Okos a gyerek és nem mond hülyeséget. Az tényleg nagy baj lenne, ha Azi felszabadultan ünnepelne velünk. Bár közben meg jó is lenne ilyennek látni. Megérdemelné, hogy végre élvezhesse az életet és ne magát marcangolja. -Nem, nem tudom, de vannak sejtéseim. Tudod hiába az Azarov vér az ő élete sem volt felhőtlen. De ne akarj jobban belemészni a múltjába. Majd mesél, ha úgy látja jónak. De addig is jobb ha kerülöd szerintem.-Én se nagyon szoktam már őt kérdezgetni, megtanultam, hogy jobb nem zargatni a múltat. -Akkor alaposan becsomagoljuk, vagy meg kell próbálni kicsalogatni onnan, de úgy, hogy ne legyen ránk mérges.-Szóval lehet, hogy inkább meg kellene várni, hogy véget érjen a műszakja és végre elhagyja a gépházat. Megnézem magamnak közelebbről a szemét. Tényleg látszik, hogy picit kancsal, de nem is olyan vészes. Szegény fiú. -SZerintem próbáld meg! Mondom ha nem is visznak ki igazából a szimulációban szerintem kipróbálhatod. De ha szeretnéd rákérdezek én neked erre Freyanal. Nem kell tőle tartani. Nem harapja le a fejed.-
-Viccelsz, meg nem merném egyenesben kérdezni… néha rohadtul félelmetes tud lenni… - A pia és a kevés étel hatása megérződik a Kölykön és megered a nyelve. Limonádé helyett is hígított piát kap fel véletlenül, indulatában. Nem dühös, csak hát erre inni kell, de izibe! Kevés híján kiköpi, de Hölgy társaságban nem kéne, hát lenyeli inkább. -Kicsalogatni az oroszlánt… huha… Bátor vagy! Sőt vakmerő! – Néz szinte már úgy a Nővérre, mintha ő legalább is istennő lenne, de minimum valami igazán nagymenő vadállat szelídítő. Józanul majd szégyellni fogja magát a Kadét, de most így erősen spiccesen közel a következő stádiumhoz, hát… ilyen… Blake már vörösödik, olyan zavarban vagy, hogy ihaj. Nagyon jól esik neki, hogy Chen ezt mondja neki. Szerette volna magát kipróbálni. Ha meg a szimuláció lehetséges?! Mennyei lenne! -Tudod, te aztán aranyat érsz! – Szólal meg egy idő után Blake és a poharába próbál temetkezni, de végre felfogja, hogy az a pohár a rossz pohár és nem kellene.
-Csak néha? Akkor az egy nagy haladás nála.-Emlékszem, hogy milyen volt az első találkozásom vele, miután a többi nővér szinte mind sírva rohantak el tőle. Nem volt egy könnyű eset, nagyon nem... Ahogyan most sem azt, de mára már jobban megismertem őt. Vagyis azt, amit megengedett, hogy megismerjem. -Igazad van. Túl merész húzás lenne és hiába csak kedveskedni szeretnénk neki Ő nem úgy fogja felfogni. Talán akkor be kellene csempésznem a kabinjába egy jó étvágyat üzenettel.-Nem írnám oda a nevem, minek? Nem az a fontos, hogy kitől kapja... Hanem az, hogy ő is megérdemel belőle. Elég izgalmas egy vadászat volt az az űrben... Még mindig látom magam előtt azt a szétroncsolt androidot, amiben semmi emberit nem lehetett látni. -Tudod, hogy ezt a húst Azival együtt szereztük az Arkan roncsai között?-Közben el is rakok két nyársat egy szalvétába. Tudom, tudom mindenkinek csak egy jár. De biztos vagyok benne, hogy nem mindenki eszik belőle és nah... Milyen kitenni az asztalára egy darab nyársat. Desszertet úgy sem eszik. -Ez azért túlzás. Ez nem nagy dolog. Ha tudok valamiben segíteni miért ne tenném?-
-Ha jól végzed a dolgod, akkor nem olyan vészes vele a munka. – Mondja komolyan a kölyök. Ő becsülettel dolgozik. Meg akar mindent tanulni, amit meg lehet. Azt hamar levette, hogy a Hadnagy tudása nem kevés. Még az idősebb gépészek, akik a szakmában vannak már jó ideje is hallgatnak rá és egyeztetnek vele. Pedig azért a Hadnagy se egy öregember, harminc valamennyi. De tuti nem a negyvenhez van közelebb. -Ehhez én nem tudok hozzászólni. Azt sem tudom, hogy hol van a kabinja és én biztos nem mernék oda bemenni… - Ezt teljes bizonyossággal állathatja a Kölyök. Ő magában nem merne oda bemenni. Neki semmi keresnivalója ott a Nővér, meg hát egészen más lapra tartozik. -Valamit rebesgettek a többiek.. – Nézi meg most újra a húst és utána a Nővért a kölyök és szélesedik a vigyor a képén. -Azért igen is nagy dolog! Én csak Kadét vagyok, lássuk be a Főgépésznek viszem a kávéját… - Mondja a Kölyök és ezeket tényként kezeli. De mivel nincs rossz sora, baromi sokat tud tanulni, nem bánja a dolgot. Csak jól tudja, hogy ő a béka segge alatt van a hierarchiában. Egyelőre.
Okos fiú. Tudja, hogy nagyon is jó helye van Azi mellett és láthatóan egyáltalán nem akarja magára haragítani a főgépészünket. Viszont én kockáztathatok, így meg is fogom tenni. Ha minden igaz még be tudok lépni a kabinjába. Nem is szoktam visszaélni ezzel. Most is csak egy kedves gesztus miatt "török" majd be hozzá. -Nekem nincs külömbség kadét, vagy hadnagy között. Nálam egyenlőek vagytok én az embereket látom. Te rendes fiú vagy. Megérdemled te is a kedvességet a segítséget. Szóval nyugi. Megoldjuk ezt. Fogsz repülni... Még ha nem is igazából.-De ki tudja. Lehet azt is megengedik majd neki egyszer. Végül is, miért ne próbálhatná ki egy nyugodt órában, mikor semmi sem fenyeget odakint? Nem hiszem, hogy túl nagy kárt tudna okozni bármiben is. -És mesélj mi a helyzet a lányok terén? Egy ilyen kedves és helyes fiú körül biztosan sokan repdesnek.-Nah igen tudom semmi közöm hozzá, de én már csak ilyen kíváncsi vagyok.
-Nekünk azért van… - jegyzi meg a Kölyök. Hiszen ő csak kadét és nem is nővér, vagy orvos, hogy megtehesse, hogy azt mondja, amit a nővér. A feltett kérdésre meg úgy elvörösödik, hogy azt öröm nézni. Kérem a rák lofing ahhoz képest, hogy a Kölyöknek milyen vörös lett a képe. Zavarban van, de annyira, hogy megint csak habogni tud. Majd nyúl valamiért, amiből ihat és nagy húzásra leviszi. A citromlének csúfolt savanyú valamit. Köhög pár sort, folyik a könnye. Aztán csak kerül víz is a kezébe. Levegőt kapkod kicsit, ezzel a közjátékkal együtt, majd után is. -Hát nem igazán…. leginkább két pasast emlegetnek… - Powell felé biccent fejjel és utána az ajtó felé. De ott ugyebár nincs senki vagyis olyanra céloz aki nincs a teremeben. Még túl nyikhaj az olyanokhoz képest, akik után sóhajtoznak a korabeli lányok is. -ha én megyek zuhanyozni, nem állnak a takarítószeres raktár ajtaja előtt nagy tanakodva és várakozva… - húzza el a száját.
A hajó kijelzői újra felélednek, és hangosbemondóban egy gépi hang kezd el visszaszámolni tíztől, a monitoron pedig a számok is látszanak. Minden szám mögött egy vicces baki rejtőzik a biztonsági kamera felvételei közül, melyeket az idén vétett valaki szolgálat közben. Az utolsó 3 számnál félhomályra sötétednek a fények, és bármilyen rituáléval is szokta búcsúztatni az óévet a kedves legénység adott tagja, most lehetősége van rá, de azért csak óvatosan. Ethan nem is kérdés kivel teszi, és hogyan, igaz, már a szobában sincsenek.
A visszaszámlálás után ismét világos lesz, és animált tűzijátékot láthatnak, akik oda néznek, illetve egy válogatást a leglátványosabb égitestekből, és kozmikus jelenségekből, melyek mellett elhaladt a Jola.
Boldog ÚJ ÉVET Kívánok!
//Szinte időben.... XD Utolsó mesélő reag, akinek van még dolga tegye, de lassan zárom ezt //
Mosolyogva figyelem a Kadétot. Abban biztos vagyok, hogy Azi mellett ezt a szégyenlősségét is hamar le fogja dobni magáról. Drukkolok neki, hogy egy kedves lányt találjon, aki őszintén szereti és nem használja ki. Türelmesen várom végig, hogy összeszedje magát. Addig én is kezembe veszek egy poharat és csillapítom a szomjamat. Arra pillantok amerre ő is. Mikor meglátom Powellt csak kiszélesedik a mosolyom. A másik meg. Nem tudom kire gondolhat, de nem is ez a lényeg. -Powell már foglalt. Ő kiesett a versenyből... És ne higgyj a szóbeszédnek. Helyes fiú vagy, kedves és okos. Majd felszedsz egy kis magabiztosságot és hidd el sok lány fog úgy beszélni rólad, mint a bolondos Adrianről. Csak nehogy elszálljon majd az egód. -Kacsintok rá egyet. -De most tényleg! Nem az a lényeg, hogy hány lány sóvárog érted, vagy húzza a nyálcsíkot maga után. Az a fontos, hogy egy olyat találj mad, ha készen állsz rá, aki nem csak a külsődbe szeret bele, hanem abba aki vagy... Tudom ez nyálasan hangzik, de nem ugyanaz, mikor megtalálod azt az egy valakit, vagy ezer nővel csak felszínes a kapcsolatod. De majd erre te magad is rájössz. Nem kell rohannod, van időd.-Kezemet a vállára helyezem és kicsit megszórítom azt. Viszont amint elindul a visszaszámlálás elengedem és megfordulok. Jókat derülök a videó felvételeken, majd homály telepszik ránk. Mosolyogva nézek körbe, végül Blakeen landol a tekintekem. Közelebb hajolok hozzá és egy nagy cuppanos puszit nyomok az arcára. -Boldog Új Évet!-
-Ezt mondod most, de annyi idősen mint én most, azért lásd be, más a mérce! – Mondja ki a nagy igazságot a srác és most komolyan néz a Nővérre. Van egy két korabeli, akik magasan tartják a mércét. Ráadásul abban is biztos, hogy a Főgépész és Adrain se volt ilyen nyüzüge ennyi idősen, mint ő most. Mondjuk ez ellen tehet és próbál is tenni. Bár most majd sokkal aktívabban fog próbálkozni és nem csak a kötelező minimumra fog hajtani. Aztán a kijelző felé fordul és vörösödik, két képen is ott van ő, ahogy bénázott a folyosókon. Az egyiken Azarov kávéját locsolta szét, mert a takarító robot csíkot húzott és azon megcsúszott. Hát, az ilyenek miatt épp nem lesz a lányok kedvence. A másik is hasonlóan kellemes jelenete, ahogy bénázik valamivel, mikor azt hitte senki sem láthatja. A puszira, meg megint csak úgy elvörösödik, hogy azt tanítani kellene -Bol-boldog új évet... – közli a Nővérrel.
-Ne általánosíts Blake. Nem minden lány ugyanolyan, még a te korosztályodban sem. Hidd el van olyan, aki többre értékeli azt, aki vagy. Én fiatalabb koromban, még a Földön jártam olyan fiúval, aki eléggé magánakvaló volt, de annaél kedvesebb. De annyira féltékeny volt, hogy nem viseltem el. Túl kevés volt az önbizalma és akárhányszor szóba áltam egy másik sráccal azt hitte, hogy az jobban tetszik nekem és ott fogom őt hagyni. Szóval higgyj magadba Blake!-Bíztatom őt, ami remélem valamennyire sikerül is. Nem azt mondom, hogy akkor most csapjon a lovak közé és minden este más hölgyet vigyen az ágyába. De egy kis önbizalom nem árthat neki. Csak mosolygok a zavarodottságán. Aranyos. Jól áll neki az a kis pír. Legalább lett egy kis színe. -Nyugi ez csak egy baráti puszi volt.-Simogatom meg a vállát, majd kiiszom a maradékot a poharamból. -Nagyon szépen köszönöm ezt a kellemes estét. Igazán megtisztelő a számomra, hogy megosztottad velem. Nagyon jól éreztem magam és jó volt megismerni téged. Remélem máskor is lesz alkalmunk beszélgetni... No a gyengélkedőn kívül természetesen. Most elvégzem a küldetésem, utána aludni térek. Boldog Új Évet neked!-Adnék neki még egy puszit, de félek akkor ilyen vörös is maradna, így csak megrázom a kezét, majd a kis zsákmányommal együtt elvonulok (ha csak nem akar elkísérni engem) és Azi kabinjába osonva ott hagyom neki egy kis cetlivel. Igyekeztem úgy írni, hogy ne ismerje fel az írásomat.
Csüt. Jan. 14, 2021 10:25 pm
//
