az asztalra és mosolygott a lány szemeibe.
- Én vagyok az a doktornéni, akit nem szívesen látsz... Bár ha hozzám kerülsz, neked már egészen mindegy. Patológus vagyok és én végzem az akcióknak azt a részét, amikről nem igazán szoktak beszélni, hullákat nyitogatok és zárok össze, megállapítom a halál pontos okát, de igazából hogy kevésbé legyek rémisztő, én állítom ki a diagnózist egyszerű betegségekről is, bár olyankor nem igazán szoktak találkozni velem az emberek, hiszen én csak a háttérben mozgolódok és a papírmunkát végzem javarészt... - bólogatott merengő arcot vágva. - Olyankor, persze! Meglepő, de akkor érzem legjobban magamat, ha szikét ragadhatok és boncolhatok. - nevetett. - Na, de te sem úszod meg! Mivel foglalkozol errefelé?

Azt tudtam, hogy Lamia doktor, és azt is tudtam, hogy itt a hajón él velünk, de ennél többet nem. Így rá is kérdezek, hogy mit is csinál. Lamia mesélni kezdi, hogy pontosan milyen doktor is.
- Legalább nem fogorvos. - Jegyzem meg, és kiráz a hideg ha rá gondolok. Sosem volt rosz fogam, vagy szuvas, és mindig megvoltam dicsérve, de a félelem még mindig bennem van, még ha okom sincs félni.
- Mint például, egy egyszerű vírusos betegségről? - Kérdezek rá, majd a mondatát igyekszem fel fogni, hogy mikor is érzi jól magát.
- Én, a sikló pilóta fülkéjében érzem jól magam. - Mondom, és eszembe jut, hogy még ő sem tudja, hogy én mivel foglalkozom, és ahogyan az várható is volt, érkezik a kérdés.
- Még csak kadét vagyok, még tanulok, de hamarosan pilóta leszek. - Felelek a kérdésére, aztán a bögrémben lévő teába kortyolok.