Kissé elvonulok miután megbizonyosodom arról, hogy minden rendben van. Haza akarok üzenni Powellnek, hogy ne aggódjon. Már régóta úton vagyunk és egy ideig még nem fogjuk egymást látni. Tudom, hogy ő is ugyanolyan ideges volt ettől az egésztől, mint én. Mondjuk én még mindig várom a meglepetést...
"Szia Drága! Remélem éppen a helyeden ülsz és megkapod az üzenetemet. Elfoglaltuk, minden rendben ment. Részleteket majd otthon elmesélem, de senkinek sem esett baja. Jól vagyunk. Tom előbb fog hazaérni, mi a tehersiklón maradtunk. Remélem nem őrülünk meg a végére. Ki tudja lehet egy dilis parancsnokot kapsz vissza.*Hallhatja a nevetésemet.* Remélem otthon is minden rendben van. Hiányzol... Szeretlek.*Cuppantok egyet, mint aki puszit küld, majd el is küldöm az üzenetet és várakozom.*"
Nem tetszik nekem ez az egész, de hiába is fejezném ki a nemtetszésemet, már minden eldöntött tény és nem tehetek ellene semmit sem. Az egyetlen dolog, ami most a józan eszemnél tart, az a munka. Miután újra olyan állapotba kerültem, elkezdhettem a szolgálatot, mint az új kommunikációs tiszt. Furcsa érzés a hídon lenni, és az állandó edzés meg kiképzés és jövés-menés helyett a székben ücsörögni, folyamatosan figyelve a komm.csatornákat, dekódolva minden lehetséges és beérkező üzenetet.
Gyomorideg, lassú, vontatott nap. Most is a helyemen vagyok, a tableten futó programon figyelem a jeleket. Mármár "bezárnám a bazárt", mikor befut Freya üzenete. Szinte mázás szikla esik le a mellkasomról, ahogyan olvasom az üzenetet. "Vettem az adást, Parancsnokom! Soha többet nem mehetsz nélkülem küldetésre... vagy én leszek az, aki megőrül. Itthon minden rendben, nyugis a hajó, még egyben van, annyira nem vészes a helyzet. Te is hiányzol nekem, várlak haza. Szeretlek." Gyomorideg. Újra. Pedig jó hallani a hangját és tudni, hogy rendben van. De az ördög sosem alszik...
Már-már majdnem bealszom, mikor megszólal a tabletem. Felrázva magam ülök fel rendesen és nyitom meg a hangüzenetet.
"Ki akadályozott volna meg benne, hogy gyere? Amúgy is rád ott van most szükség. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Ne gondolj ilyenekre. Kettőt pislogsz és már otthon is leszünk.... És nem, nem szó szerint értem. Szóval, ha most pislogtál, akkor el kell keserítselek... Nem lesz semmi gond. Rendben hazaérünk."
Minél messzebb vannak tőlünk, annál hosszabb ideig tart az üzenetnek célt érnie egyik helyről a másikra. Freya válasz üzenete is később érkezik, és persze továbbra is optimistán hangzik. Nem is ő lenne, ha nem igyekezne így hozzáállni a dolgokhoz...
"Szavadon foglak, Parancsnok. Csak tényleg vigyázzatok magatokra. Még a varjúra is... Nem túl bíztató, hogy az összes valamire való gépész hadban áll, mert Azarov nincs a fedélzeten. Oké, befejeztem az aggodalmaskodást. Rengeteg pislognivalóm akad. Ne várj tűkön az üzenetre, pihenjetek, legyetek résen és készen mindenre. Aludd ki magad!"
Elküldöm az üzenetet, aztán hátradőlök a székben. Bármit megadnék azért, hogy épségben térjen haza. Mindenki.
Próbálok nyugodt maradni, míg vele "beszélgetek". Nem akarom, hogy még jobban aggódjon értem, értünk. Nem kell tudnia arról, hogy az aggódalomtól nem igen tudok pihenni. Elég lesz akkor megtudnia, ha már együtt leszünk.
"Miattad nem tudok aludni. Állandóan pittyeg a tabletem. Most is már éppen álomba merültem volna, erre... Kettőnk közül én szoktam túlságosan is aggódni, szóval hidd el nekem, ha azt mondom, hogy minden rendben van. A szerelmed Azarov is jól van. Kicsit morcos, biztosan hiányzol neki, csak nem vallja be. Segítek neked a pislognivalóban, amíg el nem alszom. Hátha akkor hamarabb hazaérünk. Jó éjszakát!"
Egy újabb cuppanos puszit küldök neki, majd tényleg leteszem a tabletet és próbálok pihenni kicsit.
Felnevetek miközben az üzenetet hallgatom, de a jókedvem nem tart ki sokáig. Nincs az a mennyiségű viccelődés, ami most oldani tudná az aggodalmamat, mindegy milyen nyugodtnak is tűnik Freya a hangfelvételen. Nem tetszik, hogy a consiliumiaikkal van összezárva. Nagykövet ide vagy oda... mikor volt a béke csak ennyire szimpla opció?
"Haha, örülök, hogy így vigyázol a kedvesre és megóvod őt nekem, míg hazaértek. Legalább épségben lesz egy kiadós agyalásra... Nos, pár órával már megint közelebb vagytok. Remélem pihentél és remélem nem nagyon akasztanak ki. Itt továbbra is minden változatlan, eddig minden csöndes."
Tényleg nem sok minden van, amiről beszámolhatnék.
Meglepő, de sikerül lepihennem. Egy órával később viszont már fel is ébredek. Összeszedem magam és leváltom Jint. Neki is ideje pihenni menni. Egy pittyegés. Üzenetet kaptam. Automatikusan nyitom meg azt. Elmosolyodom, ahogy meghallom az Ő hangját. Újabb két óra telt el. Ezzel valahogy így kicsit könnyebb.
"Csak nehogy a végén te maradj alul Drágám. Én biztos nem foglak ápolni...Itt is minden rendben van. Elég csöndesek vagyunk, mindenki tudja a dolgát. Átvettem Jintől a vezetés. Bár imádom a Jolát irányítani, de annyira hiányzik a száguldás. Ez meg nem is nagy és csiga lassú. Nem lesz a kedvencem. Semmi kihívás nincs benne. Ha hazaértünk eljössz velem egy kis kalandra? Nem kell vezetned, csak mellettem ülnöd és élvezned, ahogy az őrült szerelmed száguld az űrben... De ugye te is pihentél?"
És újabb hosszú várakozá, míg megkapom a válaszát.
"HAHAHA! Miért gondolod, hogy alulmaradnék?! Sajnálom, hogy nem olyan vagány a kicsike, mint remélted. Nos, azon ne múljon, bármikor szívesen leszek a másodpilótád! És igen. Aludtam pár órát, miattam ne aggódj..."
Rövid üzenet, de legalább üzenet. Sok-sok pislogás van még előttünk...
" Elég csak rátok nézni. Ő nagyobb nálad...Nyugi csak szívom a véredet. Én rád fogadtam.... Szóval ne okoz csalódást nekem!"
Ugye nem gondolta hogy én ebből ki fogok maradni? Ha már el kell viselnem ezt a hülyeségüket, akkor nyerjek is rajta valamit.
"Pedig mindig fogok, ahogyan te is miattam. Ez már csak így fog menni. A szeretettel az aggodalmat is megkaptuk. De ez így van jól. Legalább jobban harcolunk majd az életért... De miért beszélek ilyenekről? Ennek egy vidám beszélgetésnek kellene lennie... Képzeld rengeteg itt a kaja... és rengeteg a csoki... de még nem mertem beleenni. Szóval nem kell félned. Nem egy guruló Freyat fogsz kapni."
"Inkább nem mondok erre semmit sem. Vedd úgy, hogy forgatom a szemeimet!"
Tényleg ekkora attrakció lenne az, hogy miként gyepáljuk egymást Azarovval? Nem bratyizunk, az tény és elcsattan egy-két öklös is, de mikor kell, rendesen összedolgozunk. Nem értem mire fogadoznak. Elnyomok magamban egy sóhajt, aztán folytatom a hangfelvételt.
"Jóban és rosszban is, Freya. Áá, hát mire számítottál? Pavell a csaj, plusz nagykövetként küldték, tuti nem protein kását kap és hígfos kávét. Tényleg jobb, ha vigyázol ezzel. Nem a súlyod miatt, haha, hanem mert nem tudhatod esetleg nem trükköztek-e vele. Bírd ki. A csokit is."
Megeresztek egy nevetést, aztán elküldöm az üzenetet.
Vas. Jan. 17, 2021 6:56 pm
