18+ But I'm a creep, I'm a weirdo (Powell mennybemenetele... közel)
Nem létezik a külvilág. Közhelyesen, unos-untig ismételten, szirupos romantikusan. Nem létezik. Mert belefeledkezem Freyába, s ez kiöl mindent, ami felesleges, ami fölött nincsen kontroll, a múltból kiránt, a jövő ködét elhessegeti, itt tart a mostban. Itt tart horgonyként, én pedig mohón kapaszkodom a biztonságba, amit a karjai között lelek meg. Csókolom, becézem, a magamévá teszem őt. Lassan, az ő ütemében, de határozottan. Forró és nedves, halkan felsóhajtok, homlokomat a másik vállgödrébe támasztom meg, míg balommal aláfogok a csípőjének és közelebb vonom magamhoz. Nyelek egyet, visszatérek a szájához, ahhoz az okos, mindenre frappánsan válaszoló szájához, a megfeddőhöz, a dícsérőhöz. A komolyhoz, a bíztatóhoz, ahhoz, ami sokkal többet mosolyog már, s ami remélem még többet is fog. Ami kimondja egyszer, ha kérdem tőle kié: A tiéd. És igen. Meg a még a rengeteg nemet is. Mert így a jó, ez is kell. Szeretem. És újra, meg újra beletemetkezem.
Ez az este nos, nem alakulhatott volna szebben. Nem hittem volna, hogy egyszer Ő és én.. Nem is olyan rég még kinevettem Pressit... De most mégis itt vagyunk és rohadtul nem akarom, hogy véget érjen. Miden félelmem, kétségem eltűnt. Csak hagyom, hogy elveszítsem a fejem és kiürüljön az agyam. Egy felesleges gondolat sem cikázik a fejemben... Hogy mi lesz velünk egy vagy két nap múlva, hogy túléljük e a harcot, vagy elbukunk... Nem most egyszerűen csak átadom magam neki. B Minden érintése, csókja, mozdulata csak fokozza a tüzet, egyre csak többet akarok belőle. Nem eresztem, karjaimmal magamhoz vonom őt. Halk sóhajaim, testem rezdülései árulják el neki tetszésemet. Nem lustálkodom én sem Simogatom, gyengéden karmolom, bőrébe harapok. Örömöt akarok szerezni neki én is, táplálni benne a vágyat. Éreztetni akarom vele, hogy nem kell finomkodnia. Nem vagyok már az a törékeny virágszál, aki egykoron voltam még réges- régen.
18+ figyelj! játszunk szerelmest! tudod, olyan veszedelmest! Powi, powpowi.
Akár meg is halhatnék, talán az sem érdekelne. Mármint ritka hülye pillanat lenne, menni, mielőtt elmenni, de az biztos, boldogan tenném. Nem ez volt a végcél, hogy akkor én most Őt így és nagyon, csak hát ez így és nagyon jó. Több mint jó, álom, ami valósággá nőtte ki magát, mondanám, valaki csípjen meg, viszont ez szükségtelen. Harap, karmol, simogat, nekem pedig a gerincem olvad belé, a bőrömön ezernyi örömtűz gyullad és a szívem továbbra is veszett tamtamot ver a mellkasomban. Ha menni kéne..., ha kéne, most volna alkalmatlanul a legjobb. Érzem, ahogyan enged és akar, befogad. Csípőm ütemesen mozdul, keményen ostromlom a lágyságot, újra és újra elmerülök benne, ujjaim a csuklójára fonódnak, a feje fölé szorítom le a karját, mert ha ennél jobban stimulál, valaki félúton kiugrik a mozgóvonatból, az meg... nem poén. Nevetni attól mondjuk nevethetünk rajta. Utóbb. Se. - Veszedelmes játékot űzöl. - mormolom a fülébe, utána finoman cimpán harapom, miközben újból mozdulok, ingerlően benne.
Rég nem lehetett részem ilyen örömökben. Nem mondom azt, hogy a John halála óta nem voltak kellemes estéim, de nem is feküdtem össze mindenkivel. Nem az a fajta vagyok, aki bárkinek odaadja magát. De ez most mégis más. Ez nem csak egy egyszeri alkalom. Ez ennél sokkal több... Valaminek a kezdete.... Vagyis azt hiszem...Ha el nem szúrom. Hagyom magam. Teljes mértékben hagyom, hogy irányítson engem. Egy mosoly kúszik arcomra ahogy kezeimet a fejem fölé irányítja. A szemeimet behunyom és ajkaimba harapok, majd csak visszanézek a szemeibe. -Ne mondd, hogy nem tetszik neked!-Fejemet kicsit felemelem, majd szenvedélyesen csókolom meg őt, míg ki nem szökik egy hangosabb nyögés ajkaim közül. Most én emelem fel kissé csípőmet, hogy még jobban érezhessem őt, miközben fejem kicsit hátrébb döntöm.
18+ ahol Powell vámpírkodik, Freya pedig szép ketten együtt meg egyek.
Az agyam egy hátsó zugában ott lapulna valami frappáns válasz a nő incselkedésére, de csókkal csapja ki a biztosítékot nálam, így hallgatok. Egyetlen hangforrásként a fojtott nyögések szolgálnak, ősi, ösztönös, csak úgy. Freya egyre közelebb és közelebb mozdul, egymásban rezdülünk, és ennél jobban vágyni rá, akarni őt már nem lehet. Mintha nekem kínálná fel a nyakát, olyan csábítóan dönti hátra a fejét, én pedig lecsapok rá. Csókolom, lágyan rászívok a puha bőrre, vöröses pírt hagyva magam után, egy jelet, az enyém. Nem birtokolhatom, ezt tudom, de az enyém és ebben a pillanatban ez a gondolat pulzál minden sejtemben. Kezemmel közben finoman végigsimítok a karján, a mellén, az oldalán, le egészen kettőnk közé, míg ujjaim rá nem találnak az ölére, hogy a beteljesülésig becézgessem őt, s odáig juttatva magamat is.
Powelltől nem érkezik válasz, de nincs ezzel baj. Magam is tudom, hogy nagyon is tetszik neki... Különben nem lenne ennyire feltüzelve. A szívem hevesen kalapál, bőröm kissé kipirult a forróságtól. A szemeimet lehunyva tartom. Csak egy széles mosollyal reagálok a nyakamra mért támadásra. De ezt a mosolyt hamar felváltja egy kéjes nyögés, ahogy ismét megérzem kezét odalent. Kezeimmel a lepedőbe markolok. Bár könnyen kiszabadíthatnám kezeimet gyengéd fogságából mégsem teszem meg azt. A simogatása csak még jobban ingerel. Érzem ahogy egyre közelebb kerülök a legszebb pillanathoz. Egy hangos nyögés tőr ki belőlem, ahogy egész testem megfeszül és megremeg, kezemtől kezdve lábfejemig minden porcikám. A gyönyör pillanatát élem át.
18+ minden jó, ha jó a vége Powi az Powi, Freya meg cuki
Basszus. Basszus, basszus. Mondtam már, hogy basszus? Mert ha nem, akkor hadd kezdjek bele... vagy ne. Wow. A gondolataim, mint szerteszóródott üveggolyók peregnek mindenfelé elmém padlóján, a lelkem valahogy kiszakadhatott a testemből, tudja a rossebb, s ha már a testem szóba került az se bír magával. Átadom magam az élvezetnek és paff. Meg püff. No és piff. Pillanatokkal később, halkan kapkodva a levegő után óvatosan húzódom ki és el Freyából/tól, majd hencseredek mellé, az oldalamra fordulva. Basszus. Basszus. Mindig sejtettem, hogy Ő lesz a vesztem, de most már ezer százalékig biztos vagyok benne. Ettől el is mosolyodom, aztán odahajolok és egy apró csókot nyomok parancsnokom vállára. - Nem mondom, hogy nem tetszik nekem. - szólalok meg, ahogy visszarémlik, mit is mondott percekkel ezelőtt. - A kérdés, neked tetszik e. Így. Mi. - pillantok a nőre, ugyan megígértem nőül nem kérem, de ha ne adja az ég, túléljük a csatát, mit remélhetek?
Egy újabb mosoly kúszik arcomra, szemeimet kinyitom úgy pillantok rá. Ahogy eldől mellém én is oldalamra fordulok és úgy figyelem őt, miközben kezemmel végigsimítok arcán. Boldog vagyok, de azt hiszem ezt ő is látja rajtam. Nem szokásom megjátszani magam. Ha valami nem tetszik azt közlöm a másikkal, de erről szó sincs. Mikor megszólal felnevetek. Hát ezt nem hiszem el... Ez most komoly? -Powell... Ne már... Máris?-Egy kis csend, nyugalom még pár percig, de nem... Ő már szóra is nyitja a száját. Hogy legyen egy kis időm összeszedni a gondolataimat egy újabb csókot lopok tőle és kissé hozzá bújok. -Ez nem csak egy egy éjszakás kaland a számomra!-Rövid és tömör a válaszom, de remélem ebből megérti, hogy igen... Örülnék neki, ha lenne folytatás. Ha egyáltalán esélyt kapunk rá.
Értek a csókból, lecsavarom minimálisra a pofázhatnékomat, helyette kajánul vigyorgok a nőre és odahúzom magamhoz. Jobb karomat a feje alá csúsztatom, balom az oldalán pihen, ujjaimmal krikszkrakszokat cirógatok a puha bőrére. Csönd és nyugalom, meg a lágy szuszogásunk. Olyan idilli, el sem hiszem, hogy valós. Pedig az. Megint vigyorba csavarodik a szám, arcomat Freya kócos hajtincseibe rejtem. - Az jó. Mert nekem sem. Kivéve, ha holnap meghalok, de azt meg nézd el nekem. - nevetem el magamat, majd elhallgatok, tudom, nem kedveli a másik a megmurdelés témáját. Nem is vicces. Tényleg csak annyi, hogy ott a pakliban. - Nem azért, de ilyenkor kifejezetten örülök a rangokkal járó előnyöknek. Megőrülnék a kéretlen lakótársaktól. Bár izgi lenne úgy ágyba csempészni. - hergelem kedvenc parancsnokomat.
-Ha kérhetlek ne patkolj el. Jobb pilóta vagy te annál...-Bár lehet bárki bármilyen jó pilóta, ha jóval nagyobb túlerővel jönnek ellenünk semmi esélyünk nem lesz. -De ne is beszéljünk a holnapról. Eleget idegeskedem miatta így is.-Mondom kissé komor ábrázattal, majd csak megrázom a fejem az újabb kijelentésén. -Nem akarlak elkeseríteni, de semmi esélyed nem lenne akkor. Nem vagyok már az a laza csaj, aki fiatalabb koromban voltam. Akkor belementem volna... De már öreg vagyok én az ilyenekhez. Szóval igen... Ezt az előnyt én is nagyon élvezem. Osztozkodni mással... Nem tudom, hogy el tudnám e még viselni.-Tudom nem vagyok egy vénasszony, de kezdem azt érezni, hogy igenis szükségem van a saját teremre, ahová visszavonulhatok, amikor csak akarok és nem kell osztozkodnom. -Szóval egy karót nyelt bige tetszik most neked... Biztos jó döntés volt?-Újabb komoly nézés, majd elmosolyodom. Néhol hiányzik az az énem, aki elég sok őrültségben részt vett...De van, mikor örülök, hogy megkomolyodtam... Csak félek, hogy túl sok már.
Szomb. Május 23, 2020 1:54 am
