- Igazad van, jegeljük a negativitást. - egyetértően biccentek kedvenc parancsnokom szavaira, miközben elmélyülten csavargatom az egyik kósza hajtincsét a mutatóujjam köré. Elpakolok mindenféle kétséggel teli, unos-untig átrágott gondolatot az agyam hátsó részébe, aztán csak csöndesen hallgatom Freya anyókás életszemléletét. Öregek vagyunk. Ojee. - A legjobb. Mindig is akartam egy különbejáratú, házsártos anyókát modell testtel magam mellé. Remek kombináció. Vagy csak nagyon durva anyakomplexust takar, amibe inkább ne menjünk bele. - pislogok nagyokat, aztán felnevetek, mert bár nem vagyok normális, azért annyira aberrált sem. - De még mindig azt vallom, túl rövid az élet ahhoz, hogy ennyire komoly legyél. - teszem hozzá egy homlokra adott csókot követően, majd félig kihencseredek az ágy szélére, alsót húzva. Vizet kell szereznem, mielőtt kitikkadunk. - Te sem hitted volna, hogy velem akaszt össze a sors, hm? - szegezem a kérdést a másiknak.
-Modell testű? Csak nem akarsz máris lecserélni?-Igaz nincs semmi bajom a testemmel, de nem igazán mondanám magam modell testűnek... De tény... kinek mit jelent? Egyszer láttam képeket, ami modellekről készült... Nos... ők nem voltak valami szépek, csont és bőr, elől-hátul lapos és ijesztő ruhákat viseltek... De gondolom Powell nem pont ilyen nőre gondol. -Parancsnokként muszáj komolynak lennem. Egy bohócot senki sem követne.-És nem, most nem rá gondolok, igazából senkire sem gondolok... Viszont tényleg azt vallom, hogy oké nem kell mindig komolynak lennem, de nekem is példát kell mutatnom, hisz mindenkitől elvárjuk, hogy a munkáját százszázalékosan elvégezze. -Nah még a szép popsid látványát is elveszed tőlem?-Szélesedik ki a mosolyom, mikor visszaveszi az alsóját. Kényelmesen elfekszem az ágyban kihasználva, hogy több a helyem. -Nem... nem hittem volna. De te annál inkább reménykedtél benne nem?-Hisz elég régóta "zaklat" engem. -Amúgy hova mész?-
- Mindjárt visszakapod! - nevetek magam elé Freya popsis megjegyzésére, aztán lévén a kabinok nem nagyon különböznek berendezésben, tudom merre keressem a vizespalackokat. Magamhoz veszek kettőt, és pillanatokkal később vissza is térek a nőhőz, odahuppanva az ágyra, még mindig vigyorral az ajkaimon. - Vízért. És igen, reméltem, hogy egy nap mellettem tudhatlak. - vallok színt, közben pedig kibontom az italt és odanyújtom neki az egyik üveget. Ugyanígy járok el a nálam maradttal, aztán nagy kortyokban el is tűntetem a tartalmát. Nos, kár volna tovább szaporítanom a szót, főleg arról, miért, mióta és mennyire akartam/akarom a Parancsnokot. Ebben a pillanatban is képtelen vagyok betelni a látványával, legnagyobb szerencsémre ő nem döntött a visszaöltözés mellett és ha rajtam múlik, ez nem fog bekövetkezni egyhamar. - Szerintem senki nem nézne bohócnak, még akkor sem, ha néha... olykor-olykor úgy 0,01%-ot visszafognál a vasszigorodból. - kacsintok rá szemtelenül, aztán még pofátlanul megkísérelem megcsókolni, félig ráhajolva. Hajjaj. Powell junior neszeli az eseményeket és... na de egyelőre még nyugton bír maradni.
-Hülye vagy!-Forgatom meg a szemeimet, majd csak őt figyelem ahogy elsétál a vízért. -Mondjuk még mindig nem tudom megérteni, hogy miért vagy ennyire belém bolondulva.-Elveszem a vizet, majd én is iszom belőle. Sosem voltam szégyenlős fajta. Így nem zavar, hogy rajtam nincs semmi. Különben is, látni fog még sokszor így, ha minden igaz. Így minek takargassam magam? Az apró csók után egy pillanatra elmosolyodom, majd összeráncolom a homlokom. -Nem is vagyok én annyira szigorú. Ha mindenki csinálja a munkáját rendesen akkor nincs gond. Különben meg munkán kívül lazább vagyok... Vagy nem?... Ugye nem vagyok egy karót nyelt hárpia?-Nézek rá rémülten. Ő látta milyen vagyok munka közben és után. Oki ezt az estét nem kell belevennie. Ez egy teljesen másik helyzet. Nem gondoltam volna, hogy újra átélhetem. -Aludni kellene, de egyszerűen nem megy. Túlságosan is a másnapon jár az agyam....-
Csöndben hallgatom legkedvesebb parancsnokomat, szívemnek szottyát, arcvonásainak villámgyors változásait, miközben a szavakat csak úgy szórja kifelé azon a csókos száján. Finoman megingatom a fejemet, aztán gyengéden homlokon pöccintem az ujjammal. - Hej, hej. Nem azt mondanám, hogy karót nyelt vagy, hárpia pedig végképp nem... de túlzás lenne azt állítani, hogy rólad mintáznák a lazaság szobrát. - vonom meg a vállaimat, majd odahencseredek mellé, kezemet pedig a hasára simítom. Lassan cirógatva, különböző mintákat rajzolok a puha bőrre, tekintetemmel az övét keresem, mígnem egyetértően bólintok az utolsó mondatára. - Szinte pazarlásnak tűnik. Időpocséklásnak. - jegyzem meg, aztán elhallgatok, mert megígértük, nem lesz picsogás, sem pedig negatívkodás. Túléljük a holnapot, meg a holnaputánt is, bassza meg, még megöregedni sem szerettem volna ennyire, mint most. - Tereljük el a gondolataid valami mással? - szegezem a kérdést Freyanak, miközben a hasáról megindul az öle felé a kezem. (Junior lelkes, ott segít, ahol csak tud.)
-Na jó ezzel egyet kell értenem... Pedig cseppet sem voltam ilyen... Na jó, de... Ha gyakorlat volt, vagy tanulás azt komolyan vettem... A legtöbb esetben.-Érdekes, hogy milyen sokat változik az ember az idő múlásával. -Te is biztosan komolyodtál a fiatalabb énedhez képest. De azért mondd, hogy nem utálnak engem, mint Parancsnokot.-Biztos hallott egy-két dolgot. Még Pressiéken kívül mások nem igazán tudják, hogy mi is van közöttünk. Max csak azt, hogy Powell teper, nem is kicsit. Ennek ellenére is még sok csajnál látom, hogy reménykedik abban, hogy végre velük is foglalkozik majd. Azért kíváncsi leszek, hogy meddig tart nála ez az érdeklődés irántam. Tény kitartó volt, de most, hogy megkapott.... Továbbra is az lesz? -Hmm... Mégis mire gondolsz? Puzzlezzünk?-Mondom neki komolyan, majd csak kiszélesedik mosolyom. Egyik kezemet a tarkójára helyezem és közelebb húzom magamhoz, hogy hevesen megcsókolhassam őt.
- Kétlem, hogy bárki utálna. A nap végén be kell látniuk, hogy fair módon bánsz mindenkivel. - mosolyodom el gyengéden, arról pedig, hogy mennyit komolyodtam fiatalkori önmagamhoz képest... Jobb nem felkavarni azokat a múltbéli állóvizeket. Nem kellett sosem a szomszédba mennem a bajkavarásért, ahogyan a felelőtlenség sem olyan jellemvonás, amivel ne vívtam volna meg a harcomat. De... ami volt, elmúlt. Jobbára tanul belőle az ember, baljára pedig tán meg is ragad a lecke. - Ne kísérts, szenvedélyem a puzzle. - belekezdeni nem tudok abba, hogy kifejtsem mennyire, ugyanis a szám hirtelen elfoglalt lesz Freyaéval, amit bevallom őszintén, csöppet sem bánok. Karjaimmal átnyalábolom és magamra fordítom őt, élvezve az összes előnyét annak, hogy fölöttem simul hozzám, mellei lágyan simulnak a mellkasomra, combjai pedig kétoldalról fognak így át. - Mikor így vagy a felettesem... nos, azt se bánom. - vigyorgok rá alulról és szemtelenül, mert én már csak ilyen vagyok.
Nagyon nem tudok erről nyilatkozni. Igaz vannak barátaim, akiknek szintén a felettese vagyok és nem szoktak panaszkodni, de lehet nem is merik. Viszont jobb ezt a témát nem tovább boncolgatni. Igyekszem nem egy bunkó felettes lenni és ha Powell ennyire bekattant, akkor gondolom annyira szőrnyű tényleg nem lehetek. Egy csók és már felül is vagyok. Csak elmosolyodom, majd felülök. -Pedig ilyenkor el tudom magam engedni és örülök, hogy végre nem kell Parancsnokot játszanom... De mi van azzal a puzzle-val? Tényleg annyira szereted? Tudod az enyémet még nem fejeztem be... De ha te inkább puzzle-val játszanál és nem velem, nos akkor azt is csinálhatjuk.-Nézek le rá, majd picit mocorogni kezdek, okkal.
- Vedd... úgy, hogy nem szóltam egy szót sem arról a hülye kirakósról. - nyelek egyet, miközben ujjaimmal elmarkolom a nő derekát. Nem, ez kicsit sem javít a mocorgós helyzetén, amit viszont valahol a legkevésbé sem bánok. Halkan, szaggatottabban szedem a levegőt, a tény pedig, hogy ez a nő kikészít - a szó legpozitívabb értelmében -, nem is lehetne nyilvánvalóbb. Tekintetemmel falom az elémtáruló látványát, érintem, simítom, rámarkolok, becézem. Akarom, újra és újra, azt hinné az ember ennél jobban nem lehet, míg rá nem döbben, igenis tud mélyebbre zuhanni, vagy épp magasabbra szállni. Ki honnan nézi a káoszt, amit oly' sok néven emlegetnek. - Ez így roppant tisztességtelen. - harapom be az alsó ajkam szélét, miközben pillantásom Freya mocorgásának útját követi nyomon. Kínzás.
-Áh most már egy hülye kirakós? Jó lenne már eldönteni hogy mit is akarsz.-Lehajolok hozzá és egy puszit nyomok az ajkaira. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem ezt a helyzetet. Ha azt akarta, hogy én legyek felül, akkor most megkapja. Én így játszom. -Nos... Te rontottad el mikor visszavetted az alsód. Elvetted tőlem a látványt és még mindig nem kaptam vissza. Így most bosszút állok!-Nyújtok ki a nyelvem, miközben nem hagyom abba a gyengéd mozgást. De nem úzom már sokáig. Kezemmel végig simítok mellkasán, majd lejjebb csúsztatva alsóját cirógatni kezdem férfiasságát.
Szer. Júl. 15, 2020 4:20 pm
