Hát ha nem hiszi el, hogy legbelül tényleg szeretem őt, és nem mint pasit, vagy szerelmet... Szeretem, mint egy családtagot...Nem fogom győzködni őt. Ismer már engem. Nem szokásom túl sűrűn ilyeneket csak úgy kinyögni.
Felismerema helyszínt. Magam is láttam régen azokat a filmeket, de már nem igen emlékszem a történetükre. Csak azt tudom, hogy az űrben csatáznak állandóan és mindenféle fura lények vannak benne, meg világító kardok. Jahm... nem nagyon kötötte le a figyelmemet, de mivel mindenki erről beszélt megnéztem kíváncsiságból.
-Vettem!-Suttogom neki, majd lehajolva sétálok kicsit közelebb a két katonához. A lépéseim gyorsak, de csendesek. Amint elég közel kerülök hozzájuk egyszerűen csak felállok, szembe találom magam velük, de nincs túl sok idejük reagálni. Két tiszta lövés a fejbe.
-Csak nem beletapostam a szívedbe?-Nézek rá mosolyogva, majd indulunk tovább. Mögötte haladok, hogy a hátunk is védve legyen. Sűrűn pillantok hátra.
-Jobb folyosó az enyém!-Átsietek a másik oldalra. Falnak döntöm a hátam, majd előre tartva a fegyverem lépek ki és lövök. De most túl merész voltam... Kapok is egy találatot, de csak éppen súrolja a karom.
-Baszki!-Ismét fedezékbe vonulok. Lehet, hogy ez csak szimuláció, de akkor sem veszíthetem el a fejem.

Össze kell szednem magam. Nem szabad, hogy a haragom eluralkodjon rajtam, mert annak nem lesz jó vége. Nem az a cél, hogy kilövessem magam, hanem hogy levezessem a felesleges energiáimat, hogy gyakoroljak.
-Csak súrolt... Minden rendben.-Még el is mosolyodom, hogy lássa tényleg minden ok és nem csak azért mondom, hogy megnyugtassam. Ha egyáltalán izgult értem.
-Igen tudom. Köszönöm.-De nem csaka harcban számíthatok rá. Tény rég nem láttuk egymást, amíg férjnél voltam nem is beszélgettünk. De ez nem az ő hibája. Egyrészt én nem mondtam meg neki, hogy milyen is az életem, másrészt meg az a barom megtiltott nekem szinte mindent. Csak az ostoba többi feleséggel tarthattam a kapcsolatot.El se mondtam neki, hogy valahol van egy gyerekem. Néha eszembe jut, hogy mi lehet vele...De hamar elkergetem azokat a gondolatokat. Nem hiába adtám át őt.
Figyelem Wolfot egy menedék mögül. Előre halad én meg a terepet nézem. Amint meglátok egy katonát célba veszem és lövök. Ennek köszönhetően egyre többen jelennek meg. Próbálok gyors és pontos lenni. Fedeznem kell őt, amíg védett helyre nem ér.

Wolf sikeresen eljut a célig. Úgy látom, hogy nem sérült meg, vagy legalább is komolyabb sérülést nem szerzett, aminek örülök. Amint megszólal a rádióban, vissza jelzek neki, hogy vettem a lapot. Egy nagy levegőt veszek, majd már neki is futok. Nem állok meg, nem nézelődöm, csak rohanok előre behúzott nyakkal, görnyedt háttal. Hallom ahogy egészen közel suhannak el mellettem a lézerek (vagy mi a francnak hívják őket).
Nagy hévvel érkezem meg mellé. Kicsit be is verem a vállam a falba. Túl nagy volt a lendület, de még élek, szóval inkább ez az aprócska fájdalom, mint elveszíteni az életem.
-Igen. Mehetünk!-Mondom neki határozottan. Nem, most nincs időm a múlton rágódni. Csakis a feladatra koncentrálok. Biztonsági tiszt vagyok... Nekem nem terelődhetnek el a gondolataim egy- egy bevetés alkalmával. Én felek a többiek épségéért. Bennem bíznak. Nem hibázhatok. Nem minden szimuláció. Most még szerencsém volt, hogy csak súrolt a lövedék...
Wolf számít rám, nem hagyhatom cserben azért mert nem tudok uralkodni magamon. Megvárom, hogy visszaszámoljon...Én jobb oldalt dugom ki a fejem a rejtekhelyről és lövöm le azokat, akik a közelemben vannak és esetleg Wolfot akarnák eltalálni. Nem hagyok egy pillanatnyi gondolkodást sem nekik. Gyorsnak kell lennem, hogy még befingani se legyen idejük. Nem mindenkit sikerül azonnal leterítenem, de akkor átállok egy másik célpontra, hisz mire összekapja magát a fájdalomtól végzek pár társával.

Az utolsó állomás nehezebb, mint a többi, de számíthattunk erre. Nem adják olyan könnyen azt a hercegnőt, aki iszonyat hálás nekünk, de főleg Wolfinak. Kellemesen elfáradtam. Amint kilépünk a szimulációból leveszem a felszerelésem és a a cuccaimhoz sétálok. Előveszem a vizem, de mielőtt beleinnék reagálok Wolf szavaira.
-Annyira nem, de elég jól átmozgatott minket.-Persze lehettünk volna gyorsabbak is, de ez most így volt jó. Kortyolok a vizemből, majd közelebb sétálok hozzá és felé nyújtom azt. Ha kér odaadom neki.
-Köszi szépen. Sokkal jobb volt, mint a futás. Lekötötte a figyelmemet.-És pont erre volt szükségem, de azt hiszem ő ezzel nagyon is tisztában volt. Sosem beszéltem neki a történtekről és nem is tervezem. Inkább próbálom elfelejteni ezt az egész szart. Megszabadultam tőle és ez a lényeg.
-Öhm nincs semmi extra mára. Délután vagy egy megbeszélés, amin részt kell vennünk, de amúgy pihenőm van.-És ennek ellenére itt dekkolok a helyett, hogy kiélvezném és aludnék. Mi a francért most kellett megint olyat álmodnom? Lehuppanok mellé a földre.
-Miért kérded? Meg szeretnél menteni egy újabb hercegnőt?-Pillantok le rá mosolyogva. A kedvem is sokkal jobb. Már nem vagyok annyira harapós mint korábban, de azért jó piszkálni őt.

Eskü kezdett jó lenni a kedvem és eskü, hogy nem az az életcélom, hogy egy harapóshárpia legyek, de ő most mégis kihozza ezt belőlelm. Az apja-lánya programmal még nem is lenne gond, de a második. Ingen, kiakaszt engem vele. Azt tudja, hogy nem voltam jóban a férjemmel, ezt elmeséltem neki, de azt nem, hogy miket művelt velem. Nos ha ennyire nem érti meg, hogy én miért nem adom oda magam csak úgy most, hogy szabad vagyok, nos akkor megértetem vele a dolgot.
-Na jó... Tudod mit? Elmondok valamit... Ha azok után is fenn tartoda második ötleted, akkor belemegyek.-Nézek rá komoly ábrázattal, majd bele is kezdek a mesélésbe.
-Nos a férjem, a volt férjem nem volt jó ember.... Vagy legalább is velem nem. Őt nem érdekelte, hogy én akarom, vagy sem... Egyszerűen amikro kedve volt elvette, amit akart. Ha éppen fürödtem bejött, erőből a falnak szorított elintézte a dolgát és ott hagyott... Vagy csak az asztalra lökött, letépte a ruhám... Ha meg esetleg ellenkezni próbálkoztam... Behúzott egy akkorát, hogy utána semmi erőm nem maradt. Aznap este is részeg volt, meg akart dugni engem, de én ellenkezni kezdtem vele, amitől még idegesebb lett. Elővett egy kést, belém szúrta... Szerintem képes lett volna még a hullámat is megerőszakolni....És nem sajnáltatni akarom most magam Wolf... Csak megértetni veled, hogy nem... most semmi ilyet nem akarok senkitől sem. Főleg nem attól az embertől, akit szinte apámként szeretek. Szóval kérlek, ha lehet ezt a témát hanyagold...-A hangom teljesen nyugodt. Nem kiabálok, nem emelem fel a hangom.
-Szóval inkább az első programötletedet választanám.-Pillantok rá, majd felállok én is. Ha fürdeni megy én is elvonulok az edzőteremből,hogy átöltözzek. Mégsem akarok ilyen göncben flangálni egész nap.