- Ez igaz. Egyelőre nem vágyom siklóba ülni. - szólalok meg, aztán elhallgatok egy időre megint.
Azt hiszem ez a hosszas csöndek ideje, amennyire pofázós voltam és valahol vagyok, most nem érzek túl nagy ingerenciát a szájtépésre. Hogy ez most jó vagy sem, elmúlik vagy így marad, a jövő zenéje.
- Ne aggódj, azt hiszem képes leszek megálljt parancsolni magamnak. - mosolygok a kedvesre, és viszonzom a csókot is, ujjaimmat az ő ujjaibval fűzöm össze.
Jólesnek a szavai, a bátorítása, valahol a megkopott egómat is jólesően simogatja minden dícséret.
- Akkor ez el van döntve. Később visszajelzek a kapitánynak. - jelentem ki, majd elhelyezkedem az ágyon óvatosan és helyet csinálok Freyának magam mellett.
Körültekintően, szépen visszabújhat az ölelésbe, és lazulhatunk egy kicsit. Mindkettőnkre ráfér.

//Köszönöm a játékot <3//